Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
A KM vendége A történész gazda E gy biztos, ha én egyszer nyugdíjas leszek délig alszom majd. Behúzom a sötétítő függönyt, magamra zárom az ajtót, s a csirkepaprikásos ebédig ki sem dugom az orrom Délután megint pihenek egy kicsit, majd kézbe veszek egy régi könyvet. S addig nem nyugszom, míg ki nem derítem, hogyan éltek egykor a szülőfalum emberei. Úgy teszek hát, mint Geszteré- di Endre Csengerújfalubar. Pontosabban: mint Geszterédi Endre délután. Mert a nyugdíjas főállattenyésztő valamivel korábban ébred déli tizenkettőnél. Hajnali tel ötkor. Minden áldott nap. Ha esik, ha fúj, ekkor kél. Kiballag az istállóba, rendet rak a jószágok környékén, s mire megfeji a három tehenet, már javában tart a nap a faluban. Ezután kihajtja a jószágokat a legelőre, gyorsan megreggelizik, de már mehet is le a kertbe, mert a tengerit ismét kapálni kel:. Mire észbekap, már húzzák is a delet. Hogy örül annak a harangszónak! Nem, nem a fent má; elkészült csirkepaprikás illaté ösztökéli szaporább léptekre. Hanem az, hogy folytathatja az éjszaka félbeszakított öreg könyv tanulmányozását. Melynek minden sorával csak okosabb lesz az ember. Maga a gazda derűs, nyílt tekintetű férfi s vagy három hete ismerem. Valamelyik nyírségi falu főterén ácsorogtam egy kisgazdapárti nagygyűlés kezdetére várva, s ismerősök híján az idegenek szavait figyeltem. Itt hallottam arról, van a távoli Szatmárban egy nyugdjas mezőgazdász, aki hatvanévesen vette a fejébe, hogy kideríti a faluja múltját. Ő volt Geszterédi Endre Most pedig itt ülünk az öreg, több mint százesztendős háza első szobájában. Még a dédapja, néhai Geszterédi György építette pontosan százkét esztendeje itt, a most csendes, de valamikor igen nagy forgalmú szatmárnémeti út derekán, mindjárt a református templom háta mögött. A házat a mai gazda persze már jócskán átalakította, de a nagy szobában megőrizte a régi rendet Kint csendes nyári eső surrog, bent pedig álkonyi félhomály. A barnára vénült mestergerenda alatt a falakon öreg fényképek, oklevelek, s minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen könyvek, könyvek, meg régi iratok. — Amióta csak az eszemet tudom, mindig érdekelt engem a történelem, de csak most, hogy nyugdíjas lettem jutott rá idő — mondja Geszterédi Endre, s már pakolja is az asztalra a sok-sok olvasnivalót. Féltett kincseit. A családi legenda szerint ősüknek nem sokkal a Rákóczi-sza- badságharc bukása után kellett elhagynia Geszterédet. Azt ugyan már senki sem tudja, hogy kuruc- kodása, vagy éppen labanckodása miatt-e, mindenesetre az biztos, hogy 1729-ben mindjárt itt a szomszédban, Porcsalmán bukkan fel az első Geszterédi. A múlt század második feléig ki- sem igen mozdulnak onnan, de ekkor Geszterédi György belehabarodik egy csengerújfalui lányba. S ideköltözik. S felépíti ezt a házat, ahol most is beszélgetünk... — A középparasztok közé tartoztak a Geszterédiek mindig. A szüleim például huszonnegy-né- hány holddal léptek a téeszbe, nekem pedig tíz holdam volt. HaGeszterédi Endre fia, s unokái körében tot kaptam az apámtól, négyet még a felesegem hozott. . Az idős Geszterédi nemcsak jól gazdálkodott, de a gyermekneveléshez is értett. Taníttatta őket. így végezte el rögtön a háború után Endre nevű fia is a mezőgazdaság: technikumot, s kezdett el gazdálkodni. Aztán a csengeri tanacs rét- és legelőgazdálkodási előadója lett de négy év után összerúgta a port a vezetőivel, s visszavonult a tíz holdjára. Ám ötvenkilencben megsúgták neki: készülj mert rajtad kezdik a ,,kolhozosítás’’-t. — így mondták, kolhozosítás — derül a nyakatekert kifejezésen házigazdánk. — Akkor persze nem volt kedvem bazsalyogni. . fel is mentem Pestre. Anyagbeszerző lettem, ám néhány hónap múltán kaptam egy levelet Fekszi Istvántól, a megyei tanács elnökétől. Menjek Gyarmatra, mert a turricsei téesz nagy bajban van egy képzett mezőgazdász pedig nem lófrálhat Pesten. E! is mentem én Ricsére de csak hat hónapig bírtam.. Hazajöttem Újfaluba Akkor már itt is működött a téesz. Előbb brigádvezető, majd főállattenyésztő lett. Nem is volt gond vagy hat évig, ám összekülönbözött valami apróságon az elnökkel, s eljutott ennek a híre Tur- ricsére is. Menet közben elvegezte a pallagi felsőfokú mezőgazdasági technikumot is, nem volt gond elhelyezkednie. — Fent járok éppen a faluban, hát látom, ott áll a ricsei téesz teherautója a korcsma előtt Mit csinálnak itt ezek a régi cimborák...? Na, öltözz, pakolj, érted jöttünk! Te leszel a főagronómusunk...! Majdnem másféi évtizedig maradtam náluk... közben üzemmérnöki diplomát is szereztem, mondhatom, nagyon szép évek voltak. Csak közben kikoptak mellőlem a régi emberek, s gondoltam, továbbállok én is Még három évig dolgoztam aztár jött egy hirtelen betegség nyugdíjba kellett jönni. A hazai levegő aztán meggyógyította. — Meg ezek a régi könyvek... ez az ón igazi orvosságom. Ha felmegyek Pestre vagy Nyíregyházára, s beülök a könyvtárba, vagy a levéltárba, csak azt veszem észre, hogy meg veregetik a karom: elnézést, de záróra... Pedig olyan szívesen maradtam volna még! Lassan tíz éve már, hogy minden szabad idejét a történelmi búvárkodásnak szenteli Ismeri is ma mar faluja múltját, akár a saját tenyerét. De mi lehet ezzel vajon a célja, a haszna? — Minéi jobban ismerjük a múltat, annái több erőt meríthetünk belőle. Annál nagyobb lesz a hitünk; hogy sikerülhet a tisztességes jövendőnk. Itt. az országhatárhoz szorítva is. Balogh Géza Könyvespolcunk Film Babette lakomája A VENDEG A KERTEK ALATT ÉRKEZETT, s éppen csak a hátsó udvarba tért be, hogy átadja fontos üzenetét, s aztán ugyanolyan észrevétlen távozott, ahogyan megjelent. Aki azonban tafálkozott vele, nehezen tud szabadulm az együttlét Keltette érzelmektől, gondolatoktól. A fenti pár sor lehetne akár egy film cselekményének rövidre fogott összefoglalása is, de nem az. Allegorikus beszéd inkább a Habette lakomája című dán film magyar pályafutásáról. Nincs ebben a pályafutásban semmi rendkívüli, semmi meglepő. azt mondhatnánk, törvényszerű ez a fogadtatás. A dán filmről meglehetősen hézagosak az információink, de az a kevés, ami eljut hozzánk, arra enged következtetni, hogy olyasfajta utat jár be, mint amilyent a magyai film tett meg a 60-as évek második felében: kevés, de igényes, gondolatgazdag művei lép í. közönség elé. Gabriel Axel most bemutatott filmje tavaly a legjobb külföldi filmnek járó Oscart nyert; el, Bille August Hódító Pellé-je. cannes-i nagydíjas lett, s az idén is akadt Oscar-díjra nomináic dán film, amely végül nem került a nyertesek közé, de hogy egyáltalán szóba került, jelzi e kis nép filmművészetének magas színvonalát. A BABETTE LAKOMÁD annak a Karen blixennek a novellája nyomár készült, akinek a naplója alapján forgatta* a nálunk is játszott Távol Afriká- tM-t Az írónő munkáiban ott kísért a szentimentális-nosztalgikus hangulat, amely felkínálja a melodramatikus t'eldolgozásrnó- dot, s az ilyen általában a gondolatiság rovására megy. Az Aíri- ka-film el is megy az érzeimes- ség irányába, de Gabriel Axel elkerüli ezt a veszélyt. A TÖRTÉNET A MÚL SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN játszódik és igen hoszGörgey Gábor: Kísértések könyve A „gulyáskommunizmus" és a „legvidámabb barakk” liberalizmusának kézzelfogható bizonyítékaként a görcsben szorongó állampolgár számára három- évenként lehetővé tette a hatalom, hogy nyugatra utazhasson. Ismerős a képlet: az 1956-ot követő megtorlás növekvő állami rossz lelkiismeretének eredményeként, a hatalom és népi hoci- nesze alapon kialakított konszolidációjában a gondosan adagolt kis szabadságok egyik jele volt a háromévenkénti nyugati utazás. Ez is része volt annak a lelki korrumpálásnak, amelyre a hatalom késztette az állampolgárt, hisz ezért a kegyért még hálát is kellett éreznie, mert kétségtelen, a színlelt — korlátozott — szabadság is jobb, mint a vad diktatúra. De meg tudott-e szabadulni az üldözöttség érzetétől a lélek, amelyet annyiszor megkísértettek az elmúlt évtizedekben, any- nyiszor megzsaroltak? Görgey Gábor regényének főhőse e szabadságjogok hiánygazdaságának ördögi csapdájából nem tud szabadulni. A Kísértések könyve című regény főhőse, Top- porczy Adám, hivatalosan engedélyezett nyugati úton a felhőtlen szabadságnak sem tud felszabadultan és nyugodtan örülni, úgy érzi, valaki állandóan figyeli... A regény az üldözöttség lélektani állapotának mesteri rajza, egyben a kelet-közép-euró- pai állampolgár közérzetének finom diagnózisa. Görgey Gábor korábbi regényeiben is —- akárcsak a Kísértések könyvében — felváltva utazott a főhős a képzelet világában és a valóságban, hogy megidézze szerelmeit, felelevenítse családja és saját maga emlékeit, nosztalgiával, keserűséggel, iróniával. Néhol történelmi tablók egy-egy kiragadott, de roppant szemléletes és hiteles fölvázolásával. Ádám, amikor a párizsi utcán bolyong, valami irdatlan késést akar behozni, az ellopott évtizedeket, amelyekkel a proletárdiktatúra soha senkinek, bármit hoz a jövő. többé nem fog tudni elszámolni. „Másfelől ebben a pániszerűségben mindig ott bujkált a rettegés, hogy talán ez lesz az utolsó utazás, megint teljesen leengedik az éppen hogy résnyi- re felhúzott vasfüggönyt, amely alatl hason csúszva, keskeny részen nagy nehezen átpréselőd- ve ki lehetett lopakodni az országból, pár hetes nagy szabadságszippantásra...” Kiszipolyozás, önkény, internálás, kommunista nagyzási mánia, rideg ellenvédelmi hatóság, anya összeesküszik, státisz- ta a történelemben így sorakoznak a lapszélen, kiemelt, alcímként szereplő mondatok. A , szerző regénytechnikája egyszerre modem és hagyományos. Történelmi tablórészletei és lélektani megfigyelései, ábrázolási módszerei élvezetes olvas- : mánnyá avatják legújabb regényét. A riadtság érzésével, bénításával küszködő főhős az emlékei j között kutat, rá akar jönni, miért i követi az ismeretlen a párizsi j utcán, s úgy véli, ez a múltjával ’ lehet kapcsolatban... És egyszer- j re megvan, honnan ismeri az őt követő férfit, és már azt is tudj., j mi érdekli megbízóit. A megöl- . dás a történelmi és társadalmi mélységeket feltáró könyv vígén — amellyel immár trilógiává kerekedett Görgey Gábor ; regényciklusa: Vadászszőnyeg, | Volt egyszer Felvidék, Kísértések könyve meghökkentő módon, nem mindennapi izgalmak közepette következik be, , : A Kísértések könyyé -— me- j lyet á Magvető Kiadó adott ki — az olvasp njegkísértése, jó értelemben. Mintha csak ázt mondaná a szerző: olvasd, hátha.ht-att saját magadra is ráismersz... S tálán még valamit: tanulj meg — ha lehetségesaz üldözöttség érzése nélkül élni... ' Vt Páll Géza szú időintervallumot ölel át. Az időben szétterülő cselekmény nehezen szervezhető drámai mag köré, de a rendező még azt az alapvető filmszerűden megoldást is, amely a személytelen beszplő segítségül hívását jelenti, hitelesen tudja az egymástól távoli, események összekötésére felhasználni, mert líraisággal tölti meg az elmondottakat, és illeszkedő képi világot teremt a szöveghez. A színhely — kevés kivételtől eltekintve — egy kis dán halász- faiu, adja a hátteret azoknak a női sorsoknak a bemutatásához, amelyek az egyszériség és meg- ismételhetetlenség jegyében bomlanak ki, ugyanakkor modellértékű sorsok, s ezáltal a történet kap egy mögöttes jelentés- réteget, amely egyetemes emberi vonatkozásokat hordoz. Az, első jelentésréteg kristálytiszta egyszerűségébe! :; megkapó (ezt a szálat a pap elöregedett leányainak sorsa fejezi ki elsősorban), az allegorikus jelentésréteg pedig olyan gondolati mélységeket csillant fék amelyeke! egy rövid jegyzet keretei között csak jelezni lehet, ti második szálat főként a címszereplő Babette. életútja mentén lehet felfejteni. Babette a párizsi, kommün során elveszíti féljél és gyerekét, ő maga is közvetlen életveszélybe kerül Menekülése során jut ei a két vénkisasszonyhoz, és ettől kezd ve hármójuk élete egybefonódik. Babette-ból házvezetőnő lesz, s amikor egy sorsjegyen tízezer frankot nyerve, lakomát rendez, kiderül, hogy valamikor egy előkelő párizsi éttérén? foszaka- csa volt, aki művésze a szakmának. A HÁROM NŐ MINDEGYIKE olyan belső értékeket képvisel, olyan lelki gazdaságot hordoz, hogy ezek egy romantikus mű számára is példátlan áikrözési lehetőséget teremtenének. Axel ezzei szemben visszafogottan ábrázol, csak a háttér sivárságával eiífeli ki az érzelmek szépségét, tisztaságát és mélységét; a cselekvések inkább azt a lehetőséget tárják fel, ahogyan az ember a szeretet melegségével, és a türelem, valamint az önfegyelem segítségévei átvészelheti a legnehezebb sorsfordulatokat is, ... Babette (Stephane Audran kivételesen bravúros alakításban) nem pusztán a művész, hanem általában az alkotó ember megtestesítője, aki a teremtés örömét fegyverként fordítja a keserves sorssal szemben. Egyeben falatot sem eszik az általa készített éteikolteményekből (fúrj szarkos fágban s hasonló ínyencségek), de ahogy egy korty bort elfogyasztva fáradtan leül a konyha szögletében, s megbékél önmagával, az azt juttatja kifejezésre, hogy a sors — legyen bármenynyire nehéz-^legyőzhető. Báré küzdelmet ■ minden bizonnyal nehezebb megvívni, mint a győzelem lehetőségét elméletben elfogadni. Hamar Péter Ifi insnmpfiPCTáfi 1990. július 21. A HiaQyargrSZai| HÉTVÉGI MELLÉKLETE || Kelet Egy kis horror. Részlet a Harapás cimb olasz filmből
