Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

ülés, az ibrányi juhász Szombati galéria K öze! egy évtizedet éltem az Ibrányhoz tartozó Nagyerdő, tanyán, ahol eleinte ‘ mint az 4mbózy -uradalom egyik gya­kornoka tevékenykedtem, a felszabadulás után pedig mint juhász a hatvanori tanyán, ahol földosztáskor házhelyet kaptam és hat hold legelőt a Tisza-térben. Nem magamról akarok itt írni, mégis ion­osnak ártom megemlíteni togyan lettem „juhász” 1944 őszén, amikor odaért a román hadsereg — amely akkor, 1944 augusztusában a szovjetekhez pártolt — többek között elhaj­tották . több mint húszezer uradalmi juhot, szarvasmarhát és lovakat. Az uradalmi juhok­kal együtt a 'tarom kommenciós juhásznak a juhaii is elvitték: Ocsenás Józsefét, Orosz Ká- rolyét és Varga Istvánét, száz-száz anyajuhu­kat. Én mentem a három juhásszal a román ka­tonai parancsnokhoz aki a Héczey jegyző házában olt elszállásolva. Egy ezredesnek adtam elő miről van szó, aki" anélkül, hogy irtatta volna milyen papírokat raktam elébe iszerződesek), egyből megparancsolta egy hadnagynak, hogy adják vissza a három ember juhaii. Viszont az érdekelte, hogy tanultam én románul, ki vagyok, mi a foglalkozásom. Kénytelen voltam elárulni, hogy erdélyi vá­gyóit és hogy a földbirtokos „törvénytelen" fia vagyok. Az eredménye az tett, hogy az említett hadnagynál: azt is megparancsolta, hogy adjanak nekem is vagy kétszáz juhot, egy fejős tehenet és egy lovát így lettem tehát juhász Hatvanorban, ahoi miután megnősül­tem, házat -pítettem. Nem sokáig laktunk benne. Í953 őszén —­miután elvégeztem a Pedagógiai Főiskolán a magyar—román szakot — Gyulára kerültem a román tannyelvű iskolába. Amíg Gyulán laktam, minden évben a nyári szünetben látogatóba mentem Ibrány és Nagy­erdő tanyára, találkozni a régi barátokkal, fő­leg azokkal, akikkel földet osztottunk (945 tavaszán, és akikkel szónokoltunk a népgyűlé­seken. Sajnos már kevesen vannak. Az idén is meglátogattam kedves falumat, Ibrányt és Nagyerdő tanyát. A Heves megyei Egerbocs nevű falucskából utaztam, és kény­telen voltam megállapítani, hogy a volt föld­osztó bizottsági tagok közül már csak kelten vannak életben: az ibrányi Béres Sándor és a nagyerdei Szany István. A négy említett tanya közül három nincs már, eltűntek a föld színé­ről, köztük Hatvanöt, így az én házam is. A tiszatéri híres hatvanori gyümölcsös sincs már, helyébe almaerdőt telepítettek Nagyerdő­től a Tisza-töltésig, és köves üt visz odáig. 'Az uradalom idején a tengelyig süppedtek a vendégmarasztaló sárban az ökrös szekerek kerekei, telerakva almásládákkal. Pár éve, hogy Zürichben járva, felkerestem Bakó Gyuszit, az egykori nagyerdei intéző fiát, aki mint nevelő dolgozik egy iskolai kollé­giumban. A felesége, aki Búj községi, mint pénztáros dolgozik egy bankban. Egy fél éj­szakai beszéltünk a nagyerdei változásokról és a közös ismerősökről, akik megvannak még. Könnyes szemekkel emlékezett meg a min­denki által tisztelt Pusmán intéző úrról, a hat­vanori gyümölcsös vezetőjéről, akit másokkal együtt, németes hangzású neve miatt, a „fel- szabadulás' után elvittek „málinki robot"-ra, és többé nem jött vissza. Bakó Gyuszit is gyötri a honvágy. Sok ember bűnhődött történelmünk során ártatlanul. Pusman intéző és a többiek — Gottfrid, Blitzman. Süller és mások, akiket elvittek — férfiak, nők — egy szót sem tudtak németül, mivel az őseik évszázadok óta Ma­gyarországon éltek, magyarok voltak. Ibrányban járva felkerestem régi baráto­mat is. Hegedűs Dezső nyugdíjas pedagógust, aki a katolikus templom mellett lakik. A temp - lomkertben négy román katonának szépen gondozott sírjai hívják föl magukra a látogató figyelmét. A márvány sírkeresztekre, nevük alá ízt vésték: „felszabadulásunkért" harcol­tak. Elmélkedtem magamban: vajon „odaát” is ilyenek lennének az elesett magyar katonák sírjai? Nem hinném. Nézem az új arculatú Ibrányt: új községhá­za, könyvtár, tejcsamok, boltok, emeletes házak, és arra gondolok, hogy a község örök, csak az emberek tűnnek el, mint a hömpölygő folyók hullámai. Ibrányban még Három régi barátommal sikerült találkoznom: Szabó Ta­mással, Szurdoki Ferivel és Kántor Sándor­ral, aki mint kertész annyit gyalogolt, hogy már nem nagyon tud járni a faluban. A nagyon gazdag és szép könyvtárban, amelyet Gosztoni Tibor vezet, örömmel álla­pítottam meg, hogy sok fiatal jár oda olvasni, •kölcsönözni folyóiratokat lapozgatni. Az ál­lomáshoz igyekezvén két középkorú nővel ta­lálkoztam. amikor odaértek, az egyik azt kér­dezte súgva: Te, ez nem Illés, a juhász volt? Hiába, nemcsak ibrány változott, én is... ivános llle,s A régihez csatlakozik az új épü­let, amely Kulcsár Attila Ybl- dijas építész tervei alapján épült Olsavszky Emmanuel püspöknek, a máriapocsi templom felszen- telőjének olajképe A Dudás Bertalan által össze­gyűjtött targvak egy része a Kossuth utca 17. szám alat- /\ ti házban született dr. Dudás dŐM-Miklós, a Hajdúdorogi Egy­házmegye második püspöke, húsz éven át itt élt Testvére, Dudás Bertalan, aki a máriapocsi bazili- ta rend főnöke is volt, megőrizte a kis házat, illetve saját költségén egy új szárny megépítésével bővítette, itt létesülne a mária- pócsi múzeum. A régi épület utcai szobája a polgári tisztaszoba lesz eredeti bútorokkal berendezve, a pitvar a fogadó, a hátsó szobában kapnak helyet a régi könyvek, írásos gyűjtemények. Az új épületben a helytörténeti anyag, a máriapocsi templommal kapcsolatos tárgyak, az itt szolgáltatót teljesítő neves személyekkel kapcsolatos emlé­kek kapnak helyet. E. E. Elek Emil: Belvárosi hajnal ■ Nagy István Attila Mit ér a szó ? Mit ér a szó. na belebotlik az et nem mondható üzenetébe? Jönnek a kusza hétköznapok, a vagyat oltó töprengések, megaláztatások Kifoszt engemet az idő, ujjaidat nem kulcsolod fölém. nem zársz arcod hűvösébe. Visszhangot nem verek, mint ez az ének,, a hétköznapok partjain száradok magára hagyott a remény, parázsló bőröm elhamvadni készül, öleli magadhoz: ne féljek ilyen nagyon! Szoríts, hogy át ne bukjak leselkedő halálomon. A rendfőnök ereklyéi Budahazi István M ár ötödször kapott ki a héten Májló és Tájló a strandon, kiskapus fo­ciban. Az alkalmilag verbu­válódott két csapat szinte ál landóan változott Az egyik­ben két barát Tájió és Májló. míg a másikban Lala bácsi voltak a törzstagok, igaz ők egymás ellen sörmeccset ját­szottak, s a vesztes fizetett. Lala állítólag NB-i-es játékos volt valamikor, amit a két ba ­rát nem is vont kétségbe, hi­szen Lala néha úgy eldugta tőlük a labdát hogy nem győzték keresgetni. Vagy a fejük fölött, a fülük mellett húzgálta a levegőben a iab dát, s aztán rúgta a rengeteg gólt a parányi Kapuba, amit a két fiú szívesen nélkülözött volna, hiszen így állandó sör­fizetői lettek Lalának. Ő gyak­ran ugratta is a két barátot, bottábakat emlegetve. miköz­ben megnyert sörét szürcsöl­gette. A két fiú az ötödik vesztes meccs Jtán haditanácsot tar­tott. s a következő elhatáro­zásra jutott: — Lalát kiiktatjuk a fociból! Erre a célra az alkalmi pá­lya melletti vadrózsatő lát­szott a legalkalmasabbnak. Amikor a következő meccsen Lala bácsi nagy lendülettel elhúzott a húsz év körüli Mái ló mellett, (aki a munkatársa volt) a fiú utánalépett, s ősz- szeakasztotta Lala lábat A keresztező Tájló pedig vállal megpördítette, így az öreg a levegőbe emelkedett, majd nagy ívű röpütés után érke­zett meg a már virágzó és zöld tüskéket hozó vadrózsa bokorba. — Nézd! Megjelent az Ur­nák az angyala ama csipke- bokorban!— mutatott Tájló a bokorban vergődő Lala bácsi felé. — A fenét! — csóválta a fejét Májló. Ilyen csúnya, behemót angyal nincsen. Tudtommal az angyalok kar­csúak szepek és szárnyuk is van. — Lesz nektek is szárnya tok, csak kapjalak el bennete­ket! —1 kiáltotta Lala bácsi, miközben kezdett kikecmereg ni a bokorboi Am a két angyallátó nem várta meg az öreg teljes feltá­pászkodását, hanem elrohant a vízzel telt medencéhez iti gyorsan lezuhanyoztak, s csak úgy zuhantak a vízbe, mivei mögöttük már ott loholt a telta madt csipkebokros. A fürdő mester füttyel figyelmeztette a két fiút, akik a medence köze­pére úsztak — Hívja ki őket — fordul Lala a fürdőmesterhez — Ne tessék kihívni minket — könyörgött a két fiú. Ez az ember az apánk, és verni akai minket. Meg elvenni az utolsc húsz forintunkat is. Részeges Tessék nézni, most is hog> néz ki! Tata tényleg csúnyán nézet U Kelet 8 ____________________ Mäitvarnr'tfäa _______________________________________1 ^90- iú,ius: MM—■—■ A HÉTVÉGI MELlEKlETE ^ V ^ ^ 40 • JLúf GLM,€jL Ji

Next

/
Thumbnails
Contents