Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-08 / 185. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 8. A század elején még 23 fiákeres volt Kiskunfélegyházán. Napjainkra közülük csak a 80 éves Hegedűs Antal folytatja a régi mesterséget. Az idős fuvaros 6 évtizedes pályafutása alatt több mint 100 ezer kilométert hajtott le, a Magyar Császári és Királyi Udvari Kocsigyárban készült fiákerével. Ismét a lengyeleké (KGST) piac nem vész el9 csak átalakul! A magyar-szovjet határon ideiglenesen megszüntetett kishatármenti forgalom (az ideiglenes szó nyilvánvalóan fenntartással kezelendő, elég, ha a szovjet csapatok itt-tar- tózkodására gondolunk) úgy tűnik, jelentős változásokat hoz Felsö-Szabolcs életében. Nemcsak azért, mert egyre kevesebb a szovjet rendszámmal (esetenként „tükörradiál- lal”) közlekedő, helyenként a szabályokat figyelmen kívül hagyó jármű, hanem azért is, mert a jelek szerint módosul a eddig igen élénk KGST-piaci tevékenység. Záhony központjában, a Barátság Áruházzal szemben sorakoznak a román rendszámú autók. Ügy látszik, megpróbálják betölteni az űrt, amit az egyre kisebb számban jelenlévő szovjet árusok hiánya okoz. Ez nem megy könnyen, mert a román ipar jóvoltából kínálatuk meglehetősen szegé- nyes. Az emberek nemigen tolonganak a Carpati-cigarettáért, a „Rom”-ért, vagy éppen á különféle ruhane- műkért. Még az egyik Dacia tetején hivalkodó porcelánkutya sem kelt különösebb érdeklődést. Pár méterrel odébb némileg több szerencsével járnak a piaci asztalokon kirakodó szovjet állampolgárok. Egyikük nem kis vehemenciával próbálja meggyőzni az őszes hajú magyar asszonyságot a szóban forgó frottírkendő előnyös tulajdonságairól. Igaz, ez a párbeszéd leginkább oda-vissza mutogatásból áll, lévén, hogy nemigen beszélik egymás nyelvét. Am ez sem akadály, az üzlet megköttetik, hetvenért elkél a két kendő. A pangás jelei figyelhetők meg az egykor „szebb” napokat (és üzleteket) látott záhonyi parkolóban is. Az emlékmű körüli kis parkban szanaszét heverő szemétmaradvány a „hajdanvolt”, pezsgő „üzleti életre” emlékeztet. Ám most „pötyöng” az üzlet. Legfeljebb az a magyar árus dörzsölheti elégedetten a markát, akinek sikerült egy farmert eladnia három szovjet kiskatonának. Egyikük korábban már két bizonytalan eredetű szemfesték-kollekcióval is gazdagabb lett, ami nyilván nagy sikert arat majd otthon, tekintettel arra, hogy a Szovjetunióban legalább negyven rubelt érnek darabonként. Kevés az érdeklődő. A valutázással foglalkozó nepperek sorban üldögélnek székeiken, és nehéz eldönteni, hogy a kis zsebszámológéphez hajgumival odafogott rubel- köteggel csak magukat le- gyezgetik a perzselő augusztusi napsütésben, vagy mindez az alkura való felhívás jele. Most öt ötven az árfolyam, amiből nagyobb tétel vásárlása esetén nyilvánvalóan lehetne még valamicskét alkudni . A személyautók motorháztetején és a tetőn kirakott áruk (amelyek egyébként praktikus célt is szolgálnak, hisz védik a járművet a tűző naptól), szóval a török „cuccok”, a csecsebecsék, az egyre apadó szovjet szerszámok mellett a „madámok” egykedvűen napozgatnak. A lakókocsik sokasága, a töltésoldalban felvert sátrak sora viszont arról tanúskodik, hogy hoszab időre is maradhatnak, ha az üzlet úgy kívánja. A méltóságteljes unalomra két félig részeg lengyel vitája hoz némi színt. S minthogy józanabb harmadik tár„Új ízek. Bajor ízek a Szabolcs Húsipari Vállalattól! 1. sz. szakboltunkban (Jósaváros — Eperjes út) folyamatosan kapható a különleges, bajor ízesítéssel készült — Grill virsli, — Müncheni virsli, — Bajor májas, — Maya húskenyér. Nem mindennapi, de minden napra ajánljuk a bajor termékeket! Kóstolja meg Ön is!" suk békebírói küldetése sem elég hatásos, kisebb tömeg verődik össze egy jó kis ingyencirkusz reményében. Reményeikben hamarosan csalatkozniuk kell, mert a remélt ütésváltás nem jön létre, ahhoz túlságosan sokat ittak a delikvensek. A nyugalom hamarosan visszazökken régi medrébe. A büfé előtti placcon három lengyel fiatalember tovább folytatja ebédje elköltését, ami jelen esetben főtt kolbászból és egy üveg sörből áll. Miután a parkolóban jószerivel csak lengyel rendszámú autók láthatók, még egy „Polska” felirat sem lenne túlzás a bejáratnál. Egykét évi „fejlődés” után eljutottunk oda, ahol egyszer már voltunk, a záhonyi parkoló ismét lengyel piacként működik tovább. Szóval (KGST)-piac nem vész el, csak átalakul! Abonyi István A bizalom befektetése Kilenc szín a palettáról Mondják, a festőművész mind bohém fajta. Nem az egyszerű, hétköznapi emberek léptéke szerint való. Felbukkan az élet sűrűsödéseiben, itt jár-kel közöttünk, aztán eltűnik, hogy egy idő múlva visszatérjen és az újraálmodott csodák tükreit tartsa elénk. Erre, igen, a festők a kastélyban vannak — igazítanak útba bennünket Tiborszállás határában a dolguk után járó emberek, miután csaknem -elhúztunk a bekötő út mellett, sőt később a kastély mellett is. Inkább szolid, régi nemesi kúria, aminek megújuló falai között kilenc fiatal vendégeskedik egy hónapon át. Az épület belsejében igazi művészi rendetlenség. Láthatóan nem feszélyezi őket, mint ahogy látogatásunk sem. Szinte ügyet sem vetnek ránk. Esznek, teáznak, jár- nak-kelnek. Kezdik a napot. Jó negyedóra is eltelik, mire összejönnek az egyik nagy közös helyiségben, ami olyan társalgóféiének van kialakítva. fzzig-vérig huszonévesek, a különcködés legcsekélyebb jele nélkül. Az ország különböző vidékeiről valók. Többségük már a Képzőművészeti Főiskola utolsó évét vagy éveit kezdi a művészképző tagozaton. A tábor vezetője az ököritófülpösi születésű Szabó Károly. Társaságunkban gyorsan oldódik kötetlen beszélgetéssé a szó: — Hogyan jött létre, hogyan szerveződött a tábor? — A Mátészalkán élő szobrászművész, Bíró Lajos kezdeményezésére a szervezők — a mátészalkai Városi Művelődési Központ és a mérki tanács — elképzelése az volt, hogy a tavalyi szobrásztábor után, most pályakezdő festők jöjjenek. Olyanok jelentkeztek, akik a főiskolán is baráti kapcsolatban vannak egymással. :— A patronálók részéről ez bizalmi befektetés: itthagyunk egy-egy képet Mátészalkának és Mérknek, de lehet, hogy közülünk senki sem lesz „befutott’.’ festő, bár az sem kizárt, hogy egyi- künk-másikunk talán később „ismertebbé” válik. — Önök a „régi rendszerben" kezdték, és merőben megváltozott társadalmi-politikai környezetben fejezik be tanulmányaikat. Menynyire érződött ez a főiskolai munkában? — Zűrös-zavaros a helyzet a főiskolán is. Diákmozgalmak áramlatai jelentek meg és rengeteg szakmai vita folyik a képzés megreformálásáról. Közben bizalmi szavazás, rektorváltás. Mindez jó és rossz értelemben is kihatott a munkára. — Magyarországon jelenleg tudathasadásos állapotban van a fiatal művész. Ügy kell kezelnie a hivatását, mint egy hobbyt. Pénz- kereseti lehetőség után kell néznie, miközben „hétvégi festővé” válik. A reklámgrafika telített, de tanári állás sincs. — Várható-e vajon új mecénások, újszerű művészet- pártolás, netán legújabb kori Mediciek megjelenése? — Egyelőre aligha! A világszerte elterjedt galériás rendszer az alkotók egyfajta kizsákmányolását jelenti. Komoly műkereskedő piac nem alakult ki. Akik nagy pénzek felett rendelkeznek, azok nem pártolják a művéA műteremben alkotásokká válnak az élmények. (Fotó: Harasztosi Pál. Tanítják a fizetés beosztását (2446) A munkanélküliség egyfajta megoldását több intézmény, vállalat az átképzésben keresi. Nyilván egyszerűbbnek és olcsóbbnak tűnik, mint a munkahelyteremtés. Csak az a kérdés, hogy annak, aki vállalja az új szakma elsajátítását, lesz-e majd munkája? A KIOSZ 1984-ben az iparosok munkahelyi, átképzési problémáinak megoldására hozta létre az oktatási és szakmafejlesztési központot. Az OSZK-nak az országban nyolc kirendeltsége van. a nyíregyházihoz tartozik Ha.i- dú-Bihar és Heves megye. Itt körülbelül háromezer ember kapott igazolást a teher- és személyfuvarozó tanfolyam elvégzéséről. - Közel ötven személynek adtak bizonyítványt a nemzetközi gépjár- művizsga letételéről, amely a résztvevőt feljogosítja a nemzetközi szállításban való részvételre. Újszerűnek tűnik a gazd- asszony-tanfolyam. amit szeptembertől indítanának. Az ötlet onnan jött. hogy érettségi után az ember még közel se jár az „érettséghez”. Kiderül, hogy egy csekket se tudunk tisztességesen kitölteni. vagy például ügyvédet fogadni. A háztartás-gazdaságtan is érdekes tantárgy lehet. ahol művészi szinten oktatják majd, hogyan kell kevés pénzből kijönni a hónap elejétől a végéig. De a tanfolyamon belül lesz lakáskultúra. házi betegápolás, kommunikációs ismeretek. A vizsgáról kijövő olyan önbizalommal fog rendelkezni, hogy mint munkát kereső, mindenféle rafinériára kitanítva a legjobban tudja majd magát „eladni.” (Bojté) — A felszabadult társadalmi légkör hatással van az alkotói szabadságra. Van azonban hátránya is a változásnak. Megszűntek, vagy megszűnni látszanak a korábbi állami ösztöndíjak, — mint például a Derkovits- ösztöndíj, — új támogatási formák pedig egyelőre nincsenek. Lehet, hogy két szák közül a pad alá esünk. Nincs ugyan párttitkár, aki levetethetne egy képet a falról, de olyan sincs egyelőre, aki azt mondhatná, hogy tegyenek fel ilyen, vagy olyan művészeti alkotást. — Mégis körvonalazódik-e valamennyire a jövőjük? szetet, akik viszont pártolnák, azoknak nincs pénzük. A Medici-féle műpártolók és műpártolás kora lejárt. Egyelőre legalábbis, és lehet, hogy hosszú időre. A műteremmé alakított helyiségben állványok, táblák, vásznak, fények, színek és hangulatok. Készülő képek. Festők vallomásai a valóságról a valóságnak. Elkészülvén rájuk kerülnek az alkotók nevei: Baksai József, Csáki Róbert, Gaál András, Hajdú Kinga, Imre Mariann, Kása János, Szabó Károly, Szalai Attila, Szálkái Károly és az: 1990. Tiborszállás. Réti János Ünnep- és vasárnapnk 1772-ben Napjainkban újra sok szó esik az ünnepekről. így volt ez több mint kétszáz évvel ezelőtt is. 1772-ben Mária Terézia XIV. Kelemen pápa jóváhagyását elnyerve számosat eltörölt, mert túl soknak találta őket. A megmaradt ünnep- és vasárnapokat, azok megtartását pedig részletekbe menően szabályozta. Az archaikus vonásokat meghagyva, de mai helyesírás szerint idézek a rendeletből részleteket. „Elsőben vasárnap és ünnepeken senki valamely szolgai vagy maga mestersége munkáját ne folytassa, hanem ki-ki maga hite vagy vallása módja szerént isteni szolgálatokon, szentmise áldozatván, prédikációkon és maga pásztorának lelki tanításain ájtatosan jelen legyen, el ne múlassa törvényes ok nélkül. Se pedig a korcsmákon, isteni szolgálatoknak idején együtt enni, iddogální, hejehujáskoni, újongatni, pörleni s veszekedni bizonyos büntetés alatt ne merészeljenek. ... Másodszor ugyan azon vasár s ünnepnapokon a játékmutató helyeken minden- némű csuda mutatások délután hét óráig, az kerékjáték néző helyen pedig délutáni négy óráig tilalmasok lésznek, s úgy a muzsikálás is, nem csak a korcsmákon, de az különös házakban is, a városokon délutáni három, a falukon pedig délutáni négy óráig tilalmaztatik. Hasonlóképpen a korcsmákon, különös (magán) házakban, ser- és pálinka házakban a városokon délutáni három, a falukon ugyan délutáni négy óráig az henyélőknek lármás kiáltozó gyülekezése meg ne engedtessék. Az utazóknak mindazon által étel és ital adattathatik. . .. Harmadszor vasár- s ünnepnapokon paraszt szekerek nagyobb terhekkel ne terheltessenek. ... Negyedszer fű szerszámos, (fűszeres), dohány- és minden névén nevezendő kereskedő botok egész nap zárva tartassanak. ... Ötödször ezek fölött ünnep- s vasárnapokon ember életére valókat sem szabad az piacon, utcákon, botokban nyilván árulni. Mindazon által minden féle test tápláló húsnak, halaknak, kenyérnek, gyümölcsnek és zöldségnek nyilvánvaló áruitatása az városokon reggeli kilenc óráig, városokon kívül pedig második harangozásig szabadon engedtetik. . . . Ezen helytartó királyi Tanács Fölséges Asszonyunk megmásolhatatlan parancso- latjábul tudtára adja Kigyel- meteknek, hogy ezen királyi kegyes végzést minden megyéi ekben lakozó nép nyelvére fordítani és minden helységben írva kiadván publikáltaim tartozzanak. Költ Karácson havának 15- dik napján, 1772-dik esztendőben, Pozsonyban.” (pók)
