Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. szeptember 15. Kódis­trilla S zakszerűtlenség, dema­gógia, botrányos kije­lentések. Nem, nem! Nem a külügyminiszterünk­ről kívánok írni. Csak az egyik kollégájáról. Akire kultúránkat, s oktatásunkat bíztuk. Andrásfalvy úrról. Tisztjének megfelelően ő ír­ta azt a körlevelet (kissé pongyolán, és zavarosan), amely a felsőoktatásban résztvevők ezreit indította el az új tanévben. S amelyre a fenti szavakkal válaszol­tak azok, akik a hallgatók érdekeit tartják szem előtt, az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség (OFÉSZ) ügyvivői. Szakszerűtlenségről be­szélnek, hiszen a miniszter kijelentéseiben nyoma sincs annak, hogy hónapok óta formálódik az a megegyezés, amely a felsőoktatás átala­kításának konkrét (!) lépé­seire vonatkozik. Ehelyett érzeleg. A felsőoktatás kül­detését magasztalja, ki tud­ja hányadszor elpuffantja a „kiművelt emberfők” kezde­tű frázist, s közben csök­ken a szociális támogatások értéke. Odadob ötszáz forin­tot, ami a bevallott harminc százalékos inflációnál csak alamizsna. Tanulás helyett a diák azzal törődik, hogyan éljen meg. Liberalizálják a felvételi rendszert, ami lát­ványos ugyan, de felér egy gyilkossággal olyan intéz­ményhálózat esetén, amely a korábbi kisebb létszámot sem tudta a szegényes anya­gi háttér következtében megfelelő szinten oktatni. Jöjjenek az új hallgatók százával, de hova ülnek le, kik fogják oktatni őket, lesz-e ember, s vállalja-e bagóért? Hol itt a mindent átfogó felsőoktatási koncep­ció? Változik a világ, kapasz­kodókra van szükség. A mi­niszter azonban visszavonja az egyetemek és a főiskolák rendjét adó szervezeti és működési szabályzatot. Sza­vaival élve: a hallgatóság egybehangzó véleménye alapján. Az OFÉSZ ügyvi­vői erre csak annyit mon­danak: a kijelentés botrá­nyos és valótlan. S most már a követelés hangján szólalnak meg. Mára kértek találkozót a kormány illetékeseitől. Ha pedig érdemi választ nem kapnak, a tiltakozásukhoz csatlakozó intézmények di­ákönkormányzatai meghir­detik a sztrájkot! Na bumm! Es akkor mi lesz? Ez annyit jelent csak, mintha a kódis mégjobban csörgetné a kalapjába hullott fém­pénzeket. Valaki hivatal­ból megszánja úgyis. Attól megnyugszik. Egy időre. De még mindig éhes és fázik, s előbb-utóbb újra csörög majd az apró. A kódis- trilla. Tapolczai Zoltán Keserű torkú ének Ratkó József egy esz­tendeje halott. Már hírt adtunk arról, hogy szep­tember 16-án, a déli ha­rangszó idején össze­gyűlnek sírjánál az or­szág minden tájáról a barátai, emlékezni és szellemi hagyatékának további sorsát eligazíta­ni. Az ezután (16 órától), Nagykálló házasságkötő termében tartandó mű­sort a Magyar Rádió irodalmi osztálya is rög­zíti. Antall Istvánnal, az osztály egyik szerkesz­tőjével, a találkozó fő szervezőjével a ratkói örökségről beszélget­tünk. O Ratkó József munkái­nak egyik fele — egy drá­ma és nyolc verseskötet — már a könyvespolcokon áll. A másik feléről alig tudunk valamit. Némelyik műről szinte csak szóbeszé­dek keringenek. Te mire ju­tottál velük kapcsolatban? — Rátapintottál a legsür­gősebb feladatra. Tisztázni kell, mennyi a legenda és mennyi a valóban elkészült alkotás Jóska életművében. Hadd kezdjem azzal, ami­ről bizton nyilatkozhatok: hangszalagra vettünk negy­venhárom olyan Ratkó-esz- szét, amely kortárs vers- és prózaírók teljesítményeit ér­tékeli. Elsőként talán ezeket kellene leírni és kiadni, — akár irodalomtörténeti tan­könyvként, melynek címe le­hetne az: Keserű torkú ének. A második kötetet alkot­hatná a gyerekeknek szánt, Rákóczi földjén címmel ter­vezett honismereti könyv sok-sok töredéke. Mindahány rész egy-egy gyönyörű him­nusz erről a tájékról. Mellé­jük kerülhetnének egyéb he­lyi érdekű megnyilatkozások. Ide szánunk még két cson­kán maradt drámát, de