Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. június 11. A közönség nem akar repülni Színház Szatmárnémetiben Történelmi évad volt az idei mondja Parászka Miklós, a szatmárnémeti Északi Színház igazgatója. — A mi1 színházunk műsor- politikája' a decemberi for­dulat után is olyan maradt amilyen korábbat! volt. Nem kellett látványos for­dulatot végrehajtanunk. Mindig is olyan színházat akartunk csinálni, ami a mély folyamatokra figyel, arra, hogy mi történik az emberrel. Amit minden­képpen fel kell vállalnunk: az alakuló, vívódó, termé­szetes kapcpsolatait szerve­ző magyarságnak a színhá­zon keresztül is látnia kell önmagát. Szatmár, Máramaros és Szilágy megye a játszási körzetünk. Sok olyan hely van, ahová nagyon ritkán tudunk eljutni. A szokásos székelyföldi turnénk is — a feladatok torlódása miatt — az idén elmarad. Vi­szont beindult Szabolcs- Szatmár-Bereg megyével a kapcsolatunk. Csaknem tíz előadást tartottunk az idén, és mondhatom, nagy-nagy örömmel tettünk eleget a meghívásoknak. A korábbi években hangoztatott híd­szerep mostanában válik valósággá. Az idei évadban — a jel­legzetes közönség-darabo­kon kívül játszottunk Cse- hovot. Moliere-1. Shakes- peare-t. De a legfontosabb vállalkozásunk Sütő And­rás: Egy lócsiszár virágva- sárnapja című drámájának a bemutatása volt. A drá­ma egyúttal a decemberi forradalom története is volt. A kisvárdai nemzetiségi színházak fesztiválján Sha­kespeare: A vihar című drámájával szerepeltünk. — Miért pont A vihart választották? —- Az érvényes válaszok közül kettő: mert alapkér­dése — az ember és kultúra viszonya — a lehető legiz­galmasabb a számunkra. Mert a nagy shakespeare-í témák itt ismét felbukkan­nak, a színmű nemcsak epi­lógusa, hanem keresztmet­Az összeállítást Nagy István Attila készítette szete is az életműnek, ami­hez ily módon még inkább közelíthetünk. — Milyenek az Északi Színház közönségkapcsola­tai? — Szeretnénk a művész és a szórakoztató színház harmóniáját megteremteni, bár ez borzasztóan nehéz, és teljesen nem is valósít­ható meg. Ehhez sok min­den szükséges. Ügy néz ki, hogy a színészelvándorlás megállt. A következő évad­ban erősödik a társulat. Régen nagyon sok mű­vészetpártoló ember élt a városban. Ma a közönség nem nagyon ragaszkodik a színházhoz, nem hajlandó velünk repülni, bár az el­múlt időszakban mintha ebből a szempontból is történt volna változás. In­dividuális, befelé forduló városnak is szokták jelle­mezni Szatmárnémetit. A régóta itt élő románság gondolkodásmódjában, élet­formájában közeledett a magyarsághoz. De van egy egészen friss réteg, amely­nek tagjai az ország kü­lönböző részeiből érkeztek. ■Ez a réteg nem érti meg az itteni magyarságot, az em­lékezetes március 15-i ese­mények résztvevői is zöm­mel közülük kerültek ki. — Hogyan működik a színház az új körülmények között? — Megnőtt az állami tá­mogatás. Készült egy tör­vénytervezet, ami a színház működését is szabályozza (ha törvény lesz belőle); ennek most folyik a vitája. Tapasztalni a „puha dikta­túra” működését. Az a ve­szély is fennáll, hogy a ha­talom magára akarja hagy­ni a színházakat, mert az embereket a köznapi meg­élhetés gondjai foglalkoz­tatják. A színházak pedig nem szervesültek annyira, hogy értük az emberek az utcára menjenek. Távirat Sütő Andrásnak Kedves Sütő András! Először volt alkalmunk, hogy valamennyi kisebbsé­gi magyar színház Kisvárdán találkozhasson. Tőkés László védnökségével a megmaradás gondolatában szer­vezett előadások, beszélgetések során újra és újra jel­képként merül fel az ön emberi, művészi küzdelme és példája. Ez a találkozó az idő nyílását jelzi, de szo­morúan kell megállapítanunk, hogy amint az ön ellen szervezett merénylet is bizonyítja, ordas eszmék és a mapyarsápot mepsemmisítö indulatok tombolnak keleti Közép-Európánkban. Amidőn pyópyulást, jó egészséget és újabb műveket kívánunk. reméljük, hogy az elkö­vetkezendő egyiittléteinkben már személyesen is kö­zöttünk lehet, és szólhat azokról a gondokról és tenni- valókról, amelyekkel a színház is szolgálhatja a 15 mil­liós magyarság összetartozási érzését és megmaradását. A II. kisvárdai Magyar Nemzetiségi Színházi Fesz­tivál szervezői és résztvevői: a beregszászi Népszínház, a kolozsvári Állami Magyar Színház, a sepsiszentgyör­gyi Állami Színház Tamási Áron tagozata, a szabadkai Népszínház, a szatmári Északi Színház Magyar Tagoza­ta. a kassai Thália Színház, az újvidéki Magyar Szín­ház. a marosvásárhelyi Színház Magyar Tagozata. Jelenet Szigligeti Ede: A csikós című népszínművéből, amelyet a beregszászi Népszínház adott elő. (Balázs A. fel­vétele) Amatőrök a profik között Onállő magyar színház Beregszászon A beregszászi amatőr Népszínház 1952-ben ala­kult. s azóta megszakítás nélkül működik. Tagjai kö­zött van orvos, tanító, nép­művelő, gyári munkás. Évente 50—60 előadást tar­tanak. sokat tájolnak. Olyan helyekre is elviszik a magyar szót. ahová hiva­tásos színház sohasem jut­na el. Az eddig bemutatott darabok fele szovjet, a fe­le magyar szerző munkája volt. Schober Ottó. a csoport vezetője, rendező, színész a kezdetektől irányítja a munkát. — Szeretnénk mi­nél több magyar darabot bemutatni — mondja. — Ma a népművészet a reneszán­szát éli. éppen ezért a fi­gyelmünk most a népszín­művek felé fordul. De nem a vasárnapozó, daloló, nép­viseletbe öltözött parasztot szeretnénk bemutatni, ha­nem őszintén, tisztán be­szélni az életünkről. Mos­tanában Kárpátaljáról is sok magyar települ át. arra törekszünk, hogy ezt a mi eszközeinkkel is befolyásol­juk. Rá akarjuk venni az embereket, hogy maradja­nak itt. éljék itt a magyar emberek életét. — Ha jól tudom, hama­rosan önálló színháza lesz a magyarságnak Beregszá­szon. — Először az ötvenes években vetődött fel az ön­álló magyar színház létre­hozásának a gondolata. Ak­koriban erről szó sem lehe­tett. Érdekes módon 1988- ban a megyei és járási pártbizottság vetette fel is­mét. hogy legyen Kárpátal­ján — a Népszínház bázi­sán — egy magyar nyelvű színház. Nem önálló épület­ről van szó. hanem a je­lenlegi művelődési házat alakítják át. hogy megfe­leljen a profi színházi kö­vetelményeknek. Körülbe­lül 2,5 millió rubelbe kerül az átalakítás, ami a mi vi­szonyaink között nagyon nagy összeg. A színházat 1992-re kellene átadni. — Ezek szerint színház- épület már lesz . . . — Kijevben 1989-ben egy' magyar osztály indult a fő­iskolán. Ha végeznek, ők lesznek az Állami Magyar Színház első diplomás mű­vészei. Tizenhat színészie­lölt és három rendező ké­szül hozzánk. Természete­sen a társulat kiegészül a jelenlegi csoport tagjaival. Életem nagy pillanata lesz a megnyitó előadás. Elballagtak a nyolcadikosok Fehérgyarmaton is a hét végén ballagtak az általános iskolák diákjai. A ballagáson részt vettek a kárpátaljai Nagybereg középiskolájának diákjai, s műsorral köszöntötték a hal­latokat. A tárgyalóteremből Betörők lakat alatt Butikba, boltba, garázsba, magánlakás ba, vikendlházfoa egyaránt betörtek. A gátlás­talan, visszaeső bűnözök mindent vittek, ami a kezük ügyébe került. Az öt nagy cserkészi fiatal­ember: Rácz István, Poczko- di András, Káka Béla, Káka Mihály és Kiss József betö­réseikkel hetekig rettegésben tartották a környéket. Az egyik nyíregyházi butikba egymás után háromszor tör­tek be. Igaz, a második al­kalommal betörésük zajára a környéken liakók felfigyel­tek, erre elmenekültek. De a két sikeres akciójuk során összesen 210 ezer fariint érté­kű ruhát tulajdonítottak el. Arcátlanul, gátlás nélkül tör­tek be ugyanarra a helyre harmadszor is! Későibb Nyír­egyházán egy magán aján­dékboltot is meglátogattak — záróra után. Innen majdnem 60 ezer forint értékkel tá­vozták. Egy újabb nyíregyhá­zi butikba is betörtek, ahon­nan 13 ezer forint értékű ru­hát vittek magúikkal. Aztán egy tanyiabokorban lévő hét­végi házba hatoltak be, in­nen, használt lószerszámot, permetezőgépet, motoros szi­vattyút és egy légpuskát (!) vittek magukkal. A rendőr­ség a légpuskát később vissza­vette tőlük. Az éjszakai műszakban „dolgozó” banda egy hajnal­ban a tiszaeszlári ABC-áru- - házból szeszes italt, kávét, műszaki cikkeket vitt magá­val. Rácz Istvánt három és fél év fegyházra ítélték, ő felté­teles szabadlábra nem bo­csátható. Poczkodi András büntetése háromra év börtön, ő sem jöhet feltételes sza­badlábra. Kiss József másfél év börtönt, kapott, amit le kell töltenie. Kóka Bélát két év börtönre ítélték, Kóka Mihálynak a javítóintézeti nevelését rendelte el a bíró­ság. N. L,. Egy nagy kert az ország Életünk finn szemmel Kajaaniból, Nyíregyháza finn testvérvárosából járt a megyeszékhelyen a napokban egy tanácsi delegáció. A kül­döttség tagjai sajtótájékozta­tót is tartottak, akkor készült az alábbi beszélgetés a kis csoport vezetőjével, Kalevi Yliniemivel. O A pár napos itt-tartóz- kodás éppen csak egy-egy élmény átélésére elég. Hadd kérdezzem meg mégis, mi ragadta meg az önök fi­gyelmét? — Szép város Nyíregyhá­za, szembetűnő a sok építke­zés. Véleményem szerint ez annak a bizonyítéka, hogy itt biznak a jövőben az em­berek. Arra is felfigyeltünk, hogy milyen gazdag a kör­nyező vidék. Látszik, hogy a mezőgazdaság a megélhetés alapja, s úgy tűnik, az or­szág önellátó, minden meg­van, ami kell. Gondozottak a szántóföldek, szinte egy nagy kertnek tekinthető az egész ország. O Látogatásaik során ta­lálkoztak-e olyan dologgal, ami esetleg Finnországban újdonságnak számítana? — Tetszett, ahogy a város­ban az idősekkel foglalkoz­nak. Ellátogattunk ugyanis egy idősek klubjába, vala­mint az Evangélikus Szere­tetotthonba. Nekünk is tenni kellene valamit otthon az idősekért. O Arra kérem, hogy ne csak a jó, hanem a negatív tapasztalatokat is mondja el. — Inkább országos ügy az, amit meg szeretnék említeni. Arra figyeltünk fel, hogy nem megfelelő a közlekedési biztonság. Gondolok itt pél­dául arra, hogy a bennünket szállító magyar sofőr nem kapcsolta be a biztonsági övét, holott Finnországban még hátul is kötelező. Egy másik észrevételünk az, hogy a környezetvédelem sem megfelelő O Hazánkban ősszel hely- hatósági választások lesz­nek, s ezen valószínűleg va­lamennyi párt indítja majd képviselőit. Kajaani város tanácsának e téren gazdag tapasztalatai vannak. Mi­lyen tanácsokat, észrevéte­leket tudna adni nekünk’’ — A legjobb az lenne, ha valamennyi párt képviseltet­né magát a tanácsban, még akkor is, ha kicsi a párt lét­száma a területen. A tanács fő célja a város és köriíyeze- tének alakítása, s ezt nem szabad alárendelni az ellen­zéki pártok és a többségi pár­tok ellentétjeinek. Ugyanak­kor a demokráciának is meg­vannak az árnyoldalai. Elő­fordul. hogy egy-egy kis párt, amely nem jutott be a ta­nácsba, a népszerűsége érde­kében olyan javaslatokat mond az embereknek, ame­lyek homlokegyenest ütköz­nek a tanács intézkedéseivel. Épp ezért a megválasztott vá­rosi tanácsnak arra kell tö­rekednie, hogy megtalálja azokat a célkitűzéseket, ame­lyeket mindenki el tud fo­gadni. O Ügy tűnik, hogy a két város közötti kapcsolat ki­merül néhány vezető és kulturális csoport látogatá­sában. Milyen területeken lehetne még szélesíteni a testvérvárosi kapcsolatokat? — A kulturális együttmű­ködés valóban széles körű, ezért most már mi is más te­rületeken szeretnénk erősí­teni a kapcsolatokat. Jó vol­na, ha az otthoni és az itte­ni vállalkozók összefogná­nak, alkalmat kell találni az együttműködésre. Talán jó példa lesz erre egy szálloda- építés, amelyben egy finn vállalkozó is részt vesz, s ta­lán akkor majd többen láto­gatnak el Kajaaniból Nyír­egyházára. A családi cseré­ket is fontosnak tartjuk, va­lamint különböző szerveze­tek, intézmények együttmű­ködését. (mml) | Magyar Nemzetiségi Színházak ^ / ^ ® f I* fl MB ¥ 'smo. Fesztiválja, Kisvaraa

Next

/
Thumbnails
Contents