Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
Egy csipetnyi Erdőhát Szentendrén ä skanzenben A skanzen — skandináv fogalom Az első szabadtéri múzeum alapítása Artur Hazeieus nevéhez fűződik. A stockhoimi skanzent 189i-ben létesítették azzal a céllal, hogy megőrizzék a múlt egy részét: régi épületeket, használati eszközökéi, a vidéki élet torma tárgyi és történelmi emlékeit, A stockhoimi skanzen példájára később az egész világon elterjedt ez a fajta men tési munka. A kihalásra ítélt falvak épíleteit konzerválták, és új heiyen, az eredeti anyag fel- használásával újból felépítették. * Magyarországon Szentendre mellett épül a központi Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely elkészülte után 46 hektárnyi területet foglal majd el. Az első tájegység — a Felsö- Tisza vidék—jellegzetes épülteinek felállítása 1968-ban labdázása ki, hiszen a rózsatövisek úgy ósszekarmolták, mintha egy kosár kismacskával került volna nézetelterésbe A fürdő mester végigmérte Lalát, majd azt mondta: — Menjen a dolgára jóember, és hagyjon békét a fiúknak! —s azzal a sióját lóbálva továbbsétált. Lalát bánthatta a kudarc, mert kitartó körözésbe kezdett. Rohangált körbe-körbe a medence széléri, s ha valamelyik oldalon belépett a vízbe,, a fiúk már a túlsó partról nevettek felé. Közel félórás kergetőzés és alkudozás után megegyeztek. A két barát elis merte, hogy a hatodik mécseséi is elbukták, mivel levonultak a pályáról. Bár Májló megjegyezte, hogy nem,, ön szántukból", —de a lényegen ez már nem változtatott. Kötelezték magukat a jutalomsör megfizetésére, ennek fejében Lala bácsi öt perc szabad elvonulást biztosított. Ám kikötötte, nogy mire ő is odaér, legyen kikérve a sör. Tájló és Májló egyetlen futással az étterem söntése előtt termett. Eoyikük szabad asztalt foglalt el, a másik a söntésből kilépő pincér tálcájáról emelt le három korsóval. A megérkező L iie elégedetten nyugtázta a leleményeket, s kortyolgatta a kiharcolt sörét. Ám az igen hamar elfogyott, hiszen nyár vr !t és meleg. Ekkor újból megszólalt: á fájdalomdíjjal mi lesz? A fiúk élénken tiltakoztak, de Lala bácsi ragaszkodott némi., táppénz- kiegészítéshez”, emlékeztetve őket a bokorba való keny- szerrepülésre. A vita napestig elhúzódott volna, ha Lala nem közli: — Különben is! Úgysem játszomi többet veletek! Amatő- x-kke! nem futballozom! Tájló és Májló ezt hallva ■megkönnyebbülten intett a pincérnek. kezdődött meg. S a múzeum tudományos terve szerint az ország tíz tájegységének — a Felső- és Középső-Tisza-vidék az alföldi mezővárosok, a Déi- a Közép- es a Nyugat-Du- nántúl, a Kisalföld, az Északkelet- és az Észak-Magyarország, valamint a felföldi mezőváros — népi építészeti emlékeit reprezentálja majd Kétezerötszaz műtárggyal berendezve, harminckét építménnyel teljesen elkészült a múzeum íeíső-Tisza-vidéki tájegysége. A faíuszerüen kialakított paraszthazak, gazdasági épületek között állnak a közösségi épületek a Mándokról áttelepített 18 századi református templom, a nemesbor- zovai harangláb, a Vámos- oroszibó! származó szárazmalom. A kisalföldi tájegység harminc építményében ötezer berendezési, használati tárgy van kiállítva. A mai Kisalföldnél jóval szélesebben értelmezett területről — Csallóközből, Nyitra és Burgenland vidékéről is — telepítettek át lakó- és gazdasági épületeket, kutat, pajtát, présszint, sertés- és tyúkóiaí istállót. Csengerről Nepomuki Szent János szobrát Szilsárkányból kovácsmühelyt, Vío- sonszentmikiósrói állati erővel hajtott tiprómaimoí, Moson- szentjánosrö! a fogadalmi kápolnát és Veszkénybői egy Dietát mentettek át a múzeumba Áll már néhány épület a nyugat-dunántúli tájegységet idéző területen. Es telepítették a mandoki (Szabolcs-Szatmár és Öereg megye) görög katolikus templomot, köré az eredeti helyszínhez hasonló temetővel A szentendrei skanzen nem holt építészeti emléktár. A lakóházak, az egykori műhelyek vasárnaponként megtelnek népművészekkel akik a táj egységre jellemző mesterségek fogásaira tanítják az'érdeklődőket Rendszeres iáté kos, énekes, mesés fogialko zásokat tartanak Óvodásoknak. Történelmi, életmódtörténeti ismeretek várják az általános és középiskolásokat, és ünnepi Hétköznapi népi szokások kai ismertetik meg a felnőtte két. Bodnár István ájkep Kosarat a menyasszony hatalmas almodnak pirulva a aranytálcáját meggyfák messzire kerüli a násznép és a cseresznye túlérett gyümölcseit csak a vőfély százöklű napfény veri a feketerigó trillaz csak egyre nyár van rekvirálí eszeveszett nyár kincseit sorolva a tündöklő / hónapok járnak csak erre *í hétágú villáját tüzesífi a nap rothadni készül a Hozománya Zakóban, nyakkendőben Avagy: az értelmiség felelőssége NEMRÉG BUKARESTBEN !££&£ elszántsággal emelték egyenhusángjukat szemüveges, nyak- kendős, zakós emberekre, azaz: értelmiségi külsejű állampolgárokra, akiket ily módon vontak felelősségre az ország nyomorúságos állapotáért. (A munkásosztály e dicső harci osztagai — érdekes módon — rendkívül tájékozottan mozogtak a fővárosban: jól ismerték az ellenzéki vezérek iakcímeit, s tettek ott hathatós látogatásokat az érintettek távollétében is.) Ismert, változatlan és szomorú képlet. A posztsztálinista rendszerek nálunk is és másutt Közép-Kelet-Európában. alapjukban véve értelmisegeilenesek voltak, egy elvont,,munkás- osztály” igézetében folyvást gyanakodtak a „nadrágos embe- rek”-re, az entellektüelekre. A múlt káros csökevényeiként tartották számon őket; még akkor is, ha kitermelődött időközben egy munkás és paraszt származású új értelmiség is; még akkor is, ha a politikusok, a pártmunkások — munkás és paraszt eredetűek egyidejű hangoztatásával — szívesen tekintették önmagukat is értelmiségi státusban levőnek. Eme furcsa és tragikus ellentmondás hatott a föntebb említett konfliktus során is: úgyI * látszik, elnök megy (a föld alá), elnök iön, de a politikai nóta dallama ugyanaz, csaknem a szöveg is. Felelős-e az értelmiség egy adott iársaaaiom, ország működéséért. körülményeiért? Ha úgy vélekedünk, hogy az intelligencia (mint osztály, réteg, nevezhetjük bárhogyan) az ismeretanyag nivatásos megterme- lője, fölhalmozója és továbbadója -— márpedig az —, valóban ő a felelős a Közállapotokért, niszen a vezetők is voltaképpen az értelmiség körébe sorolandók. (Hogy ez a nazai köztudatban is | így van, emlékezhetünk: az első szabad választások idején is meglehetős najsza folyt — bár szerencsére tettlegességre nemigen vetemedve — a .doktorok” az értelmiségi képviselő- jelöltek ellen.) No de másfelől arról is olvashattunk, hogy maga Kádár János és Sáspár Sándor sem volt tájékozott az ország nyugati eladósodásának mértékéről. Lehet persze kételkedni a vallomás őszinteségében, igazságában. Nemrég Anarassew iván író, újságíró beszélt a televízió Stúdió ‘90 adásában az értelmiség felelősségéről. A saját felelősségéről egyszersmind. Arról, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteg értelmiségi — pedagógus, művész, könyvtáros stb. — igenis együttműködött a rendszerrel, mely az idén megbukott történelemből. Együttműködött — azzal, hogy nap nap után megkötötte a maga kis kompromisszumait, megalkudott; hallgatott olyankor is, amikor bizony ki kellett volna nyitni a száját. S nem biztos hogy minden esetben betörték volna érte a fejét. iprii »*» teszem hozzá most, a magam felelősségét luCIM A NI, js végiggondolva, csakhogy nagyon sokunk el nem tudott volna képzelni rendszerváltozást. Figyeltük mi történik a Szovjetunióban, s ahhoz képest fölbátorodva vagy elbizonytalanodva próbáltunk apró lépésekben, reformokban gondolkodni. Bizonyos értelmiségi posztokon — írtam már erről — a hatalom érzete-tudata is elfogadta már az entellektüelt: az írót, újságírót, az MSZMP Politikai Bizottságával levelező filmrendezőt. Kint is voit, meg bent is. Ahogyan a szocializmus néven időközben ieszerepelt kísérlet groteszk modelljét 1966- ban megalkotó Václav Havei mondatja a Kerti ünnepély Pludek- jével, amikor Hugo ha magas beosztást vállalt: ,,Nem kellett volna egyszerre elvállalnia es visszautasítania?" S az említett Hugó pontosan rejti ki a darab végén a rendszer működési elvét, ..ideológiáját”: „A mai kor már nem a statikus és változhatatlan kategóriák kora, amikor az A csak A volt, és a B mindig B; ma jól tudjuk, hogy az A gyakran ienet egyidejűleg B is, és a B lehet A is; hogy a B lehet B, de A és C is; ugyanúgy a C lehet nemcsak C, A, B és D, de bizonyos körülmények között egyenesen F, O, Q, Y és R is! taiy pnnnyp már ebben az időben is, akik VUL MA rCnoLC szembefordultak a hatalommai, üldöztetést szenvedtek, ellenzéki szerepet vállaltak. Értelmisé giek legtöbbnyire; 1956 1968 szemnyitogató tanulságain okulva. Tájékozottabbak voltak, mint az értelmiségiek többi része? Látszólag aligha, hiszen nemrégiben is, immár a hatalom külön féle posztjait véve át, alulinformáltságukról panaszkodtak. Sokunk annak idején egy kissé őket is a rendszer kelléktárához sorolta, „őfelsége ellenzékét”-:, a „legvidámabb barakk” s a többi .szocialista ország" demokratizmusához képest fejlettebb magyar közéleti kultúra sakkfiguráit látva bennük. Pedig — utóbb derült ki — az informáltság Dizonyos szintjein mégiscsak tájékozottabbak voltak Személyes forrásokból vagy érintettség okán 1956 értékelésében peldáú'. S a hasonló helyzetben levő többi ország hasonló helyzetben lévő értelmiségeivel is kapcsolatot találtak, Mint a Hrabal- es Havel-féle megtűrt vagy alig tűrt entellektü- elekkel, nevesekkel és kevésbé ismertekkel. S tőlük és általuk tudhatták, hogy a „szocialista rendszer”: megreformálhatatlan S az ismeretanyag cseréje kölcsönössé vált. Tehát nem pusztán történelmi véletlen, hogy az ellenzéki entellektüel került ma hatalomra. _ _Adrassewvel nézzünk a tükörbe, c vessünk számot önmagunkkal. Aztán, akiben van még tettvágy és a haza, a társadalom iránt felelősség, kötelességérzet: keresse meg a helyét. Az értelmiségi szerepvállalás kijelölte vezető nelyét, alsó, közép és felső fokon. Az óvónőtől az új önkormányzati rendszer polgármesteréig , és így tovább. S ebben a láncolatban mindenki nélkülözhetetlen. Illyés Gyula útmutatása szerint, nem a „honnan jössz”, hanem a „hova mész” jegyében. Kőháti Zsolt y Kelet 1990. július 21. manwrnpcían , 9 —M— A »»yyarurb/dS hétvégi MELí-EKLETE Feltámasztott falvak Nem holt építészeti emléktár
