Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
Tisza-parti Las Vegas as Vegas lett Gerge- lyiugornyából — fogad Vásárosna- ményban egy idősebb ismerősöm. A part menti presszókból majdnem éjfélig ömlik a diszkózene, aztán meg a videók sátáni zaja veri fel a csöndet. A presszók, fogadók szinte versengenek, ki tud hangosabban zenélni, vagy más módon odacsalogatni a hét határból összese- reglett és hajnalig mulatozni vágyó fiatalokat. A zaj még a presszók bezárása után sem szűnik meg, hisz míg a tömeg motor- vagy autótúráz- tatással és kurjongatással elvonul, hajnali két óra lesz. A fiatalok másként vélekednek. Ugornya felé haladva népes csoportokban igyekeznek a strand felé. Autónkba is felveszünk közülük néhány stoppost, dicsérik; isteni a víz, az esti diszkó. Kitörtek volna talán a korosztályok közötti ellentétek Bereg gyöngyszemének megítélésében? Meglehet. A Tisza szerelmesei viszont változatlanul előszeretettel keresik fel nyáron, hisz itt Petőfi folyója szelíd, kedves arcával fordul a vendég felé, s a híres föveny, a csodálatos homoksáv a legszebb és legkeresettebb Tisza-part- tá varázsolja a strandot. Azaz rosszul mondom, mert tulajdonképpen ez a gergelyi rész, hiszen a Vásárosna- ményhoz csatolt Gergelyi- ugornya két település volt még ötven évvel ezelőtt. (A két falut 1939-ben egyesítették.) A hídról Jánd felé jövet balra Ugornya, jobbra pedig Gergelyi található. Mindezt a lócán üldögélő Kokas Árpád bácsi is megerősíti, aki rögtön hozzáteszi, hogy azért másféle emberek éltek Ger- gelyiben és mások Ugornyán. A gergelyiek módosabbak voltak, míg Ugornyára többségében a cselédeket telepítették le, akiknek nem tellett szép házakra, egyebekre. Az ugornyaiak viszont dolgosabbaknak bizonyultak, és nagy volt köztük az összetartás. Ha valaki házat épített, eljött hozzá a falu apraja-nagyja, kalákában segített az építkezésben. Reggel elkezdték, estére aztán meg is volt a ház. Csodálkozva hallgatom, mert ismervén az építőipar mai munkatempóját, nem is tudom, higgyek-e neki. Már legalábbis az egynapos munka eredményét illetően. Az ugor- nyai házak viszont valóban tetszetősek, szép a Tisza- szalka felé vezető tágas munkácsi út, mindenfelé virágok nyílnak. Bakó Béla bácsi kerékpárjáról száll le kiegészíteni komája Kokas Árpád szavait. Bizony még az egyesítés Után is megvolt az elkülönülés, mondogatták az ide térő gergelyieknek, menjél csak hazafelé Ugornyáról. A másik 50-es években történt egyesítés felől kérdezem őket, amikor Gergelyiugornyát Vásárosnaményhoz csatolták. Mit szólt hozzá a község? Bakó Béla bácsi diplomatikus választ keresve a fejét vakar- gatja. — Nézze, a kisebb család jobban megérti magát mint a nagyobb. Igaz, ami igaz, nem jó szívvel fogadta a lakosság az egyesítést. Ám azt nem lehet mondani, hogy rosszul jártunk, hiszen járda és út épült, ivóvizünk is van. Kérdezem a két beszélgetőpartnertől, mikor fürödtek a Tiszában? Mindketten csóválják a fejüket, régen volt az már. Bakó Bélát egy régi ijesztő víziemlék, Kokas Árpádot pedig a hidegvíz riasztja el. A melegstrandra inkább elmegyek, hallom az utóbbitól. A két ugornyai ember után meg kell kérdezni egy gerge- lyit is, hogy a mérleg nyelve igazságosan mutasson, szerencsére ez sem nehéz, mert Vezse Géza bácsi szintén a háza előtt álldogál.. Möndom neki, hogyan vélekednek róluk az ugornyaiak. — Az már igaz — mondja —, a gergelyiek valóban módosabbak voltak, az ugornyaiak meg mint a fullánk. Mindenhová odafurakodtak, — teszi hozzá tréfásan. — Nem is feszegetem tovább a témát, a végén még össze- ugrasztom az eggyé vált régi két település lakóit. Inkább arról kérdezem, mire büszke most a község? Nos leginkább az új római templomra, a református plébániára és a baptista imaházra. Mind a három alig egy év alatt készült el. Nos, a szép új templom a közös munka jelképeként szolgálta az emberek közösségét. Gergelyiugornyán pedig tombol az idegenforgalom. — A nagy forgalomtól reng a házunk egész nap, lepihenni sem lehet — mondja némi túlzással az egyik nyugdíjas. Néhány módosabb lakáson már ott a Zimmer frei felirat, mutatván, hogy a helyiek is szeretnének pénzt látni a rájuk özönlő kellemetlenség fejében. A SZAVICSAV mindenesetre már megtalálta a számítását, amikor nem mesz- Sze a Tiszától strandot épített két évvel ezelőtt. Megerősíti ezt Baráth László a strand vezetője is, ám hozzáteszi, hogy azért nem olyan egyszerű a helyzet, hiszen a fürdő mellett pénzt hoz a kemping, az autósmozi és a büfé is. így valóban némi kis nyeresége is van a fürdőnek, hiszen amikor kicsit hűvösebb az idő, a Tisza vize, itt az egyik medencében még mindig 22—23, a másikban meg 38 fokos víz várja a fürdőző- ket. Nos, a Tisza-parti strand környéke valóban megváltozott. Van valóban némi igazság a Las Vegas-i hasonlatban, hisz valóságos negyed épült, sokak bánatára — a part mellett. Néhány éve még az volt a gond, hogy a helyi ÁFÉSZ nem nyit elég üzletet, most aztán egészen más a helyzet. Míg tíz évvel ezelőtt két-három, most húsznál is több presszó, üzlet és más pavilon várja a vendégeket. Szinte hajnaltól kivirradtig — mondják a rossznyelvek. És az is igaz, hogy még mindig kevés az élelmiszerüzlet. A kemping vezetőjét kérdezem a mostani állapotokról. Nos, mindez a kemping számára istencsapás, mert számos egy- vagy kéthetes kempingezést tervező család már másnap felkerekedik, szidva az éjszakai zajokat, azt, hogy minden egyes belépésért jegyet kell váltani a strandra, holott megfizetik a napi 7 forintos üdülési díjat, és nem utolsósorban azért, mert szögesdróttal körbezárták a szép Tiszát, kirekesztve ily módon a kempingezőket a partról. Szerencsére a Tisza és a part olyan mint régen. Minden ellenkező híresztelés ellenére a híres homokot nem hordta el a víz, sőt fent az összefolyás felé mintha szélesebbé alakította volna. A tömeg hatalmas. Hétköznap még csak tűrhető, de hét végén! Valóban tízezrek keresik fel. Persze mégis jobb itt, mint egy medence körül, hiszen a hosszú parton jut hely mindenkinek. És a tiszta hűs víz marasztal. Nehéz útnak indulni innen napnyugta előtt a kánikulai forróságban. A part körül pedig új városrész épül. Nemcsak a pavilonokra terjed ki az építési láz, hanem a faházakra is, amelyekből talán már kétszáznál is több várja a pihenni vágyó gazdáit hét végén, a szabadság alatt, vagy a rokonsággal megosztva egész nyáron. Évente újabb harmincnegyven ilyen házikó épül, s az új cölöpváros már a töltésen túlra is kiterjed. Állítólag a jándiak is szeretnék a maguk Tisza-partját kiépíteni, vonzóbbá tenni. Valóban jó dolog lenne! A ger- gelyiugornyai strand telített, hét végén és főleg esténként a nyugalmat keresők számára egyre nehezebben elviselhető. Akár ki is tehető a tábla: megtelt. Bodnár István 990. augusztus 4,________________________________________ lüniRirfm7lll1 - _____________________________________________________ü 1^——■ A ul MdlJ HÉTVÉGI MELLÉKLETE ^——— II Kelet
