Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-23 / 171. szám
2 Kelet-Magyvonzág 1990. július 23. Egyszerű kivitelezésű, tetszetős bevásárló- és vendéglátóvávilonok épültek Záhonyban, az Ady utcában. (E. E.) Samponos felhők Nyissz-nyassz. csavarin- tás. pödrés, egy kis zselé, apró tupir, s máris kész a hajköltemény. Vagy ketten vagyunk vendégek a nyíregyházi üzletben. Az egyik fod- rásznö éppen unottan bámult ki az ablakon, amikor belép egy nő. Hosszú fekete haja leomlik a vállára, s szinte gyémántként ragyogtatja meg a* nap betévedt sugara. — Szeretném, ha levágnák a hajamat — szólítja meg az egyik fodrásznöt. — Sajnálom, de nem érek rá — kapta rögtön a választ. Így odafordult a másik dolgozóhoz, aki pont vendége fülébe csicsergett. — Én sem vállalom — volt a felelet. — Azért, mert cigány vagyok? — tette fel halk, nyílt őszinteséggel kérdését a csalódott nő. A fodrászokról talán lepergett a kérdés súlya, s egy hanyag vállhúzoga- tással kimásztak a kínos szituációból Pedig a cigányasszony barna szemeinek pillantása alatt mindannyian megsemmisültünk. A fojtogató hajlakk szórásai alatt, s samponos felhők között először szégyelltem, a bőröm színét. (bojté) Szerelmünk Ugarnya Strandinterjú Göncz írpádnéval Tömeg a strandokon, és a vízpartok mellett is akár kiakaszthatnánk a „Megtelt" táblát. A Balaton és a kedvelt fürdők mellett sokan keresik fel megyénk fürdőhelyeit is. Közülük talán a legtöbben — zajos volta ellenére is — á gergelyiugornyai Tisza-par- ton vannak. Meglepetéssel fedeztük fel a fürdőzők között Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének a családját, feleségét, és unokáit. Göncz Árpádné egy tempósabb úszás után a vízparton készségesen nyilatkozott lapunknak. — Szerelmünk Gergel; í- ugornyával nem újkeletű. Több mint tíz éve jár ide a család, a férjem is szívesen választotta ez a gyönyörű helyet. hogy évente két hetet itt töltsünk. Valamikor 1978 táján kezdődött az ismeretség. Kiderült, hogy a szigligeti alkotóházba — mint talán ismeretes a férjem író és műfordító — unokákat nem vihetünk magunkkal, s így vetődtünk Gergelyíugornyá- ra. Nem bántuk meg, azóta szinte minden évben, ha csak lehetséges, eljövünk. — Örülünk annak), hogy Göncz árpád, miután megválasztották ideiglenes elnöknek, továbbra is megtartja családjával együtt a jó szokást, ezt a régi keletű kapcsolatát megyénkkel . . . — Tudja, amikor a férjem megkapta a megbízatását, az egyik unokám rögtön felhívott bennünket telefonon és némi aggódással a hangjában érdeklődött, hogy ugye ezután is elmegyünk maid Ugornyára. Megnyugtattuk, ha cigánygyerekek is potyognak az égből, akkor is elmegyünk. — így a beregi Tisza-part afféle családi összetartás színhelye is lett... — Valóban. Hat unokánk van, és nyaranta igyekszünk Ugornyán összegyűjteni őket, hogy együtt tölthessünk néhány kellemes napot. Remélem egy-két napra a férjem is el tud majd látogatni hozzánk, annak ellenére, hogy rengeteg munkája van. és bizony mostanában megváltozott a család munkarendje is. — Mi az ami leginkább vonzza ide Önöket? — A Tisza, és a fövenyes part változatlanul felülmúlhatatlan. Azt a kötetlenséget, amelyre mindig vágyik az ember, megtalálja itt. Attól a faháztól, amelyben lakunk, két perc alatt eljutni a Tisza-partra. Régebben el lehetett sétálni a két folyó összefolyásától az erdőn át a hídig... — Tíz év alatt bizony Alaposan megváltozott az ugornyai strand. Mondhatni, nem éppen előnyére ... — Sajnos, sokkal zajosabbak. .Alapvetően elhibázott koncepció, hogy az üdülő jelleg mellett, ifjúsági szórakozóhelyet csináltak belőle. A kettő együtt nem megy Az üdülők, a gyermekes családok, és a táborokban lévő gyerekek pihenni szeretnének. A zaj viszont esténként már-már elviselhetetlen. (bodnár) Gyógyszer fehér foltok ellen Magánpatika Nyírmeggyesen Mintha már a ház környéke Is jelezni szeretné: itt valami egészen új dolog készül. A nyírmeggyes! Szondl-porta előtt frissen seperve a járda, ax ad var pedig valóságos nyugalom szigete. Pálmák, szadin! fű zőldellnek a tűzpiros kálák között. Az emeletes családi ház homlokzatán napok óta ott a tábla: Gyógyszertár. Családias villalkizis Arcán boldogság, elégedettség. amikor az officina, a raktár, a gyógyszeres szekrények aitajait nyitogatja. Februárban otthagytam a munkahelyemet, hogy személyesen vágjak az ügyintézésbe. mert a korábbi, évek óta tartó levelezgetés. telefonálás nem járt sikerrel. Márpedig intéznivaló jócskán akadt, a begyűjtött hivatalos iratok, engedélyek és vélemények aktája kosár- nyira dagadt. Szerencsére Szondiné mindvégig számíthatott a férjére, aki nem csak a patika kialakításában, az ügyintézésben segített feleségének. a gyógyszerek beszerzéséből is oroszlánrészt vállal. — Agrármérnök vagyok, a nádudvari Vörös Csillag Tsz szaktanácsadója — kezdi a bemutatkozást. — Közös elhatározásunk ez a vállalkozás. együtt szeretnénk sikerre vinni is. A falunak is régi vágya egy patika, s most végre megnyithatjuk a boltot. Hogy milyen haszonra számíthatunk? Nehéz lenne előre megjósolni. Remélem, belebukni nem fogunk, tisztek jövedelem azért lesz belőle. Nem lehet meggazdagodni — A gyógyszerészkedésből \ régen sem lehetett, ezután ! ' sem lehet meggazdagodni — mondja dr. Lénárt Gyula, a megyei gyógyszertári közpon igazgatója, akinek elvileg ri válisa lett Szondiné. mégse« féltékeny rá. inkább segíten igyekszik őt. — Meggyőződé sem. hogy valamennyi gyógy szerésznek elsőrendű feladó, ta a lakosság ellátása. Ebbel pedig az állami mellett ezen túl a 'társas-, illetve magán patikákra is' támaszkodha tunk, hiszen sem szakmai lag. sem pedig emberile; Levél Ratkó Józsefnek Versben bujdosik a bánat Látod, úgy lett, ahogy gondoltad. Föld alá rejtett tested virágokat táplál a nagykállói temetőben. A rögökön bogarak futkároznak, fényes páncélban, díszöltözetben, ök a lakájaid. Ha valaki meglátogat, sürög- nek-forognak körülötte szüntelen. A kereszt mellett földig hajol a szomorúfűz. Hirtelen nem tudom, Te köszönsz-e búsan, végtelen alázattal, vagy szeretteid hétrét görnyesztő bánata öltött testet Akárhogy is van, azt a lebomlott üstökű fát is Te élteted. Kimondom máshogy is, hogy halld, hogy megnyugodj. Még most is másnak szolgálsz. Ahogy egész életedben. Akik „bűnnek állítják szavaid” — bűnösök. Tudod, mi a legnagyobb munkád? Nem a Segítsd a királyt, nem az Egy kenyéren, nem az, hogy eladtad a helyi földművesek ragyásra ítélt répáját, hanem az, hogy közösségek jöttek, létre körülötted. Emberek, akik azelőtt nem ismerték egymást, most összegyűlnek a nevedben. Nem szűnt meg a kállósemjéni olvasótábor sem, amin kilenc évig bábáskodtál. Most biztosan zavarban lennél, ha a kastély bejáratából kellene szembenézned bekeretezett képmásoddal. De Te már alakot váltottál, és nem onnan szemlélődsz, ahonnan mi. Jó volt azok közt a kárpátaljai magyar diákok közt lennem, akika napokban gyűltek Semjénbe. Egynémely dologban hasonlítanak Rád. Kívülről szegényesebbeknek tűnnek az átlagnál, belülről sokkal gazdagabbak. Kiderült, hogy otthon a lányok egy része kijár a Munkács és Beregszász környéki falvakba néptáncot gyűjteni és tanulni, a fiúk meg a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének ifjúsági tagozatát akarják létrehozni. Mielőtt hozzánk jöttek, nem hallottak Rólad. Itt először azt mondták: lassan megismernek. Aztán pedig azt: magukénak ismernek. Kocsis Zsuzsi azért szeret, mert megértette: nem szabad a nehezebb sorsúak mellől könnyebb vizekre evezni. Ahogy Te „csillagtalan, vékony szegényekért” hadakoztál, úgy kell neki a kisebbségi sorban élőkért harcolni. Amit Pócs Pistitől hallottam, azt nem akartam elhinni: A közelmúltban betiltották a Hatodik Síp című kulturális folyóiratot. (Felhívtam a Megyei Könyvtárat, ott nem tudták se megerősíteni, se megcáfolni a hírt.) Mindenesetre eszembe jutott, hogy bánkódtál, amiért egyedül a mi megyénknek nincs irodalmi lapja. Ez a tiszta tekintetű kamasz egyébként ugyanúgy versben bujdosik bánatában, mint valaha Te, vagy a gyémántarcú Nagy László. A táborban minden felnőtt büszke rá. Ha nem látja, felé intenek a fejükkel: „Okos kis kölök!” Ez a kölök, meg Kocsis Zsuzsi, meg a társaik 21-én hazamennek — „Szolgálni fénnyel és erővel”, ahogy kívántad. Adná az Isten, hogy ne haljanak korán bele. R. Gyüre Ágnes nem különbözhetünk egymástól. Azit remélem, hogy a betegek nemcsak megfelelő gyógy szer eket, hanem a jó szót is megkapják maid mellé a meggy esi magánpatikában. Juhász József tanácstitkár: — Harmincöt éve élek Meggyesen, azóta állandó téma a gyógyszertár hiánya. Hiába kilincseltünk, s vet- tünk e célra épületet is, a dolog mégsem sikerült. Szerencsére Juditka mindvégig ébren tartotta az érdeklődést, évente kétszer-háromszor be- jött a tanácsra, s kért. kilincselt. Megmondom, nem hittem volna, hogy végül sikerre viszi az ügyet — ismeri el a falu vezetője, s mosolyogva hozzáteszi: most már nyugodtan várom a következő falugyűlést, nem kell tovább mentegetőzni, hogy miért nincs nálunk patika. A falugyűlésen azok a szomszédok is bizonyára ott lesznek maid. akik most ünneplőbe öltözve az udvaron, a ház előtt beszélgetnek egymással. — Sose kelljen idejönni -- kezdi nevetve egyikük —. de nagyon örülünk, hogy Juditka végre megnyitott. Nekünk eddig fél napba is belekerült. amíg Szálkán gyógyszerhez jutottunk. Az oda- vissza út is pénzbe kerül, a hosszú várakozásról nem is beszélve! Régen kellett volna ez a gyógyszertár, s most hál’ istennek, itt van! Eltnnlictnek a fehér foltok Nevezetes nap a július 20. a megye egészségügyének történetében — mondja dr. Király Sándor, megyei főorvos. aki nemcsak az ügyintézésben segített, a hivatal kívánságának engedve, egy időre még személyes anyagi felelősséget is vállalt Szondi Ferencnéért. S nem csak azért — folytatja. — mert az államosítás óta ez az első magánpatika a megyében (s mint kiderült, ötödik az országban), hanem azért is. mert a törvények és jogszabályok labirintusában még ma is nehéz eligazodni. Kovács Év» Új helyen! Uj helyen! A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat NŐI KONFEKCIÓBOLTJA Átköltözött A ZRÍNYI ILONA U. 3. SZ. ala: Hinden igényt kielégítő — női konfekció — férfi konfekció és — méteráru 1990. július 21-étől egyes női ruhák, szoknyák, blúzok, egyes ffi öltönyök, nadrágok és méteráruk 30—10% engedménnyel kaphatók! Amíg • készlet tart! (2489) — Tizennégy éve vagyok gyógyszerész. Mátészalkán dolgoztam — kezdi a bemutatkozást Szondi Ferencné, a megye első magánpatikájának tulajdonosa. — Régi vágyam egy saját gyógyszertár. s most alig akaróm elhinni, hogy sikerült.
