Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-28 / 176. szám
Nagy Ferenc ügyvezető igazgatóval A menedzselés titkairól Nagy Ferenc 47 éves, nyíregyházi, Angliában szerzett pincér szakképesítést, majd hazatelepülve gépipari végzettséggel különböző középvezetői munkaköröket töltött be több cégnél. Utolsó munkahelyén a BEAG-nál volt kooperátor. Kereskedelmi felsőfokú áruforgalmi szakot végzett, azután ügynökként dolgozott, most menedzser, a Mikromarketing Manager Kft. ügyvezető igazgatója. • Nem nagyon örült, amikor ennek az interjúnak az ügyében jelentkeztem, holott a sajtó nyilvánosságát a riportalanyok általában szívesen fogadják. — Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy nem kedvelem a sajtót, vagy a nyilvánosságtól húzódozom — épp most volt nálam egy komoly adóellenőrzés, amin viszonylag mindent rendben találtak, tehát ez sem indokolná — hanem nem szeretnék feltűnést, ha az utóhangja olyan lenne a cikknek, hogy „nézd már, a Nagy Feri, vele foglalkozik a sajtó”. • Elnézést, de Ón már eddig is, a sajtó nélkül is elég feltűnő helyet ért el a szakmában, azért vagyok itt... — Ha azt nem is mondanám, hogy teltűnő helyen, de az igaz; viszonylag kedvező pozíciót ertem el. • Ki lehet ezt egy-két számmal fejezni? —Talán az mond valamit, hogyan alakul a forgalmunk. Tavaly az egész évi volt 40 millió, most a féléves mérlegünk közel 80 milliós forgalmat mutatott. • Ilyen hatalmas felfutás mellett bizonyára sokan gondolhatják, hogy Ön tehát egy milliomos. Vagy legalábbis nagyon gazdag. Vannak Önnek irigyel? — Irigyekről nem tudok, de gondolom, hogy aki szeretne gazdag lenni, az esetleg elgondolkodik rajta, milyen nagy összegről van szó. Viszont ilyenkor én szoktam mondani, akinek hasonló törekvései vannak, az csinálja utánam. De úgy, hogy a nap 24 órájából nem nyolcat, hanem esetleg tizenhatot is dolgozik, és lehet hogy nincs hétvége, nincs vasárnap, mert jön a külföldi partner. Tegnap éjjel kettőkor fejeztem be a munkát, már haza se mentem, itt aludtam az irodában ezen a kanapén és hatkor keltem, lezuhanyoztam, mentem a fodrászhoz. Csak így lehet... • Hogyan jött létre ez a menedzseriroda? — Fiatal koromban, már arról álmodoztam, hogy egyszer majd lesz egy magánszállodám, vagy vendéglőm, de mindenképpen az üzleti életben képzeltem el magam, úgy hogy a tempót én diktálom. Miután sok mindent megpróbáltam, ’86 elején magánügynökként kezdtem el működni, majd azt követően egy pjt-t (polgárjogi társaságot) alakítottunk, abból lett aztán a kft., amelyben most 10-en dolgozunk. Az élet azt mutatta, hogy szükség van egy ilyen cégre, mert a monopolcégek és az állami cégek egyszerűen nem voltak hajlandók azt a stílusú mentalitást alkalmazni az ügyek intézésére, amit egy kft. megtehet. Ha én holnap akarok szállítani, bárhová, akkor nem kell tárgyalni X-szel, Z-vel és K- val, hanem megy egy telefon, egy telefax és két percen belül visszaküldik nekem az aláírt szerződést. A hivatali szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a nagy cégek ezt a tempót, amit az élet megkövetel, felvegyék. Túlzott a bürokrácia. Most van egy olyan folyamat, hogy a mamutcégek felbomlanak, kis cégek alakulnak belőlük, akik keresik egymáshoz az utat. • Honnan tudja a menedzser, hol keresse az üzleti partnert, hogy ki mit ajánl, ki mit keres? — Vannak prospektusok, szaklapok, van telexinfo, ezek meghatározóak az üzleti életben. Magyarán, pénzért vesszük az információkat. Általában az a jellemző, hogy az jelentkezik, akinek eladó árukészlete van, ő ad megbízást. De gyakran jönnek olyan ügyfelek, akik keresnek valamit, olyankor igénylik a mi közbelépésünket. 0 Röviden és gyorsan bemutatná, mi a tevékenységi körük? — Ötvenkét féle cikklistánk van, ebbe beletartozik többek között a mezőgazdasági áruforgalom, most pl. egy belga cégnek vállaltunk piackutatást, hagymát vennének. Káposztát szállítunk Finnországba. A belgák a esetiektől vesznek, a salzburgi partner Kínából hoz be számunkra porszívót. Öngyújtótól a karácsonyfadíszig, videótól a popszegecsig mindennel foglalkozunk, amire igény van, most legújabban telefonkészülékeket importálunk a hollandoktól, a franciáktól parfümöt, az angoloktól gyönyörű tapétákat, amit mellesleg megjegyzem olcsóbban fogok adni, mint az itthoniak, a legfrissebb tétel 18 ezer méter belga farmeranyag. De volt korábban kapcsolatunk Afrikával is, pl. Irakba cirokseprőt kértek, azt szállítottunk. 0 Ilyen nagy tételek mellett bizonyára nagy a kockázat is. Mi volt a legnagyobb bukása? — Az üzletben nincs harmadik út, csak két eset lehetséges, vagy bejön, vagy nem. A kockázat minden alkalommal fennáll, hiú ábránd, ha valaki nem számol vele. Legfeljebb abban lehet bízni, hogy nem lesz veszteség. Mi volt a legnagyobb? Több százezer forint... egy tételben. Szinte minden üzletnél tapasztalom, hogy a sikert nem adják ingyen, és csak akkor lehet a siker tartós, ha a cég erkölcsi hitelességét megőrzőm és nemcsak a szállítópartnereknél hanem a számlavezető bankomnál is. • Milyen akadályok jöhetnek közbe, amelyek egy esetleg jónak kínálkozó üzlet létrejöttét megakadályozhatják? — Mondok egy konkrét példát. Szovjet kapcsolat révén van 200 köbméter rönkfám és 100 köbméter fenyő fűrészárum. Van rá osztrák vevő, de olyan bonyolult, a szovjetek ügyintézése, hogy amire szállíthatnánk, az osztráknak nemhogy felépült a háza, de talán már el is korhadt a gerenda... Nem bírják kivárni a nyugati ügyfelek a keleti ügyintézést. Vagy pl. a telefon hiánya miatt is sok mindentől elesünk. Nem fog a belga egy fél napot a telefon mellett ülni, hogy mikor méltóztatnak kézi kapcsolással egy vonalat behozni. Fantasztikus lehetőségek nyílnának előttünk, ha az információkat szabadon lehetne áramoltatni, ha lennének rádiótelefonok, gépkocsitelefonok... • Önnek már van? — Még nincs, de lesz. • A jó menedzsernek „image”-ja (imédzse) olyan fellépése van, olyan benyomást kelt, ami állítólag jótékonyan hat az üzleti partnerre. így van ez? — Pontosan. Nem lehet akármiben megjelenni, akárhogyan fellépni: előfordul hogy elmennek az In- terkontinentálba kockás ingben, pulóverben. És akkor megjelent a svájci úr, öltönyben, nyakkendősen, elegánsan, és egyszerűen nem vette komolyan a partnerét. De nemcsak a megjelenés számít, hanem az adott szó is. Ha én azt mondom, hogy este 8-kor Salzburgban bekopogok X. úr ajtaján, akkor — ahogy mondani szokták, ha cigánygyerekek potyognak is az égből, én 8 óra előtt 5 perccel a ház előtt vagyok. Sajnos, ez nem mindig jellemző a magyar menedzserekre, üzletkötőkre, a nyugati üzletfelek igen rossz tapasztalatokról is be szoktak számolni, hogy a magyarok nem ismerik az órát, és fütyülnek a megállapodásokra. Ilyen mentalitással Európa nem fogad be bennünket. . 0 Vajon egy üzlet létrejöttében, vagyis a menedzser sikerességében a reklámnak milyen szerepe van? — Én nem szeretem a reklámot. Van olyan nap, hogy négy-öt újabb újság ügynöke keres meg, mert itt, meg itt reklámozni kívánják a céget. Nem kell. Vannak viszont komoly nemzetközi, vagy országos szaklisták, ahol — bármibe kerül is — benne kell lenni, de egyébként azt vallom, jó bornak nem kell cégér. A legjobb reklám maga a partner. Mert egy partner hoz hármat, a három kilencet, és így tovább. 0 Manapsag igen sokan minél kevesebb munkával és minél gyorsabban szeretnének meggazdagodni. Nem gondolja, hogy ez különösen jellemző a kereskedelemben? Erről mi a véleménye? — Van egy nagy betegségük az embereknek: a pénz. Igen, tipikus a jelenség a kereskedelemben, hogy egyesek szeretnének gyorsan meggazdagodni, és az árrést olyan magasra emelik, amennyire csak bírják. Ez nem megy hosszú ideig. Szinte hihetetlen, hogy akár egy 5 forintos árengedmény is milyen hatást ér el. Nem beszélve arról, hogy pl. a hűtőszekrényt én ezer forinttal adom kevesebbért, mint amennyiért más üzleti hálózatban megkapható. Az emberek rögtön a nagy halat szeretnék, nekem az az elvem, egy nagy cápa helyett megelégszem sok kis pisztránggal. Kis haszon, nagy forgalom. Sok-sok üzleti partner, akik újabb és újabb talán, jobb lehetőséget hozhatnak. • Viszont terjed az a nézet is, hogy nem érdemes sokat dolgozni. Különösen a vállalkozók körében erősödik ez a hang... —Sok ág húzza, valóban a vállalkozókat, először is bizonyos korlátozások, azután az adózás, a rengeteg papírmunka, adminisztráció, nagyon nehezíti a dolgot az ÁFA, amit teljesen indokolatlan pénzforrásnak tartok—ezért mondják sokan: nem érdemes azért többet dolgozni, hogy még többet fizessek. Szerintem megfelelő energiaráfordítással anyagilag is megéri a vállalkozás, és most, hogy elindul egy privatizációs folyamat, jó lenne, ha olyan intézkedések születnének, amelyek a vállalkozókat nem elkedvetlenítik, hanem ösztönzik. • Mindenekelőtt pénz kell a vállalkozáshoz — de vajon milyen ma hazánkban a fizetési morál? — Tömören és lényegretörően: gyatra. Csak úgy lehet megmaradni, ha a cég fizetőképes — és most mondom a példát, neveket nem mondok. Vannak esetek, hogy igen jónevű cégek három hónapon át sem tudnak fizetni, vagy visszajön a számla „fedezetlen” jelzéssel. Három hónap, amikor a pénznek maximum 40 nap forgási ideje az optimális, de inkább 30 nap volna szerencsés! Jelenleg 18 milliós forgóeszközzel gazdálkodom, abból pontosan a fele, 9 millió a kintlévőség. Most számolnak fel éppen egy céget, amelyiknél 780 ezer forintom van, és nincs egy fillérjük se. Mit tehetek? Perelek... 0 Mondják, a pénznek nincs szaga, a pénz nem boldogít — de vajon van-e már nálunk is fináncarisztokrácia ? — Sokféle társaságban megfordulok, legfelső szintű pénzemberek között is, olyan világban, amit, ha nem látnánk, el sem tudnánk képzelni, hogy ilyen is létezik. Nem vágyom közéjük, ott már nem biztos, hogy mindig tiszta víz van a pohárban... • Lehetséges, hogy már nálunk is felütötte a fejét az üzleti maffia? — Ajaj... a legjobb az ilyeneket elkerülni. Vannak tabu áruk és tabu piacok, hamar rá lehet jönni, hogy — ahogy mondani szokták — merre hány méter — hol nem lehet betörni, mert éreztetik, foglalt a terület, ott másnak nincs semmi keresnivalója. Ezt le kell nyelni, azt szoktam erre mondani: szegesdrótba nem bújik az ember. 0 Gondolom, az üzletek egy része a fehér asztal mellett köttetik... — Ez természetes. Eljön a nyugati partner, vendégül kell látni, el kell vinni este a „Dejópopó" nevezetű bárba, mert arra van gusztusa, hogy félmeztelen ledér hölgyek szolgálják fel, és hajnalban, amikor hozzák a számlát, azt ki kell fizetni. Lehetőleg szemrebbenés nélkül. Dehát üzlet nincs áldozat nélkül. • Ez az életmód másfajta áldozatokkal is jár — mikor olvasott utoljára egy regényt? — Regényt? Három éve nem voltam szabadságon, a feleségem sem volt két éve, tévét csak rendkívüli esetben nézek. Hatalmas a szakiroda- lom, amit állandóan követni kell, a jogszabályok naponta változnak, azt figyelemmel kell kísérni, és nem ritkán fordul elő, hogy éjfél után kettőkor kerülök ágyba, akkor már nemigen van kedvem regényt olvasni. 0 Nem gondolja, hogy az állandó üzleti tevékenységben, a pénz keresésében nem él teljes életet? — Nézze, nem az a célom, hogy milliomos legyek, és eszembe sem jut, hogy Hawaii-ba utazzon. Nálunk az az alapelv a családban, hogy nincs flanc, nincs üdülgetés, ha valaki látni akar, éppen eleget láthat Magyarországon. Az a gyakorlat, hogy a ki- kapcsolódást, a családi együttlétet az üzlethez igazítjuk, és ha pl. Tokajban van tárgyalásom, akkor utána elmegyünk a családdal a csárdába, vagy a Tiszapartra, vagy együtt megyünk Pestre és a külföldi vendég után acsaládommal foglalkozom, megnézzük a látnivalókat. Bár erre sohasem jut annyi idő, mint amennyit szeretnék, elképzelnék. Azt szeretném, hogy úgy éljek, ahogyan élhet egy kulturált ember Európában. Baraksó Erzsébet----------------------------------------------------^ Szerintem... ,,.is nagy úr a kényszer, s ez nem csak rossz megoldásokat szül. Vallom ezt annak ellenére, hogy napjainkban széliében, hosszában tele a város, a falu a kapkodás számlájára írt rossz intézkedések még rosszabb hatásaival, indulatok csapnak a magasba, ha valahol intézkednek, s akkor is, ha tehetetlenkednek. A nagy ügyekhez képest talán porszem, mégis említést érdemel, hogy az utóbbi napokban szemtanúi lehettünk, amint egyes cégek—a gazdasági kényszer hatása alatt—összébb húzzák azt a bizonyos nadrágszijat, s megpróbálnak számolni. Példa erre. hogy a megyeszékhely centrumában a minap az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat — divatos szóval—koedukálta két boltját, egy fedél alá hozta a férfi- és a női ruházati cikkek árusítását, hogy az így felszabaduló helyiségekben újabb üzletágat honosítson meg Külön-külön a két bolt a nagy rezsi miatt hovatovább életképtelenné vált. „termelte ” a veszteséget, az eladók naphosszat a pultot támasztva hiaba lesték a vásárlót. Közben ketyegett az üzlethelyiség bérleti díjának órája, télén fűteni, este pedig világítani kelleti, egyáltalán karbantartani a boltokat. Most a közös boltban fellendülőben a forgalom, s ha már a házaspár beter. a férj mellett a feleség is megnézi, talál-e magának valami elfogadható, divatos s árban is elérhető portékát. Más. Úgyszintén a megyeszékhely egy központi részén lévő fodrászszalon döntött úgy néhány hónapja: egybekapcsolja a férfi- és női részleget, s az így felszabaduló négyzetmétereket ékszerbolt céljára adta át, tetemesen csökkentvén ezzel a Korábbi fenntartási költségeket. Hallani aztán arról is, hogy a korábban közismert giganto- maniás törekvés eredményeként valóságos palotává duzzasztott irodaház két szintjét az otí lévő cég kiürítette, a mára lényegesen megcsappant foglalkoztatottak összébb húzódtak, s most azt remélik, hogy a bérbe adandó két szint bevétele bőségesen fedezi a saját bérleti díjukat is. Tisztességtelen dolog volna elhallgatni mindezeknek az előzményét, köztudomású, hogy megnehezedtek a gazdálkodás feltételei, az öröklött államadósság hatása némely munkahelyet a működésképtelenség szakadékénak szélére taszított; növekszik a fizetésképtelenné váltak bankszámlái előtt a sor. Valószínű, — sőt biztos — a korábbi időszakban elmulasztott kényelmetlen döntésekkel meg lehetett volna előzni valamelyest a mostani állapotot, dehát effölött keseregni aligha visz előre bárkit is egy lépéssel. Ama bizonyos vitatható korábbi döntések között fellelhetőek az oktalanság jegyeiis, amikor egy-egy gyár, hivatal—fittyet hányva az üresedő államkasszára—pazar székházakat, irodákat sietett kialakítani, mintegy látványosan is kinyilvánítani a saját fontosságát. Mára végül is kiderült, hogy mindez nem volt más, mint cifra nyomorúság, nagystílű herdálás, s amíg a kacsalábon forgó vagy túlméretezett székházakban, üzletekben „folyt az élet", addig becsületesen duzzadtak a költségek, amelyek—mint köztudott — a rejtve, vagy kevésbé rejtve, bizony előbújtak az árakban, amit az ügyfélnek, a partnerek vagy a vásárlónak kellett és kell megfizetnie. Persze, hogy nem jó, ha létszámleépítéssel kellett- szembenézni, ha a vásárlóerő drasztikus csökkenése miatt porosodik az áru a boltban. Sokkal jobb volna, ha egy igazi piacgazdaság, pezsgő üzleti élet, a termelés állandó növekedése. Csakhogy mindez feltételezi az okszerű gazdálkodást, a mértéktartást, a mások feje fölött átlengő gavallérizmus megszűnését, egyáltalán a józan megfontolást. Saját kárán tanul az ember — mondhatnánk erre—de csak féligazságig jutnánk. Hiszen az az állampolgár, akinek vajmi kevés, vagy semmi köze nem volt e korábbi költséges tobzódáshoz, a saját bőrén érzi mások tettének hatásét. Nem árt tehát tisztázni, hogy kire, mit tartozik! A kényszer- pálya, amelyen szinte az egész országunk halad ezekben a hetekben-hónapokban; s azok a kényszerű döntések, amelyeket a kormányszervek sem jó kedvükben hoznak meg mindenféle kellemetlen hatásuk mellett— úgy tűnik—kijózSttífóan hatnak. Nem ártana ezt a kört szélesíteni, addig, amíg nem késő, s az említett egységek összeházasítása követendő példa volna a termelő szférában, es másutt is. Nincs garancia arra, hogy a példabeli esetek nyomán holmi szédületes fellendülés következik az érintettek munkájának eredményességében, de már a puszta szembenézés, a valóság, a piac törvényszerűségeivel is tiszeteletre méltó. Záró gondolatként csupán annyit: családi tragédia, egzisztenciális megroggyanás miatt nehéz helyzetbe jutott ismerősöm — bár világ életében valóságos bástyát vont családi élete körül— most a kis szobát kiadta albérletbe, s ők ösz- szébb húzódtak, mert szükség van a háztartáshoz az albérlők pénzére. Nincs ez másként a nagyobb család esetében sem, ezért is érthető, ha összébb húzzák a nadrágszíjat különböző cégek, addig, amíg még lyuk van rajta... V__________ Angyal Sándor ——— A HÉTVÉGI MELLÉKLETE — || Kelet 1990. július 28. ____________________________________________ _________________________________________________________£
