Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-07 / 158. szám
1990. július 7. || Kalal A magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 9 A hamvát ifjú szépségemnek Terítettem eléd szőnyegnek. Nagy szemem hívő villanását. Könnytől megvert, bús ragyogását. Hajam szőke, hercegi selymét, Szűz testem érintetlen kelyhét Dobtam égni a Te máglyádra. Hogy izzóbb, szebb legyen a lángja. Szívem piros, zuhogó vérét Térden csúszva emeltem Hozzád S az áhitatom szent tömjénje Hozta közel hozzám az orcád. Csinszka % A képen Ady felesége, Csinszka Új hang Hudák Erzsébet fehér- gyarmati tanárnő azok közé tartozik, akik számára a költői szó a felelősség örömét és súlyát cipeli. Ritkán és keveset ír. Verseiből fegyelmezett asszonyi- ság árad, nem ismeri az ellágyulás ízét, a boldogság derűjét. A bezárult sorsú emberek keserű fájdalma gyakran hangot kap verseiben. Költői eszköztára, nyelvi kifejezőkészsége, képalkotó fantáziája messze kiemelik alkotásait napjaink versáradatából. Távol áll tőle minden harsányság, a lélek apró rezdüléseire érzékeny. (n. i. a.) Hudák Erzsébet versei Mindent köszönök és ujjong bennem annyi szerelem amennyi kék szívemre szakad ha tekintetedben — tengerben a nap alámerülhet nyugtalan hitem te bennem élsz így élek en tovább benned a szó megénekelt világ túlcsordult öröm minden gpndolat öltök magamra szárnyas sorsokat mert nincs több élet csak ez az örök szeretők messzi álmából jövők tekintetével nézem a világot s üres kezekkel mindent köszönök Állva maradni Fordulsz magadba a világ veszett elhessegeted a részleteket még innen az álmon s kívülállón szemedbe süt az öntudat Elkódorogtál. Már csak állva akarsz maradni „kívül, belül” ha egyazon gerincen feszül hús és élet Szökne a bolydult lélek lesz-e vigyázni szándék? Megszelídültek bennem a csodák akikre vártam mind elmentek papírhajók fehér vitorláin úsznak utánuk hattyúversek nem ázik arcom könnyesőtől az emlék holdja befelé világít szorosabbra gondolom az estét a gyermek bennem bizony jobban fázik 2. Tükör voltál vagy benned kelt a nap nem tudom s végül egyremegy mozdulatunk szárnyfalán magánya szerelmünkből is számkivet a sorsuk élők mindig árvák igazuk lángján elég a remény más-más úton érkeztünk a nyárba s perzseli álmunk ugyanaz a fény Nem készítettem fel rád a szívem bezárult kör és gondolat ásta a csend a maga aranyát s az ég furcsamód kék maradt mintha szemedből nézett volna szét karnyújtásnyira volt a messzeség szinte már hittem el is érem madár röpített énekében 4. S lehet hogy nem is szerelem a szavak kikerült igazságok egymást keressük rejtjelei közt de őrzik titkuk a hallgatások s hiába tudjuk: mondhatatlan ránk ég az örök kimondatlan szerelmünk a legszebb esély hallgass beszélj jaj ne beszélj M agyar és román végre barátként nyújthatja egymás felé kezét? Az évszázados bizalmatlanság görcsei lazulnak? Hinnünk, akarnunk kell, hogy így legyen, akkor is, ha tudjuk: adunk és kapunk még pofonokat, hiszen a beidegződésektől, a szokásoktól lehetetlen máról holnapra megszabadulni. Groza Péter börtönnaplóját lapozgatom. Az egyik részletben leírja egy pofon történetét. Serestély Béla, a poéta kapta tőle. A kollégiumi szilenciumon Groza elszunditott. Béla lökte oldalba ezzel a mondattal: „Ébredj fel, mit alszol, mint egy güzü!” A güzü szó beléhasított. Mint régi román papi család ivadéka, dákoromán soviniszta tradíciókkal terhelt légkörben nevelkedett. Magyar nyelvtudása akkor még nagyon kezdetleges volt. A szó jelentését nem tudta, hangzásából ítélve keménynek, durvának, sértőnek gondolta, amely megtorlást kíván, ezért pofon vágta Bélát. A harag az ifjú emberkék romlatlan lelkében hamar felengedett, és a kölcsönös * trakészen, becsomagolt I bőröndök között találom II Agárdi Gábor Kossuth- díjas, kiváló művészt, a Nemzeti Színház örökös tagját. A színházi szezonnak vége, érthető, hogy útra kész. Hová utazik szabadságra? — A nyári szezonra készülök Gyulára! — Elég sokat játszott ebben az évadban. Nem fáradt? — Tulajdonképpen a sok is relatív. Tizenhét éves korom óta vagyok színész. Azóta minden szezon végén számot vetek az előző évadban történtekkel, és akármilyen sok feladatom volt az előző évben, a következőben még többet szeretnék játszani. Minden túlzás nélkül mondom, az oly sokat emlegetett „világot jelentő deszkák” nekem az életet jelentő deszkák. — Különösen akkor, ha azok a szerepek jó feladatot kínálnak. — Tényleg nem panaszkodhatok, mert a Légy jó mindhaläig -ban Valaki tanár urat, az Advent a Hargitán -ban Zetelaki Dánielt játszottam. — De volt két apa szerepe is! — Bartha Lajos Szerelem című darabjában és Szép Ernő Vőlegényében is apa voltam, az utóbbiban a nevezetes Csúszik Zsiga. — Agárdi Gábor sokoldalúságát dicséri, hogy a nemzeti színházi feladatok mellett jelentős szerepeket vállal a Mikroszkóp Színpadon is. A leltár készítésekor ezek sem maradhatnak ki! — Ezek közül egyik legkedvesebb volt a Hacsek és Sajó a történelemben pincérje. — Szezon végi beszélgetés Agárdi Gáborral — V P-rAAeofe\i !?f i B ai Ißt1 ■Eletet jelentő deszkák csak a haragra nem. Az ő nevében is állíthatom, hogy még sok évig játszhatunk együtt, akkor sem lesz harag köztünk. — Most Gyulára készül, ahol a nyári szezonban bemutatják Márai Sándor Kassai polgárok című drámáját. Ezt a darabot már tíz évvel ezelőtt is műsorra tűzték, de akkor a bemutató előtti utolsó pillanatban az „illetékesek” letiltották. — Szép feladat és nagy élmény lesz az előadás. Nemcsak azért, mert végre be lehet mutatni, hanem azért is, mert az utolsó évtizedek Nemzeti Színházának aranykorát idéző szereposztásban adjuk elő a Márai-darabot. Sinkovits, Bessenyei, Kállai, Horkai, Raksányi, Agárdy, a hölgyek közül Kohut Magda, Béres Ilona, Götz Anna, hogy csak néhány nevet említsek a színlapról. Már több mint egy hónapja folynak a próbák a fővárosban, és most Gyulán folytatjuk a bemutatóig. Ősszel pedig Budapesten a Nemzeti Színház tűzi műsorára. — Akkor jó utat, sok sikert, és viszonlátásra szeptemberben a Hevesi Sándor téren. K. T. tisztázások után kiderült; a fölébresztés parancsa a primátustól jött, a güzü szót is ő fogalmazta meg, Béla csak továbbította, de ő\ sem tudta, mit is jelent valójában. A két naiv gyerek pofozkodott valamiért, amit egyikük sem értett, olyan dolgokért, amelyről fogalmuk nem volt, amelyet csak a hórihorgas primátus tudott. Végül is ez a pofozkodás és az azt követő ráébredés egy életre megalapozta barátságukat. A két kisdiák afférjában nem nehéz fölfedezni a magyar és a román nép összezördüléseit, egymásnak feszüléseit. Haragudtak, perlekedtek, gyűlölködtek. De sok olyan ügyért vérzett ez a két nép, meg a szomszédos többi is, amely „güzü” volt számukra! Közös, sorsfordító érdekünk immár, hogy a pofozkodásokat olyasféle rádöbbenés kövesse, mint Groza Péter és Serestély Béla esetében, s végre egymással igaz barátságra, tartós szövetségre lépjünk! (zágoni) — Hálás szerep! — Hálás, de nem könnyű. A közönség 1919-től napjainkig csaknem valamennyi jelentőssebb Hacsek és Sajó párbeszédet meghallgatja, az idő múlását a pincér figurája mutatja. Első perctől az utolsóig színen van és gesztusaival, viselkedésével, apróbb kellékeivel jelzi, hogy a párbeszéd a Bethlen-korszakban, a nyilas időkben, vagy a felszabadulás után zajlik. Úgy tudom, a televízió ezt a produkciót július első napjaiban műsorára is tűzi. — Jellegében hasonló előadás volt a Gyilkosság a szeretetotthonban is. — Ezt majd elfelejtettem, pedig de sok helyre hívnak bennünket Körmendi Jánossal... — Köztudott, hogy az ilyen jellegű kétszemélyes darabok szereplői előbb-utóbb „megunják”, idegesítik egymást, és privát életükben sokszor haraggá fajul kapcsolatuk. Ezt történt Komlós Vilmos és Herczeg Jenő esetében is. — Hát úgy nézünk mi ki? Körmendi Jancsi is, és én is mindenre alkalmasak vagyunk, Agárdi Gábor egy rádiós felvételen Diákaffér Krutilla József toilrajza Szombati galéria |
