Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
Nemzeti énekeink ismeretéről Himnusz, Szózat, Rákóczi-in- duló — sokat szenvedett népünknek eme három, szinte imádsággá szentelődött éneke (a bibliai zsoltárok némelyikének elnevezésével: panaszdalai) ismertek előttünk dallamaikban, bár ez az ismeret nem elégséges! Érdemesek arra, hogy már a kisiskolások is tanulják őket, sőt megtanulják teljes pontossággal, dallam- és szöveghűséggel tudják énekelni a Himnuszt és a Szózatot. Nemzeti imádságunknak, Kölcsey ,,Hymnus”-ának tekintetében ez azt jelenti, hogy énekelvén ne „költsük át” szövegét a kritikus ponton: „Hozz rá...” — olvassuk az eredeti kéziratban. Sajnos, egyszer valaki(k) elkezdte a hajlí- tás okán a „reá” formát használni. Helyesen így énekeljük: Hozz rá, a hajlítással ez így hangzik: Ho- ozz rá víg esztendőt. Más hibát nemigen észlelünk a legfontosabb magyar imaénekben, legfeljebb a Dante hangja Ha egy örök lélek keveredne a mai sok esendő közé, hogy szólna hozzájuk? Dávid szavával így: Örök emlékezetben lesz az igaz, nem fél gonosz hírhallástól. Az egész világ szemeláttára kívánom elűzni a küzdőtérről a hamisat és a hazugot. Nem fél a gonosz hírtől, noha hallja. Miért nem fél? Mert szilárd alapelve van. Ma azért nagy a bizonytalanság, mert nincs megbízható alapelv, amely a cselekvés eszközeit kialakítaná, valamint irányát, tartalmát. Egyszerűbben szólva: az igyekezetei. Az alapelv az a szilárd kőjelzék, ahonnan az úszó bizton elrugaszkodhat a legyőzni való közeg másságába, a sodrásba, az áramlásba. Hányszor megtörténik, hogy jól látjuk valamely cselekedetnek szükséges voltát, mégsem tudjuk megtenni, hiányzik belőlünk az igyekezet. Az alapelv. Amely középponthoz hasonlóan sűrített lényeg, belőle indulhatna ki valamennyi közegellenállás legyőzésére és megteendő szándék végigvitelére az igyekezet. Márpedig az igaz nem kisebb célnak feszül, mint a hamisnak, a hazugnak az elűzésére. Ami épp azért fonja be oppurtunista, hatalmas hálóként a világot, mertpasz- szív létezők esnek az útjába. Köny- nyű dolga van. Az elszigetelt, az önfenntartásra szolgáló kis igyekezetek milyen akadályt gördíthetnének láncszemeinek, érdekfonadékának? A küzdőtér adott, az alapelv nem. Belsőleg kell megtalálni, megharcolni azt a külön utat, ami az egyéniséget jellemmé emeli. A jellem pedig a hazug hálót nem tűri, nem viseli, csak kiszakítja vagy elszenvedi. A passzív hősök is hősök már, de nem hasznosak annyira az igazság szempontjából, mint a cselekvők. Mert a gonosz hírhallás egyre több, az esendőség volumene nő. Nem is az örök lélekért áhítozunk már, csak sok-sok földi, igaz, cselekvő kis és nagy emberért... Hogy meglegyünk a történelem örök emlékezetében. Pardi Anna Az irodalom köztársasága Antológia a XX. század első felének mozgalmairól Az irodalomtörténet-írás folyamatosan elemzi és állítja rendszerbe minden történelmi korszak irodalmi termését, minősíti intézményeit és az irodalmi élet eseményeit. Mégsem könnyű az eligazodás a különböző mozgalmak és irányzatok közt. Márcsak azért sem, mert írók egyszerre több mozgalomban is vállalhatnak szerepet. Csatlakozhatnak mozgalomtól mozgalomhoz, mert saját törvényeiket követik, s azok nem mindig felelnek meg a csoportosulások követelményeinek. Az irodalom és az irodalmi közélet — Közép-Európában a 18. század végétől — mozgalmakban, illetve azok együttműködésében és küzdelmében fejlődik. A 20. századi irodalmi mozgalmak egy- másmellettisége és -utánisága mutatja a szellemi élet meghatározó irányait. Ez a szellemi köztársaság • —- ahogy azok összességét Pomogáts Béla irodalomtörténész a most megjelent Antológiában nevezi — maradandóbb nyomokat hagyott maga után, mint az állami berendezkedés intézményei. A magyar irodalom hagyományai révén hitelesebben fejezte ki a társadalom törekvéseit és közérzetét, mint a hivatalos politika intézményrendszere. Esszék, tanulmányok, programok, kiáltványok és költői művek egészének, részleteinek közreadásával az eligazodáshoz ad segítséget a Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában megjelent olvasókönyv. Átfogó képet nyújt a XX. századi irodalmi mozgalmak és irányzatok eszmevilágáról, ízléséről és társadalomfelfogásáról. A század első irodalmi forradalmát a Nyugat című folyóirat köré csoportosuló írók hozták. A folyóirat a nemzeti tudat és a világban való tájékozódás műhelye, és gyűjtőhelye a kor áramlatainak. Becsülték a nemzeti hagyományokat, a nyugat-európai fejlődést kívánták követni. Nemcsak az irodalomban, hanem a társadalmi gondolkodásban is fordulatot kaptak. Az olvasókönyv előbb az első két évtizedben csoportosuló írók műveiből ad válogatást. E korszak hatalmas eszme- és mozgalomtörténeti anyagot hagyott ránk. Szépirodalmi műfajokban, esszékben, tanulmányokban és vitairatokban egyaránt. Művelőik hangot adtak politikai, irodalmi, közéleti és művészetpolitikai nézeteiknek. Aki többet akar tudni a folyóirat hőskoráról, ismereteit így kiegészítheti. A kötet külön fejezetet szentel a Nyugat két világháború közötti útjának. A folyóirat fokozatosan közelebb került az intézményesített kulturális élethez, a társadalmi harcoktól elfordulva elvontabb humanista morál képviseletében kereste küldetését. Később, a 30-as években eltávolodik a hivatalos művelődéspolitikától, a kibontakozó antifasiszta ellenállásban vállal feladatokat. Az összeállítás jelentős teret ad a népi írók mozgalmának, mely a húszas évek végén lépett az irodalom és a közélet küzdőterére, s a nyugatosok mellett a század legerősebb és legeredményesebb mozgalma lett. Azoknak az íróknak, szociográfusoknak, társadalomtudósoknak törekvését fogja össze, akik a parasztságra és a paraszti származású vagy elkötelezettségű értelmiségre akarták építeni az ország társadalmi és politikai átalakítását. Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Tamási Áron és más álkotók eredetileg más csoportosulásokban léptek fel, a harmincas évek elejére alakították ki önálló mozgalmukat. Ez a mozgalom volt baloldali fiatal értelmiség legnagyobb nevelője. Eszmei kisugárzása napjainkban is érezhető. Külön fejezetet kapott az avan- gárd irodalom és művészet, melynek irányzatai a századforduló polgári kultúrája ellen lázadtak. Szakítani akartak az addigi kulturális fejlődéssel és hagyományokkal. A művészet forradalmi megújulását hirdették, új kifejezési módot kezdeményeztek. A határon túlra szakadt magyar irodalmi mozgalmakkal foglalkozó fejezetből az állapítható meg, hogy azok áramlatai még a magyarországinál is változatosabbak. Egyben közösek: a megmaradás felelőssége szól műveikből. Ezek az irodalmak történelmi kényszerítő hatásra jöttek létre, a regionális és az egységes nemzeti irodalmi hagyományokból táplálkoznak. Mozgalomtörténetük párhuzamosan halad a hazaival. Mit tegyen az író a háborúval szemben? — tette fel Babits Mihály a kérdést 1934-ben a Nyugatban. Az írók válaszát közli az antológia is. A magyar irodalmi élet a 30-as és a 40-es évek fordulóján már nemcsak a korábbi két évtized nagy társadalmi és nemzetiségi kérdéseire keresi a választ, hanem a háború és Magyar- országon mind nagyobb teret nyerő fasizmus kihívásaira is. Ebben a tekintetben a Nyugat követői, a polgári radikálisok, a népi írók nagy része, a neokonzervatívok és a munkásmozgalom képviselői szövetségesként léptek fel Az irodalmi egységfront, a nemzeti és az egyetemes érdekek védelmére az Illyés Gyula szerkesztette Magyar csillag című folyóirat köré gyülekezett. Ennek az irodalmi koalíciónak az örökségét vitte tovább a háború után újjászülető magyar irodalom. Ennek a mozgalmasságnak vetettek véget az 1948-ban kezdődő politikai, irodalompolitikai átalakulások. Az ötvenes évek elnémították a modern irodalmi mozgalmakat, uniformizált irodalmi életet vezettek be. A XX. század első felének irodalmi alkotásai és napjaink arról tanúskodnak, hogy irodalmunk pluralista hagyományai elevenek. A most megjelent ösz- szeállítás a ma számára ad képet. Tóth László helyesírási vétség fordul elő az „áldd” igénél, ha valaki egy d-vel írja. A tanítók, tanárok, szülők gondja legyen — meg a honfitársaké is olykor — a betűk és írásjelek pontos alkalmazására is ügyelni! Nyelvi — közelebbről tájnyelvi — sajátossága a Himnusznak a „feléje" névutó első e hangja: a költő olyan lokálpatrióta szatmári ember volt, hogy a kétségtelenül félreérthetetlenebb és helyesebb föléje forma helyett ezt írta le, így is mondja és énekli mindenki. A magyarázat röviden ez: a védő kar, miként a madár szárnyai, a védelmezendők fölé terjeszkedik, a „felé” nyújtott kar nem igazán védelmező. Mindemellett a szerző eredeti fogalmazását tartsuk tiszteletben, és értsük jól: a köznyelvi föléje (fölébe) jelentése szerint. A Himnuszt minden versével illik (kellene!) tudnia minden magyarnak — ez az iskolák feladata legyen. Ünnepségeken igyekezzünk fegyelmezetten, sőt ékesen és szent komolysággal énekelni együtt nemzeti fohászunkat. Egyébiránt a költő eredeti írásában ez áll szó és betű szerint: „Hymnus, a' Magyar nép Zivataros Századaiból. Cseke. Januar 22d. 1823" a d betű a latin die (napján) rövidítése. Pontosan és minden strófájával kell(ene) ismernünk a Szózatot is. Szövege, zenéje ennek is gyönyörűséges, csakhogy az utóbbi a sok hajlítás miatt meglehetősen sok gyakorlást és jó zenei hallást kíván. Ne sajnáljunk fáradságot áldozni a tanulásra: Hazádnak re- endüle-etlenül Légy híve-e ó-ó maagyar; majd később: Me-ely ápol s e-elta-akar. Az első versszak végén (s az utolsónál is) van egy buktató: Itt élned és meghalnod kell — éneklik sokan a hajlítás miatt. Pedig Vörösmarty így írta meg: „Itt élned, halnod kell.” Egyébként a hanglemezekről követhető a helyes szöveg és dallam énekkari előadásban. Petőfi „Nemzeti dal”-a is megérdemli tiszteletünket és a pontos emlékezést, ezt megkönnyíti a versszakok rövidsége. Egy értelmezési hibára fontos ügyelni aszövegben: „Rabok voltunk, mostanáig, kárhozottak! Ősapáink, kik szabadon éltek-hal- tak...” (A hangsúlyozást, tagolást érzékelteti csupán az eredeti szövegtől eltérő írásmód). Tehát nem ősapáink voltak kárhozottak a költő szerint, hanem a nem szabad és független hazában élt nemzedé kék. Sokszor hangzik el magyarok ajkáról, hogy a mi Himnuszunk a legszebb a világon — és, ebben sok igazság van. A zenetudósok a Rákóczi-indulót a világ 3 legszebb dallamú indulója egyikének tartják (a Marseillaise és az Internacio- nálé mellett). Az tény, hogy Belioz a régi, kurucos Rákóczi-nótából Bihari János közvetítésével művészien egybeszerkesztette a dallamot, melyet a mi Liszt Feren- cünk visszahonosított igazán magyarrá s még szebbé, ékesebbé. Szövegét nem tanítják az iskolákban, mi még tanultuk. Ezért tudom leírni a közérdeklődés felkeltése végett, minthogy a Debreceni Ref. Kollégiumban elsajátíthattam szóbelileg. írásos szöveg hiányában a sorok tagolása és az írásjelek esetleg nem pontosak, csak a szöveghűséget garantálhatom, íme: ,,Magyarok Istene, rontsd a labanc hadát' Közeleg az óra csatariadóra, hogy a magyar akarata, csatavasa, diadala mentse meg e szomorú hazát. Hős Rákóczi népe, kurucok, előre! Diadal veletek, ellenes feletek letiportá-tok: verje gonoszokat átok! Újul a nép, a hazát ím elárulák! Jön a rombolók új árja! Hej, hova lettek a szép daliák?! A vezérek? Mily sors várja a szegény nép sok ezerjót, a komor szívű hadurak fejét?! Bujdosnak szerteszét! Sajnos, csak eddig tanultuk, minden bizonnyal ennél hosszabb az ismeretlen rész, de nyilvánvaló, hogy valahol utánanézhetnek az érdeklődők Talán érdemes volna a teljes szöveget nyomtatásban kiadni, és katonai iskolákban tanítani is. Napjainkban lelki késztetést érez minden igaz magyar hazafi arra, hogy újra elemezve és értelmez ve lelkesen tanulja és énekelje nemzeti énekeinket. Nem volna nagy fáradság, és a túlterheltséget aligha fokozná, ha tanítanák ezt a viszonylag rövid szövegei ezentúl, hogy a sokszor hallott, ám nem énekelt magyar indulót is hallva annak eredeti szövegére is tisztelettel gondolni képesek legyünk, ha nem is igen tudjuk a zenakarral együtt énekelni a gyorsaság miatt. Remélem, nem hangzik patetikusan a tanács: érezzük hazafias kötelességünknek a há rom nemzeti ének tiszteletét pontosan történő tanulását és átha gyományozását az eljövendő nemzedékeknek! Keresztessy Attila —— A HÉTVÉGI MELLÉKLETE Nagyhodosi ház — épült 1890-ben — a sóstói falumúzeumban (Végvári Miklós tollrajza)
