Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

1990. szeptember 15. Kelet-Magyarország 3 Húshagyókedv aszálykár, takarmanyhiany, hüs- HLÄNY. olyasni, hallani mind több he­lyen AZ IDEGESÍTŐ logikai levezetést, láttám a nyárvégi, valóban KATASZTRO­FÁLISNAK MONDHATÓ SZÁNTÓFÖLDI ÁLLA­POTOKAT A DUNÁN INNEN ÉS AZON TÜL IS. DE MI A HELYZET NÁLUNK, SZABOLCS-SZAT- MÄR-BEREG MEGYÉBEN? MILYEN A KÖZÉRZE­TÜK AZ ITTENI SERTÉSTARTÓKNAK, EGY OLYAN ORSZÁGRÉSZBEN, AMELYET NEM NYIL­VÁNÍTOTTÁK ASZÄLYSÜLYTOTTA VIDÉKNEK? Az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat nyíregyházi kirendeltségén címeket ké­rek, kistermelőkét, akik azért viszonylag nagyobb mérték­ben foglalkoznak sertéshizla­lással. A listával kezemben elindulok Sóstóhegyre. Ve­res Józsefet nem találom ott­hon, a szomszédjától hallom, hogy a kétszáz férőhelyes is-' tálló ki van takarítva és rak­tár céljára van kiadva vala­melyik iparvállalatnak. Szi­lágyi Sándor nemrégen még 50 sertést hizlalt, ma már az istállót is elbontatta. — Uram, ne is csodálkoz­zon, rengetegen abbahagyták ezen a környéken a hizlalást. Már az utcában szinte alig tartanak disznót — meséli Tócsik István a gyorsan fo­gyatkozó sertésszakcsoport elnöke, akit Kemecsei úti por­táján éppen az esti etetésre való felkészülés közben fo­gok vallatóra a nyolc kocá­nak, tizennégy apaállatnak, a nemrég leadott százhuszonöt darab hízóból itt maradt há­rom „vakaráknak” és két tu­cat kismalacnak helyet adó istálló kutricái között sétál­gatva. — Most a kihelyezett kocákon a sor. Az emberek sorra adják vissza vágásra őket. Csak ebből a szakcso­portból hetente 50—60 kocát kell elszállítani. A hajdan volt gépkocsive­zető 13 éve főállásban foglal­kozik sertéssel, ami feleségén kívül négy fiának is min­dennapos hajnali és esti eK foglaltságát; jeleflt. Még né­hány éve darabonként 800 forint hasznunk volt egy 110 kilogramm körüli súlyú hí­zón, tavaly már csak a fele, mostanra pedig már ez is elkopott. Nem nehéz követ­ni amit mond: — Tavasszal 2500 forint volt a malac ára. Erre a vá­lasztási malacra még 100 kg- ot kell ráhizlalni, amihez ezekből a „csodálatos minő­ségű” gabonás tápokból, amelyből a legolcsóbb is 1000 forintnál többe kerül, 5 má­zsát is föl kell etetni. Ez ed­dig, és akkor még az állat­orvosi költségeket, a növek­vő energia- és vízárakat meg a saját munkabérünket nem számolva, 7500 forint. Ezzel szemben a jelenleg 67,50-re lecsökkent kilónkénti felvá­sárlási áron számolva ka­punk érte legjobb esetben is 7700 forintot. Hát mondja meg, érdemes csinálni? Most már kukoricával sem tudjuk „ócsítani” a takar­mányköltségeket, hiszen je­lenleg is 1200—1300 forintért lehet hozzájutni. Most kép­zelje el azt a nyugdíjast, aki eddig azért meghizlalt a sa­ját szükségletén kívül is egy pár disznót, amibe mint egy perselyben összegyűjtöget­te a kis pénzét, mert haszna alig-alig volt rajta. Ilyen árak mellett vagy a malacot adja el, vagy maga hal élen. Odafönt most Trianont fe­szegetik, a termeléssel senki nem foglalkozik. A húsipar a dupláját kiárulja az általunk leadott hízóból, de ahelyett, hogy lökne nekünk valamit, Nyíregyházán is nem tudom hány millióért emeletet húz­nak az irodaépületre. Pedig ahogy hallottam korszerűsí­tik a vágóhidat. Nem tudom lesz-e majd ott mit levágni, ha ez továbbra is így megy? Mi is úgy döntöttünk a fele­ségemmel, egy turnus disz­nót még meghizlalunk, de ha nem változik semmi, ak­kor „bezárjuk a botot”. Besenyei Istvánék, Nyírté­ten három éve vágtak bele mint a faluban még néhá- nyan á sertés-bérhizlalásba. Saját erőből — a családfő kőműves volt — felépítettek egy fél milliót érő kétszáz férőhelyes istállót és szerző­dést kötöttek az ÁHV nyir- madai leányvállalatával. A feltételek kezdetben kedve­zőek voltak, a vállalat meg­előlegezte a malacvásárlás- és a takarmányköltségeket. Ezt most is megteszi, ám ezévtől már kénytelen havi 3%-os kamatot felszámolni a ter­melőnek. . — Ezt a turnust április­ban állítottuk be — kezdi a beszélgetést Besenyeiné, aki az óvodából szaladt néhány percre haza, hogy megmu­tassa az istállót. A kétszáz malacból eddig, a kétszer is pusztító súlyos betegség következtében harmincöt hullott el. Biztosítani a da­rabonkénti ötszáz forintért nem érdemes, mert ez az ösz- szeg biztos veszteség, ha csak el nem hull az összes. A gyógyszerekre két alka­lommal is kiadott negyven­ezer forinton túlmenően to­vábbi veszteséget jelent a legyöngült állomány hosz- szabb időt igénylő hizlalá­sa. Hogy a vállalat által eddig megelőlegezett 800 ezer forint után járó havi 3 százalékos kamatot miből fogjuk megadni, még nem tudom. Mást nem tudunk tenni, mint még egy turnus­sal tovább folytatói, bízva abban, hogy hátha változtat a kormány a feltételeken! Ebből kiszállni most nem, csak reménykednünk lehet, hátha történik valami! Közlekedési morál Megyénkben az országos átlagnál is rosszabb a közle­kedési morál — állapították meg a miskolci rendőrök a csütörtök esti közös akció után. A nyíregyházi közle­kedési alosztályon pénteken reggel kapott tájékoztatás szerint az akció során 103 járművezetőt szondáztak, há­rom közülük ittas volt. Kü­lönböző okok miatt hét sze­mélytől elvették a vezetői en­gedélyt. Kilencvenegy sza­bálytalankodótól 23 ezer 200 forint bírságot szedtek be. — Annak ellenére, hogy a vállalatunk az idén már nem adta a termelőknek a termeltetési támogatás cí­men juttatott 1 forintot ki­lónként, azt mondom, a fel- vásárlási áraknak, a jelen­legi költségek mellett leg­alább 10 forinttal kellene emelkedni ahhoz, hogy érde­mes legyen sertést hizlalni — mondja a gondokkal igencsak tisztában lévő Tóth Béla, a nyírmadai le­ányvállalat termeltetés-szer­vezője. — A falusi embe­rek véleményét jól ismerem, mert 400 termelővel állok kapcsolatban. Ezek az em­berek többet vártak a jelen­legi mezőgazdasági irányí­tástól. Azt remélték, hogy jobban fel fogja karolni a mezőgazdasági termelőket, akiknek a legnagyobb része nem tőkeerős, és családjával együtt könnyen tönkreme­het, ha hamarosan nem vál­tozik valami. Galambos Béla Két hónappal a határidő előtt elkészült a fehér­gyarmati Tisza, Számos- közi Vízgazdálkodási Tár­sulat építette vízműteiep Nyírgyulajon, mely 300 méter mélyfúrású kútból látja el a községet Ivó­vízzel. (B. A. felvétele) Képzés a mezőgazdasági főiskolán Vállalkozási ismeretek Az országos átlag alatt Sokoldalú és nem csupán a hallgatókra kiterjedő képzés folyik a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nyíregyházi mezőgaz­dasági főiskolai karán, tud­tuk meg Huszár István to­vábbképzési osztályvezető­től. A főiskola — ha úgy tetszik afféle vállalkozás­ként — szakmát adó kép­zésre való felkészítéstől kezdve különböző nyelv- tanfolyamokig oktatást vé­gez. A vállalkozási ismeretek­ről szervez féléves előadás- sorozatot a társadalomtudo­mányi tanszék^ amely a té­ma legjobb ismerőit nyerte meg előadónak. Minden hé­ten szerdán délután 15 órá­tól a főiskola 1-es számú előadójában a vállalkozási formákról, a pénzügyi és jo­gi ismeretekről, az adózás­ról, a menedzselésről, a be­fektetési lehetőségekről hall­gathatnak meg hasznos in­formációkat a résztvevők. Az előadásokat bárki meghall­gathatja a 200 férőhelyes előadóban. Az első előadás szeptember 19-éri lesz, témá­ja a vállalkozói és a társasá­gi törvény, előadója: dr. Sza­lag László, az ELTE közgaz­daságtudományi tanszékének tanára. Már nem új dolog, hogy az intézmény a felsőfokú vég­zettséggel rendelkezők szá­mára második, azaz szakosí­tó diploma megszerzését is lehetővé teszi. Már korábban is megindult az áruforgalmi szakmérnöki, illetve a mű­szaki-gazdasági szaküzem­mérnöki oktatás. Az idén újabb lehetőség: számítás­technikai szaküzemmérnöki és erdőgazdasági műszaki szaküzemmémöki képzés is beindul. A mezőgazdasággal kap­csolatos szakmák elsajátítá­sára is mód nyílik a főiskola különböző tanfolyamain. Ál- lategészségőri, növényvédő szer kezelői, munkavédelmi, munkaügyi, gépjármű elő­adói. raktárkezelői és más szakmák elsajátítási lehető­ségei várják a fiatalokat. Nyitottak a különböző nyelvtanfolyamok. Német, angol és orosz nyelvből a nyelvvizsgára való felkészí­tést is vállalják a főiskola tanárai. HARMINCMILLIÓ FORINTOS beruházással a KÉV kivitelezésében a pápa jövő évi fo­gadására készülve másfélszeresére szélesítik a Nyirbogátot Kislétával összekötő erede­tileg négy méter széles, több mint 5 kilométer hosszú útszakaszt (B. A. felv.) 'Rzetnensi tdett igazság „A szegénység nem meg­alázó, inkább átkozottul ké­nyelmetlen.” R. FavalU, publicista „Tudjuk, mennyit hibáz­nak a számítógépek, így te­hát gyugodtan nevezhetjük őket a világ legdrágább hü­lyéinek.” S. Smith, közgazda — Asszonyom, jó hírt kö­zölhetek önnel — mondta a nőgyógyász a vizsgálaton. — Pardon. Kisasszony! — így a páciens. — Tehát: Kisasszony, rossz hírem van a számá­ra. Dr. W. J. körorvos feljegyzése „M. olyan megfontoltan él, hogy ötven évre volt szüksége ahhoz, hogy a negyvenedik születésnapját megünnepelje.” Eulenspiegel „Nagy tévedés, hogy csak a gyógyulás teheti boldo­gabbá az embert. Számos esetben már a betegállo­mányba helyezés is csodára képes.” T. Morand, közíró „A házasság nem más, mint délibáb a Szaharában; paloták, szökőkútak, te­vék ... Aztán a paloták és a szökőkutak eltűnnek, és ott maradsz a tevével.” Arab bölcsesség A múlt hét végén a köz- társasági elnök kegyel­mi határozata értelmé­ben szabadon bocsátották a magyar kémelhárítás utóbbi évek egyik legnagyobb halát, Belovai Istvánt., Az ötvenhá­rom esztendős urat öt évvel ezelőtt * életfogytiglani bör­tönbüntetésre ítélték, mert mint a londoni nagykövetsé­günk katonai attaséjának munkatársa, ;■ .titkos .informál dókat adott -ki.hazájáról ide-, gén hatalmaknak. ' / ' -cv Ha a csalókat, tolvajokat is kiengedték a börtönből, miért ne lehetne szabad Be­lovai is, — kérdezhetik — aki ráadásul a különféle saj­tóorgánumokban megjelent állítása szerint azért kémke­dett hazája ellen, mert ekép- pen akart hozzájárulni az akkori rendszer megdöntésé­hez. Tetszetős magyarázat. A szabadulás ténye engem azonban sokkal inkább aggo­dalommal, mint megelége­dettséggel itölt el. Azt sugall­ja ugyanis, hogy az adott szó semmit sem ér, hogy bármi­lyen ideológia védelmében akár egy országot is el lehet árulni. Azt az országot, melynek érdekeit kell képviselnem egy idegen államban, azt az országot, melynek minden kiváltságát élvezem. Élve­zem a külföldi kiküldetéssel járó előnyöket, valutában felveszem a járandóságom, miközben a kezemen átfutó információkat gátlás nélkül átjátszom megbízóimnak. Ügy tűnik, Belovai akópp akarja most beállítani akko­ri tettét, hogy ő már réges- rég a letűnt rendszer esküdt ellensége volt, ám csak ti­tokban cselekedhetett. Ám ha ő olyan bősz antikommunis- ta volt, miért nem élt úgy, mint mondjuk a mai cseh­szlovák külügyminiszter, ö nem, hogy könyökölt volna a régi rendszer kiváltságaiért, még csak megjuhászodni sem vSlt hajlandó. Elment kazán­fűtőnek, több diplomával. Nem tudom, mi lesz Belo- vaiból, s társaiból. Csak -reménykedem, hogy befejezte külföldi diplomáci­ai tevékenységét. Hogy nem tart majd igényt szolgálata­ira a mostani, vagy az ázt követő hatalom. Reményke­dem, ismerik a mondást, hogy kutyából nem lesz sza­lonna. Mert ha valaki egyszer árulásra vetemedett, megte­heti azt máskor is. / Balogh Géza Kitakarították az ólakat — _____________í___________________________________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents