Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-24 / 172. szám

1990. július 24. Kelet-Magyarország S Nem csak megyénkben folytatnak javítási vagy felújítási munkálatokat a nyíregyházi Isobau Kft. szakemberei, töb­bek között Heves és Borsod megyében is. Képünkön a Ti­szafüreden áthaladó, 33-as úton lévő Tisza-híd javítása lát­ható. (Harasztosi Pál felvétele) Élőlánc a senki földjén Határtalan házavató A már sokat emlegetett európai ház megteremtésé­nek gondolatával rendezték meg július elején fiatalik számára Bécsben és Budapes­ten az európai házavató bu­lit. Az öreg földrész vala­mennyi országából érkeztek resztvevők a találkozóra, ez­zel is kifejezve az egységes európaiság fontosságát. »A Baloldali Ifjúsági Társu­lás és az Osztrák Szocialista Párt ifjúsági szervezete ren­dezte meg a házibulit, amely­re a DEMISZ-en keresztül meghívást kapott megyénk­ből a SZABISZ és a NYÍK- DISZ néhány tagja is. Ez utóbbi szövetség képviselőit kértük fel Cgy kis élménybe­számolóra. Atomerőmű - főiben — Az európai házavató bu­lit azzal a céllal rendezték meg, hogy a baloldali érté­kek mellett elkötelezett ifjú­sági szervezetek egymásra találjanak — mondja Bódt Mária. — A találkozónak először Bécs adott otthont, Budapestről busszal szállítot­tak oda bennünket. Roppant rugalmas volt a szállítás, amint megtelt egy busz, már indult is. Mi erdélyi fiata­lokkal utazhattunk az oszt­rák fővárosba. A Duna-szi- geten alakították iíi 3 tábort, minden delegáció ott kapott helyet. Valamennyi program fakultatív jellegű volt, így a délelőtti beszélgetések is. Ezeken volt szó a nemzeti kisebbségek helyzetéről, a természetvédelemről, az ifjú­sági és diákszerveződésékről, a demokratikus és gazdasági folyamatokról. Délutánonként kirándulá­sok színesítették a progra­mot. — Ellátogattunk Zwenten- dorfba. althoz az atomerőmű­höz, amely soha nem épült meg, mert a lakosság tilta­kozott — folytatja Bergyár Viktória. — Megnéztük Mauthausent, az egykori koncentrációs tábort, s meg lehetett tekinteni a trais- kircheni menekülttábort is. Természetesen nem maradtak ki a látnivalók sorából Bécs nevezetességei sem. A táborban is állandó prog­ramok várták a fiatalokat. Lehetett szobrászkodni, sely­met festeni, fotótabló mutat­ta be a berlini fal lebontását, a foci mellett kötélhúzásból rendeztek versenyt Kelet— Nyugat között. Esténként együttesek mutatkoztak be, s hajnalig tartott a közös tánc, éneklés. Nem szégyen a balsldaliság — Ezen a találkozón visz- szaütött. hogy a magyar fia­talok alig tudnak idegen nyelveket. A hivatalos be­szélgetéseken mindenki an­golul beszélt, ez volt a dip­lomácia nyelve — magyaráz­za Suszter Csaba. — Szeren­csére közöttünk is voltak idegen nyelvet jól beszélők, így sikerült kapcsolatokat ki­alakítanunk. Az egyik oszt­rák fiatal azóta már járt is Nyíregyházán. Meglepetés volt számomra, hogy Nyuga­ton nem szégyen baloldali­nak lenni. A spanyol fiata­lok sarlós-kalapácsos trikó­ban jöttek a találkozóra, s a többi résztvevő körében is nagy népszerűségnek örven­dett az orosz feliratú póló. Közvetlen politikus Bécsben a házibuli három napig tartott, utána vala­mennyi fiatal Budapestre utazott. — A határon, Kopháza és Deutschkreutz között kézfo­gással élőláncot alakítottunk, s ezzei szimbolizáltuk az egy­ségbe forrt Európát — me­séli Barkaszi Judit. — Csille­bércen várt ránk a tábor, ahol szintén jó programok voltak. Különösen emlékeze­tes marad a Horn Gyulával való beszélgetés. A maga szerénységével közvetlenül válaszolt a feltett kérdések­re, s még csak szinkrontol­mácsok sem kellettek, hiszen franciául, oroszul, angolul, németül kiválóan elmondta gondolatait. Megnéztük a Pethő Intézetet is, valamint a Kálvin téri templomban jótékonysági hangversenyen vettünk részt, ezt Szűrös Má­tyás nyitotta meg. Az európai házavató buli szervezői hagyományt szeret­nének teremteni, így jövőre is megrendezik a találkozót, de akkor már csak egy or­szág lesz a házigazda, vár­hatóan Hollandia. Az idei házibuli tapasztalatai azt mutatják, hogy szükség van hasonló rendezvényekre, ahol a fiatalok megismerhetik egymás életét, gondját, örö­mét. M. Magyar László Barbie baba és hőnyiké Starthelyzet AZ ELMÚLT HÓNAPOK GAZDA­SÁGI, PÉNZÜGYI FOLYAMATAI |30 százalékot megközelítő infláció. 10 szá­zalékos iparitermelés-csökkenés, 60 ezer fő körüli munkanélküli stb.) elég­gé közismertek, de az talán kevésbé, hogy a lakosság központi forrásból származó folyó pénzbevételének több­lete megegyezik az infláció ütemével. Ebből az a hihetetlennek tűnő állítás következik, hogy a lakosság vásárló­ereje semmit sem változott, ugyan­olyan szinten élünk, mint egy évvel ezelőtt. Az olvasó bizonyára kételkedik eb­ben. mert igen sokat tapasztal abból, hogy a megélhetési feltételek rosszab­bodnak, egyre többen kerülnek a lét­minimum körüli szintre. Sokat olvas a hátrányos, ezen belül a többszörö­sen hátrányos helyzetűekről, s köztük is néhány speciális rétegről, a kis­nyugdíjasok sanyarú körülményeiről, a kedvezőtlen helyzetben lévő pálya­kezdő fiatalok kilátástalan lakáshely­zetéről. Kevesebb figyelem fordul viszont azokra, akik az életszínvonal, életmód, életkörülmények skálájának másik vé­gén helyezkednek el, vagyis akik ma­gasabb életszínvonalon élnek. Köztük számosán kiemelkedő teljesítményük­kel értek el kiemelkedő életszínvona­lat. de nagyon sokan ügyeskedéssel, a láthatatlan jövedelmek kedvezménye­Zeitjeiként. A láthatatlan jövedelmek a személyi jövedelemadót is ügyesen elkerülik, becslések szerint a 100 mil­liárd forintos összegnek még az egy százalékát sem vallják be. Az egy más kérdés, hogy az adórendszer mű­ködtetése az országnak évente körül­belül 18—20 milliárd forintjába kerül. A TÁRSADALOMBAN csakúgy, MINT A GAZDASÁGBAN egy gyor­suló ütemű differenciálódás zajlik le. A statisztikai átlagok mögött egyre szélesedő sávban szóródó mezőny ala­kul ki úgy. hogy egyik oldalon több milliót kitevő elszegényedett réteg je­lenik meg. a másik oldal néhány tíz­ezer (százezer?) gazdagjával szemben, miközben a középosztályhoz tartozók szelete gyorsan vékonyodik. Ezzel szemben magát jóléti társadalomnak nevező országban (pl. a skandináv ál­lamokban) a középosztályhoz tartozók aránya 80—90 százalék körüli. Nálunk a tehetetlenségi erő ma még más irá­nyú folyamatnak enged. Igv nem cso­da. hogy hazánkban a világpremier­rel egyidőben megjelenő termékekre is van fizetőképes kereslet, legyen szó akár Estéé Lauder márkáról, Nike sportruházatról, vagy legújabban Bar­bie babáról. A fentiekben nem a társadalom ré­tegződése ellen emeltem fel a han­gom. mert az természetes. Gazdasági előrehaladásunkat jelentősen segíthe­tik azok. akik. magas minőségi és mennyiségű színvonalú teljesítményi érnek el, számukra a jólét növelését, a kedvező életmód által megkívánt ja­vak választékát biztosítani kell. mert ez valamennyiünk érdeke. A diffe­renciálódás mértéke azonban nem le­het vég nélküli, számomra a skandi­návok gyakorlata e téren is vonzó, ahol a legnagyobb és a legkisebb fi­zetések aránya ritkán haladja meg az ötszörös értéket. Nem élek abban a tudatban, hogy ettől a kis írástól valami is megvál­tozna. csak utalni szerettem volna ar­ra a starthelyzetre. ami a privatizáció előestéjén van. Óhatatlan ugyanis, hogy a föld, az ipar, a szolgáltatások magánkézbe adásával a jelenlegi jö­vedelmi. vagyoni egyenlőtlenségek ne mélyüljenek tovább, az is világosan látszik, hogy ebből megyénk ismét a rövidebbet fogja húzni, mert az ag­rártérségeket a privatizáció nagyon valószínű, hogy hátrányosan fogja érinteni. A PRIVATIZÁCIÓ ÓRIÁSI VÁL­LALKOZÁS és egyetlen remény az or­szág talponmaradásához. de társada­lompolitikai hatásait, következményeit már most számításba kell venni. Hajnal Béla Nem űrbéli eszköz, lézertechnika Réseken át a világpiacra Szenzációnak számít a hír: lézertechnika« alkalmazását 1 kezdik el hamarosan a Csepeli Szerszámgépgyártó Rt nyír- ] bátori fúrógépgyárában. Az itt gyártott korszerű fúrógé- j pék jól ismertek Nyugat-Európától Japánig. Igen szoros az j üzleti kapcsolatunk a németekkel. Pár nappal ezelőtt nyu­gatnémet szakemberek jártak Nyírbátorban, elégedetten távoztak, így remény van arra, hogy belátható időn belül közös vállalatot hoznak létre. Persze az itteniek németes, ha úgy tetszik, japános alapossággal keli dolgozni. Hálaadó ünnep Fényeslén Fényeslitke frissen felújí­tott műemlék református templomában — mely hat- száz évet élt már túl — a szokásosnál is nagyobb tömeg gyülekezett vasárnap dél­előtt. Nemcsak helybéli hí­vek ültek a padokban, ha­nem közeli falvakból és tá­volabb lévő városokból érke­zett lelkészek és más vendé­gek is. Hálaadó ünnepet tartottak, melyen köszöntötték Móré László főtisztelendő urat, aki húsz éve osztozik a iitkeiek bujában és örömében, hirdeti körükben a hit mégtartó ere­jét. E jeles nap istentisztele­tén dr. Kocsis Elemér, a Ti­szántúli Egyházkerület püs­pöke a Jelenések könyvéből hirdetett igét. Prédikációjá­ban kitért arra, hogy a fé- nyeslitkei gyülekezel, az egy­házkerület egyik gyöngysze­me. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a szeretet nem hűl­het ki soha. Külön köszönet jutalmazta a presbiterek munkáját. A gyár egyik üres, lebeto­nozott részében Kapitány Sándor üzemvezető magya­rázza, hogy ide jön augusz­tus elején az NSZK-ból a lé­zervágó berendezés. Hozzá teszi: lízingbe kapja a gyár, de ez a modern technika még nem honos a három kelet-magyarországi megyé­ben. Miért is van szükség arra, hogy a világszínvonalon ál­ló lézervágó ide kerüljön, ebbe a szabolcsi kisvárosba? Szénási Béla üzemvezető ka­lauzol az egyik hosszú csar­nokban, s bemutatja az űr­bélinek tűnő esztergagépe­ket, marógépeket. Hangsú­lyozza, hogy az itteni gépek többsége ma már korszerűt­len, ezeken kell világszínvo­nalon álló termékeket elő­állítani. A remélt műszaki fejlesztés első nagy lépése­ként jön a lézer. Jöjjön is, mondjuk egybe­hangzóan a fiatal üzemveze­tővel, aki egy monstrum előtt megállva ezt mondja: — Ez a japán licenc alap­ján készülő ultrapreciziós megmunkáló masina Egyedi gépként és gyártócella-kivi- telben, számítógéphez csa­tolható kiépítésben is gyárt­juk és szállítjuk. Koknya Árpád gyárigaz­gató így kapcsolódik az előbbi témához: — A japánok és az ameri­kaiak uralják a világpiacot. Mi a réseket használjuk ki. Oda szállítunk ahol ez a két gazdasági világhatalom még nem jelent meg. Nem rég például a görögökkel kötöt­tünk üzletet. Köztudott, hogy hazánk nyugatról vásárolja a legtöbb licencet. így talán hihetetlen, hogy egy angol cég nemrég tőlünk vásárolta meg egy radiálfúró licencét. S az angol szakemberek ná­lunk voltak „betanulni.” Üj és örömteli az igazgató információja. Az köztudott — lapunkban is megírtuk már —, hogy a Szovjetunió­ba és Romániába szállított fúrógépeket a nyírbátori szakemberek helyezik üzem­be, s ők tanítják be az otta­niakat. Angolok tanultak megyénkben, ez nem semmi! Kapitány Sándor újabb, kellemes meglepetésként ha­tó információval áll elő: — A világnak csak három országában alkalmazzák azt a technológiát, amelyet mi nem rég vezettünk be, az olaszokkal közösen. A Snupy esztergagépeket készítjük ezzei a technológiával. Ma­gam voltam kint egy Milánó melletti üzemben, ahol meg­tanítottak az új módszer lé­nyegére. Megjegyzem, hogy az olaszok jó véleménnyel vannak a csepeli és a nyír­bátori szakemberekről. Azért is jöhetett hozzánk a világon negyedikként az új gyártási módszer. Kovács L,ászló, a gyárt­mányfejlesztési csoport ve­zetője így folytatja: — A saját műszaki gár ­dánk megfelel a magas kö­vetelményeknek. Néha azonban mi is túlórázunk, hogy a tervdokumentációk­kal időben elkészüljünk. Persze elkelne még nálunk néhány korszerű tudással rendelkező műszaki szakem­ber. A szakember-ellátottságról egy kimutatás és egy grafi­kon készült a nyugatnéme­tek ittjárta előtt. Ezt a ki­mutatást büszkén teszi elénk az igazgató. Az derül ki a kimutatásból, hogy a nyírbá­tori gyárban huszonkét mér­nök dolgozik, a főiskolát végzettek száma negyven, (van olyan üzemmérnök, aki kék köpenyben gépkezelő­ként dolgozik) a szakmun­kások száma 345. Életképek '90 rntyíregyháza belvárosá­ig ban eddig többnyire ® csak idős férfiakat láthattunk összeverődni. MostanaődV a hűvösbe hú­zódva emlékeznéd a re9x szép, illetve a régi csu"CJa időkre. Közben meghány- ják-vetik a világ mai dol­gait is. Újabban fiatalok egy-egy csoportja is meg­jelenik a téren. Nap mint. nap szinte ugyanazok a. fi­úk. köztük néhány lány. Nem túl jókedvűek. Ott el­haladva akaratom ellenére is meghallottam az egyik csoport beszédtémáját. A si­kertelen főiskolai, illetve egyetemi felvételi volt a té­ma. Meg az, hogy sehol sem találni megfelelő mun­kát. Pedig egy hosszú év van még az újabb felvételi­ig. .. Jó volt hallani, hogy ezek a fiatalok vigasztalták egymást és mint egy véd­és dacszövetség tagjai, újabb nekirugaszkodásról, újabb felvételiről beszéltek. Az egyik szabolcsi falu központjában meglepve lát­tuk, iicsv ew Zsigy,li és egy Dacia közvétlZVÁM egy­más mellé fáról. A két ve­zető kiszállt, levették, a tanksapkát. A daciás egy gumicsövet vett elő, szip­pantott egy mélyet, s a cső végét belehelyezte a Zsigu­li tankjába. (Odaát még mindig olcsóbb a benzin.) A benzinátömlesztés után a zsigulis százasokkal fizetett. Aztán a Dacia elindult ke­leti, a Zsiguli pedig nyugati irányba. Az előbbi kocsi hátsó szélvédőjén egy nagy R betű volt látható. Az utóbbi kocsin egy H betű volt, de e betű miellett egy koronás címer is díszelgett. * * * Igaz az, hogy a téli tüze­lőt már nyáron be kell sze­rezni. Egy nyíregyházi idős aszony háza előtt a fuvaros pár napja dobált le a stráf- rói 1mázsa szenet. Ezt kellett lehordani valakinek a hűvös pincébe. A néni a bolt élőit £gy ismerős csa­ládnak mesélte: ,Mindjárt, elmegyek valamelyik kocs­mába, vagy az állomás elé és úgy mint tavaly ilyen­kor, hívok egy alkalmi munkást. Pár száz forintért lehordják nekem.” A család tizenéves tagja, az erős fiú nyomban ajánlkozott: „Még ma lehordom én.” Le is hordta. A. néni természete­sen megkérdezte, hogy mi­vel tartozik. A fiú válasza ez volt: — Semmivel. Nem min­dent pénzért csinál az em­ber. (nábrádi) A műhelyben egy szem­üveges fiatalember, Nagy András egy írógépszerű ma­sinán billentyűket nyomo­gat. Megtudjuk tőle, hogy korábban lakatosként dolgom zott itt és most szekátorke- zelő. Éppen egy nyugatné­met gépet programoz be egy munkafolyamat elvégzésére. Varga Ferenc üzemvezető óva int, hogy azért ne es­sünk hasra a csodálkozástól: — Van fűivel dicseked­nünk, ám gondjaink is akad­nak. Az egyik üzemrészünk­be például sok, a másikban kevés a fmjnka. S°k pénz kellene műszaki fejlesztésre, nagyobb szériákban je­lenne dolgozni. A nyírbátoriaknak kiter­jedt kapcsolatuk van a vi­lággal. Ebben a ritka kör­nyezetben az igazgató előre­mutató mondatával fejezzük be a beszélgetést: „Ha a né­metekkel létrehozzuk a kö­zös vállalatot, 1991-ben a duplájára nőhet a tőkés ár­bevételünk. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents