Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-21 / 170. szám
„Mindig legyen valaki, akire számítani lehet... Titkok központjából nyitott minisztérium Beszélgetés dr. Bosánszky Lajossal, a BM miniszteri kabinetiroda vezetőjével Dr Horváth Balázs belügyminiszter első ízben hívta kötetlen beszélgetésre—mintegy „sajtoká- veház' eszmecserére’ — az újságírók egy csoportját. Pénteken este államtitkáraival és más közvetlen vezető társaivaí válaszolt minden kérdésre. am; elhangzott. Nem volt sem titok, sem kényes kérdés. Sőt a minisztérium vezetesenek azt a törekvését ismerhettük meg, hogy a BM kilépjen misztifikált zártságából, s munkájába betekintést sőt ellenőrzés: lehetőséget teremtsen a sajtónak, a lakosságnak Dr. Bosánszky Lajos mellett óglaltam helyet, aki a miniszeri kabinetiroda vezetője. (Ez kulcspozíció. A minisztérium álén ugyanis a miniszter vezet- :e kabinet áll, amelynek tagjai a Dolitikai és a közigazgatási álamtitkár, valamint négy külső szakértő. E testület titkára Bosánszky Lajos, egyben a mi- liszter egyik legközvetlenebb /ezető munkatársa.) Arról beszélgettünk, milyen kivételesen itka feladatban van része egy 7linden szempontból új minisztérium létrehozása során. \z eszmecserének egy interjú ett a lezárása, amely az új BM születésének kulisszatitkairól is szói. • A belügy korábban főként az egyenruhás — vagy polgári ruhás rendőrt jelentette íaz utcán posztóiétól a többcsillagos tábornokig). Munkáját sok titok lengte körül és annak jelentős részérő szinte fogalma sem volt az „átlag állampolgárnak’ . Hogyan válik valódi minisztériummá az új BM? — Az első lépés ehhez az olt, amikor a Minisztertanács anácsi Hivatalának megszűnővel a tanácsi munkával fog- alkozo munkatársakat átirányí- ották a Belügyminisztériumba, ímeiy akkor kapott egy olyan ivil töltetet, több tíz, már nem angban lévő vezető került be íerebély Imrével együtt, aki :kkor miniszterhelyettes volt. i valódi munka azonban gya- orlatilag csak június elején kez- ődött meg, amikor az új mi- iszter átvette a hivatalát. A ezető posztok betöltésével gyidőben hoztuk létre a köz- etlen csapatot, a kabinetet. Az Isö és legfontosabb lépés bben az volt, hogy felállítsuk a íinisztérium új szervezeti struk- iráját. Tehát a régi csoporfő- ökségeket, főcsoportfőnöksé- eket megszüntessük és he- 'ébe kialakítsunk egy olyan zervezeti rendszert, amely egy civil” minisztériumra jellemző. \hol van hierarchia, ez nyil- ánvaló, de nincs rangbéli alá- jndeltség, és nincs sajátos rolgálati út.) — A miniszter meghirdette zt is, hogy két államtitkár és áram helyettes államtitkár lesz így államtitkár-helyettesi pociót megspóroltunk, nem asználtuk ki a négy lehetősé- 3t). Az Országos Rendőrfő- jpitányság kiválik a miniszté- jmból, teljesen különálló szer- izet lesz, külön országos rendfőkapitánnyal. A második pés az volt, hogy a miniszter adott egy utasítást, miszerint jelenleg a BM-ben dolgozó és maradó belügyi munkatársakat „civilizálja”, vagyis szolgálati viszonyukat megtartva, őket polgári állományban lévőként foglalkoztatja tovább; azaz rangját nem használhatja, egyenruhát nem hordhat, de természetesen, mivel a törvényerejű rendelei éíj amelyik ezeket a jogo kát biztosítja, az ezzel járó szolgálati jogosítványokat továbbra is megtarthatják. • Ez tehát az új minisztérium születése — de közben nagymértékben nőtt a bűnözés. Van-e mar stratégiája a minisztériumnak a megoldásra? —Van. A közrendőrök, tehát az utcán intézkedő rendőri állomány, erkölcsi tartásának javítása — amelynek feltétele az erkölcsi háttér megteremtése. Ez viszont csak úgy történhet, ha az állampolgár is partner benne. Tehát elfogadja, hogy ez a rendőr nem a politikai el lenfeleket üldözi, hanem valóban azért igazoltat, azért lép közbe mert a közrendet akarja. A másik, az anyagi megbecsülés. Egy érzékelhető, egy nagyon komoly fizetésjavítást szeretnénk adni azoknak a rendőröknek, akik a bűnözés elleni harc frontvonalában tevékenykednek, tényleg testi épségüket, egészségüket kockáztatják nap mint nap. A harmadik: szeretnénk megismertetni rendőreinkkel (a közrendőrökkel és az őket közvetlenül vezénylő altiszti, tiszti állománnyal) azokat a technikákat, amiket nyugaton már sikeresen alkalmaznak. E tekintetben több nyugati állam szakembereivel volt már megbeszélésünk, sőt konkrét ígéreteink vannak arra is, hogy oktatásra fogadják embereinket — akik majd tovább tudják adni a korszerű ismereteket. Főként a technikát szeretnénk javítani, — ebbe a rádiótelefon éppúgy beletartozik, mint az olyan különféle eszközök, amelyekkel a rendőr fellépése sikeres lehet. Szeretnénk valamit küllemben is jelezni, hogy ez már egy más rendőrség. Azonfelül is, hogy új rendörjet- vényt kaptak („kard mérleggel”). Tudjük, nagyon drága lenne a teljes ategyenruházás. De elsőként legalább egy új sapkát szeretnénk, a mai tányérsapkától teljesen eltérőt. Majd meglátjuk, ha a lehetőségek megnyílnak, hogy lehet egy olyan megjelenést is adni, amelyik a „katonai'1 egyenruhánál nagyobb bizalmat ébreszt rend őreink iránt. — Egy teljesen más téma, amelyben szintén gondolkodunk és lépni szeretnénk. Egyre több községben, településen, egyesületi alapon önvédelmi csoportokat hoznak létre. Járőröz- nének, technikát, például rádiót akarnak. Ezért kérte a miniszter, hogy dolgozzuk ki a megoldás koncepcióját. Nem az önkéntes rendőri szervezet úi- laélesztésére gondolunk, hanem egyesülési alapon, állampolgári szerveződésre, akik a rendőrséggel együttműködve (nem a rendőr mellett, vagy helyett) Intézkednek, hanem gyakorlatilag segítenek annak a láncolatnak a megteremtésében, amely szerint valahol mindig van vaiaki, akire számítani lehet, akihez fordulni lehet, ha baj van. — Egy további nagy kérdéskör, amire óhatatlanul ki kell térnünk, bár itt még csak a gondolatiság szintjéig jutottunk el: az állampolgári saját önvédelem. Nevezzük nevén: a tre- hányság, a könnyelműség gondja. Például nem lehet büntetlenül a kocsiban hagyni a táskát, mert esetleg föl fogják törni érte, bár nem tudják mi van benne. Nagyon jó lenne, ha szót tudnánk érteni a biztosító társaságokkal; súlyozzák már, hogy ki mennyit hajlandó önmaga áldozni saját vagyona megvédésére, és az a biztosítási díjban százalékosan nyugodtan megjeleníthető lenne. Már erre is kialakult javaslataink vannak. Természetesen mindez csak ízelítő azokból, amivel jelenleg is foglalkozik a minisztérium vezetese • A határőrség jövője a mi megyénkben, mint határ menti megyében komoly érdeklődésre tart szamot A korábbi átszervezésről már sok hír kiszivárgott, de mi az elképzelése az új minisztériumnak? — Ebben a Honvédelmi Minisztériummal kell majd a kapcsolatokat kialakítani és együttesen szükséges fellépni Nagy valószínűséggel kettéválik a határőrizeti munka, mert más a határrendészet, ami hivatásosokkal minden további nélkül tehető, sőt oda azok kellenek. És megint más a határnak, az államhatárnak a védelme, amit jelenleg változatlanu sorállomá- riyúak igénybevételevei tudunk csak. elképzelni. Arró ugyanis most nincsenek meg az anyag: lehetőségek, hogy mindezt hivatásosokkal lássuk ei. De tartalékaink is vannak, különösen a határ másik oldalán lévő határőrökkel történő együttműködésben. Ha ezt javítani tudjuk, netán együttjárőrózési valósi tanánk meg — mos- mindegy melyik oldalon — a munkateher is csökkenthető, a hatékonyság pedig javítható ienne. Ez persze a szomszéd államok közötti bizaiom és megállapodás kérdése. • Még az előző kormány idején váltott ki országos felháborodást a fegyvertartással kapcsolatos akkori új elképzelés. A törvényjavaslatot vissza is kellett vonni E téren milyen elképzeléseik vannak? ző ülésére készülünk el egy koncepció kidolgozásával. Azt szeretnénk elérni, hogy valóban csak azoknál maradjon kint önvédelmi fegyver, akiknek erre valamilyen ok miatt feltétlenül szükségé van. Attól tartok nogy ezeknek száma nagyon kevés. Azt is megmondom, hogy miért. Jelenlegi statisztikánk szerint ezrelékben sem mérhető esetben sem használtak fel önvédelmi fegyvert önvédelmi célra, viszont ennél lényegesen nagyobb százalékban ellentétes célra használták, sőt legalább gyök. 1965 óta dolgozom a közgazdaságban. Tíz évet különböző tanácsokon, főváros, kerület, Pest megye — töltöttem ei, később a MÉM-ben tevékenykedtem, két évig , .pihentem". ekkor kutatóként dolgoztam. Megfordultam több kormányszervnél: Tervhivatal, a Mi nisztertanács hivatala. Mostani beosztásomat megelőzően a deregulációs tanács titkára voltam. A miniszter úr e tanács egyik ülésének alkalmával mondta, hogy beszélni szeretne velem. (Ismeretségünk reg • — A fegyverkérdés valóban mástél éve napirenden van. Ko- 'ábban egy liberális fegy vertar- rásról szóló jogszabályt terjesztettek be a parlament elé. A lakosság meglehetősen félelem mel fogadta, hogy mindenki •arthat akár riasztó-, de gáz- oisztoiyt is. A végrehajtási utasítási a kormány már nem-adta ki, tehát ez a jogszabály másfél éve „áll a levegőben”, végül is valamit tenni kell. — Kétségtelen, ma is van határozott tartózkodás a lakosságban a fegy vérektől. Éppen ezért teljesen új koncepció áll előkészület alatt. A fegyverekről, lőszerekről szóló törvényt ismét a parlament tárgyalná meg. — Az önvédelmi fegyverek (amiket a korábban olyan beosztási államigazgatási, pártkáderek kaptak, akik úgy érezték, hogy valami miatt veszélyeztetettek) visszaszedése meglehetősen nehézkes. Az első lépés ebben amit megtettünk, hogy a civillé vált belügyminisztériumi állománytól az úgynevezett szolgálati fegyvereket összeszedjük. A második és a nehezebb lépés lesz a kintlévő, úgynevezett önvédelmi fegyver sorsának rendezése. Mivel jogszerűen szerezték azokat, s jogállam vagyunk, a szerzett jogokat tiszteletben kell tartani. Dolgozunk a megoldáson, éppen a kabinet egyik soron követkeilyen arányú volt a tisztítással, tárolással kapcsolatos balesetek száma. Tudom, hogy ma Magyarországon sokakban van fenyegettségi érzés, esetleg merényletektől, politikai merény- letektől-tartanak. De ez nem indokolt. A iakosság nyugalmát inkább az szolgálná, ha kevesebb fegyvert tudna kint magánkézben. — Ami bonyolítja a problémát — erről nekem is van személyes információm —, jogellenesen is elég sok, elég nagy mennyiségű fegyver van magánkézben, illegálisan. Ezeknek a felderítése már a bűnüldözésre tartozik — ez már egy más kérdés lesz. Nem tudom, mennyiben igazak, mennyiben nem azok a híresztelések, hogy a szovjet kiskatonák lőszert, fegyvert adtak el, de szerezni másutt is elég könnyen lehet. Magam is találkoztam az úgynevezett KGST-piacokon olyan lengyellel, akitől miközben vadászkést vásároltam, tehát megtudta, hogy vadász vagyok, ajánlott nekem négy és fél ezer forintért valódi, használható Zer- ka típusú önműködő fegyvert. Ez a harmadik oldala ennek a dolognak, amit már a közeljövőben meg keli oldani. • Végül egy személyes kérdés. Hogyan lesz valaki miniszteri kabinetfőnök? — Én csak a saját példámat tudom felvázolni. Jogász várói való, egy évfolyamon jártunk az egyetemre.) Arról váltottunk szót, hogy miután én az államigazgatásban dolgozom, ő pedig ehhez képest távoli területről jött a minisztérújmba, felajánlja a kabinetirodavezetői beosztást, és kéri segítsek neki egyrészt a miniszteri kabinet kiépítésében és a minisztérium átszervezésével kapcsolatos munkákban, s járjak el azokban az ügyekben is, amelyekhez egy munkatársi viszonynál nagyobb bizalom szükséges. Elmondta, ismeri tudományos munkámat is, tudja, hogy egyetemen, főiskolán is tanítok, publikációim vannak. Gondolom, mindezek miatt együttesen úgy ítélte meg, jól tudnánk együtt dolgozni. Igent mondtam. Munka azóta is rengeteg van. Ennek egy részét az adja ki, hogy ugye „új seprű jól seper”, mindenki, akinek ügye korábban nem intéződött el, vagy nem a szája íze szerint intéződött, most idejön újra — rendszerváltás esetében pedig bőven van ilyen. Másrészt meg talál magának az ember, hiszen az új minisztérium létrehozásába kicsit saját magát is 1 beleadja. Marik Sándor A felhasznált grafikák Kó- tics Ferenc munkái || Kelet1990. július 2i. manrararszáo A Ut HÉTVÉGI MELLÉKLETE ———
