Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
A csend birodalmában, Kállósemjénhez vagy két kilométernyire húzódik meg Péter- halom. Keskeny kövesét vezet a tanyaközpontba. A négy széles utcán rendezett, takaros kis porták sorakoznak. Befordulva az egyik sarokra, csak úgy porzik a világ utánunk, itt már ugyanis földút van, lehet vagy száz méter széles. Látszik, hogy a nyári zápor kisebb gödröket mosott ki magának, s a homokos emelkedőkről is idefolyt össze az esővíz. A tócsák partján pedig zöldellő kis pázsit nőtt. Gyermekkoromban de szerettünk ezekbe a pocsolyákba tapizgol- ni. Hiába, a nyírségi gyerek megbecsült minden csepp vizet, ugrándozva örültünk az esőnek, mint a kiskacsák. Lehet, hogy rosszkor érkeztünk, mert sehol egy árva lélek. Igaz, dél felé jár az idő, s az emberek a mezőn lehetnek, vagy főzik az ebédet. A tűző napsugár elől egy lombos fa árnyékába menekültünk. A parton néhány fiatalasszony közeledikfe- lénk, tisztességesen üdvözöljük egymást. A boltból jöttek. Kenyeret, tejet vásároltak, hetente háromszor van nyitva az üzlet, ahol a legszükségesebb dolgokat lehet kapni. — Az ember ugye költ. Cigaretta az öregemnek, egy kis pálinka mindennap megmegy, aprólékot azt tartunk, nem kell venni t— kapcsolódik be a beszélgetésbe a szomszéd házból jött nagymama. — A reggelit eltud1 . juk -e;. <is szalonnával,. sült to,sasa .,2e -át ~os: itt van az Munka után munka gyikám ez se kell, az se kell, s hogy menjünk a közértbe, hát oda mehetünk édes lelkem... Egyre többen vagyunk. Egy biciklista kisgyerek felrázta a tanyát, alig látszik ki a kormány mögül, de azért tekeri a pedált. Lett nagy izgalom az idegen érkezésére, mint egy covboy- filmben. A kiskapukban megjelentek az emberek s vártak tisztességgel, mintha erre készültek volna. Hogyan is alakult itt a világ sora?—Irgalmas idők voltak az 1945 előtti évek. Az emberek az uraságok béreseiként dolgoztak. Hosszú cselédházban húzták meg magukat, s egy konyhán elvolt nyolc család is. Napkelte előtt ki kellett menni a házból és napszálltáig nem lehetett nyugovóra térni. Ez volt az élet. — Hordáskor még este tíz órakor is kint hőköltünk, hajtottuk az ökröket. Csak úgy hánytuk a gabonakévéket — meséli a 77 éves ősz hajú öregember. -^S tessék meggondolni, mennyi volt a bérünk? Na mégis? — biztat. — Megmondom én, egy évre 32 pengő. A feleség is ott ül mellettünk •egy kis széken, kezét kötényébe ejtve, lehajtott fejjel bólogat. Mert nehéz volt annak sorsa, aki hat gyermeket szült és nevelt fel ebben a házban, melynek pitvarában most pihenünk. — A pulyákat felpakoltuk a szekér végébe, oszt mentünk a mezőre“^ szobi r ég a nénike. —"Bizony é:e;em. a pacsirták éráké. - itatták meg az'-én. kicsinyemet. • . • ...” stW iV.T Sok-sok bánatról, de legalább annyi örömről mesélhetne a negyvenéves sárfal, melynek hátamat támasztom. — Kár, hogy olyan alacsony — jegyzi meg a gazda. Télen meleg, hogy szörnyűség. Nyáron hűvös, hogy szörnyűség, A világháború után itt is örült mindenki a földnek, s iparkodtak, mert nagy volt a szegénység.. Semmi nélkül kezdeni az életet nem könnyű. Se jószág, se szerszám, csak a két kezük és a végtelen munkaszeretetük. „De a magyar állam egyszer csak gondolt egyet, — minek neked paraszt a föld? — Tetszik, nem tetszik, elvették." A férfiak nyakukba vették a világot. Pest, Miskolc, Ózd. Az iparvidékek cselédjei lettek, távol az otthontól, fillérekért a legnehezebb munkát végezték, de a tsz-ben se ment jobban a sorsuk. Munka után még ma is mennek a munkába. Szinte mindenki termel dohányt, paprikát, uborkát. — Az uborka sem éri meg, 20 forintot adnak egy kilóért? Hát pénz az? S csak olyan parányi lehet, mint a hüvelykujjam. Igencsak kell hajolgatni, míg összejön belőle egy mázsa — panaszkodik egy termelő. — Úgy néz ki, visszakapjuk a földet. Megint a semmiből kezdjük, ló, szerszám kéne, de még egy jó kapát se lehet kapni. Közben megjött a postás. Azt morc;a. hogy oárcmfá a újsáCOÍ hord Pgt0F^3fO*T-;'3 Ks!S:Magyarország»* Szabad Fördat nyerés lehetőségét azért az itteniek sem zárják ki. Sok az idős ember, s a nyugdíjuk sajnos csak ötezer forint körül mozog, és körülbelül 12 család részesül rendszeres szociális segélyben. Beszélgetésünket megszakítja a rádióban hallható déli harangszó. A postásnak meg igyekeznie kell tovább, mert Nemeserdőn és Újfaluréten is várják a jó hírt. A településnek nincs temploma, így Semjénből szokott kijönni a pap az egykori iskolába. De nem sokan járnak — csak nem az „Isten háza”—szokták mondani. Az épület után leginkább a fiataloknak fáj a szíve, mert ha már Kállósemjénben a diákotthonban kell lakniuk egész héten és nem tanulhatnak a régi öreg iskolában, akkor legalább valami klubot alakíthatnának ki, ahol összejöhetnének egy kicsit szórakozni. Vannak vagy százan. — Óh még többen, hát nekem van hat gyerekem — mondja az egyik anyuka. — Én mondom magának, hogy nekünk szebb fiatalságunk volt, rendeztünk citerabált, dörzsölőbe jártunk, mulattunk, táncoltunk. Ezek a gyerekek meg csak csavarognak. Levelekre, Semjénbe, ide- oda. Hát mire való ez? — Most vertük ;el a '.aput a legelőn —büszkéHed:.- az egyik SZŐk9 ci‘JC 3rt3 — - fa: „ 3' a'< st i 5 — biztatja egy kövér ember a kispadról. — A tv-ben úgysincs soha semmi érdekes. Na meg aztán ezek a fiúk úgy tudják húzni a magyar nótát, hogy az valami csuda. Van gitár, dob, szintetizátor is. Letelepszek én is a szilvafa alatti lócára, a zöld füvön meg a gyerekek hancúroznak. Tovább fűzzük a szót a kövér emberrel, akin látom, nem jó egészségről vallanak a fölösleges kilók. — Nem bizony—legyint a kezével — 50 éves koromban leszázalékoltak a szívemmel, rakodó voltam 18 évig a Volánnál. Az egyik udvarban egy féri a Robi gépet szereli. — Hát sajnos bedöglött, pedig nagyon kéne hogy menjen, mert ezzel szoktuk hazahórdani a dohányt. Lassan már lehet aljazni. De most még a földet is olyan messze mérték ki, hogy húzni fogjuk a gépet. — S hogyan élnek? — A férfi most jött haza a kórházból. Néhány éve őt is leszázalékolták. 5200 forint a nyugdíja, a feleség háztartásbeli, s van még otthon egy lányuk. — Debrecenbe jár a kislányom dolgozni, de amit keres, az kell az albérletre. Minden vasárnap készítem, a kettes busszal megy. Pénteken meg jön. Mindig féltem, mert annyi minden történik ebben a világban — mondja az édesanya. Beinvitálnak a nyárikonybászázalékolták le. Azt se tudja hol kezdje, mindent el szeretne mondani. Leginkább fáj neki gyermeke s unokája elvesztése és a másik árván maradt unoka sorsa. — Olyan rosszul esik, amikor valahol földrengés, forradalom van, rohan az egész ország segíteni, hát a mi csóró gyerekeinknek ki ad valamit? A nagy beszélgetés alatt bejött a szomszéd asszony elnyújtani egy galuskának való levél tésztát. A feleség ugyanis kórházban van s így néha besegít egy kicsit, bár sok dolga lenne, mert hordja a féreg a baromfit és vagy 30 csirkét akar még ma megkopasztani. Közben olvasom a fejem mögött lévő hímzett fa- literítőt „Szívemnek, lelkemnek az a kívánsága. Éljek én a férjemmel örök boldogságban.” ~ A z emberek az örök boldogságot Péter- h aim on most abban látják, hogy rosszabb a mai helyzetnél ne legyen. Bár ilyen szavak meg olyan szavak is járnak a bokrok között, amióta másképpen fúj a szél. — Mindegy hogy valójában ki is lesz az „úr", csak meglegyen a megél- hetőségünk — mondja az utca ' végén egy kis öreg. Kicsit töpreng magában, hátraku.csolja a kezét s aztán így folytatja — összehallgatom a híreket, de valami nem stimmel. Úgy látom, hogy az egyik idő ellensége a másiknak. Bojté Gizella * A 76 éves idős Mészáros György kasz álés'oól tart hazafié Peterhalorr egyik utcáII Kaiéi 1990. július 2i. Rnamapnpc7án , . , 11 A »wyjdnJlTHdt? HÉTVÉGI MELLÉKLETE —■i^———
