Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
Sorozatok egyéni hőse: Zenthe Ferenc Zenthe ma népszerűbb, mint életében valaha volt. Ennek pedig egyszerű a titka: a televízió. Ha valaki — bárhol a világon — egy televíziós sorozat (egyik) hőse, az bizton számolhat azzal, hogy akár álruhát öltve, álszakállt ragasztva, fekete pápaszemmel arcát elbarikádozva is mindenki megismeri. Volt már egyszer nagyon népszerű Zenthe, akkor is egy tévésorozat okán, amelyet A Ten- kes kapitányának hívtak. Ám az évtizedekkel ezelőtt volt, amikor nem volt még ennyi nézője a képernyőnek, mint ma. Az a bájos eredetiség azonban, amit Zenthe kéthetenként a Szomszé- dók nyugdíjas sofőrjének, Takács Pista bá’- nak az alakjában megcsillogtat, egyszeri és egyszerűen utol- érhetetlen. (Zárójelben: sokat segít a népsze- rűség fenntartásában egy másik, véget nem érő és évtizedekkel ezelőtt kezdődött, ám láthatatlan sorozat is: a Szabó család s benne Zenthe harcos újságíró figurája!) — Annak idején Fejér Tamás miért bízta éppen rád a Tenkes kapitányát? — Azzal indokolta: „Te kiegyensúlyozott ember vagy, tizenhárom folytatást végigdolgozni csak nyugodt színésszel lehet”. Valóban nyugodt vagyok, tudta ezt Horváth Adám is, aki nem tizenhárom folytatásban, hanem valamilyen életfogy- tiglaniban gondolkodik a Szomszédok jövőjéről. — Talán bányamérnök apámtól örököltem, hogy nyugodt vagyok, és szeretem a rendet, a feszességet, a pontosságot, mégha mindezt lazán, könnyedén, jó kedéllyel próbálom is egyensúlyozni — folytatja Zenthe. —■ Édesapám szakmájában akár néhány centimétemyi pontatlanság is halálos veszélyt okozhatott: betör a víz az aknába, vagy ilyesmi. —Örülsz a nagy népszerűségnek, mint persze mindenki? — Csakugyan, mint mindenki, bár olykor terhes. A múltkor például a trolin egy néni (néni? lehet, hogy egyidős velem, esetleg fiatalabb) köszönés nélkül rámförmedt: — Mi az, maga trolin jár, tán nincs kocsija, elissza? Van autóm persze, de sokszor kényelmesebb és gyorsabb a nyugdíjas kombinált bérlettel utazni, ám mire válaszolhattam volna, megrovom már le is szállt. — Apropó: változott valamit az életed, amióta ’81-ben nyugdíjba mentél? — — Alig. Anyaszínházamban, a Madáchban továbbra is osztanak rám szerepeket, a különbség annyi, hogy most nem egyszerűen kiírják a nevem a próbatáblára, hanem előbb megkérdik: vállalom-e a feladatot? Egyébként tévé, rádió, szinkron változatlanul foglalkoztat, a filmgyár —; hát az igen ritkán.-j—-Pedig hogy kiugrottál annak idején a Kétszer kettő néha ötben. S néhány éve méltán nyerted el a filmkritikusok díját az év legjobb férfialakításáért a Jób lázadásában. És azóta? — Azóta nem léptem át a filmgyár küszöbét, de sohase a színészt kérdezd az ilyesmi okáról. A rendezők tudják, ha tudják, hogy időről , időre miért felejtenek el. A filmszerű látvány azonban így sem kevés belőlem, itt a Szomszédok. Benne a Takács Pista, hát az igazán én magam vagyok, mintha rám írták vol- na, illetve kéthétről kéthétre írják. — Mit csinálsz a szabad idődben, ami azért még egy örökké elfoglalt, semmire rá nem érő nyugdíjasnak is jut! — Ha csak tehetem, Ba- latonszepezdre megyek, van ott egy kis házikónk. Vitorláshajónk van, kapitánya Feri fiam, azaz Golyó, ahogy a fejformája miatt születése óta hívom. A vitorlás legénysége pedig magam vagyok. Golyó egyébként külkereskedő, kétdiplomás, nyelveket jól tudó, meglett család- apa. Szepezden a fiataloknál már megfordult a sorrend, ők gyakran engem hívnak öreg Golyónak. Zenthe észre sem veszi, hogy ragyog a szeme, amikor a fiáról beszél. Kamaszkorában, amely egybeesett a Beatles fénykorával, Golyó zenélni akart, emlékezik Zenthe. Később, gimnazistaként, fellépett a fiú a Madách egyik produkciójában, de