Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-24 / 172. szám

4

Kelet-Magyarország

1990. július 24.

Folytatja munkáját a "Parlament

(Folytatás az 1. oldalról)

A képviselők jogállásáról szóló, módosító indítvány nélkül elfogadott törvény a többi között kimondja: a képviselő — és a volt képviselő — bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata. továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vágy vélemény miatt. Az Országgyűlés hétfői munkanapján utolsóként meghallgatta a nyomtatott és az elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság úgynevezett közbülső jelentését az eddigi eredményekről. A testület álláspontját Debreczeni József (MDF) elnök ismertette. Mint emlékezetes, a bizottság felállításáról a törvényhozás ggy május végén kelt határozata intézkedett. Feladatául szabta, hogy értékelje a privatizációs folyamatok jogszerűségét, gazdasági kihatásait, s feltárja az esetleges visszaéléseket, illetőleg a kialakuló monopolhelyzeteket.

A most előterjesztett „közbülső” jelentés megállapítja: a magyar sajtóban rendkívül súlyos jogi. politikai, gazdasági, technikai, szakmai és etikai válság jelei tapasztalhatóak. A gazdasági válság lényege, hogy a sajtó területére is betörő piaci viszonyok egy piaci működésre

Munkatársunk jelentése a Parlamentből

Fő téma: a föld

Kétségtelenül a termőföldtulajdon rendezéséről szóló törvénytervezet váltotta ki az egyik legnagyobb érdeklődést hétfőn az Országgyűlésben — holott az nem is volt napirenden.

A Koalíciós pártok hétvégi együttes tanácskozásán elfogadott megállapodás és nyilatkozat azonban „sláger” volt. hiszen az egyik legnehezebb nyitott kérdés megoldására tett — úgy tűnik sikeres — kísérletet.

— A földkérdés volt a koalíció időzített bombája — mondta munkatársunknak hétfőn a parlamentben dr. Kávássy Sándor, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt képviselője —, amit most sikerült megoldani, és a kormányzó pártok koalíciója továbbra is jól és konstruktívan működhet. A megállapodás szerintem jó, alap arra, hogy a részleteket is megfelelő módon kimunkálhassák a szakemberek. (A háttérről is szólt a képviselő, ezt egy későbbi interjúban közöljük. A szerk)

Megyénk képviselői közül Seszták László (Keresztény Demokrata Néppárt) tagja volt annak a kis létszámú, de számos szakértőt foglalkoztató hárompárti különbizottságnak, amely a törvénytervezet koncepcionális kérdéseiről a megállapodást kidolgozta.

— Ez a megállapodás még nem törvényjavaslat — mondta kérdésünkre Seszták László képviselő —, de megalapozza azt, hiszen a koalíciós pártok most egyezségre jutottak: a lényeg

olyan agrárpolitika alapjainak lerakása, amely a szociális piacgazdaság követelményeinek megfelelően elsősorban a természetes személyek magántulajdonán alapul. Az alapvető cél az, hogy a termőföld azoknak a tulajdonába kerüljön, akik annak megműveléséről valójában gondoskodnak.

— A tulajdonrendezés egyúttal lehetőséget teremt azon személyek rehabilitációjára is — folytatta a képviselő. — akik 1947, december 31. napját követő évtizedek erőszakos földtulajdon-..rendezései”. például kötelező földfelajánlás. kötelező földmegváltás, a kulákperek során alkalmazott földelkobzások miatt méltánytalanságot, igazságtalanságot szenvedtek.

— Mikorra lehet ebből konkrét törvény, valóság?

— Augusztus 20-ára szeretnénk. Antall miniszter- elnök úr augusztus 15-ét jelölte meg az előkészítés utolsó határnapjaként. — tehát gyors törvény-előkészítés következik, amire szükség is van. hiszen sok a földeken az időszerű tennivaló. Tudni kell. mi lesz a jövő.

— Mit terveznek azokkal a földekkel, amelyeket nem igényelnek korábbi tulajdonosaik?

— Az igényjogosultak után fennmaradó termelőszövetkezeti tulajdonban lévő földek továbbra is szövetkezeti tulajdonban maradnak. az állami gazdaságok kezelésében lévő állami tulajdonban álló földek ön- kormányzati tulajdonba kerülnek.

— Mi lesz azokkal a nagybirtokosokkal. vagy örököseikkel, akik esetleg most nagy birtokokat igényelnek vissza? — ezt már Zsíros Géza kisgazdapárti képviselőtől kérdeztük, aki egy éve egyik fő mozgatója a törvényjavaslat előkészítésének.

— Nincsenek kizárva, de komoly korlátok vannak. Legfeljebb 100 hektárig igényelhetnek. ha magyar állampolgárok ; az igazolt örökös igényjogosultságának feltétele, hogy fő foglalkozásától független, vagy fő foglalkozása mellett mező- gazdasági tevékenységet folytat, vagy kíván folytatni és kötelezettséget vállal a termőföld hasznosítására — de ezekben még sok részletkérdést kell pontosan szabályozni, ami viszont már nem a pártközi megállapodás feladata. Végül azt szeretném mondani, hogy minden megyében a helyszínen szeretnénk részletesen megmagyarázni elképzeléseinket az érintetteknek, köztük a termelő- szövetkezetben dolgozóknak is. hogy egyetértésre juthassunk.

Marik Sándor

merőben klkalnÄllan struktúrával, ejpvult, korszerűtlen technikáviu és jórészt ugyancsak alkalmatlan és felkészületlen emberekkel találkoztak. A jogi válságot az okozza, hogy a piaci viszonyok közötti működésben valóságos törvényen kívüli állapot jött létre. A szakmai- politikai-etikai válság a pártsajtó szétesése nyomán alakult ki, aminek következtében a kiadók és a szerkesztők erkölcsi-politikai identitás- és egyensúlyzavarba kerültek. A bizottság következtetése : a privatizáció

és az azzal együtt járó külföldi tőkebefektetés létkérdés a magyar sajtó számára, azonban el kell kerülni bármiféle monopolhelyzet ki- alkulását. Ennek érdekében a testület azt javasolja, hogy az új médiatörvény megalkotásáig a kormányzat kontrollálja a sajtó privatizációs folyamatait.

Ez utóbbi konklúzió vitát váltott ki a parlament ülésén. Molnár Péter (Fidesz) arról tájékoztatta a törvény- hozást, hogy a többségi véleménnyel szemben — amelyet a bizottság tíz tagja közül az MDF és a KDNP összesen öt tagja szavazott meg — markánsan megfogalmazódott egy kisebbségi vélemény is, amelyet három párthoz tartozó bizottsági tagok jegyeztek. (Ez utóbbi összetétel Molnár Péter szerint már önmagában is elgondolkodtató tény, és arra utal, hogy a bizottságban résztvevők körét újra kellene szabályozni.) A kormánypárti végkövetkeztetéssel szemben a kisebbség úgy véli, hogy a kormány közvetlen felügyelete a sajtó privatizációs ügyei felett hihetetlenül nagy hiba lenne.

A bizottság álláspontjával ellentétben Molnár Péter véleménye szerint a testületnek a vizsgálódást elindító Sprin- ger-ügyre kellene összpontosítani a figyelmét; a sajtó általános állapotának megítélése nem tartozik egy ilyen különleges vizsgálóbizottság kompetenciájába. Molnár Péter egyben jelezte azt is, hogy a vizsgálóbizottság — szerinte — pártatlanságot sértő összetételének megváltozatása érdekében a közeljövőben módosító indítványt tesz.

A bizottság „gyorsjelentése” felett a törvényhozás nem nyitott vitát; az elhangzottakat határozathozatal nélkül tudomásul vette.

‘«i. '-***■

Vendégünk: Habsburg Ötté’

A kurucok földjén...

A történelem mintha évszázadokat lépne át, valójában itt lüktet ereinkben a múlt összekuszálódó valamennyi emléke. Különösen, ha egy-egy jelentős személyiség maga adja az apropót arra, hogy a miérteket keressük. H ab s bu r g Ottó

még szinte nem is foghatta fel, hogy egy nagy birodalom trónörököse, amikor az európai erőviszonyok, ugyanúgy, mint egykor, midőn a Habsburgok koronája alá segítették Közép-Európa nagy részét, már ellenük is

fordultak. A monarchia felbomlott, és Károly királlyal véget ért a Habsburgok or- száglása Magyarországban. Habsburg Ottót mégis épp származása miatt fogadta évekkel ezelőtt érdeklődéssel a magyar közvélemény.

A királyfi egyidős a nagyapámmal, aki testileg megtörtén emlékezik gyermekkorára, háborús szenvedéseire, és egyre inkább csak a régiségben talál említésre méltót. Ha a múltra terelem én is a figyelmemet, akkor nem 1916-ra, az utolsó koronázásra, hanem 1918-ra IV. Károly lemondására, sikertelen béke- és visszatérési kísérleteire gondolok, hanem

II. Józsefre. Az a két-három év, ami alatt egyre többször hallhattuk Habsburg Ottót beszélni, elsősorban citoyen- nek mutatja őt. Ahogy egykor II. József a polgárosodást saját létében, életmódjában hordozta, és úgy volt várományosa a hatalomnak, hogy feladatát szolgálatnak és nem kiváltságnak tekintette. Nem titkolom, a Habsburgok közül őt tudom magamhoz legközelebb. Céljai azonban — bármily nemesek — távol estek népeméitől. Nem lehet valakit akarata ellen boldoggá tenni, nem lehet egy népet ősei példájától, tanításától, harcaitól, áldozataitól megfosztani. így hát, ha a múltra terelődik a szó, bizonyára közelebb áll a szaÓvja törvény a sajtét az önkényes kisajátításiéi

Tisztelt Elnök Ür!

Tisztelt Országgyűlés!

Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága létrehozásával és működési rendjével kapcsolatos módosító indítványom csupán árnyalatokban tér el Haraszti Miklós, illetve Kulin Ferenc képviselőtársam indítványaitól. Mivel azonban a javaslatom bizonyos pontokon mindkét említett törvényjavaslattól különbözik — az illetékes parlamenti bizottság jóváhagyásával — a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának önálló indítványaként terjesztem a Tisztelt Ház elé.

Haraszti Miklós eredeti, illetve Kulin Ferenc módosított, s a bizottság többsége által támogatott törvényjavaslatában számos

olyan törvényi rangra érett pasz- szus található, amelyet fenntartás nélkül elfogadhatónak vélek magam is; javaslatomban igyekszem ezeket szó szerint integrálni.

Engedjék meg azonban, hogy a tiszteletköröket megspórolva azokról a mozzanatokról szóljak, amelyekkel kapcsolatban mindkét előterjesztésben gondjaim támadtak.

Megítélésem szerint Haraszti Miklós képviselőtársam törvény- javaslatában leginkább a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának összetételére vonatkozó passzusok vitathatók. A parlament kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió és sajtóbizottságában nem véletlenül alakult ki éles és hosszadalmas vita éppen a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának lehetséges és optimális összetétele körül. Mint ismeretes, Haraszti Miklós képviselőtársunk azt javasolja, hogy a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda 3—3 küldöttet delegálhasson ~ Pártatlan Tájékoztatás gába. Szándékát Megértem sőt tiszteletre rnf/co törekvésnek vt ’ .*ogy az érintett intézmények szakmai közösségei megfelelő képviselethez jussanak a Bizottságban. Nekem is az a véleményem, hogy a pártállami diktatúrában agyonirányított, agyongyötört, gyakran létbizonytalanságba és tüdathasadas- ba kényszerített szakma eleget kínlódott már ahhoz, hogy végre valahára föllélegezhessen, és érvényesíthesse saját érdekeit a munkáját megítélő, esetleg a sorsát is eldöntő fórumokon. Mi mást is mondhatnék — hiszen a TV-sek esetében a kollégáimról van szó, hivatásbéli társaimról, barátaimról, akik folyamatos

megaláztatását, hogy úgy mondjam, sorstársi közelségben érzékelhettem, mivel a terület hajdani fura ura — több más gondolkodó társammal együtt — engem is tűrhetetlennek titulált. Egyszóval az elmúlt 10—20 esztendőben volt alkalmam megtapasztalni a pártállami diktatúra észveszejtő önkényeskedéseit a saját bőrömön is...

Mindez azonban semmiféleképpen nem lehet mentség arra, hogy az arányérzékem eltorzuljon.

Megvallom, számomra már az is aránytévesztésnek tűnik, hogy például valamely parlamenti párt, amelyik a szabad választásokon milliós nagyságrendű szavazatot kapott, csupán egyetlen küldöttel képviseltesse magát a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságában, az MTI ezer valahány fős közössége pedig három**^* £ *z/kmai. képví^lGt efféle“túltengése a^c a látszatot keltené, xnintha egyik-másik nemzeti média az éppen ott dolgo^k ma- gánbirodalma lenne. £ téveszmét, de még a látszatát is ki kell iktatnunk a gondolkodásunkból. A Tiemzeti közszolgálati intézmények csak akkor teljesíthetik társadalmi hivatásukat, ha a törvény erejével megóvjuk eme intézményeket bármiféle önkényes kisajátítással szemben: a párt

v(agy állami birtoklástól éppúgy, mint egy esetleges politikai vagy szakmai jellegű kisajátításától. Egyetlen pillanatra sem feledhetjük, hogy az információ: hatalom. Lehet vele szabadon és demokratikusan élni — és sajnos lehet vele visszaélni is. Távol áll tőlem, hogy például az MTI-ben dolgozó szakembereket a letűnt rendszer behódolt alattvalóinak tekintsem. Nyilván ott is sok-sok tisztességes ember dolgozott és dolgozik, és persze bizonyára akadnak szolgalelkűek is., hitvány köpönyegforgatók — miként a TV-ben, a rádióban és

egyéb intézményekben is —, a kelet-európai élet sajnálatos bonyolultsága szerint.

Aránytévesztésnek érzem, hogy a szakmai jellegű képviselet túl- tengése következtében szinte teljesen elsikkad a közvélemény, a társadalmi képviselet esélye. Haraszti Miklós előterjesztésében ugyanis a 21 tagú Bizottságba 9 szakmai küldöttet delegálhatnak az érintett intézmények, további 4-et a szakmai jellegű testületek — tehát az Újságírók Szövetsége, a Film- és TV Művészek Szövetsége. az írószövetség és a Magyar Tudományos Akadémia.

A fennmaradó 8 helyen a parlamenti képviselettel rendelkező politikai pártok, valamint a Kormány és az Alkotmánybíróság képviselője osztozna.

uEy VwlSin, ezek a szárny vi_ lágosan jelzik, a tervezetből VdlZiúi hiányzik: a szakmai cs politikai képviselet kirekesz- teni látszik a nem szakmai és nem politikai jellegű — tehát a széles értelemben vett társadalmi kontroll lehetőségét.

Nem megnyugtató számomra a kulturális, oktatási, tudományos. .. hosszú nevű bizottság többsége által támogatott törvényjavaslat sem. Igaz, ebben a javaslatban „az érintett intézmények nem 3—3, csak 2—2 személyt delegálhatnak. Ez az elgondolás kétségtelenül csökkenti a Bizottság összetételének feszültségét, de az alapkérdést nem oldja meg.

őszintén szólva további kérdőjelek rajzanak bennem a módosított javaslat azon passzusával kapcsolatban is, mely szerint ,,a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának tagja nem lehet a nemzeti médiák alkalmazottja. . . ”

Nyilvánvaló, ez a megszorítás az erkölcsi összeférhetetlenség eseteit igyekszik kiiktatni a bizottság működéséből. Mindez rendjén is volna, hiszen nemcsak erkölcsi, hanem jogi képtelenség is, ha mondjuk egy esetleges vádlott a saját bírája is akarna lenni. Elismerem tehát e megszorítás célszerű voltát, de valami mégis nyugtalanít . . . Vi- szolygok á kirekesztés bármely formájától. És az az érzésem, hogy e kategorikus megszorítás mögött valamiféle oktalan bizalmatlanság is meghúzódhat. Ismerve kollegáim sebzettségét, túlérzékeny lelkületét — nem lenne szerencsés, ha bárkiben is a kiszorítottság érzetét keltenénk. Különösen vétek volna ez olyan személyek esetében, akik ugyan a szóbanforgó intézmények alkalmazottai, de a nehéz időkben erkölcsileg állva maradtak. Tanúsíthatom, igenis vannak olyan kollegák a szakmában, akik emberileg és szakmailag méltók egy-egy közösség bizalmára és képviseletére. Örvendjünk. hogy egyáltalán még léteznek. Ne bántsuk meg ő^t még akaratlanul se.

Az általam java^p^ egyensúlyi helyzet^ törv^nyesen elhárítaná azt a Veszélyt, hogy valamely Szakmai vagy politikai részérdek, a társadalom, a nemzet érdekei fölé kerekedjen. Még konkrétabban a javaslatom lényege, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságába 1—1 személyt delegálhassanak a parlamenti képviseltei rendelkező pártok, valamint a kormány. Ez a 7 személy biztosítaná a politikai jellegű képviseletet. Továbbá: 1—1 személyt delegálhassanak a szakmai testületek — tehát a Film- és TV Művészek Szövetsége, a Magyar Újságírók Szövetsége, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia. Annak érdekében, hogy a szakmai képviselet maradéktalanul érvényesüljön, a tv. a rádió és az MTI azon dolgozói, akik nem tagjai a fent említett szakmai testületeknek — közvetlenül is delegálhassanak l—l személyt. Ez a 7 személy biztosítaná a szakmai jellegű képviseletet.

És végül, de nem utolsó sorban : a közvélemény, a társadalmi képviselet érdekéhen az Országgyűlés kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottsága szellemi életünk kiemelkedő és köztiszteletben álló személyiségeit kéri föl a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságban való részvételre. Javaslatom szerint a társadalmi képviselet az egyházak, valamint a nemzeti és nyelvi kisebbségek egy-egy képviselőjével egészülne ki.

Úgy gondolom, bárki beláthatja, hogy az ily módon létrehozandó háromszor hét. tehát 21 tagú bizottság összetétele mindenféle szempontból korrekt és kiegyensúlyozott: alkalmas lehet a nemzeti tömegtájékoztatási intézmények szabad és pártatlan működésének megítélésére és garantálására.

Nem árulok zsákbamacskát: a magam részéről elsőként Csoóri Sándort és KCíirád Györgyöt javasolnám.

Hogy miért éppen őket? Azért, mert hiteles emberek. Azért, mert. van sorsfedezetük és ítélőerejük. Eddigi tetteikkel és műveikkel bizonyították, hogy képesek végiggondolni nemcsak a magyarság múltját és jelenét, hanem lehetséges jövendőjét is. Tudják mi az érték és mi a silányság. Mi a semmi és mi a valami. És mivel évtizedek óta jól ismerem őket. tanúsíthatom, még azt is pontosan tudják, hogy a semmi sajnos világszerte föl akarja falni a valamit. Magyarán szólva olyan embereket javasolnék, akikben maradéktalanul megbízhatunk, akikért tűzbe merném tenni a kezem.

lla az emlékezetem nem csal — nem is olyan régen —, vér- nélcüli forradalmunk műhelyeiben, a monori erdőben, a lakitelki sátorban és másutt ezen az alapon keresgéltük a demokratikus Magyarországhoz vezető ösvényeket. És ha olykor-olykor összekülönböztünk is, ezt sohasem egymás ellenében tettük, hanem egy-egy gondolat, az igazság kiteljesítése érdekében.

Az volt a dolgunk^ hogy a mindenkori hatalom igazával szemben rátaláljunk az igazság mindenkori hatalmára. A rend szabadságával szemben — a szabadság rendjére. Úgy gondolom ma is csak ez a dolgunk. Nem több — de nem is kevesebb.

• Kosa Ferenc felszólalása a

parlament július 16-i vitáján.

Egy kép Habsburg Ottó

gyermekkor ábó 1.

bölcs-szatmári, beregi emberekhez Kölcsey és Kossuth, méginkább Bocskai és Rákóczi, akik ugyan tárgyaltak egykor az uralkodóház éppen koronás tagjaival, de nem voltak feltétlenül hívei annak a gondolatnak, hogy magukat alávessék a császári udvarnak.

Talán épp a kuruc hagyományok miatt, nem is volt gyakori, hogy a Habsburg király erre a vidékre látogasson. A kalapos király is csak Debrecenig jutott, a legenda szerint Ferenc József meg azt hitte, hogy a Mikecz név valami hivatali cím, rang, azért viselik itt eny- nyien. Szóval mi nem sokat tudunk arról, milyen volt a békebeli boldog idő, mert a mi vidékünk akkor nyomo- rodott el végérvényesen. Elvándoroltak innen, majd megosztottak itt népet, megyét. Szomorkás emlékezésemet remélhetőleg megérti Habsburg Ottó, aki tudja, hogy valahol innentől kezdve nemcsak földrajzilag kezdődik Kelet-Európa. Ez tény, és nem megtagadni való, legfeljebb számításba veendő dolog.

De felejtsük el egy percre, hogy egy összeomlott császári birodalom súlya nehezedik Habsburg Ottóra. Az is tény ugyanis, hogy ő, akit élete legaktívabb éveiben egykori birodalmában nem fogadtak, nem feledte el, hogy egy sokmenzetiségű európai nagyhatalomnak kellett volna az élére állnia. És ma már mindegy, hogy honnan nézzük Közép-Kelet Európát, az világos, hogy a kis népeket elválasztó határok helyett egy Dunai Konföderációra, egy keleti Svájcra lett volna szükség ahhoz, hogy emberi tragédiák ezrei, fej- elméletbe torkolló kitelepítések sokasága, az egymásra úszítás mérge ellen védekezni tudjunk. Kossuthtól így vezet el az út =2 Európa Parlament képviselőjéhez. (Csak megjegyzem, mert nyilván kevesen tudják, hogy a múlt században a szabolcsi származású Dessewffy Marcell már arról írt, hogy kellene egy világparlament, amelyik békés úton rendezné a konfliktusokat. Ezzel előfutára lett a mai nemzetközi szervezeteknek.)

Ma Habsburg Ottó az a gondolkodó, aki személyes adottságai révén a leginkább elmondhatja, hogy létezhet egy újfajta együttélés, amelyben az európai, talán világméretű erőkiegyenlítődés együtt jár az itt élők mikroközösségének érdekeivel. Igaza van: lehet az az egyetlen dolog, ami őt ezen a földön összehozta múltunkkal. Kora, tudása, életútja, vonzó személyisége, embersége — származáson túl — teszi őt tisztelettel fogadott vendéggé.

dr. Láczay Magdolna