csak akkor, ha olyan torzók, amik „nem állnak meg a saját lá­bukon”. A Bethlenről, és a megtoldott Antigonéról van szó. O En úgy hallottam, a saját kútfőből kibővített Antigoné-fordítás már kö­rülbelül két éve a Szépiro­dalmi Könykiadónál fek­szik. — Ott négyen se találjuk. Nagy kár, mert a Nyugato- sok szépen tolmácsolták ugyan Szophoklészt, de Rat­kó érdesebb, archaikusabb nyelve talán jobban kifejez­né az óvilágot. O A költő Anyakönyve­im címen életrajzfélét is tervezett. Erről mi hir? — Nemcsak önmagáról val­lott volna ebben, hanem a nyelvhez fűződő viszonyáról, csodás nyelvi játékairól is. Nem hiszem, hogy rögzítette gondolatait. Nem volt lusta, de olyan felelősséget érzett a szavaiért, hogy iszonyú gát­lásokkal kellet megküzdenie, mikor papírhoz ült. O Szerintem Ratkó poli­hisztor volt. Például mate­matika könyvet akart írni. Ezenkívül Erdész Sándor néprajzossal, és szakmabe­li családtagjaival utána akart járni Erdész Sándor „rögeszméjének” a magyar őseposznak. Vagy mondok egy harmadikat: én láttam egy Bartók-zenéről szóló fejtegetését. — Az az igazság, hogy Jós­ka olyan szeretnivalóan „ér­Antall István. (Fotó: Tri­fonov Éva) tett mindenhez”. És kedvelte maga körül a legendákat. Tán gyártotta is őket. Azt a Bar- tók-esszét azért meg kéne vizsgálni szakértő szemek­nek is. Én személy szerint el tudom képzelni, hogy egy költő az empátiája segítsé­gével olyan titkok közelébe jut, amin a tudósok is elámul- nak. a képzőművész barátoknak is idő kell, míg szobrokon, festményeken megformálják a költő igazi arcát. Az már biztos, hogy Jóska képmása elkészült domborművön. Én azt az ötletet támogatom, hogy ez Kallóban a régi könyvtár — a mostani SZTK — falára kerüljön. Ratkó ott írta a versesköteteit, azon az udvaron focizott, oda vit­ték be halála előtt az első infúziókra. 0 Mi-lesz azokkal az em­berekkel, akik — bár meg­lehet, hogy nem ismerik egymást — Ratkó József ré­vén egybetartoznak? — Ha minden érintett bele­egyezik, a Ratkó József Ol­vasótábori Egyesületet Baráti Körré alakítjuk, melynek a táborok szervezésén, kívül számos egyéb névadójához méltó feladata lesz. O Körülbelül egy évvel ezelőtt olvastam, hogy — az örökösökhöz hasonlóan — Bugya István tiszadobi tanárt tartanád a hagyaték legjobb gondnokának. Az ő tisztességét, tisztaságát én sem kétlem, de megfordult a fejemben ez ügyben Gő- römbei András irodalom­történész neve is. O Mi hír a Ratkó-lemez­ről? — A jövő év márciusában jelenik meg. Előjegyzéseket fogunk rá felvenni. 0 Fölröppent errefelé az is, hogy Ratkó-múzeomot alakítanak ki Nagykállóban. — Szerintem korai lenne. Ratkó emléke túl friss, túl élő még. Egykori lakóházában — hála Istennek — még ott él a felesége, és legnagyobb gyermeke. Majd a múzeum­alapítást is megérlelik az évek. Hogy mást ne említsek: — Ne mi osszunk szere­peket! Ebben a családnak kell dönteni. Bugya Pistáról csak annyit: ott áll az udva­rán egy szálfa. Ratkó József választotta ki magának kop­jafául. Meghagyta, hogy cimborája faragja ki, ha el­jön. az ideje. Mivel a leendő emlékművön nem éktelen­kedhetnek repedések, türel­mesen vámunk kell, amíg a fa megfelelően kiszárad. Rat­kó — sajnos — még nálunk is türelmesebb. Győré Ágnes Alkotótábor építészeknek Nemzetközi Építészeti Al­kotótábor kezdi meg tevé­kenységét szeptember 23. és 30. között Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Központ­ban. A finn—magyar—kár­pátaljai szakembereket a megye idegenforgalmi fej­lesztéséhez kapcsolódó fela­datokkal bízzák meg. A programok között szerepel többek között a tiszadobi térség, a szabolcsi földvár, a jándi Tisza-part, a lovas­sport, a vadászat, a sport- centrum, a ricsikai erdő, a nyíregyházi városliget és az építészeti design fogalomkö­rébe tartozó belvárosi kör­nyezetépítő elemek tervezé­se. A megyei főépítész kez­deményezésére létrehívott tábor a feladatok megoldá­sával, építészeti ötletekkel kíván hozzájárulni a külön­böző térségek aktívabb fej­lődéséhez. Az elkészült épí­tészeti tervekből a későbbi­ekben kiállítást is terveznek, ahol mindenki megismerheti a táborban végzett munka eredményeit. A BNV-RE AZ ELFÉM BŰTOR és Galván Kft. bútorüzeme, ahol csővázas fémbú­torok, irodabútor-elemek készülnek akár egyedi megrendelésre is. Képünkön a fotel­vázak, illetve azok összeilllesztése látható. (B. A. felvétele) HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ: EGYHÁZI PÉNZBŐL és a megyei tanács kétszázezer forintos támogatásából felújítják a máripócsi római kato­likus templomot, mely műemlék jellegét megőrizve új vakolatot, nyílászárókat, va lamint új tetőszerkezetet kap. (B. A. felv.) Lakáshiztositás vizán diai és Inkcl Nem elég megszerezni a vagyontárgyakat, gon­doskodni is szükséges azok hathatós védelméről. Egyre többen jönnek rá erre az alapvető igazság­ra és kötnek biztosítást nemcsak a lakásra, hanem az értékes festményekre, bútorokra és más műkin­csekre, valamint termé­szetesen az ékszerekre. Szász Sándor, a Hungária Biztosító megyei igazgatója elmondta: mind több ügy­fél ismeri fel, hagy a bizto­sítás nem felesleges pénzki­dobás, hanem olyan garan­cia, amely a nehezedő élet- körülmények mellett is megnyugtatja az értékeiről gondoskodó embert. Az 1988 negyedik negyed­évében bevezetett Hungária Otthon Biztosítás a bizalom elvén alapul. Vagyis, az ügyfél mondja meg, milyen értékűnek tartja a lakását, mennyire taksálja a benne felhalmozott bútort, mű­kincset és más értéket. Az így kapott ár alapján szá­mítják ki a biztosítás havon­ta fizetendő összegét. Erről jó tudni, hogy a változó kö­rülmények és a növekvő árak mellett is változatlan díjat számít fel a Hungária Biztosító. A szolgáltatás elő­nye viszont az, hogy ha kár éri az ügyfelet, akkor a biz­tosító az új értéket téríti meg az ügyfélnek. Mind a Hungária Biztosí­tónak, mind a hozzá forduló klienseknek az az érdekük, hogy a lakásbiztosításokat és az egyes tárgyak biztosí­tását a tényleges értéken szerepeltessék. Ugyanis, ha egy nem várt esemény miatt az ügyfelet kártalanítja a biztosító, csak azt az értéket veheti alapul, amit az ille­tő közölt a szerződésnél. Ma már Záhony és Nagy­kálló kivételével megyénk valamennyi városában mű­ködik fiók és kirendeltsége a Hungária Biztosítónak. Így a káresemény bejelenté­sétől számítva 2—3 nap alatt kifizetik az ügyfél kárát. Ha tömeges igényt kell feldol­gozniuk, mondjuk egy vihar­kárnál, akkor 5—6 nap alatt veheti fel a károsult* a pén­zét. Ilyen esetekben mozgó­sítják a külső megbízotti há­lózatot, hogy az ügyfelek kártalanítása gyorsan, pon­tosan történjék. (x) Rendes volt a bűnsegéd Két eladó folyamatosan lo­pott a Fészekből. S a rendé­szeti teendőkkel is mebí- zott Rendes János nevét meghazudtoló módon segítet­te a tolvajokat, jogi kifeje­zéssel élve ő volt a bűnse­géd. Közreműködésével, se­gédletével több mint nyolc­vanezer forinttal károsítot­ták meg a nyíregyházi Fé­szek Áruházat. A bírósági perben Pazonyi Imre volt az első rendű, Nagy Donát a másodrendű vádlott. A két eladót folyta­tólagosan nagyobb értékre üzletszerűen elkövetett sik­kasztásban találták bűnös­nek. (Mint már említettük, Rendes volt a bűnsegéd.) Az áruház azóta elbocsátott két dolgozója fűtésszerelvénye­ket, vízvezetékeket, burkoló­anyagokat folyamatosan el­tulajdonítottak, és saját zse­bükre értékesítették. Egy éjjel szekrényt is loptak a Tüzép, illetve az áruház te­rületéről. Pazonyi és Nagy egy-egy év börtönbüntetést kapott, 2—2 évre felfüggesztve. Ren­dest nyolc hónapra ítélte a bíróság, ennek végrehajtá­sát egy évre felfüggesztet­ték. Az ítélet mindhárom esetben jogerős. . (n. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents