Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

1990. július 23. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Az olvasók kérdéseire NABRADI LAJOS újságíró válaszol Áz embereket megyénkben is élénken foglalkoztatja a munkanélküliség. Sokan prognózist szeretnének, arra kíváncsiak: mikor, melyik évben lábalunk* ki a bajok­ból. Aggódnak a gyengén működő vállalatok dolgozói, mert a munkanélküliség ré­me fenyegeti őket. S joggal aggódnak azok a szülők, akik 16—18 éves gyermeküket ne­velik. Félelmük jogos és el­gondolkodtató, hiszen a fia­talok munka nélkül nem tud­nak elindulni az életben. Elég sok mostanában a vi­ta munkaadók és munkavál­lalók között. Érthető hát, hogy a héten személyesen, telefonon és levélben sok olyan panaszt kaptam, amely elszomorított. Nehéz emberi sorsok állnak e panaszok mö­gött. Máté Lajosné nyíregyházi ol­vasónk így kesergett: „Nehéz elhelyezni a most érettségizett fiatalokat. Azokat i$, akik az építőipari szakközépiskolában érettségiztek.” Szintén a fiata­lok munkába állásának nehéz­ségeiről szólt Tóth József olva­sónk. Elmondta, hogy a fia most végzett a szakmunkáskép­ző intézetben és autóvillamos­sági szerelőként sehol nem tu­dott elhelyezkedni, ezért el­ment egy kőművesbrigádba se­gédmunkásnak. A két hasonló panaszt to­vábbítottuk a Megyei Foglal­koztatási Központba. Itt megtudtuk, hogy megyénkben hétezer fiatal érte el a mun­kaképesség, illetve a nagy­korúság határát, de számuk­ra csak ezerháromszáz mun­kahelyet tudnak kínálni. Az építőiparban nem annyira középkáderekre, irodán dol­gozó középvezetőkre, inkább ácsokra és kőművesekre van szükség. Az autósszakma pe­dig immár megyénkben is te­lített. Nemcsak a villamossági szerelőknek, a fényezőknek, a szerelőknek is nehéz állást találni. Nehéz, de nem lehe­tetlen. Közös tanácsunk: mind az építőipari szakkö­zépiskolát végzetteknek, mind az autóvillamossági szere­lőknek figyelni kell a hirde­téseket, az sem árt, ha néha érdeklődnek a városi foglal­koztatási központban. Nagy Gyula telefonon kérdez­te, hogy a foglalkoztatási alap­nak mikor vesszük igazán hasz­nát? A válasz: folyamatosan. Idén megyénkben már 130 millió forintot használtak fel az alapból. Ugyanis ebből a forrásból fizetik a munkanél­küli-segélyt, a közhasznú munkát, a gyakornokok fog­lalkoztatását, de ebből a for­rásból finanszírozzák a leépí­tett, vagy leépítésre váró dol­gozók átképzését is. A fog­lalkoztatási alapból pályázat útján idén eddig ötvenen igé­nyeltek. Az igénylők többsége 20—30 embernek tudott, il­letve tud munkahelyet te­remteni. Pálinkás Sándor piricsei ol­vasónk telefonon közölte: munkanélküli-segélyből él, OTP-törlesztése van, ugyanak­kor két kiskorú gyermeke itán áprilistól nem kapja a családi pótlékot. Piricsei olvasónknak jó hírrel szolgálhatunk. A me­gyei társadalombiztosítási igazgatóságon megtudtuk, hogy az egyik gyermeke után járó családi pótlékot két hó­napra visszamenőleg hétfőn, július 23-án folyósítják. Ám a másik, 1973-ban született gyermeke után csak akkor kap családi pótlékot, ha be­küldi az igazgatóságra az is­kolalátogatási igazolást. A nyíregyházi Gyurján Jó- zsefné személyesen mondta el, megkapta a munkakönyvét, nem érti, miért. Volt munka­adójától megtudtuk, hogy őt csak szerződéssel vették fel, de mivel lejárt a szerződése és munkájával nem voltak tel­jesen elégedettek, megváltak tőle. Baksi János kéki olva­sónk munkaügyi panaszával csak több információ birtoká- ban tudnánk foglalkozni. Máki János Demecserből te­lefonált: „Az új munkástaná- csők elnökei sok társadalmi munkát végeznek és támadá­soknak vannak kitéve. Élvez­nek-e jogi védettséget, kaphatnak-e munkaidő-kiedvez- rnényt?” Az okos és jogos kérdésre megyénkben egyelőre még nem tudják a pontos vá­laszt. A kérdést az ország- gyűlési képviselők figyelmé­be ajánljuk. Gedeon István Csengersimá- ról küldött levelet, amelyben többek közt az áll: most mun­kanélküli-segélyt kap, de miért nem kapja vissza azt a pénzt, amit azelőtt jövedelemadó cí­mén levontak tőle. Kifogásolja, bogy a külföldről jött mene­kültek több támogatást kapnak mint a magyar munkanélkü­liek. Idézet a levélből: „Mi lesz év végén a jósolt 100 ezer munkanélkülivel? A kormány nem fél ettől a létszámtól?” Bizonyára a kormány is fél. Gedeon István felvetései nem megyei, hanem országos in­tézkedéseket igényelnek. Amerika jövendő farmere Kótajban Tony a John Deere-on Pszt! Az amerikaiak már Kótajban aratnak!? Egy jól értesült által a fülembe suttogva, ilyenformán is tudomást szerezhettem volna a dologról, ha nem 1990 júliusát ír­nánk, hogy tudniillik egy amerikai diák tartózkodik nyári gyakorlaton a kótaji Egyesült Erő Téeszben. Ám a szimpa­tikus, 21 éves fiatalemberrel úgyszólván a véletlen hozott Egészen más okból keve­redvén Kótajba. szóba került az aratás, s eközben derült ki, hogy az idei betakarítás­ban már részt vesz az a két vadonatúj amerikai John De­ere kombájn is, amit világ­banki hitelből nemrég vásá­rolt a termelőszövetkezet. íz új szerzemény — Na. menjünk. Megmuta­tom a két új szerzeményt és legalább eldicsekedhetek a 7 tonnás termésekkel az idén még minket is meghökkentő búzáinkkal — invitál Bállá Gábor főmérnök, majd csak úgy mellékesen hozzáteszi — aztán lehet, ott lesz az ame­rikai is. Micsoda?! Amerikai. az amerikai kombájnoknál? Csak nem együtt érkeztek? Vagy minden két kombájn­hoz jár egy ugyanonnan származó ember is? Megvan! Biztosan szervizszerelő — így töprengek magamban, mi­közben követem Skodámmal kívül senkivel sem tud be­szélgetni. egész jól megvan. A csibészes mosolyú Anto­ny Schorno a Washington ál­lambeli, 3000 lakosú Quincy- ből érkezett, az ..Amerika Jövendő Farmerei” nevű szervezet ösztöndíjas tagja­ként. Tavaly fejezte be a középiskolát, s idén folytat­ja tanulmányait majd egy kétéves mezőgazdasági kollé­giumban. aminek az elvég­zése után. ha akar. egyetem­re is mehet, ahol a két esz­tendőt betudják, és harmad­évesként kezdhet. 1 farmer negyedik fia A tipikus farmerszerelés­ben (bakancs, kék nadrág és a fején egy nagysíltű sapka) feszítő Tony elmondja, hogy egy hétgyerekes gazdálkodó­család negyedik fia. A nyolc­vanhektáros farmjukon ga­bonát, lucernát, babot ter­Az új John Deere ko mbájn „derékig” búzában. a főmérnöki zöld Ladát, amelyik már fékez is a buji országút mellett egy búza­táblánál, amiben sürgölődnek a kombájnok. Miközben a kíváncsian várt találkozás helyszíne fe­lé tartunk, az angolul jól be­szélő kísérőm elmeséli az előzményeket. A KITE-hez érkezett. Nád­udvarra. múlt hónap 10-én az „emberem”, és onnan küldték egy kis szabolcsi té- eszgyakorlatra. Július 2-től tartózkodik itt, s annak el­lenére. hogy a főmérnökön Segély van - munka nincs Csökkentett kifizetés mesztenek. állatot csak saját szükségletre tartanak. Két traktoruk van. a búzát öntö­zik. és ahogy gyorsan át­számoltuk. — az ottani mér­tékegységből a termésátlagot — olyan hét tonna hektáron­kénti termést takaríttatnak be. az aratást szolgáltatás formájában mindenki számá­ra elvégző vállalkozóval. Az idén csökkentek a búzaárak a tengerentúlon. Körülbelül húsz százalékkal kapnak majd kevesebbet érte. mint tavaly. Az összes bevételt még nem tudják, mert az aratás közepén tartanak ők is. Kiérve a tábla szélére meg- I áll az egyik John Deere és a farmercsemete már helyet is I cserél a magyar kombájnos­Antony Schorno sal. Most ő kerül vele egy­néhányat. — Egyszer megmutattam neki. s azonnal tudott min­dent — int a kótaji mester az idegen fiú felé. — Pedig azt hallom, nékik otthon nincs is efféle gépük. Hát, jó masinák ezek, csak rengeteg búzát, kukoricát kell levágni­uk. míg kitermelik azt az öt­millió forintot, amibe kerül­tek egyenként. — Az enyém is igen drága volt. néhány évvel ezelőtt — mondja az aranyló búzát ép­pen egy pótkocsiba ürítő nyugatnémet kombájn veze­tője, Berecz Gábor, akinek ez a huszonnyolcadik aratási szezonja. — De az is biztos, hogy levágok vele annyi ku­koricát ősszel, mint amennyit három keletnémet cséplőgép learat. Imi nem tetszik Az amerikai fiútól. — aki a búcsúzás kedvéért hajlan­dó volt kiszállni a kelleme­sen hűvös, légkondicionált fülkéből — elköszönés előtt afelől érdeklődöm, hogy tet­szik neki kis országunk, s ta­pasztalt-e valami nem tetsző dolgot. — Szép itt minden, nagyon jól érzem magam. Mezőgaz­dasági téren persze nagy a különbség, a mi kis otthoni farmunk és az általam eddig látott nagyüzemek között. Tetszik a modern, világszín­vonalú technika, ahol ilyen van. Nem tetszenek viszont az elavult gépek, legyen az keleti kombájn vagy Trabant gépkocsi. Igen furcsa és szá­momra megszokhatatlan az a — talán a kommunista rend­szerből itt maradt — szokás, hogy lopnak az emberek. Ná­lunk az államokban is van­nak tolvajok, csak ez itt már szinte kereskedelmi szintre emelkedett. Egyébként min­den oké! Good by! Viszont­látásra. Galambos Béla ^Állati interjúk Van megyénkben egy „mumus-mumus”, akivel senki nem szeretne összeta­lálkozni. Az áldozatait vi­szont napról napra szedi. — Munkanélküliség! — így ne­vezik. De alakult egy ellen­szervezet is, melyet enyhe iróniával bátran nevezhe­tünk a megye legtöbb em­bert foglalkoztató vállalatá­nak. A Megyei Foglalkozta­tási Központhoz ugyanis ti­zenkétezren tartoznak, ahol különféle eszközökkel pró­bálnak megoldást keresni az emberek munkahelyi gond­jaira. A napokban postáztak ki körülbelül 21 millió forintot ötezer segélyezettnek. A munkanélkül-segély összegét a jogosult átlagkeresete alap­ján, a munkaviszony meg­szűnésének módját figyelem­be véve állapítják meg, s a pénzt utólag folyósítják. Ed­dig kézi számfejtéssel osztot­ták le a segélyeket. A meg­növekedett igénylők száma miatt a központi számfejtést megváltoztatták. Eddig min­den hónap 23-tól a követke­ző hónap 22-ig tartó inter-- vallumban fizettek. most I5-ig fognak. Az átállásból — mivel töredék hónapról van szó —, következik: ke­vesebbet kapnak az érintet­tek attól mintha teljes hó­napra számfejtették volna ezt az összeget. A további­akban a jelentkezéstől szá­mítva négy hétre adják a segélyt, s minden napra számfejtik azt, így az ügy­feleket nem érheti sérelem. A munkanélküli-segély fo­lyósításának . időtartama munkaviszonynak számít, s ha a kifizetett összeg eléri a személyi jövedelemadó hatá­rát, adókötelessé válik. Aki nem nyilatkozott eddig, hogy a SZJA-t vonják tőle, vi­szont a felvett összeg elérte az 55 ezer forintot, segélyét automatikusan 15 százalék­kal csökkentik. Aki nyilat­kozatot tett, azonban a 90 ezer forintos sávot átlépte, a levonás már 30 százalékra nő. (bojté) KAKUKK — Hallom, fel­vitte az Isten a dolgotokat. — Bizony. Mi­óta a tévévetélke­dőkben is a mi tojásainkat kere­sik, jobban élünk. MACSKA — Azt beszélik, hogy indultok az atlétikai versenye­ken távolugrásból. — Nem min­denki. Csak az alamuszi macs­kák. TEHÉN — Igaz-e, hogy felhagytál a tej­termeléssel? — Igaz! Iparen­gedélyt váltottam ki egy lepénysütő pavilonra. TYÜK — Kapirgáltok, kapirgáltok, de ta­láltok-e szemet? — Ez nem mindnyáju nkra jellemző. Csak a vak tyúkra. GATYÄSÖLYV — Ennyire fázó- sak vagytok? , — Mi csak ille­delmesek vagyunk és nem fázósak. Elvégre nem jé- geralsót viselünk. KÁRÓKATONA — Azt mondják, hogy ti nagyon szerettek ultizni. — Ezt vissza­utasítom. Mi csak- römizni tudunk, kizárólag a hon­védelem tagjai­val. SZERKESZTŐI oooooooo Összhang Abbahagyta az első he­gedű. kapom fel a fejem. Lassan eltelik egy egész tétel, és a témát hol a má­sodiktól hallom, hol a brácsától. Mi több, még a nagybőgőnek is odaadja Beethoven a főtémát, vé­gig is „fűrészeli’’ dereka­san a hárfáról elnevezett vonósnégyes dallamát, és jó sok idő eltelik, mire is­mét a „vezéré” a szó. Két- két vonósnégyes megy mostanában minden szombat este a Bartók rádióban. Szép sorozat. Kontrasztnak ott volt az első részben egy Schu- bert-mű, ugyancsak vo­nósnégyes. Nem a Pisztráng ötös, nem a Halál és a lányka, mégis, még most is, egy hete dúdolom az utóbbit. Az első hegedű egy pilla­natra sem adja át a he­lyét, uralja az egész da­rabot. Schubert nem is­mer demokráciát. A má­sik három csak itt-ott kö­zelíthet az alaptémához. Mégsem szolgák... Az összhangzattan csodáit művelteti a szerző velük, a vonósnégyes tagjai szár­nyalnak a harmóniával. Dominanciához sohasem jutnak, és mégsem alá­rendeltek. Kinek Beethoven, kinek Schubert, kinek a pap, kinek a papné... El is fe­lejtettem volna az egészet, ha nem válik az emlék párhuzammá. Nem mon­dom meg, melyik cég mi­lyen jellegű munkaszer- vevetéről van szó, mert nem akarok senkit meg­bántani. Vagy kinövik, vagy nem, vagy kinőjük, vagy nem... Valahogy mindenkibe az rögződött ezen a helyen, hogy min­denki alkalmas bármilyen feladatra, amelyik ott elő­adódik. Menti-e őket, vagy nem, hogy gyakori a tünet? Nem tudom. így aztán majdhogynem „ve­tésforgóban” keringtetik a feladatokat. Ha olyan emberhez kerül az ügy, aki éppen ahhoz jobban ért, ráadásul még szorgal­masabb is, akkor megszü­letik a briliáns megoldás, és hozzá... ö, diszharmó­nia: a kollégák rosszalló pillantásai. Mit pedálozik ez a stréber? Ha meg nem? Akkor béke honol a kollektívában, csordogál­nak a szürke hétközna­pok. A képlet túl egyszerű, a párhuzam, miként a pél­dák, minden bizonnyal sántít. Kinek milyen fela­datot juttatni, mekkora felelősséggel terhelni, ez volt a kérdés a közelmúl­tig. a válasz pedig? Ha bizonyos szempontoknak megfelel, akkor meg tud­ja oldani. Esetleg „szin­tén zenész” színvonalon? Nem baj, a mi kutyánk kölyke. Nemcsak az átkos múltban, hanem annak- előtte is, tanú rá a még régebbi mondás: ha isten hivatalt adott néki, észt is ad hozzá. Harmóniára kevéssé, üzleti haszonra és ennek, érdekében célszerűségre törekvő világunkban nem látom jövőjét az ilyen „mindenki mindenre al­kalmas” nézeteknek. Right man for right pla­ce, mondja az angol, és én hiszek neki. Megfelelő embert a megfelelő hely­re. Mert különben félre­viszi az éneket, és a kórus szenvedi meg. Esik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents