Kelet-Magyarország, 1990. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

1990. július. 14. Kelet-Magyarország 3 Szabálytalan választás Egyet választhatnak. A je­lölőbizottság ugyanazon sze­mélyekből állt, mint a szava­zatszedő bizottság. Az urnát nem a fülkében, hanem köz­vetlenül az emelvény előtt helyezték el. S az emelvé­nyen ült az „egyke” jelölt és a kettős funkciót betöltő bi­zottság. Mi több: ott ült és nézte a szabálytalan szava­zást a szövetkezet jogásza is! Mindez történt az Üjfehértói ÁFÉSZ furesán megrendezett elnökválasztásán. v Lapunkban már beszámol­tunk a szabálytalan, bizonyos körökben felháborodást kel­tő választásról. Ám folytatá­sa van az ügynek, és a szö­vetkezet két tagja újabb cikk megírására kérte szerkesztő­ségünket. (Lapunk július 5-i számában megírtuk, hogy a szabálytalan választáson a régi elnök mandátumát újabb öt évre meghosszabbí­tották. Ám a cégbíróság a választó küldöttgyűlés hatá­rozatát megsemmisítette és felszólította az igazgatóságot a törvényes működésre.) A kérésnek eleget téve is­merkedtünk a szabálytalan választás folytatásával. Meg­hallgattuk az elnököt is, aki­nek a mandátuma ez év no­vember 25-ig szól. Elmondta, hogy nem ejtőernyős, hiszen kis híján öt éve ül az elnöki székben, s fél évtizeddel eze­lőtt a - szónak még nem volt kettős értelme. Nem a „ha­talma” átmentése érdekében rendezték meg a választást. Akkor miért? Erre a kérdés­re már nem válaszolt. Elis­merte, hogy a szövetkezetben rossz a hangulat, de tagadta, hogy a választás után valaki ellen is retorziót alkalmaz­tak. A szövetkezet jogásza még elmondta: „Alapszabá­lyunk és a törvény lehetővé teszi, hogy ugyanazon szemé­lyekből álljon a jelölő bizott­ság, mint a szavazatszedő bi­zottság”. Megtudtuk: a szövetkezet illetékesei megfogadják az ügyészség és a cégbíróság in­telmeit (nem is tehetnek mást) és ősszel a közgyűlés dönti el, hogy az esedékes elnökválasztást egyes jelölés, többes jelölés, vagy pályázat kiírása előzi meg. Az biztos, hogy novemberben már nem szavazni, hanem választani mennek a szövetkezet dolgo­zói. N. L. Olvasónk írja: Tüske nélkül A nyíregyházi központi kert­barátklub tagjai nemrég autó­busszal megyejárásra indultak. Varga Ferenc nyugdíjas, a kert­barátklub tagja a hosszú útról részletes beszámolót írt. Jártak Nagykállóban, megtekintették az egykori megyeszékhely neveze­tes épületeit, Kállósemjénben a tüske nélküli szeder termeszté­sével ismerkedtek. Máriapócson a búcsújáró kegyhely megtekin­tése volt a cél. Nyírbátorban a múzeum gazdag gyűjteményének a megismerésére is jutott idő. Mátészalka következett. A ve­tőmagmintabolt vezetője nem­csak a bolt kínálatát ismertette a vendégekkel, de házikertjét is megmutatta. Nagy Gyula há­rom hatalmas fóliasátor alatt termeszti a boltjában árult magvakból hajtatott zöldségeket, lugasparadicsomot, lugasuborkát, bőtermő paprikát. A rat az ország. Csöndben, min­den különösebb felhajtás nélkül. Nem mondhatják a kombájnfülkékben izzadók. a gé­pek munkáját irányítók, azok fo­lyamatos üzemelését biztosítók, hogy velük van tele a tévé. rádió, sajtó. Persze nem is bánják, hisz így természetes. Tegye mindenki azt becsülettel, ami a dolga. A pa­rasztembernek többek között most éppen az a dolga, ami egyben ben­ső késztetése, szent kötelessége is, hogy a megtermett termést be kell takarítani. Ezt nagy örömmel tette is mindig. A korábbi aratási ünnepekhez képest, mintha lehangoltabbak len­nének az idei aratók. Pedig ami az eredményeket illeti, volna okuk az örömre, a vidámságra, hiszen a megyénkben is igazán jó termések elé nézhet a mezőgazdasági üze­mek többsége. Már az őszi árpa jelzett valamit.. A legkorábban érő kalászos gabo­na. bár területaránya miatt nem meghatározó növénye e tájnak, a várakozások fölött termett. Szat- már-Bereg tábláiról — az eredmé­nyek ugyan még pontosításra szo­rulnak — minden idők legjobb Kenyerünk sorsa termését takarították be. ami azt jelenti, hogy ezen a vidéken nem­igen akad árpát termelő üzem, amelyiknek ne a 6 tonna körül mozogna a hektáronkénti termése. Nem ilyen jó a helyzet Szabolcs­ban. itt is elsősorban a Nyírség homokos területein. E tájon a jú­niusi szárazság és forróság együt­tes hatásaként a lehetségestől jócs­kán kevesebb termett a kenyérnek valóból, amit a zömében a héten elkezdődött aratás eredményei is igazolni látszanak. Itt a talajok változékonysága miatt, üzemen be­lül is nagy a szóródás. A felsült, gyenge táblák 3 tonna körül, a job­bak pedig bő 5 tonnát teremnek. Ezt összerázva a szakemberek azt mondják, „a tervezett szinten jön- nek az eredmények”. A tiszaháti, erdőháti termelők, akik a búzához még csak éppen, hogy hozzáfogtak, a pozitív elője­lek ellenére, óvatosan nyilatkoznak. Bár az árpatermés több mint biz­tató volt. mégsem merik kimonda­ni. amire titkon valamennyien szá­mítanak: még a rekord. 84-es szin­tet is meghaladó eredményt var­nak. Abban persze egyet kell érteni az ..óvatos duhajokkal”, amíg nincs magtárban a búza, addig bizony sok minden történhet vele. Valóban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nagy termést nem lesz egy­szerű komoly veszteség nélkül be­takarítani, a valószínűleg éppen a súlyos szemekkel terhelt kalászok miatt megdőlt táblákról. Egyelőre tehát csak reménykedni lehet a re­kord búzcFtermésben. Mint ahogy csak reménykedhe­tünk mindannyian, a jelenleg meg­ismert lehangoló tények ellenére, hogy lesz jövőre is aratnivaló. azaz vetnek majd elegendő kenyérgabo­nát októberben a mezőgazdászok. A tények ugyanis nem kis aggodalom­ra adnak okot. A pillanatnyi helyzet szerint a megye mezőgazdasági üzemeinek csupán bő harmada az, amelyik megrendelte a kalászos ve­tőmagszükségletét. A többség, ezzel is a Jieljes elbizonytalanodását mu­tatva, nem rendelt vetőmagot. A búzavetés ideje még viszony­lag távol van. gondolják, s ki tud­ja. mi lesz addig a földdel, téesz- szel. Mit tesz erre a vetőmag vál­lalat? Nem mer a megtermett ve­tőmag-tételekre konkrét szerződé­seket kötni, mert nem tudja, hogy mennyit igényel majd a termelés és igényel-e még egyáltalán. Így egykönnyen előfordulhat, hogy az itthon le nem kötött vetőbúza, ex­portbúzaként elhagyja majd az or­szágot. mert ehhez a különféle ke­reskedő cégek ajánlatai már ott fekszenek a termelők asztalán. Így fest az e pillanatban kiraj­zolódó ördögi kör a búzafronton. Pedig az egy év múlva az ország asztalára kerülő kenyér sorsa idén ősszel dől el. G. B. El te me ttették a pakurát «Játékból környezetszennyezés Szinte titokban, munkaidő után lázas sietséggel hord­ták a teherautók a sikamlós masszával szennyeződött zúzott követ és a vele keveredett olajos földet Nyírbátor egyik széléről a másikra — mesélik a szemtanúk —, hogy nyomtalanul eltüntessék a „bűnjelet’' azaz annak a pa­kura szennyezésének a maradványait, mely hónapokkal ezelőtt történt a Zöldért iparvágányán. A feltűnő gyorsaság és szo­katlan csöndesség keltette fel az emberek érdeklődését a szállított sikamlós anyag to­vábbi sorsa iránt. A szennye­zett kőzúzalékot a Szavicsav szennyvíztisztító telepére vit­ték a teherautók, ahol éppen építkezés folyt, s jól jött (?) a készülő út alapjába a se­gítség. Azt mondják, akik látták, hogy a félig kész út ingoványként mozgott a szál­lítójárművek kerekti alatt, így hát nem csoda, hogy jó vastag betonréteggel lehetett csak egybetartani az alapot. Ám végül is sikerült elte­metni a magát nehezen meg­adó pakurát. Ki a szennyező? Mindenesetre kissé furcsán hat a nyírbátoriak számára elsősorban, hogy éppen egy olyan cég amelyik vizeink félt­ve őrzött tisztaságáért kellene, hogy legalább részben fele­lősséget vállaljon, pontosan ő szennyezi a környezetet, még fel nem mérhető károkat okozva. A kérdéses helytől néhány méterre a város lakó­inak szőlői, gyümölcsösei, kertjei találhatók, melyek sorsáért minden tulajdonos aggódik. — A pakuraszennyezés a mi iparvágányunkon történt — mondja el Makranczi Fe­renc, a nyírbátori Zöldért ve­zetője — a MÁV javítás cél­jára idetolt tartálykocsijaiból. Az itt veszteglő vagonok le­fejtőcsapját lecsavarták a gyerekek, s a bennük lévő maradék a vágányok közé csörgött. Néhány száz liternél nem valószínű, • hogy több volt. — Valóban a vasút okozta a szennyezést — informál te­lefonon Kiss János, Nyírbá­tor állomásfőnöke — de a 600 méter hosszú iparvágány több helyén a MÁV Debre­ceni Építési Főnöksége az ágyazatcserét el is végezte. A fölszedett olajos kőzúzalékot először idehozták az állomás­ra a 6. vágány mellé, s fóliá­ra rakva, körbehomokolva tá­rolták egy ideig, majd innen is elszállították Fáradtolaj van, akta nincs Hogy hová, arra nézve nem tudott útbaigazítást adni az állomásfőnök. Csak feltéte­lezte „talán valamilyen útba beépítették”. — A szennyezett zúzott kő elhelyezéséről a MÁV debre­ceni igazgatóságával meg­egyeztünk, de egyeztettük a megyei Vízügyi Igazgatóság­gal is — tájékoztat a Szavi­csav nyírbátori, 5. számú üzemmérnökségének vezető­je, Varga László. A Felső-Tisza Vidéki Víz­ügyi Igazgatóság környezet- védelmi hatóságának illeté­kes szakemberei egy fél napi keresés után sem bukkannak a nyírbátori vasút-, pakura-, kő-, Szavicsav aktára. Az ügy­ről ezidáig tőlem hallanak először. Áz ügyfél költségén — Bármekkora is a szeny- nveződés mértéke, nekünk mindenféle képpen tudomá­sunkra kellett volna hozni a történteket -— hagy fel végül a kereséssel Siroki Valéria, a megyei környezetvédelmi hatóság felügyelője. — Aztán a vizsgálatok elvégzése után már a mi feladatunk eldön­teni. hogy mi legyen a szeny- nyezett anyag sorsa: ártal­matlanítás az „ügyfél'' költ­ségén, vagy netán az elte­metése, azaz a beépítése. Mindenesetre a zúzott kö­vön kívül valami még nem tiszta a nyírbátori szennyvíz­telepen épült úttal és beton­alappal kapcsolatban. A problémák betonszőnyég alá söprése nem jelenthet meg­nyugtató megoldást senki számára. Galambos Béla Faladikot és utánfutót is gyárt a KEMÉV Leányvállalata. Képünk: csónakutánfutó szerelése közben Tamási László és Barna László. Megkérdezés nélkül Eladták a dolgozókat Hihetetlennek tűnik, de igaz: péntek reggel a levele- ki tsz elnöke bejelentette a tűzoltókészülék-javító és környezetvédő üzem dolgo­zóinak; a tsz vezetősége el­adta az üzemet, s a fizikai dolgozók hétfőn már nem a nyíregyházi Vöröshadsereg útján, hanem a nyíregyházi Tempó Ipari Szövetkezet te­lephelyén álljanak munkába. Ebben az évben hatezer Szabolcs nevű acélzsalu készül Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezetben, (vinczc) m aposkúszás a dombte­^ tőig. De hiszen nincs is domb a terepen, őrmester úr! Pofa be. majd lesz, ha odaérsz! De előtte úgy megfuttatlak, hogy kí­nodban hegyeket látsz! — Már megint ezzel a süket jutási őrmesterrel álmo­dom. Életem megrontója mindig akkor jön elő. ami­kor valami jóra vágyom. És ennek mindössze három szál gyufa az oka. Elhasz­náltam fogpiszkálónak. Ezt is újra álmodom. Üjonc vqgyok. Az első sorakozónál az őrmester úr kivesz a zsebéből egy do­boz gyufát és mindenkinek kioszt három szálat. Eltelt egy hónap. Megáll előttem a behemót barom, fityeg a szájában szűzen egy ciga­retta és néz rám. O engem néz. Én őt nézem. Nézzük így egymást egy röpke pil­lanatig. majd elbőgi magát: — Na. mi lesz már a ku­tya úristenit! — Mi legyen, őrmester — Tüzet! — Igenis, őrmester úr! — Tapogattam a zsebeim és kiver a hideg veríték. — Sajnálom, őrmester úr. de nincs nálam gyufa. — Micsoda? Hát miért adtam én magának azt a három szál gyufát? Passzió­ból? — Nem hinném, őrmester úr. — Kuss! Jegyezze meg, honvéd, az a három szál gyufa leltári tárgy. Abból csak nekem lehet tüzet ad­ni. — Értettem! Háromszor tüzet adni. — Kuss! Nem három­szor. százszor, ezerszer! Mindaddig, amíg baka vagy .te barom. Most pedig laposkúszás a dombtető­ig • • • És én kúszom. Olyan la­posan. hogy aki tőlem la­posabban kúszik, az csal. lop és festi magát. Minden­nap kúszom, még álmom­ban is. Kihúztam a gyufát. Akarom mondani. nem húztam ki a gyufát. Pedig én vagyok az. akinek ki kellene húzni a gyufát. Mert a világ az olyan, hogy vannak őrmesterek és van­nak a gyufatartók. Jaj a gyufatartónak. ha nem tud tüzet adni. Békaügetés, vagy laposkúszás a dombte­tőig Idővel ezt is meg le­het szokni. Amikor még katona vol­tam. hiába volt már min­dig három szál gyufa a zse­bemben. az őrmesternek többé nem tudtam tüzet adni. Nem volt hajlandó megbocsátani. Ha csak meglátott, már mutatta az irányt és üvöltött: — Laposkúszás a domb­tetőig! Később már nem vártam meg az üvöltést. Elég volt. ha az őrmester felemelte a kezét. Haptákba vágtam magam, tisztelegtem, majd egy szabályos hátraarc. Kúsztam laposan a dombte­tőig. Utálom az őrmestereket. Utálom a dombtetőket. Ki nem állhatom a laposku- szást. Álmodni sem szere­tek. Felébredni sem szere­tek. Főleg most nem szere­tek felébredni, mert min­dig arra gondolok, vajon ma mekkora lesz az inflá­ció? Elég lesz-e a havi fi­zetésem arra a három szál gyufára? Seres Ernő Az üzem dolgozói felhábo­rodva fogadták a hírt és egybehangzóan kijelentették, hétfőn ott folytatják, ahol abbahagyták, nekik nem kell új gazda. A tsz-elnök a dolgozóknak elmondta, hogy a vezetőség döntése alapján adták el az üzemet az ipari szövetkezet­nek. A Tempó a fizikai dol­gozókat átveszi, a négy veze tő és a takarítónő munkájá ra azonban nem tart igényt az új gazda. Az eladásra pe dig azért volt szükség, mert a négy vezető magatartásá­val nem voltak elégedettek, az üzem mind a négy veze­tője aránytalanul sok nyere­ségrészesedést vett fel, a/, egyik vezető a rokonát is al kalmazta, jó fizetésért. Az eladásra gazdasági indokot alig tudott felhozni az elnök. Nehéz is lenne gazdasági indokot találni, hiszen az üzem nyereséges. Mindössze huszonnégyen dolgoznak itt és tavaly hárommillió forint nyereséget fizettek be a tsz közös kasszájába. Erre az év­re 3 millió 400 ezer forint nyereséget terveztek az üzemben, s az év első felé ben már 2 millió 440 ezer fo rint nyereséget könyvelhet­tek el. Az üzem vezetői és dolgozói egybehangzóan állí­tották; van munkájuk négy megyében, nem félnek attól, hogy csődbe jutnak. A tsz-elnök kellemetlen meglepetéssel szolgált a dol­gozóknak — és viszont. A dolgozók bejelentették, hogy munkástanácsot alakítottak, s az önkormányzatuk nem az eladás, hanem a maradás mellett döntött. Sakknyelven szólva tehát patthelyzet van. Hétfőn lépni kell(ene), de hová? Üönteni kell, de ne tűzoltómunkával.- ; > ''ti (nábrádi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents