Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám

Csehszlovákiai választássk Az első nem hivatalos becslések szerint a Polgári Fórum és a szlovákiai test­vérszervezete, a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen mozga­lom elsöprő győzelmet ara­tott a szombaton délután két órakor véget ért csehszlová­kiai kétnapos parlamenti vá­lasztásokon. A szövetségi parlament Népi Kamarájá­ban a második helyen az ed­digi becslések szerint a ke­reszténydemokrata választási koalíció áll, a Nemzetek Ka­marájában — ahova a cseh és a szlovák országrészből azonos számban küldenek képviselőket — a csehországi szekcióban a kommunista párt, a szlovákiaiban a ke­reszténydemokraták vannak a második helyen. Koszorizás Párizsban Koszorút helyezett el szombaton délután Párizs­ban Nagy Imre emlékművé­nél a Magyar Köztársaság kormánya nevében dr. Kiss Gyula, tárca nélküli minisz­ter, a Független Kisgazda- párt főtitkára. Az emlékmű­vet Nagy Imrének és társai­nak 1988-ban állították fel, jelképes sírként, a Pere La- chaise temetőben. A rövid kegyeletes meg­emlékezésen Kiss Gyula hangsúlyozta: Nagy Imre ma már megkapta hazájától a méltó megemlékezést és azo­kat a célkitűzéseket, amelye­ket társaival együtt maga elé tűzött, a szabad és demokra­tikus választással hivatalba lépett kormány megvalósítja. Oroszországi pártértekeziet A XXVIII. kongresszust megelőző oroszországi párt­értekezlet meghatározó je­lentőségű lesz, amelyen a küldöttek az átalakítás öt évének tapasztalatait hiva­tottak elemezni, és a kong­resszuson dönteni kell az oroszországi KP megalakí­tásáról is — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, szovjet elnök az értekezletet előkészítő bi­zottság és a KB Oroszorszá­gi Hivatalának szombati ülé­sén. XLVII. évfolyam. 135. szám ÁRA: 4,30 FORINT íj minőségű együttműködés Rövid hivatalos látogatását befejezve szombaton elutazott Budapestről Tadeusz Mazowiecki, a Lengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A lengyel politikus Antall Jó­zsef miniszterelnök meghívására folytatott tárgyalásokat hazánkban. A lengyel min is zterelnök itt tartózkodása során meg­beszélést folytatott Jeszensz­ky Géza külügyminiszterrel, találkozott a Parlament há­rom ellenzéki pártja — a Szabad Demokratáik Szövet­sége, a Fiatal Demokraták Szövetsége és a Magyár Szo­cialista Párt — képviselői­vel, véleményt cserélve a ke­let-európai változásokról, s ebben Magyarország és Len­gyelország szerepéről. A pártokkal folytatott megbe­szélések Tadeusz Mazowiec­ki értékelése szerint jelentő­sen bővítették ismereteit a magyarországi helyzetről, s tükrözték: az országban lé­tezik egv demokratikus kon­szenzus. Az elutazás előtt a két kor­mányfő nemzetközi sajbó- konfenenci át tartott, amely­nek központi témája Ma- gyaromszágmalk a Varsói Szerződésből való kilépési szándéka volt. A hagyomá­nyosan elhangzott beveze­tőikben Tadeusz Mazowiecki rendkívül gyümölcsözőnek értékelte rövid látogatását, Antall József pedig történel­mi jelentőségűnek minősítet­te találkozásukat mind a na­pokban Moszkvában, mind pedig most Budapesten. Tadeusz Mazowiecki a Varsói Szerződéssel össze­függésben arról beszélt: Len­gyelország egyetért a szerző­dés gyökeres reformjával, s a majdan kialakítandó kol­lektív európai biztonsági rendszerrel. Az viszont tény — tette hozzá —, hogy a VSZ ma már nem jelent be­avatkozási lehetőséget tag­országai belügyeibe, s azt a jövőben átmeneti jelleggel kell ■ fenntartaná az európai biztonsági rendszer kiépülé­séig. Addig azonban a tagor­szágok számára minden szfé­rában, különösen katonai te­rületen teljes egyenjogúságot kell biztosítani. Cserkcszfogadalmat tettek tegnap a 285-ös számú Szent- I'ászlo Cserkész Csapat fiataljai Nyíregyházán, a római katolikus templomban. (B. A.) A Mózessel búcsúzó fesztivál T egnap este Madách Imre Mózesének be­mutatójával, ame­lyet a marosvásárhelyi Magyar Színház tartott, véget ért Kisvárdán a II. Magyar Nemzetiségi Szín­házak Fesztiválja. A négy­napos rendezvényen nyolc, határainkon túl működő színház lépett a közön­ség elé. A fesztivál közép­pontjában a nemzetisé­gekkel foglalkozó szimpó­zium állt. (Felvételünkön a Mózes egy jelenete lát­ható.) Szakszervezeti liga Kisvárdán Megalakult Kisvárdán a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának he­lyi szervezete. A liga a már megalakult demokratikus szakszervezetek és a jövőben megalakuló hasonló szerve­zetek érdekképviseletét kí­vánja ellátni. A szervezel céljai közé tartozik a külön­böző szakszerveztekbe tö­mörült munkavállalók érdek - védelme és hatékony képvi - selete a városi önkormány­zatban. Alakulásakor a Bessenyei György Gimnázium, a 111-es Szakmunkásképző Intézet és a 4-es számú Általános Iskola pedagógusainak demokra tikus szakszervezete, vala­mint az egészégügyi dolgozók kisvárdai demokratikus szak- szervezete jelentette be a ligában való részvételét. ft mull a iovaben nvónvul m Emlékező gyászistentisztelet a zsidó temetőben Az ökumenikus istentisztelet résztvevői a nyíregyházi zsidó temetőben. Képünkön: Acher Ehrenfeld főrabbi gyászbeszé­dét tartja. (Balázs A. felv.) A színjáték ára Emlékező gyászistentiszte­letet tartottak vasárnap Nyíregyházán, a Kótaji úti temetőben a fasiszták által elhurcolt nyíregyházi zsidó­ság elpusztításának tt. év­fordulóján. 1944-ben a nyír­egyházi gettóból 5996 embert hurcoltak el, közülük alig ez­ren tértek vissza. Szaboles- Szatmár megyéből tizenhét­ezer ember elhurcolásáról tudnak a krónikák, akik kö­zött 2765 gyermek is volt. A gyászistentiszteletre el­jött Csabai Lászlóné, a váro­si tanács elnökasszonya, az egyházak elöljárói, a tiszán­túli izraelita hitközség kép­viselője. , A magyarországi zsidóság történetének legtragikusabb időszakát jelentette a máso­dik világháború. Az egykori tragédia nyomát mutatja az is, hogy az emlékező gyászis­tentiszteleten alig százan foglaltak helyet a székeken. A felújított emlékmű előtt elhangzott beszédek sorra vették a zsidóság történeté­nek legfontosabb állomásait. A gyászbeszédet Ashar Ehrenfeld főrabbi tartotta. — Megrendültén állok önök előtt, mert nekem ez az első mártírünnepség, amelyen részt veszek Magyarországon. A négyezer éves zsidó törté­nelem során sokat szenvedett népünket sokszor akarták ki­irtani, de olyan, mint ebben a században, még nem volt. Népünknek egyharmadát el­pusztították, csak azért! mert zsidó volt. De nemcsak hat­millió zsidó pusztult el — folytatta —, hanem megsem­misült az európai civilizáció is. Elvesztette a tekintélyét. Mostani feladatunk az. hogy megállítsuk az előítéleteket, hogy emberszerető, jobb vi­lágot teremtsünk. Tiszteljük a különbséget, legyünk tole­ránsak egymás iránt, egymás hite iránt. Singer Ödön budapesti fő­rabbi Jeremiás prófétát idéz­te, az egyetemes szeretet pa­(Folytatás a 4. oldalon) A z elmúlt hét kiemelke­dő jelentőségű kultu­rális eseménye volt a Kisvárdán zajló II. Magyar Nemzetiségi Színházak Fesz­tiválja. A vasárnap befeje­ződött rendezvénysorozaton a határainkon kívül műkö­dő magyar színházak mu­tatkoztak be. Ott voltak a beregszásziak, a kassaiak, az újvidékiek, a szabad­kaiak, a szatmárnémetiek, a kolozsváriak, a maros­vásárhelyiek és a sepsi- szentgyörgyiek. Soha Magyarországon egy­szerre és együtt nem volt még ennyi színtársulat, rendezőkkel, színházveze­tőkkel jelen, mint most Kis­várdán. Ezért szívesebben nevezzük országos jelentő­ségűnek az eseményt. De ahhoz sem kell nagy bátor­ság, hogy végiggondoljuk: mit jelentett ez a találkozó a résztvevőknek? A bereg­szászi és az újvidéki, a sza­badkai és a sepsiszentgyör­gyi, a kolozsvári és szatmár­németi művészeknek. Akik talán éppen itt találkoztak először, s akik az első meg­hatódott percek után azt mondták: ez így természe­tes. Az a döbbenetes, hogy nem így volt eddig! Távol áll tőlünk a hamis húrok pengetése, de azt mégsem hallgathatjuk el: az ide ér­kezett művészek az anyaor­szágba jöttek, érezni annak melegét, kézszorítását, biz­tatását. segítségét. Mert mindnyájuknak nagy szük­ségük van arra, hogy a szí­vükkel, az. idegeikkel, az eszükkel tapasztalják: az anyaországban élő magyar­ság valóban számít rájuk, érdeklődése, figyelme, se­gítsége nem konjukturális jellegű. Ök „csak” önmagu­kat tudták hozni, embersé­güket, hitüket, alázatukat, meg nem tört gerincüket. Mindnyájan a helyükön maradtak, mert tudják, hogy ott van rájuk szükség. Nem futhat mindenki vi­lággá, mert zavarossá lesz az ivóvíz, kiszáradnak a fenyőfák, bedőlnek a kerí­tések, a századokon át őr­zött népdalok hangjait el­fújja a szél. Ezért is kell becsülnünk és tisztelnünk őket. A nemzetiségi fesztivál négy napja során nyolc pro­dukciót láthatott a Kisvár- dára látogató. S egy napon át előadásokat hallgathatott a nemzetiségi lét és kultúra mai helyzetéről, Trianonról, múltunk, jelenünk és jö­vőnk számos, nyugtalanító kérdéseiről. A színházak vezetői társulatukról szá­moltak be. Parázs viták zajlottak a teremben is, a falain kívül is. De az egész tanácskozás­ra rátelepedett valami ke­serűség. Sem a magyar kor­mány, sem a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nem képviseltette magát. Egyik sem érezte fontosnak az eseményt. Véget értek a politikai küzdelmek, ame­lyekben volt értelme „ma- gyarkodni”, a határainkon túl élőkre hivatkozni? Mit gondoljanak a Kisvárdán tanácskozók a mai Magyar- országról? „Nem akarunk a belső politikai manipulá­ció eszközei lenni!” — mondta izgatottan az egyik felszólaló. A koncért, a ha­talmi posztokért folytatott marakodás miatt nem jutott idő és energia árra, ami hi­telesíthet minden politikai (politikusi) magatartást: azokra figyelni, akik képvi­seletére vállalkoztak. II Kelet­Magyarország XLVII. évfolyam. 135. szám ÁRA: 4,30 FORINT 1990. június 11., hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents