Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-26 / 174. szám
1990. július 26. Kelet-Magyarország 3 HABSBURG OTTÓ: „Bízom a nemzet bölcsesséDében” Mint tegnapi lapunkban beszámoltunk róla, dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, valamint felesége és kísérete — a Magyar Demokrata Fórum nyíregyházi szervezete és a Nyíregyházi Megyei Városi Tanács meghívására — kedden megyénk székhelyére látogatott. Programja azzal zárult, hogy a Megyei-Városi Művelődési Központ zsúfolásig megtelt hangversenytermében előadást tartott a magyarság és Európa kapcsolatáról. időszerű politikai kérdésekről. Dr. Szilassy Géza országgyűlési képviselő (MDF) köszöntötte az emelvényen helyet foglaló magas vendéget, méltatta gazdag és eredményes életútját, majd felkérte előadása megtartására. — Kedves Honfitársaim! — Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a meghívásért, azért, hogy alkalmam nyílik találkozni és véleményt cserélni Önökkel — kezdte előadását a Páneurópai Unió elnöke, maid arról szólt, hogy több évtizedes távoliét után csak nemrég térhetett vissza az országba, s örömmel tapasztalja azokat a kedvező változásokat, am,elvek Magyar- orszáaot mostanában jellemzik. Ez alkalmat ad arra is, hogy visszatekintsünk a megelőző időszakra, hogy a tapasztalatok birtokában előre is tekinthessünk. Sokan még 4—5 évvel ezelőtt sem gondolták, hogy ez a csodálatos változás bekövetkezik. Én azonban erősen bíztam — mondta. — bár nem voltam biztos benne, hogy még magam. az életemben is látni fogom a szabadság visszanyerését. A továbbiakban a gyors változás okait elmezve. közben kitért az 1956-os szabadságharc meghatározó szerepére. az emigrációba kényszerült magyarok küzdelmére azért, hogy az országról korábban terjesztett rossz hír megváltozzék. Elismerően szólt azokról a kiemelkedő személyiségekről — köztük például Márai Sándor íróról — akik sokat tettek azért, hogy az emigrációban élők ne veszítsék el legfontosabb kincsünket, a magyar nyelvet Méltatta Mindszenthy bíboros szerepét, majd arról beszélt, a magyarság megítélésében annak is nagy jelentősége volt. hogy időközben megváltozott az egész világhelyzet. Visszaidézte a II. világháború időszakát, többek között a veszélyes egyensúlyt tei'°mtő jaltai egyezményt, amely falójában nem hozott békét, csak alapot teremtett egy labilis egyensúlyra, amelynek közismert kísérőjelensége volt a hideghäkr11’1)- A világhelyzet változásának — hangsúlyozta — egyik leglényegesebb eleme: a kommunizmus mára már teljesen halott, s ebben a legnagyobb csapást az jelentette, hogy — szerinte — a marxizmus és az új technológia tűz és víz, s ez természetszerűleg vezetett a gazdasági ellehetetlenüléshez Kelet-Európábán, — mondta — majd részletesen szólt arról, hogy ml akadályozza a normális, kölcsönösségen nyugvó kereskedelmet a Szovjetunióval, s milyen tényezők miatt vált működésképtelenné a KGST. Kitért a Szovjetunió jelenlegi belső feszültségeire, a tag- köztársaságok önállósodási törekvéseire, s ezzel összefüggésben említette: itt Magyarországon sok ember attól tart. hogy visszarendeződés lehet, ha Oroszország helyzete súlyosbodik. ha megbukna Gorbacsov. — Anettől nem félek, mert vallom, hoav a stílusok változnak, a tények viszont tények maradnak. Ezután — többek között — árról fejtette ki véleményét, hogy a világhelyzet változása mit jelent Magyarország számára. Hangsúlyozta: a legfontosabb: gondoskodni Magyarország külső biztonságáról. s ennek egyik legfőbb garanciája, hogy a Magyar Köztársaságot fogadják be az Európa Tanácsba, mert ez fokozza a nemzet biztonságát. minden külső fenyegetettséggel szemben. Ehhez kapcsolódik, hogy szívósan kell dolgozni azért, hogy Magyarország mielőbb teljes jogú tagja legyen az Európai Gazdasági Közösségnek. Bár ez igen nehéz tárgyalássorozatot jelent, bonyolult köz- gazdasági elemzések szükségesek hozzá, de jó úton vagyunk — mondta, majd részletesen vázolta a hallgatóságnak az utóbbi hetekben- hónapokban felgyorsult tárgyalássorozatot, s reményét fejezte ki, hogy szeptember második felében már az Európa Parlament plénumának kedvező döntéséről értesítheti a Magyar Országgyűlés elnökét. Bár dátumokat jósolni veszélyes, de nagyon bízom abban, hogy Magyarország teljes jogú elismertsége már nem a távoli jövő reménye csupán — mondta, s azzal folytatta: egyesekben , kételyek támadnak amiatt, hogy Magyarország kis állam. s eltűnik a nagy közösségben. Szerinte ennek éppen az ellenkezője igaz. hiszen az . említett, szervezetek föderális elvek szerint működnek, s ez fokozza a védettséget. E pontnál a Páneurópai Unió elnöke nem hallgatta el aggályát afölött, hogy jelenleg sokan pesszimistán ítélik meg a magyarság jövőjét itt, az országhatáron belül is. — Ne higgyenek a pesszimistáknak, mert a pesszimizmus legyengít, elbizonytálanít, s nekünk optimistán, bizakodva kell dolgozni — mondta, maid Németország példáját hozta fel: ez az ország a II. Világháború után romokban hevert, s a németek nem tettek mást, mint azonnal elkezdtek dolgozni és már jó ideje a világ bámulhatja az ismert német gazdasági csodát. Hasonlóságot vont hazánk mai helyzetével, majd hitvallásszerűen hangsúlyozta: — Bízom a magyar jövőben, hiszen mi voltunk 02 elsők a szabadság útján, s kérem 9nök is legyenek optimisták, OnPk is bízzanak saját jövőjükbeü. Átéltünk szörnyű éveket, tragédiákat, most azonban . szabadok V2- gyunk. s mindaz, ami az utóbbi időben Magyarországon történik, azzal ez a nép kivívta a világközvélemény tiszteletét. Széchenyi Istvánt idézve zárta a több ízben tapssal kísért előadását:,.Magyarország nem volt. hanem lesz.” Dr. Habsburg Ottó az előadást megelőzően és az előadást követően is válaszolt a sajtó, illetve a jelenlévők kérdéseire. A Nyíregyházi Rádió és a Kelet-Magyarország közös kérdésére., hogy miként vélekedik a vasárnapra kiírt népszavazásról, a köztársasági elnök megválasztásának módjáról, a vendég hangsúlyozta: — Én annak a híve vagyok, hogy a nép közvetlenül válassza meg az elnököt, mert a történelem bizonyítja, hogy azok az elnökök voltak mindig eredményesek, akik így szerezték meg a bizalmat. Tudom, hogy ebben itthon ellentétes vélemények vannak, de én. mint az Európa Parlament képviselője. s mint független ember azt vallom, hogy ez a kérdés nem lehet pártügy. Arra a kérdésre, amennyiben a nép választhatja a köztársaság elnökét, el tudja-e képzelni önmagát ebben a magas közjogi méltóságban. Habsburg Ottó elmondta: bár elég idős már ahhoz, hogy egyéni ambíciói lennének, de a nemzet óhaját egyetlen magyar ember sem utasíthatja vissza, az igaz magyarnak a nemzet érdekét kell szem előtt tartani. Válaszolt arra a kérdésre is. hogy miként látja Magyarország esélyét politikai és gazdasági szempontból az Európa Házba kerüléshez, s hogy ezen belül mit hozhat mindez az ország többszörösen hátrányos helyzetben lévő területeinek. Válaszában kifejtette: a törekvések — a jelek az Európához közeledésben reményt keltők, s ez természetszerűleg javára válhat az ország e tájának is, s nem csak az idegenforgalom fellendülésében, hanem különösképpen a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, munkaalkalmak teremtésében. A Kelet-Magyarország munkatársa megkérdezte: — ön példaértékűnek tartjá azt a békés átmenetet, amely Magyarországon zajlik a diktatúrából a demokráciába. Milyen garanciákat lát szükségesnek arra. hogy ez a békés átmenet továbbra is békés maradjon? Habsburg Ottó válasza: — Én bízom a nemzet bölcsességében. A nemzet mindmáig nagyon jól vezette a dolgát. Egy másik ok: amikor én májusban a magyar parlament ülésén voltam, láttam azt. hogy a magyar nemzet képviselői természetes parlamenterek. Lapunknak arra a kérdésére, hogy milyen érzés a Habsburg-ház tagjaként a kurucok földjén járni, ezt válaszolta: — Én sokat jártam már a kurucok földjén és sok kuruc barátom van, örülök, hogy itt lehetek. Megkérdeztük tőle: mikor lesz meg a hatodik útlevele, (tudniillik, 5 országéval már rendelkezik, s a hatodik a magyar állampolgárság elnyerésével függ össze). A válasza: — Remélem, nemsokára, már megvan a magyar állampolgárságom. aminek egyenes következménye a bizonyos hatodik útlevél. Dr. Habsburg Ottó előadása és a kérdésekre adott válaszai után még hosszú perceken át fogadta a nyíregyháziakat, akik autogramot kértek tőle. vagy a személyéhez, a családjához fűződő egykori tárgyi emlékkel ajándékozták meg. Angyal Sándor A Tungsram Rt Kisvárdal Fényforrás Gyárának fejleszd kollektívája munkája nyomán készült el a képen látható automatizált Sofita lámpagyártó gépsor. A munka eredménye jelentős létszámmegtakarítást, minőségi javulást és önköltségcsökkentést jelent. (Harasz- tosi Pál felvétele) Szárnyaszegett szárnyaskerék Ha jól tudom a magyar vasút nem sokkal a századfordulót követően az európai közlekedés élvonalába tartozott, majd szép lassan elvesztette előnyét, egészen addig, hogy az előny mára jelentős hátránnyá változott. Reménykedhetünk-e abban, bogy a MÁV megkezdi a felzárkózást az ezredforduló európai követelményeihez? Erről beszélgettem Szeműk Bélával, a MÁV általános vezérigazgató-helyettesével. — Ha azt akarjuk, hogy Magyarország valóban európai ország legyen, törvény- szerű, hogy fel kell zárkózni az európai vonatokhoz. Persze nem mindjárt az élvonalat jelentő svájci, francia vagy nyugatnémet vasúthoz, de az átlagszínvonal elérhető. Jellemző, hogy eddig Budapestet sem igen jegyezték a nemzetközi vasúti közlekedésben, nemhogy a vidéki városainkat. Amióta közlekedtetünk két Euro-City vonatot,. a LEHÄRT • és a LISZT FERENCET, Dortmund—Budapest viszonylatban, azóta legalább a főváros bekerült az európai vérkeringésbe. Agyonhasznált vagonok — Hogyan valósulhat meg a felzárkózás? — Vasutat sem lehet pénz nélkül építeni, de fejleszteni sem! Ez törvényszerű! A siránkozás, arról, hogy nincs fejlesztés, nincs beruházás, nem segít! A lehetőségeket kell keresni és megtalálni! Egyrészt az állam részéről a támogatásra, másrészt azoknak a komoly tartalékoknak feltárására és fel- használására, amelyek jelenleg is megvannak a vasúton belül. — A magamfajta laikus is tudja, hogy a problémák egyike a kocsipark. — A túlzott Igénybevételtől nagyfokú az elhasználódás. A kocsikat sem a vasút, sem a szállíttatók nem tartják rendben, és a közönség sem kíméli. Újak nincsenek! A legnagyobb baj szerintem, hogy Magyarország nem gyárt vasúti kocsikat. Érdemes lenne elgondolkodni azon, nem jámánk-e jobban a költség, de még a minőség szempontjából is a hazai előállítással. Megoldások híján egyelőre a kocsipark olyan amilyen. Egy jellemző példa: vettünk modem kocsimosó berendezéseket; a szerelvények majdnem piszkosabban jöttek ki mint ahogy bementek. Tisztítani is csak olyanokat lehet, amik még alkalmasak tisztításra. A most forgalomban lévők nagy része olyan, mint általában a feltételek. E redetileg úgy gondoltam, hogy én földet vissza nem adok... Később, úgy negyven év múltán nrra gondoltam, én 'földei vissza nem veszek. Eboélí véleményemet megosztottam tőszomszédommal, a Sto- hanek úrral. Egyetértett. — Én már többet nem kapálok — mondta — inkább fazekasinasnak állok. .. Valahonnan ismerős ez a szöveg. Szavalták, vagy dalolták, már nem is tudom. Tény viszont, hogy a Stohanek a büdös életben sohasem kapált muszájból. Némi földje mindig volt ugyan, de csak virágcserépben. En viszont követelhetném az apai jussom. De minek? — Hogyhogy minek? Szomszéd úr, nem tudok eléggé felnézni magára. Kiderül, hogy egy volt földbirtokos él a közelemben, egy dzsentri ivadék. . . És akkor. . . Mondja, mi a fenéért vaszeptemberben maga már nagybirtokos és meghív engem a kastélyába. Csapunk egy kis ökörsütést, elhúzat- juk, hogy van cserepes tanyám és cilái, legalább azt a száz hektárt kérje vissza, amit a leendő törvény megenged. — Miféle száz hektárt? — Hát az apai jussát. — A fél hektárt? — Csak annyi volt? Fél hektárról beszélni sem érdemes. Pedig már úgy beleéltem magam. Augusztus 15- ig megszövegezik a törvényt, 20-ára tisztázzák a tulajdonjogi rendezést, megtáncoltatjuk a summáslányokat. Na, mit szól hozzá? — Azt, hogy egy frászt. Meg sem ismerem magát. Még hogy meghívjam a birtokomra? Hát mit képzel maga balfácán, lopom én az ökröket? Még hogy ökörsütés? Cigányzene meg sum- máslányok... Maga ebből szomszéd úr, nem eszik. Döntöttem, igenis visszaveszem az apai jussomat, de ahhoz magának coki.. . Stohanek néz rám. Bámul azzal a kerekre tágult bambaborjú nagy szemével és miután rájön, hogy nem én vagyok az új kapu, legyint, — De nagyra van azzal a fél hektárral. Még hogy birtok? Inkább a kocs- mátZ megyek. Jön vagy marad? Megyek. A kri- móban letisztulunk. De a földkérdéstől ott sem tudunk megszabadulni. Sto- hanekné szól be az ajtón, fenyegetően: „Le ne idd magad a sárga földig, mert most bizony isten nem kapsz vacsorát.” Stohanek restelkedve és dühösen dünnyög: „Ez is mindig a földdel jön elő.” Később dalba pörgeti.az érzéseit: „Én már többé nem kapálok. .. ” Ismerős a szöveg. Seres Ernő — A másik a pálya! — Valóban, de ez a másik költséges dolog! A pályaépí* tés nagyon sokba kerül. A legtöbb fejlett európai országban — csakúgy mint az utakat — az állam fejleszti és tartja fenn a vasúti pályákat is. Nálunk a kormány nem azért nem ad mert nem akar, hanem mert egyelőre nem tud. Több Inter-City járat — Vasútvonalaink eleve főváros-centrikusak. A megyénkből is jóformán csak Budapesten át lehet eljutni a Dunántúlra. Foglalkoztatja-e ennek a központosítottság feloldása az illetékeseket? — Vannak elgondolásaink. Annál is innkább, mivel a kilométer, a távolság egyáltalán nem közömbös az utazási költségek, az utazók pénztárcája szempontjából. Ami az utazási időt illeti — ami szintén nem lehet mellékes — már az is nagy dolog lenne, ha több INTER CITY vonatot tudnánk közlekedtetni. Ez azt jelentené, hogy Nyíregyháza és Budapest között is kedvezőbb lenne a menetidő. Egyelőre sajnos erre is minimális a lehetőség. Vastörvény és menetrend — A kép meglebetősen lehangoló. Egyelőre tehát marad a remény, de sajnos a bosszúság is. — A vasúti közlekedés világviszonylatban a reneszánszát éli. Ebben mi sem maradhatunk le. Akár van pénz, akár nincs. Az európaiságot elképzelni sem lehet vasút nélkül. A vonatozás körülményeiből, színvonalából ítélik meg szinte elsőre az országot az idelátogatók. Az említetteken kívül el kell érnünk, hogy újra vastörvény legyen a menetrendszerűség! Nyugat-Európában például elképzelhetetlen, hogy a vonatok ne pontosan közlekedjenek. A másik, hogy megfelelő bánásmóddal, színvonalas tájékoztatással is ki kell szolgálni az utasokat. A legnyilvánvalóbb érdeke a vasútnak, hogy elnyerje, kiérdemelje a szállíttatók és az utazóközönség bizalmát. Azokkal szemben pedig, akik nem hajlandók tudomásul venni és betartani a kulturált közlekedés elemi normáit, a .magam részéről a vasúti rendőrség visszaállítását szorgalmazom. Határidőket természetesen nem tudok mondani, de a magyar vasút léte és jövője függ attól, hogy mikorra leszünk képesek régi tekintélyének és színvonalának visszaállítására. Réti János milyen sínen vagyunk?
