Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-23 / 197. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 23. Ház Montenegróban Mindig közérthetőségre törekedtem A zavarbaejtő vendégszeretetnél, amellyel Farkas Ferenc fogad, talán csak kissé riadt, befelé szemlélődő pillantása hozhat jobban zavarba; mintha azt kérdezné: közel évszázadnyi teherrel a vállán, életben, politikában és művészetben megélt fájdalmas hullámzások élményével a háta mögött mit mondhat nekem, a szemteTúlnyomóan a hívek adományaiból összegyűlt közel két millió forintból felújították a nyírcsaholyi görög katolikus 1 templomot. A munka, mely a bádoglemezek vörösrézre való cseréjéből, valamint a falfelületek vízálló műanyag- festéséből állt, a -múlt hónapban fejeződött be. (B. A. felv.) Thália vidám arcát is áztatta az eső az évadnyitó társulati ülés alatt. Mintha a tovatűnő nyarat siratta volna, a feltöltődés idejét, amikor a színész is levetheti szerepruháját és önmaga lehet: örülő, félő és reménytelen, vágyakozó és kiszolgáltatott, nyugtalan és türelmetlen, szívós és megtörésre hajlamos. Olyan, mint mindnyájan, akik mégis csodára vágyakozunk, amikor felnézünk a színpad magasába. Eltelt a nyár. De milyen is volt a Móricz Zsigmond Színház két művészének: Gaál Erzsébetnek, aki eddigi nyíregyházi évei alatt színészként is, rendezőként is megosztotta a színház barátait, Földi Lászlónak, akit az elmúlt évadban nemcsak kiváló színésznek, hanem érzékeny tollú írónak is megismerhettünk ? — Gyakorlatilag munkával telt a nyár első fele — mondja Gaál Erzsébet —, mert a most kezdődött évadban két darabot is rendezek. Gombrowicz darabjából zenés komédiát szeretnék csinálni, ezért alapvetően kellett hozzányúlni. Július közepéig tartott ez az íróasztali munka, aztán tíz napot Olaszországban tölthettem a tengerparton. Onnét Nagy- börzsönybe mentem egy barátomhoz. Sokat olvastam. Jó, hogy megkezdődött az évad, mert nagyon hiányzott már a munka. — Ebben az évadban színész-rendezőből rendező lesz. Hogyan éli meg ezt a változást ? — Az, hogy nem kell játszanom, egy csomo energiát szabadít föl bennem, amit a rendezésbe tudok belefektetni. Örülök, hogy nem kell játszanom. Rendezőként másképpen dolgozom, mint azok, akik főiskolát végeztek. Az a színészet, ami nálunk dívik, engem nem elégít ki. Nem mondom, hogy a Gaál Erzsébet Sztanyiszlavszkij-mód- szernek nincs létjogosultsága, de azon kívül sokféle van még, amelyeket kevéssé ismerünk. Az én rendezéseimben — gondoljon a Danton ra — a színésznek testtel kell dolgozni, az aktív jelenlétére van szükség. Mindezt a Sztany iszlavszki j -módszerrel nem lehet megvalósítani. Nem mondom, hogy nekem tökéletesen sikerül megfogalmazni a szándékaimat, de én így tudok igazán önmagam lenni. Amikor Földi Lászlót a nyárról kérdezem, a tenyerét nyújtja, s bíztat, nézzem meg bátran. — A nyarat arra szántam, hogy felépüljön a házam a montenegrói hegyekben. Harminc zsák cementet, rengeteg követ használtam fel, de elkészült. Olyan lett, amilyennek álmodtam. Egy háromszáz éves kőfal volt az alap, arra épült a ház. Minden romot meghagytam, beépítettem. Az egész épület olyan szabálytalan, mint én. Rettenetesen fárasztó volt Földi László az egész, de esténként, vacsora közben farkasüvöltést hozott a szél. S ez a vadász számára csupa gyönyörűség. Földi Lászlót szeptember 29-én a Miss Arizona ban láthatjuk először a színpadon. , , , (n. L a.) Beszélgetés Farkas Ferenccel Űjsághír; Kelet-Magyarország augusztus 21. „Az utóbbi hetek időjárása következtében nagy mennyiségű hal pusztult el a Vadastóban. A kezelő horgászegyesület kéri a horgászokat, hogy a haltetemek összegyűjtésében a következő napokon ...” Potor László környezetértékeléssel foglalkozó vegyész- technikus kezembe nyom egy vödröt és egy gumicsizmát. Ö maga egy vegyszerekkel teli ládát cipel. A vállára dobott viharkabát láttán már balsejtelem gyötör, hogy nem frissen vasaltan kellene a nagyvadas-tavi halhullás- szemlére mennem. De az idő és az eső sürget bennünket, zsupsz a kocsiba, s Császár- szállás felé robogva azon tanakodunk, hogy mi lehet a pusztulás oka. Hja! A nagy szárazság! — így Potor úr. — Csökken a vízszint, csökken a halak élettere, csökken az oxigén- tartalom. megnő az algáso- dás, nő az ammóniaszint, a halaknak annyi. Mire kiérünk, lassan körvonalazódnak a tények. A Vadastó bármily hatalmas és ' bármily gyönyörű, sajnos magára hagyatott. Nincs ami megcsappanó vízkészletét pótolná. Nem torkollik bele patak vagy csatorna. Pótlást csak az égtek adhatnak, igaz a környező kis tocsogók vizének átemelésével próbálkoztak már, de azok is elfogytak, s csak néhány centivel emelték a víz szintjét. Ami úgy 6 éve fokozatosan csökkent. Oka? Elsősorban a szárazság, de az a meg nem erősített sanda gyanúm, hogy valahol „szökik a víz” Megsérülhetett egy vízzáró réteg, s mint a kád lefolyóján elszivárog a víz. A hat év vízszint- csökkenése több mint egy méter. Szárazon megfeneklett csódik bécsi iskola, Schönberg, Webern munkásságába, a dodekafóniába is. Mindez olyan sajátos ötvözetet alkotott bennem, amely végül is kialakította a magam mérsékelten modern muzsikáját. Igen: kipróbáltam a dodeka- fóniát, de soha nem abban a szigorú értelemben, azzal a precíz skolasztikával, ahogyan azt Schönbergék alkalmazták. Én ettől mindig eltértem egy kissé, illetve olykor éppen csak nyomokban volt föllelhető egyik-másik kompozíciómban. Éppen mert jó értelemben vett köz- érthetőségre törekedtem. — Nem riadt vissza operettek komponálásától sem ... — Egyáltalán nem. Igaz, ezeket még fiatalon írtam, de úgy érzem, nem kell res- tellkednem miattuk. A Csínom Palkóra, ami olyan népszerű lett, egyenesen büszke vagyok. Zeneszerzői munkásságom legnagyobb részét a dalok alkotják; sok-sok magyar költő versét, de természetesen külföldi poéták verseit is gyakran megzenésítettem. Zenekari és karművek, egyházi kompozíciók, kórusművek, különböző ösz- szeállítási kiszenekarokra alkotott szerzemények mindmind helyet kaptak életművembe. Nincs olyan műfaj, amit nem próbáltam ki. Színpadi műveim közül A bűvös szekrény című operám és a Furfangos diákok című táncjátékom vált különösen ismertté. És van egy operám a fiókban, tíz éve őrzöm, Márai Sándor egyik művére íródott. Egy úr Velencéből a címe. Jövőre bemutatja az Operaház. — Legújabb alkotásai? — Talán a Naplójegyzetek című zongoraciklusomat emelném ki. Ezek 1986—87- ben készültek. Csöndes, intim hangulatú kompozíciók. Szemlélődés, elmélkedés az élet hol örömtelibb, hol fájdalmasabb mozzanatai ról, nappali, éjszakai hangulatokról, a szerelem örökkévalóságáról, öregségről, fiatalságról; mindarról, ami egy ilyen nagy kort megélt embert foglalkoztat ... Szomory György Nagy csönd övezi ezt a budai lakást. Villamosok autóbuszok zaja alig hallatszik fel, s mintha a házigazda — soksok milliárdnyi hang, alig suttogó hangok és lávaomlás- szerű hangzuhatagok létrehozója — is csöndesebben lépne ebbe a szentélybe... Mindez talán csak képzelődés: úgy érzem a nyugalmas lakásban mintha, a nyolc és fél évtizedet megélt zeneszerző féltve, vigyázva óvná, dédelgetné ebben a csöndben minden korábbi teremtményét. lenül fiatalnak? Mit akarok hallani,' tudni... ? — Professzor úr! ön az idén tölti be 85. évét és szerencsére — ahogy látom — jó egészségnek örvend. Zeneszerzőként és pedagógusként egyaránt tiszteli önt' zenei közéletünk. Elégedett embernek vallja magát? — Nagyrészt igen. Mindig arra törekedtem, hogy zenémmel örömöt szerezzek az embereknek, s úgy hiszem, ez javarészt sikerült is. Éppen ez a törekvés intett mindig mérsékletre, például a különböző, csábító avant- garde törekvések kipróbálásában. Soha nem akartam elrugaszkodni a valóságtól, nem akartam egy szűk réteg számára komponálni csupán, s ezzel esetleg elidegeníteni magamtól másokat. Így aztán nem is számítottam soha a „kísérletező” alkotók közé. — A tiszteletre méltó életkor, amit betöltött, egyben ennek a viharos századnak is a krónikája. Miként élte ön meg — maradva csak a művészetnél — a közben lezajló nagy zenei változásokat? — Én még az igazi klasz- szikus hagyományokon nevelkedtem. A főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó növendéke voltam; azé a Wei- neré, akitől első kézből vehettem át részben a középeurópai, másrészt a bartóki, kodályi örökséget. És diákkoromban találkoztam azokkal a népzenei ismeretekkel is, amelyek mentésére, őrzésére, ápolására éppen akkoriban indultak meg a nagy kezdeményezések. Mind eközben alkalmam volt — 24—25 évesen — a kor nagy olasz komponistájánál, Ottorino Res- pighinél is tanulnom egy ideig, aki a század egyik nagy impresszionistája. Azután belekóstoltam a másoKép: Fent; csónakok szárazon, lent; haltetemek. nakok, a sekély vízben him- bálódzó haltetemek. Potor László beöltözik, s munkába kezd. Ameddig a csizmaszár engedi vízbe lábal, s mintát vesz. — Az eső nem befolyásolja az eredményt? — Nagyban nem. Bár a reggel és az este vett minták között is van különbség. Abból a néhány halhullából, amit a parton láttunk, nehezen szednénk össze a beharangozott 150 mázsát. — Ha bejön velem csónakon, a nádasban terítve láthat — szólít meg Török József, a vizet kezelő Vasutas Horgászegyesület halőre. — Megfeneklik kettejükkel a csónak! — óvna bennünket a felesége, de hát már engem sem lehet visszatartani. Potor László elviszi a mintákat a laborba, én csónaktúrára vállalkozom. Bőszen merítem az evező tollát, s úgy belevágom az iszapba, hogy alig lehet kihúzni. — Csak óvatosan! — int Török József —, a víz nincs 30 centi, máshol meg még kevesebb. Csend. Néhány húzás után szól csalt. — Úgy június közepén fordultak fel az elsők. Újra csend, újra két húzás. A legnagyobb gond. hogy ami hal megmaradt, annak nincs mit ennie. A szúnyog- lárva meg minden más is kipusztult. Egy kis búzával pótolom majd. Az eső könyörtelenül esik. — Ez kell ez az eső, de még nagyon sok. Mi lesz ha télen befagy a tó fenékig? Nem marad egy hal sem! Elérjük a nádas egyik be- szögelését. Messzire virítanak a haldögök fehér haspikkelyei. — Azt nézze! Jó kétkilós amúr! Amott ni! Micsoda gyönyörű ponty. — S mennyi kárász, te jó Isten! Mennyi lehet? — Úgy hatvan mázsa biztos, de lehet, hogy több is. Most a szél kisodorta a nádszélbe a tetemeket, de még tegnap itt pöffeszkedtek terítve. Sok le is süllyedt, s ide járnak csapatostul a vízimadarak, azok csipkedik. Na most nyomja meg! Az evezők körül, s a csónak alól örvénylik az iszap. Apró surrogások jelzik, nem sok hiányzik a zátonyra futástól. — Mi lesz ezzel a sok hallal? — Elássifk a parton! Már ma is jött két horgászrcegíte- ni, pedig nincs is jó idő. Fojtogatóan terjed a halbűz, megcsípkedett oldalú tetemek libegnek mellettünk Megkönnyebbülve látom hogy a part felé tartunk. Telefon a laborba. A vonal végén Potor László. — Az eső és a szél megtréfált bennünket, hiszen a vizsgálat eredménye azt mutatja, volt oldott oxigén.a vízben. De a többi paraméter mind a megengedett szint fölött mozog. Besűrűsödött a víz. A környezetvédelmi előírások szerint ilyen mennyiségű állati hulla már veszélyes hulladéknak számít. Elásni tilos! Így a horgászok mentesülnek attól, hogy a sportszerű Viaszkolás helyett nylonzsákba, villával kelljen halat fogniuk. Tapolcai Zoltán A sorköteles fiatalok közül mintegy húszezren nem végezték cl az általános iskolát, most — többek között — az ő behívásuktól is eltekintenek. Furcsa gondolat motoszkál a fejemben. Lehet, hogy a fenti hír hallatán még örülnek is, mondván, megússzák a katonaságot. Az örvendetes, hogy a honvédség egyre humanizálódik, próbál emberközpontú lenni, figyel a szociális vagy egészségügyi szempontból rászorultakra. De ez a kedvezmény nem illik a képbe. A katonai vezetés álláspontja érthető, a lehetőségekhez képest olyan embereket szeretne kiképezni, akik képesek elsajátítani a feladatok megoldásához szükséges tudnivalókat, teljesíteni a fizikaiak mellett a szellemi követelményeket is. Bizonyára ez indokolja az intézkedést. De talán nem ez a megoldás. A hadsereg ^zérvc- ?eti felépítését vitatni nem feladatom, de gondolom, a jövőben is szükség lesz, és lehet az úgynevezett építőszázadokra, -alakulatokra. Ezeket a fiatalokat legalább ott nem lehetne hasznossá tenni? Nincs már szükség erre a munkára? Mert ott bizonyára tudnának megfelelő munkát adni számukra. Rémálom csupán, de valósággá válhat: „Ha már nem vagyok képes tovább tanulni, — mondja az általános iskolás fiú — akkor be sem fejezem a nyolcadikat. Így legalább nem kell katonának mennem.” Ezt akarjuk? Kováts Dénes Az „áldozatok” hallgatnak Szemlélődés fiatalságról, öregségről... Szinésznyár '90 m g _ f r ^ [ ^ I V^ß vr ^^ß m
