Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. július 14. „Ellopták a gyermekeimet!” Kúcbabák a forgószélben Kertes, kopott falú ház Zsurkon. Szellő libbent! meg az ajtó elé akasztott nejlonfüggönyt. A poros utcán egy lélek se jár, a délelőtti csöndben a bogarak cirregését is hallani. A kertben, piros futórózsák között szőlőt kötöz egy bajszos, horgas orrú férfi, Boros Béla segédmunkás. Inge félig kilóg a nadrágjából, a nadrágból meg a köre csüng. Rántja, csa- varintja a zöld zsineget, mintha a satnya szőlő volna mérgé­nek okozója. — Kik maguk, minek jöt­tek ide? — veti hátra mogor­ván, anélkül, hogy megfor­dulna. Nem kíváncsi ránk, valószínű, a szeme sarkából már felmért minket, mielőtt a portájára léptünk. Hiányoznak a testvérek Pedig hárman vagyunk H. Pócsik Béla, a záhonyi váro­si közös tanács elnöke, Ho- nyu Józsefné, a gyámügyes fiatalasszony és én . . . Két kerekszemű gyermek, a hat­éves Béla és a négyéves Ilon­ka bújik elő lelkendező örömmel a színehagyott füg­göny mögül. Lesnek mögénk, velünk van-e a hároméves Józsika és az esztendős Er­zsiké is? Örökké azt hallják apjuktól és molett, most ijedős arcú anyjuktól, hogy a tanács „ellopta” a terstvérké­iket. Béci tán' sejt valamit, ő is volt állami gondozott. De nem értik a dogokat, csak szeretnének végre játszani testvérkéikkel, megfürdeni a meleg porban, mint a vere­bek. — Én nem tudom, a kis­lányt miért vitték el. én oda- voltam elvonókúrán — mondja fojtott düh vei a sze­gényes szobában Boros Béla. Az ablak mellett ül egv ré­gi díványon. Fejét leszegi, összekulcsolt kezeit nézi, meg a mintás gyékénysző­nyeget, amivel már befedték a gondozatlan padlót. — Itt lenne, ha én nem mentem volna Várdába! Semmi baja nem volt neki, a kisfiúnak meg... hogy is mondjam ... léghurut volt benne, sípolt a melle. A tanácson ámítgat- nak, ekkor meg akkor jön haza a gyermek, ez meg az! — dagadnak ki nyakán az erek. Fagyási sérülések Asszonya szemben vele, félfenékkel ül a vetetlen ágyon és pislogva hallgat. A lábtól állított másik ágyra kucorodtak fel a gyerekek Fejük felett, a frissen me­szelt falon fatábla lóg, az van rápingálve öreges betűk­kel: „Uram, te jó, és irgal­NUNCSAKU ÉS KÉS Amnesztia ütés betörés ■Július 6-án reggel tisza- vasvári lakossága nem hitt a szemének. Ugyanis a városon átmenő főút mentén a ha­lászcsárdánál, a lángossütő- nél, a műszaki boltnál, az ét­teremnél és a presszónál szó­katlan mozgást tapasztalt; valamennyi üzlet kirakata be volt törve, s a boltokban lel­tároztak. Mindenki sejtette: bűncselekmény történt. — Július 6-án hajnali két órakor kerékpárral jöttem szolgálatba — emlékezik Szabó Imre rendőr főtörzs­őrmester. — A gimnázium előtti parkban egy női kem­ping kerékpárt láttam. Gon­dolkoztam, vajon mit keres­het ott ilyenkor? Miközben elemlámpával a női biciklit körülvilágítottam, a gimnázi­um felől fémes csörgést hal­lottam. A járdára fordultam, s a parkba világitottam, de nem láttam semmit, és a zaj is megszűnt. Egyszercsak a hátam mögött, a fák által be­árnyékolt hely felől lábdo- bogásszerű hangokat észlel­tem. — Ekkor tőlem körülbelül kétszáz méterre, a Kossuth utcai sörpatika előtt két is­meretlen személyt szaladni láttam. Ezután a sötét terü­letre világítottam, ahol egy zsákban ital, cigaretta, cso­koládé, mellette pedig egy reklámszatyorban magnó, ki­csit odébb pedig jókora pénztárgép, valamint ruhába csomagolva több műszaki cikk került a lámpám fényé­be. Szabó Imre ezután megál­lított egy ismeretlen gépko­csit, és a vezetőjét arra kér­te; értesítse a tiszavasvári rendőrőrs ügyeletét. Az ille­tő ezt meg is tette. Közben a főtörzsőrmester három sze­mélyt kerékpárral a tiszavas- vári vasútállomás felé látott hajtani. — Ezt követően szóltam Nagy Gyula önkéntes rend­őrnek. hogy a területet segít­sen biztosítani — folytatta Szabó Imre, — Én pedig a környéket átvizsgáltam. A lopott holmi mellett talál­tam egy nuncsakut (japán harci eszköz), s attól nem messze egy nyitott pengéjű zsebkést. — A forrónyomos brigád azonnal munkához látott — szól Hudák István, a tisza- vasvári rendőrőrs bűnügyi csoportjának vezetője. — A bűncselekmények elkövetői közül Balogh Tibor hajdú­dorogi lakost még a tiszavas- vári vasútállomáson, a két fiatalkorú társát meg a haj­dúdorogi lakásán elfogták. Az egyik fiatalkorú, a rá fegyveres rablás miatt ki­szabott börtönbüntetésből az amnesztia során június 23-án szabadult. A három tagú cso­port a tiszavasvári eset előtt két nappal a hajdúdorogi Bocskai Éttermet és a presz- szót is feltörte. A Tiszavas- váriban elkövetett bűncse­lekmény-sorozattal 260 ezer forint kárt okoztak, mely­nek nagy része megtérült. (csclényi) más vagy”. Vajon, tavalyelőtt azon a fagyos februári na­pon is ott lógott, amikor a konyha gőzében töltötték a kolbászt, hurkát, meg-meg- húzva az italos üveget, és a hideg szobában a pucéron fekvő Józsikára rá sem hede­rítettek? Szerencsére épp be­toppant hozzájuk a védőnő, és időben felfedezte a kilenc- hónapos kisfiú testén a fa­gyási sérüléseket. A károm­kodó, szitkozódó szülőktől csak rendőri segítséggel tud­ták elvenni, és kórházba vin­ni a kisfiút. Józsika a kór­házból újra a sóstói csecse­mőotthonba került, ahol szü­letése óta gondozták, és alig egy hónappal azelőtt adták vissza a szüleinek. Ma neve­lőszülőknél él Nyíregyházán. — Nem lesz ott, az biztos! — horkan föl Boros Béla. ő nem érzi magát hibásnak, ő nem. De az asszonyról levág­ja a húst is, mert elcsavar- gott itthonrúl most január­ban, és a pár hónapos Erzsi­ké magára hagyatva sírt a íűtetlen, kitört ablakú szobá­ban. De nem fázott, nem volt kint hideg! Ö nem tehet ró­la, épp (bírói ítélettel „ösztö­kélve”) a sokadik elvonókú­rán birkózott ördögével... — őmiatta vitték el, mert gon­datlan volt, azér’ — bök az állóval a felesége felé. El­hiszem, hogy hanyag volt, ütet irányítani kell. mint a tehenet a járomban. — Az volt a legnagyobb baj. hogy idejárt egy öreg­asszony, itt ült, elfogott tő­lem napokat, félnapokat . — retoegi „ fiatal, kócoshajú anya, és elérzékenyúlve mondja, hogy nagyon szereti a gyerekeit... Meddig tart az Esperal? — Borosék egy fészerben éltek Zsurkon. Csak a gyer­mekek miatt kaptak az elöl­járóságtól lakást — hallot­tam Horváth Ferenc vb-tit- kártól, aki sokszor volt kény­telen kitessékelni a részegen fenyegetőző Boros Bélát a zá­honyi tanács épületéből. — Szörnyű dolog elvenni a szü­lőtől a gyermeket. Természe­tesen, ha megváltoznak, nem isznak, visszaadjuk nekik Józsikát és Erzsikét. De kell legalább egy fél év, hogy megbizonyosodjunk életvite­lük megváltozásáról. Vajon kócbabák-e a gyer­mekek, hogy őket szabad ide- oda rángatni, dobálni, család­ból otthonba, újra a család­ba, s talán megint az otthon­ba, ha a szülők felelőtlenül bánnak majd velük? Boros Béla csípőjébe februárban beültették az Esperalt, ami­nek ital elleni hatás» egy évig tart. És utam, mj lesz? Tóth M. Ildikó A közelmúltban nyitotta meg mintegy 120 négyzetméternyi alapterületű üzletét Kisvárdan a TECHNOKER magyar—osztrák Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Az üzletben élelmi­szerek. háztartási és vegyi cikkek mellett kozmetikumok, műszaki cikkek, tévék, videók találhatók. Lehetővé teszik az egyedi igényeket kielégítő áruk beszerzését, (vincze) Szerkesztőségünk levelet kapott Tiszavasváriból, a Krú­dy lakótelep 13. számú ház lakóitól. Kifogásolják. hogy házukat garázsokkal építik körül, ami több szempont­ból is hátrányos számukra. A lakótelep egy évtizede épült, A szemlélő számára kissé ötletszerűnek tűnik a házak elhelyezése. Az emlí­tett épület mögött garázssor húzódik, tucatnyi újnak alap­ja. beállított ajtaja áll. A leg­inkább sérelmezett garázsok földmunkái még nem kez­dődtek meg. Számítottam rá, hogy kevés lakót találok ott- hon, szerencsémre Kiss Ká­roly éppen hazajött, ő kalau­zolt a ház körül, mutatva, mit, hova terveznek. — Nézze. Itt a kocsibejáró. Egy nagy gödör volt előtte, mi hordtunk ide több autónyi salakot, hogy betöltsük Hú £ garázsok megépülnék, a be- járó átkerül a fűzfa másik oldalára. Ha ugyan megma­rad a ía, melyei mi ültet­tünk . . . Ráadásul így az au- tők pontosan a vízvezeték fölött járnának, pedig most újítottuk fel saját erőből. Ép­pen a leendő feljárónál van a belvízelvezető akna is Mi­lyen hatással lesz vajon a rendszerre, ha fölötte több tucat jármű közlekedik, re- zegtetve a talajt? Ki fizeti majd a javítási költségeket? Hiszen nemcsak a mi autó­ink járnak majd erre! Linier Józsefnéval a mun­kahelyén beszélgettem: — Nem szeretnénk, ha a házunk körül még nagyobb por, zaj, büdös lenne. Így is eléggé szennyezett Vasvári levegője! A garázsok zavar­nák a többi jármű forgalmát. főleg a reggeli munkába in­duláskor. A nyitott ajtóktól, a kiálló gépkocsiktól a hátul lévők nem tudnának nyugod­tan kimenni. S ha a vízveze­téket felbontják, merre jár­nak majd az autók? Nem lesz útjuk. Ügy vélem, más a műszaki terv, és más a való­ság. Sajnos a tanács illetéke­sei másképp látják. Nincs a városban más hely? Miért kell a tömblakások közé be­zsúfolni a garázsokat? Üjhelyi László, a ház közös képviselője is háborog: — Ami park van, azt is el­veszik. És rm tuz eset,^? na áthelyezik, leszűkítik a bejárót, a tűzoltó autó sem fog tudni behajtani! Ha még­is fel akarják építeni a gará­zsokat, tegyék lehetővé a biz­tonságos kijárást, fizessék ki, amit a vízvezetékért fizet­tünk. Vállaljanak felelősséget a vezeték fölött. Az is érde­kes, hogy bár ezek szövetke­zeti lakások, a szövetkezet nem kapta meg időben a ga­rázsépítést engedély másola­tát. Arra vártak talán a ta-. nácson. hogy a határidő le­járta miatt nem tudunk fel­lebbezni? Molnár György, a lakásszö­vetkezet részéről alátámaszt­ja: — A június 18-i keltezésű építési engedély másolatát július negyedikén kaptuk meg, miután reklamáltunk. A lakók attól félnek, nem lesz biztonságos a kijárásuk, ron­gálódni fog a vízvezeték. ezért elküldtem tiltakozó le­velünket a tanácsra. Az üggyel foglalkozó taná­csi előadó nem volt bent, ezért az osztályvezetőt, Hir­csu Mihályt kérdeztem az üggyel kapcsolatban. — Nem a felelősséget aka­rom másra hárítani kezdte — de olyan szerencsétlenül ter­vezték a lakótelepet, hogy a csapadékközmű és a garázsok tervezése elmaradt. Minket most az vezérelt, hogy a la kosság részéről jelentkező igényeket ki tudjuk elégíteni. s hogy a lakótelepen élők le­hetőleg ne nagyon messze jussanak garázshoz. — Kollégáim hint voltak a .iciyszínen, véleményük sze­rint megépíthetők a gará­zsok. A műszaki paraméterek ezt mutatják. A vízvezeték rőt annyit: Magyarországon forgalmas közutak alatt is húzódik ilyen. Műszakilag nem indokolt a lakók aggo­dalma. Mi kértük Üjhelyi urat, jöjjön, beszéljük meg — közösen a garázstulajdono­sokkal — a kérdést. Ö azt mondta, nem vitatkozik, te­gye ezt meg a tanács. Válal juk az új bejáró kiépítéséi, ne legyen gond az építkezés során sem a közlekedés De a vízvezetékért garanciát nem vállalhatunk, nem lehet bizo - nyítani, hogy a megnöveke­dett forgalom miatt hibáso- dik-e meg. — Milyen döntés várható? — Elbíráljuk a fellebbe­zést, ha kell újból kime­gyünk