Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-08 / 185. szám

1990. augusztus 8. Kelet-Magyarország 3 Csikken a menye népessége Az 1990. január 1-jén vég­rehajtott népszámlálásból — 2 százalékos reprezentatív mintavétel alapján elkészült egy gyors összesítő, amely szerint Magyarország lakóné­pessége 1990. január 1-jén 10 millió 375 ezer fő, 3,1 száza­lékkal kevesebb, mint a leg­utóbbi népszámláláskor. Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye lakónépessége 1990. ja­nuár 1-jén 572,2 ezer volt, 21,6 ezerrel kevesebb, mint tíz évvel korábban. Az utób­bi tíz év népességcsökkenése közel annyi, mint az előző tíz év alatti növekedés volt, így a megyében jelenleg any- nyian élnek, mint 1970 ele­ién. A vándorlásból származó veszteség a megyék között Szabolcs-Szatmár-Beregben volt a legnagyobb (10 év alatt 36 250 fő). A vándorlási vesz­teségnek a természetes sza­porodás még a felét sem pó­tolta. Az élveszületések szá­ma az elmúlt évtizedben fo­lyamatosan csökkent, bár aránya továbbra is magasabb az országosnál. Kevesebb házasság A 70-es évek közepétől megfigyelhető a házasságkö­tések számának folyamatos csökkenése, ami az élveszü­letések alakulását is kedve­zőtlenül befolyásolja. A ha­lálozási arány kisebb mérté­kű változást mutat — a nyolcvanas évek közepétől stagnál — nem éri el az or­szágost, és alacsonyabb az élveszületési aránynál. Ennek eredményeként a természe­tes szaporodás itt még nö­veli a népesség számát. Az elmúlt évtizedben meghaltak közel fele 70 éves vagy idő­sebb volt. ugyanakkor meg­figyelhető a középkorúak — főleg férfiak — halálozási rá­tájának növekedése a me­gyében is. A születéskor vár­ható élettartam az elmúlt év­tizedben a nőknél változatla­nul 73 év. míg a férfiaknál egy évvel mérséklődött. 66 év lett. Több városlakó Folytatódott a népesség te­rületi átrendeződése, bár az elmúlt évtizednél lassúbb Ütemben. A városok népes­ségnövekedése és a'várossá nyilvánítások (Záhony. Csen- ger. Nagykálló) hatására tor • vább nőtt a városlakók szá- ; ma. Míg 1960-ban a népes­ség 11 százaléka, 1970-ben 19 százaléka, 1980-ban 29 száza­léka. 1990-ben 38 százaléka élt a megye városaiban. Me­gyén belül a népesség Nyír­egyházán és hat városban nőtt, háromban — Csenger, Nagykálló, Tiszavasvári — csökkent az elmúlt tíz év­ben. A nemek aránya a közsé­gekben javult és kedvezőbb mint a városokban. 1000 fér­fira a községekben 1057 nő jutott, a városokban 1088. (1980-ban 1061, illetve 1080.) A megye települései között Tiszavasvári városban, és mindössze 30 községben több a férfiak száma, mint a nő­ké. Hő a szobaszám A megye lakásállománya 1990. január 1-jén 192,4 ezer volt. 15,1 ezerrel több. mint tíz évvel korábban. A lakás- állomány gyarapodása las­súbb ütemű volt (8,5 száza­lék), mint a korábbi évti­zedben. amikor a 12 száza­lékot is elérte. A lakásviszonyok jelentős javulására utal a szobaszám szerinti összetétel módosulá­sa. Az új építések eredmé­nyeként a 3 és több szobás lakások száma megközelítet­te a 2 szobásokét. Év elején a lakásállomány 41 százaléka volt 3 és több szobás, vala­mivel több a 2 szobások ará­nya, míg az egyszobásoké, 17 százalékot tett ki. A lakásállomány gyarapo­dása a városokban volt gyor­sabb. itt egyötödével halad­ta meg a tíz évvel korábbit. A városok közül Nyíregyhá­za. Fehérgyarmat és Máté szalka lakásállományának növekedési üteme meghalad­ta a 22 százalékot is. Orszá­gosan kiemelkedik Záhony, ahol a bővülés 50 százalék­nál is nagyobb, bár ez szám­szerűen mindössze 624 lakást jelent. Csenger. Nagykálló, Tiszavasvári állománya igen szerény mértékben, csupán 5 —9 százalékkal emelkedett. A községek közül miridösz- sze 10-ben nőtt a lakásállo­mány 10 százaléknál nagyobb ütemben (Ajak, Baktalóránt- háza, Kemécse, Kótaj. Leve­lek, Nyírmeggyes, Nyírpa- zoiiv. Nyírtelek, Nyírtura, Öjjályi). A községek majd­nem felében (93 településen) aZ utóbbi tíz év alatt csök­kent a lakások száma. A lakásállomány bővítése és a népességszám csökkené­se egyaránt hozzájárult a la­kósűrűségi mutató javulásá­hoz. A 100 lakásra jutó né­pességszám 297. továbbra is meghaladja az országos átla­got, amely 270. Dr. Hajdú Bertalanná KSH megyei Igazgatósága Ha lelépi a báinnk. Jövő nyárra teljesen beépül a milliomos ne­gyednek a város felől még üres része. A fő­vállalkozó beruházó NYfRBER a NYÍRTERV tervei alapján három kisiparos alvállalkozóval végezteti a 136 szerke­zetkész lakás felépítését, melyből 112 december 15-re el Is készül. (B. A. felv.) Rugalmasak, mint a gumi Az alaptevékenységen segített és hozta fel a jelenlegi szintre a timári növénytermesztést az a húsz évvel ezelőtti, akkor nem kis ellenállásba ütköző döntése a „Béke” téesz vezetőinek, hogy megindították az ipari ágazatot. A hosszú éveken át szép jö­vedelmet hozó gumiipari és lakatosüzemnek az érdeme elsősorban, hogy ma John Deer traktorokkal művelik a határt, Linear öntözőberen­dezés alatt ázik a kukorica, a megye határain túl is is-, merik az itt fémzárolt búza, árpa és burgonya vetőmagva­kat, illetve vetőgumókat, van elegendő takarmánya a tejelő tehenészetnek, no„ és van szép jövedelme a háztájiból a tagoknak. iotí sjs A földcsuszamlás A mezőgazdasági és ipari tevékenységnek ez a már- már megszokott ' jól húzó „kettesfogata” azönban már tavaly is úgy tűnt. kifulladni látszik. A gazdasági válság, a fizetőképes kereslet hiá­nya a megrendelések csök­kenésével az ipari ágazatot, az óriásira nyílt agrárolló m a ét hétből, ti- zennégy nap kánikula. Ilyen sem volt az elmúlt negyven évben. Az indián- batnára sült férfi joggal dicsekszik. Kihúzza nadrág­jából az ingét, felhúzza az ingét, mutatja a hátát, a hasát', és mi azt mondjuk: — Ö! ■ — Ö és nahát! —r' Viszont bor­zasztó- a drágaság odalent a Balaton­nál. Egy jéghideg korsó sör majd­nem száz forint. — Ha fussa? — Egyszer egy évben. — Az in- diánbarnára sült férfi elmereng, helyére gyűri az ingét és megkér­dezi: — Itthon mi új­ság? — Aszály. A parasztok hovato­vább sült krump­lit ásnak ki a földből, a tengeri levele száraz és csörög. — Eső kelle­ne ... Kellett volna addig is, amíg nyaraltál — gon­dolom. de nem mondom, hiszen el lett volna ront­va a nyara, és — Dehogy nem. Akart az minden lenni. Nem kapott bársonyszéket, ezért otthagyta az MDF-eseket és át­állt a függetle­nekhez . . . ■borzasztó az, ha az ember nyaral ás esik.. ■ , ■ Mindeddig. a hölgy, aki mellet­tünk áll, leszá­mítva az „ó”-sze- ril csodálkozást, egy szót sem szólt. Most viszont meg­hökkent, amit mond: — Jól választot­tunk. Aranyos és okos ember ez a Göncz. Csak azt nem értem, mit akart ez a Király. Ö akart lenni a köztársasági . el­nök? ' — Nem valószí­nű. — De jól tudja — mondja az in­diánbarnára sült, és látszik a tekin­tetén, hogy elvár­ná től?m, mond­jak véleményt. Mit mondjak? Nézem a hölgyet, látom a korát, de nem illik elmon­dani, hogy már ingyen utazhat az autóbuszon, a vo­naton. Viszont szemüveg nélkül olvas. Olvassa a 168 órát, böngészi a Kelet-Magyar­ország legfrissebb számát, és lehen­gerlőén bájos mo­sollyal árasztja ránk a napi poli­tikát. Bamba va­gyok mint a ku­ka. És ez nem tet­szik ... — Mi az, fiatal­ember? — lassan hatvan éves le­szek — maga nem olvas újsá­got? Maga nem nézi a televíziót? — Mi akar ez lenni? Provoká­ció?! Az indián- bornára sültet is­merem, ő is is­mer. De a hölgy­höz nem volt még szerencsém. Sem ősöm, sem isme­rősöm, akkor hát.-. . Jön az au­tóbusz. Nagyot kö­szönök: — Kézit csóko­lom. — Viszont lá­tásra szerkesztő úr .. . Lemaradok. Megfontoltan és szándékosan. Jön a másik. Hát mu­száj nekem korán reggel gazdálkod­ni és politizálni. Seres Ernő pedig a mezőgazdasági tevé­kenységet, ágazatot sújtja. A burgonyával kezdődött. A vetőgumó-termesztés ál­latorvosi lóként magán vi­seli az egész ágazat jegyeit. A holland importból szár- mazp elit Vetőanyag ára mái* a csillagos eget súrolja. A burgönyatermesztés gépei­nek ára az utóbbi öt eszten­dőben megháromszorozódott. A termesztési technológia költséges, olyan energiaigé- ;nyes elém is van benne, mint a szártalanítás. melyet ha jSkor elvégeznek, igaz, hogy vírussal alig fertőzött a termés, a jövő évi vetőgu­mó, Viszont a termés meny- nyisége jócskán elmarad a kívánatostól. A vetőburgo­nya az átlagosnál jóval igé­nyesebb a műtrágyázásra és a növényvédelemre, s ezek­nek a kemikáliáknak a költ­ségei csak az elmúlt évhez képest majdnem megduplá­zódtak. A termelési költsé­gek elképesztő mértékű meg­emelkedésével szemben vi­szont ott áll a teljes terme­lői bizonytalanság, ami azt jelenti, hogy fogalma sincs — és ez az étkezési burgo­nyára is vonatkozik — a „pa­rasztnak”, mi lesz a krump­lijával. Kiszolgáltatott termelő — Mióta szabadáras lett a burgonya, a szerződés kiment a divatból — mérgelődik ä téesz első számú termelés­irányítója. Petróczi János. — A termelőt senki meg nem kereste, hogy milyen fajtá­ból mennyire és főként mi­lyen áron lenne szükség. Az újabb gyakorlat szerint a ke­reskedő majd ősszel jelent­kezik, hogy melyik napon, hány kilót, hová szállítsunk. A hajdani állami támogatás­ból megépült burgonyatáro­lók pedig üresek vagy bér­tárolásra vannak kiadva, s a tárolás összes rizikóját egy garantált ár megadása nél­kül a termelő nyakába varr­ják. Ez egyszerűen hajme­resztő. Nem tudom, hogy végső soron helyes-e, ha gyakor­lattá válik az, ami már a múlt őszön is elég sűrűn elő­fordult. Nevezetesen, hogy a téesz dolgozói,, ahelyett, hogy a dolgukkal foglalkoznának gépműhelyben, a könyvelés­ben, a traktoron vagy az irányításban, maguk árulják teherautóról a krumplit Bu­dapesten és az ország külön­böző városaiban, jgy van csak remény arra, hogy az érte kapott 8—8,5 forintos árból már egy kis nyereségre is futja, no és, hogy egyáltalán sikerül eladni az ősszel már igencsak - fagyérzékeny - árut. Az értékesítési * bizonytalan­ság a magas termelési költ­ségekkel együtt könnyen odavezethet, hogy végképp elmegy a termelők többsé­gének a kedve a burgonya- termesztéstől. Az pedig már igazán nagy szégyen lenne, ha import burgonyára kény­szerülne az ország. Egyetlen dollárt sem — Mi, amit a burgonyával lehet, mindent megpróbál­tunk. Tizenegy fajta krumpli van most is itt. A hollandok mellett termesztjük és sza­porítjuk a magyar fajtákat is — mondja a tövek alatt pirosló vagy sárgálló ter­mést nézegető szakember —, mert meggyőződésem, hogy lényegesen olcsóbban és fő­ként deviza felhasználása nélkül is megoldható lenne a hazai bureonyatermesztés, ha ez utóbbiakat termeszte­nénk. Négy éve elkezdtük a vírusmentes, meriklón eljá­rással termesztett minigumó előállítását, amit most már nyugodtan mondhatom sike­rült elsajátítanunk. Har­mincnyolc fóliasátorban ugyanennyi hektárba való, termesztése során minden kártevőtől mentesen tartott, tehát makkegészséges, kis méretű vetőburgonyát állí­tunk elő. Amikor elkezdtük, 1,6 forint volt egy darab, ma már csak 1,20-at kapunk ér­te. Ehhez mit szól? Miután nem tudok szólni sem, még hozzáteszi, hogy ezek után csak saját célra termelik az óriási termésre képes, és ha magyar fajtáról van szó, akár hat-hét éven át is önmaga után leromlás nélkül szaporítható, meriklón eljárással előállított burgo­nyavetőgumót. És azt is tu­domásul veszem, hogy ha rajtuk múlna, egyetlen dol­lárt sem engednének költeni drága holland vetőkrumplira. Galambos Béla 1 nyolcai szik KlCIÉ PERZSEL A NYÁR, tik- kadt a mező, a mezőgazdasá­gi szakemberek pedig immár sokadszor mondanak le a nagy termésről, pedig annak ígé­rete kecsegtetett egészen jú­nius végéig. Kombájnok jár­ják a zörgő-sápadt levelű ku­koricatáblákat, mentik, ami menthető. Az utak szélén tűzoltók próbálják megfékez­ni a fel-fellobbanó lángokat — talán el sem jutnak min­denhová. Már a hetediknél, vagy a hatodiknál szöget kellett vol­na üssön a fejünkbe; nincs-e vajon valami állandósuló tendencia abban a végzetben, ami eltávozni nem akaró vendéggé vált immár? Gyer­mekkoromból farkasordító hidegű telekre emlékszem, hatalmas hófúvásokra, és ha­bos nyári záporokra. Be­szélnek a tudósok valamiféle világméretű melegedésről, abból talán levezethető, hogy miért, válik lassacskán szub­trópusivá éghajlatunk. Már­pedig azzá válik, mert telek telnek el hó nélkül, a Tisza be sem fagyott már nem tu­dom, mióta. Arra pedig mer- e gondolni manapság valaki, hogy a Duna jegén ünnepelje a királyt. MEZÖGAZDASÄGUNK TERMELÉSI szerkezete azonban a jól kivehető ten­denciák ellenére változatlan, és ha valami új található benne, az nem a klíma vál­tozásának következménye, sokkal inkább másé. Nagy­üzemeink gépparkja, és még néhány más tényező úgyszól­ván kényszerpályán tartja a gazdát. Nem vethet mást, mint amire korábban beren­dezkedett. Megyénkben a ka­lászos-kukorica fölény ugyan két növényt jelent, de.egy lá­bat. Átvitt értelemben, fia nem jön eső bizonyos kri­tikus biológiai időpontokban, akkor oda az egész évi fára­dozás. Meszorult a szem — mondják —, és kész. Most a kukorica virágzik hiába, rö­videk a csövek, és nem telt ki végig szemmel nagy ré­szük. Az aszály — ha nem ka­tasztrofális mértékű — agro­technikai módszerekkel eny­híthető. Az erre irányuló ok­szerű műtrágyázás, az öntö­zés, mind-mind pótlólagos ráfordítást igényel, az pedig az amúgy is nyomott jöve­delmezőségi viszonyok köze­pette nem térül meg. Mit te­het hát a gazda? Kockáztat évről évre, akkor is, ha már nyolcadszor jön ránk a szűk esztendő. Kifogyóban van azonban a kockázatot csök­kentő tényező, amelyiket se­gítségül hívhattak egészen a legutóbbi időkig. Az úgyne­vezett veszteségrendezési el­járásra gondolok, amellyel aszályt, belvizet, és minden egyebet le lehetett nyelni, a térségnek a költségvetésből juttatott támogatásból. A NYOLCADIK SZŰK ESZTENDŐ, és a rendszer- váltással párhuzamosan ki­fejlődő új gazdálkodási szisz­téma megköveteli a gazdasá­gi szerkezet, és ebben a ve­tésszerkezet újragondolását is. Azok a szakemberek, akik írásomat olvassák, ezen a ponton minden bizonnyal só­hajtanak egyet, és velem jut­nak a következtetésre; talán nehezebb ezt meglépni, mint magát a rendszerváltást. Azt azonban ők is tudják: ennyi rossz homokon ilyen sok ku- koricát-búzát termelni csak torz támogatási rendszerben szabad. De érvényes ez a sa­vanyú kötött talajokat is be­leértve minden területre szé­les e megyében. És egyálta­lán mindenüvé, ahol nem azt termelnek, amit és nem úgy-, ahogy indokolt volna. Esik Sándor BURGONYASIRATÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents