Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-05 / 156. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. július 5. Megtaláltuk a magyar „Pillangót“ (2.) Harangzúgás kísérte a Himnuszt No, de most hová? Cs. Cs. úgy lopta ki az öreget Pestről, hogy a rá vadászó újságírók észre ne vegyék, itt sem szeretnénk, hogy valaki faggatni kezdje. Majd talán mi, ha hajlandó lesz egyáltalán válaszolgatni. Nyíregyháza sem kicsi város már. könnyű búvóhelyet találni. Ott majd szépen elhúzódunk, s ha hozzájárni, bekapcsoljuk a magnót. Elbeszélgetünk majd erről, arról. Merre is született, ki volt az apja, anyja, milyen volt a gyermekkora, miképpen lett repülőstiszt, hogyan esett fogságba... ? S persze, miképpen teltek a száműzetés esztendői? Szatmár-Berea — dán szemmel Mire lenne külföldi kereslet? Ám isten tervez, ember végez. Elfoglaljuk a szállást, a szék karfájára akasztjuk a zakót. Kényelembe helyezkedünk, mikor azt mondja Kulcsár Antal: — Megszomjaztam ... kéne egy kis hideg víz. Szaladunk, nyitjuk a csapot, s hagyjuk, hadd foly- Jyon. Legyen minél hidegebb. Mintha olvadó jeget vinnék, szabályosan éget a pohár fala, ám az első korty után furcsa fintor jelenik meg az arcán. — Ez maguknak hideg? En- gedelmet, de ez pont olyan, mint a lóhúgy. — Hideg ez, Anti bátyánk. — Ez hideg...!? Ez maguknak hideg!? Nem ittatok akkor ti még a Jenyiszej vízéből ! Hát abból nem. Valóban nem. Azért elfogy ez a klórozott nyíregyházi csapvíz is, s kér még egy pohárral. Hiába, hosszú az út Pestről idáig. S ez a rettenetes meleg ... Jólesik megpihenni itt, e hűvös szobában. 9,Menj fink a moziba be«.“ — No ... meddig akarnak még itt üldögélni!? Hangja sürgető, nincs mit tenni, fel kell tápászkodni az ágyról. — Hová menne legszívesebben ? — Hát hová... ! ? Moziba. — Moziba ... ! ? Még most jött meg néhány perce. — Na és? Heverészni Szibériában is tudtam volna. Volt Nyíregyházán egy régi buszállomás, bent a város közepén. Ronda, szürke épület, a hajnali féldecik illata még ma is árad a falakból. A buszok elköltöztek, de az épület maradt. Videoház- nak nevezik most, azt mondják, igen jól filmeket adnak. Nosza, rajta! Igen ám, de legközelebb csak este nyolckor lesz előadás, most pedig még fél hét sincs. Nem is baj, legalább sétálunk egyet. Kikanyarodunk a Tanács- köztársaság térre, s az öreg feltekint a zöld Irodaházra. — Te jó isten, ezt csak nem az oroszok építették!? Nem, nyugtatjuk meg, de azok is építhették volna. Már mintha meg is bánta volna, hogy ilyen kapkodva, ilyen hirtelen ült kocsiba, ám ekkor a park fái közül kibukkant egy szép, sárgára festett kastély-szerű épület. — Ez meg a vármegye háza! — s mintha puskából lőtték volna ki, nekiiramodik. Nyitná a vastag vaskapu kilincsét, de az nem enged. — Tudják, mikor jártam itt utoljára? — fordul hátra. — Valamikor harminchétben, vagy harmincnyolcban. Mindjárt megmondom, ki is volt akkor a főispán, a főjegyző... Vajon megvannak-e még . .. ? Most ki a főispán? — Most tanácselnök van Anti bátyánk. — Oszt jó ember? — Hát... bennünket nem bántott. — Igaz, ti tudjátok. Ismét tegezésre vált, s mikor átballagunk a központon, megáll a City Grill előtt. — Hallják, van itt Coca- Cola? Coca-Cola és fagylalt — Hogyan? — Van. — Hát fagylalt? — Az nemigen. De itt a szomszédban. . . — No, akkor odamegyünk. Kint a tábla, vagy húszféléből válogathatunk. — Milyet kér? — Ami van. — Rengeteg van. — Akkor az első háromból. Régi, ódon házak árnyéka vetődik ránk, vénebbek tán Anti bátyánk dédszüleinél is. Gyermekkorában itt futká- rozhatott a tövükben. Emlékszik is persze mindegyikre, de hangjában nyoma sincs a meghatódottságnak. Ül a pádon, nyalja a fagylaltot. Mintha csak tavaly járt volna itt utoljára. Mintha nem telt volna el közben majd egy fél évszázad. Egy teljes emberöltő. Könnyes Himnusz Valahol, valamelyik templomban hetet üt az óra, s megkondul egy harang. Mély, érces hang úszik a házak fölött, s egyikünk hirtelen megkérdi. — Emlékszik még a Himnuszra . .. ? — A Himnuszra? ölébe ejti a kezét, az olvadó- fagylalt lassan a betonra csepeg, s halkan szavalni kezd. Meg-megszakad, keresi a szavakat, de azért mondja szépen, folyamatosan. Isten, áldd meg a magyart... Jó kedvvel, bőséggel... Nyújts feléje védő kart... Ha küzd az ellenséggel... Megszűnt a harangzúgás, s elhallgat ő is. Nézünk rá, csak nincs valami baj, de nincs semmi. Csak a könnyek csorognak az arcán ... * * * Elszalad az idő, mindjárt nyolcat kongatnak. Kérjük a jegyet a mozi pénztáránál, de ekkor közelebb hajol a pénztáros, s felkiált. — Hát ő Kulcsár Antal! A szibériai foglyunk! Szó sem lehet semmiféle pénzről. A vendégeink mind a hárman. Már bent ülünk a moziban, kezdődne a vetítés, mikor az iménti fiatal férfi a vászon elé ballag, s felemeli a kezét. — Tudom, Önök az amerikai krimire várnak, de egyetlen pillanatra forduljanak most hátra. Látnak ott egy alacsony, barázdált arcú férfit. Ha igazi mozihőst akarnak látni, nézzék meg okával. Negyvenhat évet töltött Szibériában, s kibírta, ... s itt van közöttünk. Köszöntsük mindannyian. Balogh Géza Következik: Ürgékkel csillapította éhét. B udapest, Deák tér. Nem messzte tőlem huszonéves férfi nézi a forgatagot, amelyből egyszer csak egy fehér blúzos, bőszoknyás, idős asszony válik ki, s a fiú mellé áll. Ügy látom, koldul. A srác előveszi a pénztárcáját, s talán egy forintot átad. A nő beszél-beszél, s mellé telepszik, majd egy papírtörülközőt összehajt, a férfi zsebébe teszi, s szemmel láthatóan továbbra is mond- ja-mondja a magáét. A fiatalember előveszi, utána Miért nem jött el a kormányzópárt, az MDF képviselője? — ez volt az első kérdésük a dánoknak azon a találkozón, melyet a napokban tartottak meg a dániai Odenséből itt járt ENSZ-cso- port tagjai, illetve a pártok megyei vezetői között. Miután a kérdésre nem kaphattak választ, folytatták: akkor adjanak feleletet a kormánykoalícióban részt vevő pártok itt lévő képviselői. Elfoglaltságra, társadalmi munkára hivatkozva hangzott el magyarázat, amit igazából nem fogadtak el. És jöttek a kérdések, vég nélkül, a zsidóság problematikájától kezdve a mezőgazdasági termeléssel, a privatizálással, a nagyüzemek felszámolásával, a gyermekek nevelésével, a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatban. Azt tapasztalhattuk, ez a húsz dán, aki egy általunk viszonylag kevéssé ismert és favorizált országból eljött ide, hogy a magyarokkal ismerkedjen, viszonylag sokat tud rólunk. Kérdeztünk mi is: első alkalommal itt lévő vezetőiket arról, mit tapasztaltak, milyennek látnak bennünket? Számunkra kissé furcsa módon nagyon nyugodtnak, békés tempó szerint élőknek látnak bennünket, önmaguk sodró életmódjához viszonyítva. Dániában sokkal zakla- tottabban élnek, sokan retelteszi a bukszáját. Az asz- szony néhány másodperc múlva az aluljáró lépcsőjén eltűnik. A srác kis idő múlva a nő után siet, de pár perc múlva mérges tekintettel visszatér. — Mi történt? — Átejtett, az anyja istenit — válaszolja. — Idejött, hogy adjak neki egy forintot — panaszkodik. — No, lássa, kivel van dolga, adtam neki kettőt. Azt mondta: jósol a szememből. Valami öregasszonyt emlegetett, aki engem megkísértett. Közölte, csak ki akart próbálni, jó ember vagyok-e? S mivel adtam neki pénzt, ö meghálálja, és a többszörösét visz- szajuttatja nekem, ugyanis nagyon gazdag, s így játszik. Elővett egy ezrest, azt papírba csomagolta, s mondta, fújjak rá. Megtettem, s a papírt a zsebembe csúsztatta. Mindezt még egy ezressel megcsinálta. Erősködtem, hogy visszaadom neki, de kérte, ne tegyem, mert neki rengeteg pénze van, s egy Csíkszeredái jósasszony ajándékát egyébként sem illik visszautasítani. Ezután közölte: ő sok pénzt adott nekem, ezért én is adjak neki valameny- nyit, de úgy, hogy ne lássák. Odanyújtottam egy százast. A tárcámban lapuló ezresem kellett volna neki, de azt nem kapta meg. A dán csoport tagjai a nyíregyházi találkozón, a kép középterében Alice S. Kehlet és Leit Frandsen csoportvezetők. (bp.) tegnek a munkanélküliségtől, itt hallottak ugyan hasonló veszélyről, de az emberek mentalitását sokkal nyu- godtabbnak látják. Tanulságos lehet, amit idegenként az idegenforgalomról elmondtak. Nagyon szépnek találják ezt a vidéket, a szatmári és a beregi részeket különösen, és csodálkozva hallották, hogy eddig még nem futott fel itt a turizmus. Hiányolták az olyan teraszos, árnyékos kávézókat, teázókat, ahová szép időben ki lehet ülni, beszélgetni. Kevés az útbaigazító tábla, és ha van is, csak magyar feliratokat találtak. Nagyon szép hajókiránduláson vettek részt a Tiszán, és meglepődtek azon, hogy a hajó csak alkalomszerűen jár. Miért nincsenek menetrend szerint közlekedő kishajók? Szerintük lenne rá külföldi kereslet. Mint ahogy a gyönyörű beregi kézimunkákra is, amilyeneket a Beregi Múzeumban láttak. Többet kellene belőlük mutatni, és meg lehetne szervezni a nem muzeális értékű, újabb készítésű kézimunkák árusítását is. Mások is szívesen vinnének haza tőlünk ilyen szép szuveníreket. (be) Ezek után az aluljáróban elillant. A két összehajtott és a zsebembe tett papírtörülközőben szalvétadarabok voltak. Az ezreseket bűvészhez illő ügyességgel kilopta belőlük., — Sejtettem én — mondja rezig- náltan a srác. Hát igen, sejtünk, tudunk, gyanakszunk mi mindenre, de hajlamosak vagyunk hinni a csodákban, és ezt né- hányan nagyszerűen meglovagolják — mondom magamban. — A nő után mentem — folytatta a fiú. — Az aluljáróban egy cigány férfi és egy nő társaságában tartózkodott. A paróka már nem volt a fején, de arcának formáját megismertem. Szép, fiatal szemek tekintettek rám. Nem tudom, hogyan vetemedhet ilyesmi-» re. Amikor látta, a csalásra rájöttem, egy könyvárus gyerekhez szaladt, s úgy csinált, mintha valamelyik kiadvány izgatná. Elé- léptem, s azt mondtam: asszonyom, gratulálok, nagyszerűen csinálta. A nő szemei tágra nyíltak, a lábai földbe gyökereztek. Amikor két arra járó egyenruhás rendőr mellé ért, talán a lélegzete is elállt. Ekkor fölényesen tovább léptem. Ez viszont az én boszúm és játékom volt. Szerintem hatásosabbnak bizonyult, mintha megütöttem volna. Cselényi György Mentség az orgazdaság? A „Tobzódó bűnözés” című írásunk nagyon tanulságos. s amit a rendőrök mondtak a községről, az igaz lehet. mert mindenki úgy tudja. ahogy Képes Lajos őrsparancsnok is nyilatkozta: „A község lakosainak jelentős hányada a betörőknek cinkosává válik”, hiszen nem kevesen lehetnek, akik tőlük lopott holmit vásároltak az elmúlt években. Mindezek ellenére csak fél igazságnak tartom, a rendőri nyilatkozatot. az alábbiak miatt: 1. Csak az elmúlt évben pél- cTául 5—6 alkalommal törték fel többek között az ABC-t, s több mint félmillió forint a kár, tudtommal. S a tetteseket még egyszer sem fogták el, sőt még olyan vélemény is van, hogy jobb, ha nincs meg a tettes, mert akkor az Állami Biztosító fizet, s így a szövetkezet a pénzénél marad. De ha az elkövetőket megtalálják, rajtuk a kárt egyébként sem lehet behajtani. Ilyen gazdag lenne ez az ország? 2. Nemcsak a tolvajok és a betörők, hanem az orgazdák elfogása és büntetése is a rendőrségre tartozik, de itt nemigen büntettek meg senkit orgazdaságért. Ha lenne erre példa, leg- közelebb az orgazdák is jobban meggondolnák . . . 3. Ide éjszakánként — amikor a tolvajok megindulnak —, nem jönnek a rend Őrei szétnézni. Az elmúlt években csak jegyzőkönyvet jöttek felvenni, majd értesítést küldtek, hogy a tettes ismeretlen, pedig szerintem éjszakánként nem ártana alkalomszerűen szétnézni a községben. Összefoglalva: úgy tűnik, a rendőrségnek jó mentség ez az orgazdaság, mert igy saját tehetetlenségüket is erre foghatják. Orosz Árpád tanácstag Iz illetékes válaszéi Eljárás 18 személy ellen Orosz Árpád érpataki lakos leveléhez a „Tobzódó bűnözés” című cikk kapcsán néhány gondolatot kívánok fűzni. A munkatársaim és az általam elmondottak tényeken. a gyakorlati munka során szerzett tapasztalatokon alapulnak. Tudomásom szerint a biztosító nem kompenzálja teljes mértékben az okozott kárt. például a helyszínelés. a leltár ideién az árbevételből származó kereskedelmi hasznot. Nekünk egy kötelességünk van. a bűncselekmények elkövetőinek kilétét felderíteni, az eltulajdonított értékeket felkutatni, ezen keresztül lehetőség szerint az okozott kár mértékét enyhíteni. A sértett és a biztosító jogviszonyában jelenleg tapasztalható anomáliák megszüntetésére nem vagyunk hivatottak. Az orgazdák felderítése valóban a rendőrség feladata, viszont a felelősségre vonásuk és az esetleges büntetés mértékének megállapítása már a bíróság jogkörébe tartozik. Jelenleg 18 személy ellen folyik eljárás orgazdaság miatt Érpatak községben. A faluban nem alkalomszerűen. hanem rendszeresen, és főleg éjszaka is megjelennek a rendőreink kisebb- nagyobb eredménnyel, amit talán az is mutat, hogy a cikkben szereplő öt család tizenhárom tagja jelenleg börtönben, vagy előzetes letartóztatásban van. kilenc fő ellen pedig bűncselekmény elkövetése miatt (szabadlábon hagyásuk mellett) büntetőeljárás van folyamatban. Higgyék el hogy ezekben a személyekben nem a bűntudat ébredt fel. és egy sem önként adta „rendőrkézre” magát... Képes Lajos rendőr százados, őrsparancsnok, Nagykálló LELKÉSZÜK ÉS KURÁTORUK szervezőmunkáját dicséri Gergelyiugornyán a hívek tevékeny közreműködésével elkészült református imaház és lelkész! lakás. Központi fűtés teremt télidőben is alkalmat a rendszeres hitéletre. (m. k.) Á gazdag asszony j