a helyszínre. Kovát» ueneg Almában vallatta féleségét Telepátia, s^jgesztió, hipnózis X ,NerT' leh,e.t könnyű <‘gy Pa"arenomén feleségének sem. Almában kivallatjak, s Kitalálják gondolatait. Persze, ha baj van, azt is me»erzi a hitves. Ámbár az ilyesmi mással is megtörtem»^ . íregyházán, a Művész Presszóban mutatja be szom­bat este tudományát az Er- nestó házaspár. A kolozsvári művészek többek között te­lepátiára, tömegszuggesztió­Világháborús emlékmű Leveleken Budapestről költözött le Levelekre az egykori szülői házba Simorka Sándor szob­rászművész. hogy a községi közös tanács megrendelésére elkészítse a II. világháborús emlékművet. A világvége hangulatot ábrázoló dombor­művet az elképzelések sze­rint Mindenszentek napján avatják fel a község köz­ponti parkjában. Rátámadt társára A többszörösen büntetett fe­hérgyarmati Tóth Ferenc a nyír­egyházi börtönben is elkövetett egy súlyos bűncselekményt. A cellában rátámadt egyik rabtár­sára. s kétszer akkoíát ütött rá. hogy meg kellett operálni. Tó­thot a megyei bíróság életve­szélyt okozó testi sértés miatt háromévi fegyházbüntetésre ítél­te és négy évre eltiltotta a köz­ügyektől. Az elítélt feltételes szabadságvesztésre nem bocsát­ható. A sok rossz tulajdonsággal „megáldott” Tóth cellatársától pénzt kért kölcsön, de nem ka­pott. Tartós haragra gerjedt, vár­la 0.7 alkalmat, hogy bosszút áll­jon. Alkalom, illetve ürügy volt. amikor a kölcsönt megtagadó egy délután egy másik rabbal beszélgetett, viccelődött, nevet­gélt. Tóth azt hitte, őt nevetik ki. Felbőszült és minden kérde­zés nélkül két hatalmas Ökölcsa­pást mért cellatársa hasára. A megütött ember rosszul lett. mentőt kellett hívni a nyíregy- házi börtön elé. A kórházban ki­derüli. hogy az egyik ütéstől a sértettnek a lépe megrepedt, el is kellett távolítani. Belső vér­zés is bekövetkezett, ez a halá- lát is okozhatta volha a cella­társnak. ra és állathipnózisra épített számokkal is szórakoztatják a közönséget. Manapság újra a csodák korszakát éljük, furcsamód elszaporodtak az ufókról szóló legendák és több fenomén is megtisztelte hazánkat. Beszélgetésünk elején — fenntartásaimat hangoztatva — kérem, hogy mutassanak valamit be tudományukból. Kolléganőmet is tanúként hí­vom, lássunk együtt csodát. Nos, egy gondolatátviteli számban egyezünk meg, mi­vel kolléganőmmel a szug- gesztiótól is ódzkodva elte­kintünk. A férj a személyi igazolványt kéri, a hölgy há­tat fordít és sorban kitalálja a különböző adatokat. A házaspár nagy száma egyébként a tömegszuggesz- tió, sajnos, mivel a tömeget ketten nem tudjuk képvisel­ni, hatásáról nem győződhe­tünk meg. (Korábbi műsoruk egyik nézője szerint a szug­gesztió után összekulcsolt ke­züket többen nem tudják szétválasztani, a vizet ecet­nek vélik stb.). Jó szám le­het az állathipnózis is, a színpadra citált és elaltatott kakas a harang kongatására sem ébred fel. A telepátiáról beszéige - tünk, amiben nehéz kétel­kedni, hisze-ri az ember saját életéből is tud döbbenetes példákat említeni. Ernestóék házassága állítólag nagyon rövid együttélés után, majd­nem válással végződött. Az ifjú férj — tudománya gya­korlásaképpen?. féltékeny­ségből?— már az első napok során feleségét álmában ki­faggatta, mit csinált aznap, kivel találkozott stb. A do­log annál kellemetlenebbé vált, hogy másnap aztán rá is kérdezett gyanútlan fele­ségénél bizonyos dolgokra, s így egykettőre kiderült a turpisság. Ernestóék szerint a dologból azért nem lett ügy, mert végül az önszug- gesztió segített, lefekvés előtt az asszony magának beszél­te be, márpedig éjszaka nem fecseg. K I V A N I G E3 O L T Garázs darázsfészek Vasváriba! Mindenki az igazát védi

Next

/
Thumbnails
Contents