ahogy a zenészség, úgy a színé- szét sem smakkolt igazán neki. Hanem? Mérnök leszek, mondta a fiú, no, ennek örülne igazán a nagyapád, ha élne, felelte Zenthe, de ahhoz előbb jeles érettségi kell, hogyan vesznek fel különben az egyetemre? Az meglesz, garantálta némi fleg- mával Golyó. — A Cukor utcai gimnáziumba járt, az érettségi délelőttjén beültem a szomszédos Bécsi sörözőbe, döntöttem magamba a korsókat, pedig amúgy sem vagyok nagy ivós, s közben óránkint jöttek ki hozzám jelenteni: Golyó ebből is jeles, abból is jeles. Izgalmamban és örömömben már teljesen berúgtam, amikor jött végül Golyó, hűvösen, elegánsan, nyugodtan, mintha nem is ő érettségizett volna éppen öt órán át. Mit parancsolsz, kérdeztem rekedten, whiskyt kért meg Pali Mail cigarettát, parancsolj kérlek, mondtam, alig győztem instálni, spicces is voltam meg boldog is és a$ többit tudod: felvették a villamosmérnöki karra, tovább tanult közgazdásznak, most ide-oda utazgató és üzleteket kötő külkereskedő, én meg csak egy nyugdíjas öreg vagyok, hát hol va- gyök én ettől? Hogy hol van Zenthe Ferenc, örökifjún és hetvenévesen? A közönség szeretetében él, nézőinek szívében. Szombati Galéria százéves iro Nagy Zoltán Mihály: Szerelem én önzőn üldözöm ó hozzám menekül sújtom édes kínnal jajgat szerelemül elalél föllobog magasba zuhanok lángoló ölében elégek megfagyok ölelem megölöm feltámad elsirat havazó hajnalon hazudik igazat megcsillan eltűnik átkozom keresem veretik szívemre j. .. . —cttt-----.. irgalom szerelem H- Nemeth Katalin: Kék madar Hunyady Sándor Tíz éven át a magyar irodalom egyik legsikeresebb szerzője volt, akit a bulvársajtó, a bulvárszínpad, a bulvármozi versenyeztetett: 1930-tól 1942-ig, haláláig nem hagyta el a szerencse: egy esztendővel halála előtt még Amerikát is bejárta, ami keveseknek adatott meg, hiszen akkor is az volt a világ, a siker teteje. „Mikszáth óta a legízesebb hangú magyar novellista” — írta róla egyik kritikusa. íme, az egyik vélemény. A másik nem az egész íróra, csak az egyik dolgára vonatkozik: „tehetséges író tisztességes eszközökkel készült munkája.” A „tehetséges" jelzőt tehát ez a másik ember sem tagadta meg tőle. Hunyady melyik a kettő közül? Mi, az utókor, akiket nem érint már olyan erkölcsinek mondott kérdés, hogy Hunyady Sándor egy színésznő (Hunyady Margit) s Bródy Sándor „törvénytelen” fia volt, s nem méricskéljük, ki a nagyobb, az apa-e vagy a fiú, nekünk Hunyady Sándor író, akit olvasunk. Kortársai Sándorkázták, s azt a szójátékot sütötték rá, hogy Hu- nyadry Sandri. Olcsón. Elé$ egyetlen novelláját elolvasnunk, a Bakaruhában címűt, hogy viszol^ogjunk tőle. Hunyady Hunyady volt. Ebből a novellából kétszer csináltak filmet. Egyszer a háború előtt, egyszer a háború után. A háború előttit miért láttuk volna? A háború utániban a bakaruhában öltözött gálád úrfi egy nagyon jó mai színész volt. A film jól sikerült. A novella még jobb: a történetet az író egyes szám első személyben meséli el; a gálád úrfi, aki megcsalja a cselédlányt, maga az elbeszélő. Nem Hunyady, hanem a novellabeli én. S ettől olyan kegyetlen a történet. Olvassuk a novellát: a Razzia az Arany Sasbant, a Vöröslámpás házat, és a többit, már amikhez könyvben hozzájuthatunk. Mert bár állítólag az egyik legjobb magyar újságíró volt, cikkeit, riportjait eddig könyvalakban még nem adták ki. Úgy írják: sokat tévedett, nem volt eléggé kemény. Én azért elolvasnám, mit írt az alat^az öt esztendő alatt, a harmincas években, országgyűlési tudósításaiban. Amelyek—állítólag — életművének kényes pontjai. De ha pontosak és tárgyilagosak? Egy száz éve született író van előttünk, akit még ezután kell fölfedeznünk. Akiről kortársai szinte csak tiszta jót írtak, utókora pedig ez idáig csak a „szociálisát”, a koldus többséggel való részvétét jegyezte, s közben az igazi Hunyady Sándort — a kegyetlenül jó és kegyetlenül gyönge írót — igazából sohasem mértétől. Barabás Tamás Győri László Herceg Árpád: JO. MAJD ELGÖRBÍTJÜK m égy már egy kicsit alternatív, mondja apa, M szeretnék elszívni egy cigarettát, és beszél- M nem kellene anyáddal is. Apa nekem mondhat akármit, én meghali- gatom, ennyi engedményt valóban megtehetek én is, aztán kijelentem, hogy Sára tásárolni megy, és nyakamban a kék táskával törtetek ki a kijárat felé. Ezt a határozottságot apától örököltem, amire büszke is apa, bármennyire nehezére esik. Én úgy vagyok vele, hogy ha valamit elhatározok, akkor azt rögtön meg is csinálom, mielőtt még meggondolnám magam, és ezer kifogást találnék vagy találni hagynék. Tásárolunk, és kész, ha mondom, ami a táska és a vásárolni szóból lett, mert nem kell mindent agyonbeszélni, amiről apának is ez a véleménye, anya nagy bánatára, akiben ha megfordul egy gondolat, apa már meg is csinálta. Amivel nem azt akarom mondani, hogy anyában lassan forog, hanem hogy apában olyan gyorsan, ha van neki. így aztán sokszor az is előfordul, hogy apa saját magát szorítja sarokba, amivel megint nem akarok olyasmit állítani, hogy mindig a saját dugájába dől. De elég gyakran. Mostanában például kőművesmesterséget űz anya házában, ami abból áll, hogy újravakolja a szobákat, ami kettő, és ez elég fáradságos meló, de mielőtt még túlhajszolná magát apa, megáll pihenni, és amíg pihen megkeveri a maltert. Ilyenkor egy hétig alig látom, aminek az a dugája, hogy a következő héten nem hajlandó semmit csinálni, csak velem meg Pocakkal bíbelődik, mert csak erre van energiája. Ami nem semmi, ha meggondolom, csak közben a ládában megköt a malter. A duga dugája majd az lesz, hogy a fehérre meszelt falak nem sokáig maradnak fehérek, mert kiüt rajtuk a víz és a penész, ami a hőhíd miatt van, és így lesz ez még húsz évig. Az, hogy így lesz ez még húsz évig, apának egy szavajárása, ami megmarad neki, és amikor majd egyszer megkérdezem tőle, hogy honnét tudta mindig előre, hogy így lesz, azt fogja mondani, nem nagy dolog, lányom, alexanderdumas is tudta, és legfeljebb téved az ember, ha előrelátó, és bizony, nem árt néha tévedni, ha nem túl kilálásos a jövő. Nekünk a jövő sosem lesz túl kilátásos, ezért táncolunk mindig penge élen, ami számunkra remény, csak nem sok köze van a valósághoz, ami egy szerencse, hiszen a valóság csak gúzsba köti az embert, ezzel pedig mi is úgy vagyunk, mint a népek, hogy nem szeretjük, ez pedig törvénytelen. Apa azt mondja, nem baj, hiszen nem változhatunk annyiszor, ahányszor a törvények, ezért aztán életünk végéig megmaradunk olyanoknak, amilyenek vagyunk, és ez bizony nem tetszetős dolog, és elég nehéz. Apa pontosan tudja, életének hol voltak azok a sorsfordulói, ahol elmehetett volna másfele, mint amerre jött, és akkor most nem itt tartanánk, ami nem nosztalgia, csak beismerés, mert nagyon veszélyes dolog, ha saját magának is hazudik az ember, amiről nem mindig tehet, mert sokszor nem is tudja. Apa se tudta mindig, de egyszer találkozott valakivel és az felnyitotta apa szemét, hogy befele is lásson, mert a múlt nem kívül van, hanem belül, és folyamatos, amikor az ember már tudja, hogy a múltjából él, csak sokat kell gyakorolni. A népek sokszor sóhajtoznak apának arról, hogy ha még egyszer újrakezdhetnék, de apa már lemondott arról, hogy megváltoztassa őket, mert tudja, hogy nagyon visz- sza kellene menni az időben, •amitől szerintem csak mi nem félünk, viszont visszamenőleg nem is akarunk változni. Nem is lenne normális dolog, mert például, hogy én milyen vagyok és leszek, az nem csak apán és anyán múlik, hogy mit szeretnének, hanem hogy ők milyenek lettek az én nagyapáim és nagyanyáim következtében, ami azt jelenti, hogy mit tudnak, tudni és kívánni valamit pedig egymástól nagyon távol áll. Apa apájának és anyjának például még fogalmuk se volt az interakcióról, viszont a nadrágszíjat nem csak arra használták, amire való. Apa szerint ez még nem volt olyan nagy baj, mert jobb, ha az ember hozzáedződik a fájdalmakhoz, hogy később kibírja azt is, ha netán a fejét vennék. A baj az volt, hogy ha mondjuk délben megkapta az ő nyaklevesét az ő anyjától, az még nem volt elég, hanem este is megkapta az ő nadrágszíját az ő apjától. Az pedig már nem is baj volt, hanem egyenesen bűn, hogy ezt a különbejáratú nadrágszíjat mindig apának kellett kitűznie az ő apja nadrágjából, és tisztelettudóan az ő apja kezébe adnia, aztán szépen letolni a saját nadrágját, pucér fenekét tisztelettudóan úgy fordítani, ahogy azt megtanították vele. A nadrág letolása, persze, azért is volt, mert apának azidőtájt csak egy nadrág jutott két évre, és vigyázni kellett rá nagyon. A nadrágszíjra is vigyázni kellett, de aztán jött a gazdasági fellendülés, és apa apájának új szíjra is futotta, a régi meg oda került a szögre, a kamraajtó mögé, amit ettől kezdve apa csak kisszékére állva ért el, és tudott levenni egy darabig, de aztán nőtt, nődögéit, és egy idő után nem volt már baj az eléréssel, kisszék nélkül is tisztelettudó tudott lenni. Apa elég sok nyaklevest és seggreverést kapott életének egy meglehetősen hosszú szakaszában, ami nem azt jelenti, hogy olyan égetnivalóan rossz kötök volt, hanem azt, hogy az ő apja és az ő anyja is ilyenképpen nevelődtek, és a családi hagyományt igyekeztek továbbörökíteni. Apában azidőtájt alakult ki az a görcsös félelem az erőszaktól és a megalázástól, ami még ma is hat, és jól megfigyelhető kézremegés formájában manifesztálódik, ha például igazoltatja a rendőr, vagy levelet kap Kisrakás és Nagyrakás anyujától, ami a stílus, mint emberi megnyilvánulási forma miatt van. Apa később majd elismeri, hogy nevezett jelenségek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ő személy szerint nem sok perspektívát látott a Való Életben. M anapság egyedül nekem meg Pocaknak van némi perspektívája, mert apa azt mondja, mire megnövünk, még akármi is lehet. Ez egy elég homályos cél, ám manapság az se semmi, ha máról holnapra tud gondolni az ember, de apa és anya közben nem fecsérli az idejét, saját dugáigból tanulva többfunkciójú gyerekeket nevelnek ki bennünk, és szándékuk szerencsésen egybeesik azzal, hogy anya és apa számára mi vagyunk az egyetlen elképzelhető perspektíva. Apa, miközben elég sok alternatív cigarettát szív, gyakran beszélget anyával ilyesmiről, amit én kihallgatok, mert sok új szó van benne. A szavakat illetően kezdek önálló lenni, ami apa szerint beleillik a mi családi elképzeléseinkbe. Családi elképzeléseink között szerepel, hogy jó volna bebútorozni anya lakását, és az úgy is lesz, mert egészen ügyes ágyakat és szekrényeket faragunk mindenféle lim-lom fából, csak anya győzze kivárni. Anya viszont közben egész ügyesen megtanul varrni, amire apa és én indirekt módszerekkel vezetjük rá, úgy, hogy a bútorokból elég sok szög áll ki, amikre mindig akkor akadnak föl a ruháink, amikor nem akarjuk, különben a ruhák nálunk rendesen szanaszét hevernek, és addig nem is lesz baj velük, amíg a szekrénybe nem kerülnek, a szögek közé. Apa, még egy szög, mondja majd anya fém és szövet találkozásakor, mire apa energiától duzzadó szavakkal nyugtatja meg, hogy jó majd elgörbítjük, amiben egy elég rugalmas határidő rejlik." lorio. augusztus 11. __________________________ Manvararc7áa _____________________________________ A WHIjfjanmUdy HÉTVÉGI MELLÉKLETE wmmm—m—mmmm—^
