Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

Nyílt vita N apjainkban nemcsak .» politikai életben, de a gazdaság területén is jelentős változásoknak vagyunk szemtanúi. A vegyestulajdonu piac- gazdaság kiépítésének egyik fontos feltétele az. hogy növekedjék a gazdaságban a magántulajdonon alapu­ló egyéni vállalkozások részaranya. Április óta van érvényben az egyéni vállalkozási törvény, amely a vál­lalkozói szabadság és az azonos versenyfeltetelek biztosításával kívánja elősegíteni hazánk gazdasági fejlődését. Az eltelt időszak tapasztalatairól, a törvény adta lehetösegék előnyeiről és hátrányairól kérdeztük meg vendégeinket, Tóth András vállalkozót, Batta István városi tanácsost. Kis Lajost a VOSZ „Sza­bolcs” Területi Csoportjának elnökét és Szikora Fe­rencet a KIOSZ nyíregyházi szolgaitató alapszerveze- I tének titkárát. Szerkesztőségünket M. Magyar László munkatársunk képviselte. A vállalkozási törvényről • Néhány hónap óta Ma­gyarországon talán a legtöb­bet használt szó az, hogy vál­lalkozó. Tulajdonképpen ki tekinthető vállalkozónak? K. L.: Röviden ügy lehetne meg­fogalmazni, hogy vállalkozó az, aki a piaci viszonyoknak megfelelően próbál megélni. T ermészetesen ez lehet fizikai munka, szellemi mun­ka, tőkebefektetés de egyik eset­ben sem szabad figyelmen kívül hagyni a piaci viszonyokat. B. I.: Összefoglaló elnevezés ez tulaidonképpen. az előbb elmon­dottak alapján mindenkire mond hatjuk, hogy vállalkozó, nincs"kü- lónbség az egyes területek között. Míg regebben külön szabályozták a kiskereskedők és kisiparosok mű­ködését, most ezt a két területei már együtt szabályozzak, s ők is vállalkozók, hiszen gyakran a kettő összemosódik: az iparos keresne dik s a kereskedő is folytaidat ipari tevékenységet. • A törvény szerint egyéni vállalkozást bejelentés alap­ján, vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni Az előre kitöltött formanyom­tatványt pár perc alatt záradé­kolja a szakigazgatási szerv, s már dolgozhat is a vállalko­zó. A korábbi megkötöttsé­gek helyett nem tűi nagy sza­badság ez? B. I.: Szerintem hamarabb kelleti volna ez a változás. A gazdasági életet jobban elősegítette volna a szabad tőke, nem lennének foglal­koztatási gondok Szükség van erre a vállalkozási szabadságra, s azt is csak helyeselni lehet, hogy egyszerűsödött a tanácsi ügyinté zés. Ez a rendelkezés tehát mindenképp a gazdaság előnyére vált, az azonban nem biztos hogy a lakosságnak is haszna van belőle, hiszen nemcsak a szolgáltatásban vannak vállalkozások K. L.: Jól tudjuk valamennyien, hogy bérből és fizetésből alig lehet megélni. Szükség volt arra, hogy a törvény hivatalossá tegye a vállal­kozásokat. Sokan kerülnek mosta­nában utcára, s azáltal, hogy a vál­lalkozásokhoz nem kell tanfolyam, munkát találnak meguknak az emberek. Kell ez a szabadság, ha piacgazdaságot akarunk. • A vállalkozások szamara tehát korlátlan lehetőség nyílt. De vajon nem kelFeegy- egy szakmában a túlkínálattól tartant? SZ. F Először is azt szeretném leszögezni, hogy a törvény kelleti és jó. A piaci viszonyok közötl el- kepzelhetetlen, hogy korlátok, tiltá­sok legyenek felállítva. Az érdek- képviseleti szervek — VOSZ, KIOSZ—nagy figyelmet fordítanak a fogyasztói erdekvédetemre. Saj­nos úgy nő a vállalkozók létszáma, hogy sokan váltanak telelőlenül, nem kellő ismerettel igazolványt, s így a minőség fog csorbát szenved ni, sok lesz a panaszügy. K. L.: Szenntem ha felállítanak különböző kereteket, akkor azok majc csökkentik a szerencselova­gok számát. Ilyen például a szám laadas, vagy az, hogy a megbízó nem ad előleget, hanem amikor a mester jól megcsinálta a munkát, akkor tizet. i. A.: Atúlkínálat előbb-utobb azt jelenti hogy a gyengébb munkát végzők nem kellenek senkinek sem, alulmaradnak, kibuknak. • Üzletet, szolgáltatóegy­séget minden vállalkozó for­galmas helyen szeretne üze­meltetni. Lehet-e valahogy ösztönözni a vállalkozókat arra, hogy peremkerületek, apró települések ellátását segítsék vállalkozásukkal^ B. 1.: Ilyen lehetőség nincs a ta­náé: kezében. A vállalkozó saját mag« elönti el, hogy hol működik a vállalkozása. Régebben adomen- rességgel lehetett ösztönözni.a vál­lalkozókat, de hogy ez megszűnt, nincs más eszköz a tanács kezé­ben. SZ. F.: Vidéki tanácsok élnek olyan iehetőséggel, hogy műhely- lyel, olcsóbb területtel, kedvezmé­nyes bérleti díjjal segítik a vállalko­zókat. • A vállalati átszervezé­sek, leépítések következté­iben sokan válnak munkanél­külivé, akik megpróbálnak valamilyen vállalkozásba fogni. A gyárakból azonban nem a legjobb szakembere­ket küldik el általában. Nem hígul fel emiatt a szakma? K. L: Mindenekelőtt az átképzé­si központokat kellene meg­erősíteni, meg kell pályázni fejlesz­tési alapítványok pénzét, s ebből tanfolyamokat kell szervezni. Aki kei elbocsátottak, gyorstalpaló át­képzéseken kellene részt venniük, s lehet, hogy nagyszerű munkaerő lesz belőlük. Ha rajtam állna, a ka­tonaságnál három hónapot szán­nék kiképzésre, hármat gyakorlat­ra, a hat hónap alatt pedig alap­szakmát vagy rokonszakmát sajá­títtatnék el a fiatalokkal Az autóve zetés megtanulását minden kiska- tonának kötelezően előírnám, így talán belülről is változna, fegyelme­zel i lenne. SZ. F.: A minőségi munka köve­telményét érdekvédelmi oldalról a KIOSZ úgy közelíti meg. hogy minél több anfotyamot, előadási szer­vez tájékoztatót ad úi alapanya­gokról, technológiákról Az Orszá­gos Szakmafejlesztési Központ megyei kirendeltsége rendszere- sen szervez első, valamint másod­ét: harmadszakmát adó tanfolya­mokat. Szó van arról is, hogy mi indítunk be egy külön osztályt a szakmunkásképző intézetekben. Azonis gondolkodunk, hogy a há­romév tanulmányi idő alatt a tanuló ne egy iparosnál, hanem minden évben más-más iparosnál legyen. T. A.: Nehéz ezt megcsinálni. Az az. iparos, aki tanulóval foglalkozik, a;, magának neveli a fiatalt. Rosz- :;zul esik neki, ha elviszik máshová a tanulót. A szemléleten kellene változtatni, mert az az igazság, a mester a tanulót a tulajdonának tekinti Megkérdőjelezem, hogy akik a tankönyveket írták, dolgoz­tak-e valaha egyáltalán. Teljesen más a gyakorlat és más az elmelet. Hogy nem nígul-e fel a szakma? Aki hosszabb távon képtelen meg­felelni a követelményeknek, az úgy is belebukik a vállalkozásba • A kiélezett piaci verseny­helyzetben előbb-utóbb ősz szeütköznek a vállalkozók erdekei. Van már erre példa? SZ F.: Van. El kell mondanom, hogy a személyszállító kisiparosok körében már éles konkurenciaharc van. Ez a harca lakosságnak ked­vező, hiszen a Kisiparosok emiatt törekednek a jobb minőségű szol­gáltatásra: udvariasak, előzéke­nyek, házhoz mennek, várnak, előrendelést is felvesznek. Ugyan­akkor a küzdelmet, valamint a telí­tettséget érzékeljük úgy is, hogy a KiOSZ-ná! sok szakember pa­naszkodik arról, nogy nincs mun­kája, érdeklődnek, tudunk-e nekik valamit ajánlani. T. A.: A versenytárgyalás is bonyolítja a helyzetet. Hogy az adott munkát elnyerje a kisiparos, lejjebb és lejjebb engedi az árat, s kénytelen olcsóbban elvállalni a munkát, csakhogy mozgásban le­gyen. K. L.: Ezzel nem értek egyet, mert ha csak egy adott árból tudok kijönni, nem megyek alá, mert kü­lönben az már a minőség rovására megy. Ha pedig valaki gyenge minőségű munkát végzett, a követ- Kező versenytárgyaláson a szemé­be mondhatják: maga nem kell nekünk, mert rosszul dolgozott Keli a korrekt konkurencia, az ér­dekütköztetés, győzzön a jobbik • Nincs korlátozva a vállal­kozások nagyságrendje, vagyis a törvény nem írja elő a foglalkoztathatók létszá­mát. Mivel az egyes vállalko­zó anyagi lehetősége más és más, mennyire szül ez irigy­séget? K. L: Régi álszocialista reflexek működnek még bennünk. Nem azt kell kérdezni, hogy hány emberrel dogoztatsz, hanem most úgy keli kérdezni, hogy mennyi embernek tuosz munkái adni. Az előbb emlí­tettük már a szemléletváltást, ezen a területen is az keli. SZ. F.: Nem érezzük ennek jelentőségét. Aki eddig is kisipar­ban dolgozott, tudta, hogy mennyi ember kel! neki a munkavégzés­hez. A vállalkozók ismerik a lehető­ségüket, anyagi hátterüket, nincs irigykedés. • A vállalkozások révén rengeteg munkahely létesül » kisiparban, a kiskereskede lemben, a szállításban, az ide­genforgalomban. Van-e vala milyen adat erről? B, I.: Egyelőre nemigen jellemző az, hogy sok munkaerőt foglalkoz­tatnának a vállalkozók, Nyíregyhá­za területén sincs nagyobb méreti': vállalkozás. Az eddigiek kis volume­nűek, 1—2 embernek tudnak mun­kát adni. Sz. F.: Érvényben vannak jelen­leg olyan gazdasági fékek—társa­dalombiztosítás, adózás —, ame­lyek nem serkentik a vállalkozókat beruházásra, munkahelyterem­tésre, nincs bővített újratermelés. K. L: Szükséges a gazdasági növekedés, amely az állami szek­torban nincs meg, csak a magán szektorban. Ezért helyeseljük a pri­vatizációt, engedni kell a dinamikus fejlődést. Eljön majd az idő, amikor csökkentik a társadalombiztosítási járulékot, a vallalkozäsi adót, a sze­mélyi jövedelemadót. Sz. F.: A vállalkozó nem érdekelt a termelésben, a beruházásban, a fejlesztésben, jobban megél, ha a pénzét beteszi a pénzintézetbe, mintha dolgozna. T. A.: Épp ezért kellene még to­vábbfolytatni a törvényalkotást, hogy ne legyen vállalkozást hátrál­tató rendelet, h vállalkozó gyakran rá van kényszerítve arra, hogy megkerülje a szabályokat. K. L: Aki hosszú távú vállalko­zásban gondolkodik, nem csinálhat semmit sem szabályellenesen • A vállalkozás' törvény megszüntette a kötelező KlOSZ-tapsagot. Hogyan ér­tékelhető ez a lépés? SZ. F.: A kötelező tagsággal eddig kényelmesebb helyzetben vök a KIOSZ, a tagdíj előbb-utóbb befolyt, nemigen volt a munkánk­nak mérhető eredmenye. Most vi­szont merőben új ipari és szolgálta­tó ipartestulete' kell létrehoznunk ami nem; a névtábla átfestését jelenti. Az. ipartestület önálló jogi személy, védi a vállalkozók érde­két, alacsonyabb tagdíjjal több szol­gaitatást nyúlt. Foglalkozik könyve­léssel, tanácsadással, TB-ügyek intézésével, oktatással, átképzés­sel, mestervizsgával. A tagok ked- vezmenyesebbei. hozzájuthatnak a szolgáltatásokhoz, mások pedig önköltségi áron. Az igazság az, hogy az iparos szükségét érzi an­nak, hogy valahova tartozzon. Ezt jelzi az, hogy kevesen léptek ki a szervezetbői. Az új vállalkozók kö­rében csökkeni az érdeklődés, közei 300 vállalkozóból 60—70 szakember csatlakozott az ipartes­tülethez. Y. A.: A KIOSZ és a VOSZ nem csinál magának propagandát, alig hallani róluk valamit. Nem népsze­rűsítik a szervezeteket. Nem va­gyok KlOSZ-tag, mivel rossz pél­dák maradtak meg bennem. Tíz éven keresztül dolgoztam kisiparo­soknál . de tőlük soha nem hajlottam jó véleményt a KlOSZ-rói. Mindig a tagdí; és a társadalmi munka fajt a kisiparosoknak. Ha nem mentek ei társadalmi munkára, pénz! kellett befizetniük. K. L.: A Vállalkozók Országos Szövetsége semmi más: nem ígér tagjainak, csak szövetsége: Min den úgy történik, ahogy a tagok akarják. Egyébként a megyeben a választás után közeledett egymás­hoz a KIOSZ és a VOSZ, közös tanfolyamokat is szervezünk. • Az egyszerűsített: jogi szabályozás mellet- az újra­kezdési Kölcsön lehetösege is fokozta a vállalkozol ked­vet Az újrakezdési kölcsön összege 400 eze' forint. Mennyire eleg ez oármilyen vállalkozás beindításához mostanában? K. L.: Van olyan vállalkozás amelyhez elég, s van, amelyikhez kévés. Mondjuk az üvegvisszavál- táshoz elég. Ha a környezet vállal­kozásbarát lenne, akkor elég lenne talán mindenkinek. Arra gondolok itt, hogy az első három év nagyon nehéz, s talán lehetne a vállalkozó helyzetén segíteni adókedvez­ménnyel. Sz. F. Az újrakezdési kölcsön jó • célkitűzésként jött létre. Arra jó. hogy segítségévei szakmunkát tanuljanak, kis vállalkozásokat be­indítsanak, de komolyabb üzem működéséhez már nem elég. Fi­gyelembe kellene venni azt, az összeg megállapításakor, hogy a vállalkozó mit is akar csinálni. » A törvény azzal a céllal született, hogy a vállalkozói szabadság és az azonos ver­senyfeltételek biztosításával elősegítse a gazdasági fejlő­dést. Az eddigi tapasztalatok alapján van erre remény? T. A.: Ebben a formájában nem Akkor lenne teljes, ha csatlakozna hozzá egy megreformált társada lombiztosítási és adózási rendelet. Hiába nevezik a törvényt vállalko zásbarátnak, de nem az K. L.: Csak ez az egy kitörési lehetőség van számunkra. A fejlet tebb országok utánzása, követése nem szégyen. Ha ezt sikerül robba nás nélkül végigcsinálni, óriási fegyvertény lesz. Remélem, nem csak szavakban, hanem tettekben is megvalósul a vállalkozásbarát politika B. I.: Hosszú távon mindenképp elősegíti a gazdaság fejlődését, vállalkozások élénkítéséhez máj? nagy mértékben hozzájárulhatni az új önkormányzatok is. Sz. F.: A vállalkozási tövén; totv lehetőség, ehhez feltétlenül ka}- csolni kellene a gazdasági szabály - zókat is. Fontos, hogy a környez: t is vállalkozásbarát legyen, ezt : arra kell törekedni, hogy az őnktr- mányzatokba oiyan emberek ; bekerüljenek, akik segítik, támogat ják a vállalkozásokat. • Köszönöm a b«•sieg­test. Kisiparos-statisztika j A kisisparosok és a kiskereskedők számának alakulása . Nyíregyházán, összehasonlítva más megyeszékhely ada­taival. i' Helységnév Április 1-től Kisiparosok kiadott vállalkozói magánkereskedők igazolványok száma összesen (jún.) Nyíregyháza 374 3327 Szolnok 340 2122 Szeged 733 4520 Debrecen 701 5795 Salgótarján 217 1076 Békéscsaba 313 2182 Székesfehérvár 685 3667 Kecskemét 541 2832 Miskolc 623 3709 Hogyan volt szocialista a maszek? KIOSZ, KISIPAROSOK ORSZÁGOS SZERVEZETE: a kisiparosok társadalmi és érdekképviseleti szerve. Tag­jait a kisipar gazdasági fela­datainak, valamint a tagság kollektív társadalmi celláinak megfelelően működő egysé­ges szervezetbe tömöríti. A KIOSZ feltárja, egyezteti és képviseli a tagsag, ezen beiül az iparosok egyes rétegeinek, csoportjainak érdekeit az álla­mi és társadalmi szervek előtt. Segíti és szervezi a kisiparo­sok gazdasági tevékenységét, tagjai részére szolgáltatáso­kat nyújt, szervezi a kisiparo­sok képzését, továbbképzését, elősegíti szocialista tudatuk, erkölcsük, életmódjuk fej­lesztését, szervezi politikai képzésüket. (Állami és társadalmi szervezetek Magyar- országon, Kossuth Kiadó 1985) 1990. július 21. M ihm imii i itii 5 A magyanit szau HÉTVÉGI MELLÉKLETE ———

Next

/
Thumbnails
Contents