Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-30 / 152. szám

1990. június 30.

HÉTVÉGI MELLÉKLETE

Antal Attila:

Valaki a lépcsöházból

Az utcán találtak rá tegnap kijelentkezett mellőlünk végleg presszója törzsasztalán szegfűk FOGLALT — apró betűk egy kártyán emléke meg-megremeg a cigarettafüstben mondják

bolondult a sima futású szép autókért (neki persze sosem voltra cégét vezette) nevén szólítják itt is ott is dédelgetik szava járását siratja elvált felesége lánya ki nem látogatta három éve

Hangszeres-énekes együttes:

A Capella Savaria

Kótics Ferenc: Héliosz paripái

Tizenegy évvel ezelőtt, 1981 -ben alakult meg a Capella Savaria kamaraegyüttes, amely célul tűzte ki a 17-18. század zenéjének korhű megszólaltatását. Repertoárjában Monteverditől Mozartig szólóművek és operák szerepelnek. Érdemes emlékezni a névre: a Capella egyik értelmezésben hangszeres-énekes

Konvertibilis művészet?

________________________________________________________________________________________________

Hetedféi évtizede Balázs Béla, jeles filmesztétánk azt remélte a virágkorában levő némafilmtől, hogy valamiféle egyetemes emberi nyelvet: honosít meg a földgolyón: gesztusok és arckifejezések mindenhol azonos jelentésű rendszerét. Szerencsére, ez nem valósult meg; a némafilmhősök olykor valóban „közérthető”, túljátszó taglejtései, szörnyű fintorai nem az egyetemes filmszínészet, hanem az egyetemes giccs eszköztárát gyarapították. A filmművészet egy- neműsítő fejlődése helyett nemzeti filmművészetek nagyszerű eredményei születtek. Bár még sokkal később is előfordult, hogy világsztárok valamely más kultúra filmprodukciójában vendégszerepeitek, s olyan ritka kivétel is akadt, mint Anthony Quinn, aki fölsorolhatatlanul sokféle náció megtestesítőjeként alakított hiteleset. De például a nagyszerű Marie-José Nat. a francia csillag Mészáros Márta egyik filmjében csődöt mondott mint magyar asszony, hiszen ő a maga élénk, számunkra szokatlan mediterrán gesztuskészletét vetette be a siker érdekében.

És a színházművészet? A vendégjátékok: költségesek. Nem véletlen, hogy nálunk is sokáig csak államközi cserék segítségével, egyezmények során zajlottak ilyenek. Mentek tőlünk, s jöttek hozzánk együttesek. Többnyire az akkoriban még szocialistának nevezett országokból, ritkábban Nyugatról is. Az eredeti nyelveket a közönség jobbára nem értette, a nézőtéren rosszul hangszigetelt fordítóberendezések ciripeltek, olykor hangosabban, mint magának a színpadi jelenetnek a szereplői. Az is megesett — főként a könnyedebb műfajokban —, hogy a színészek a vendéglátó ország nyelvén mondták a darab némely részletét (volt, amikor a teljes szöveget így tanulták meg); s ahol lehetett, megpróbáltak a vendégjáték „igényeihez" alkalmazni a produkciót. Az efféle cserék valódi művészi élménnyel csak ritkán szolgáltak; kétoldalú megállapodások „kipipált” tételeinek hatottak. Nem csoda,

hogy az ilyen típusú találkozások gyakorlatától, a „barátság" efféle — drátja, de keveset mondó — látványosságaitól megcsömörlöttünk. Nem éppen zsúfolt nézőtéren eltikkadt funkcionáriusok unatkoztak az első sorokban.

De már a hetvenes-nyolcvanas években, a kaposváriak nem könnyű áttörése nyomán megjelent a magyar színházművészet a szakmai élet nemzetközi fórumain, Párizsban, Belgrádban stb. Ezeken a színházér- tö közönség mindenfajta — szórakoztató célzatú, a könnyedebb befogadást segítő — „utókezelés’ nélkül ismerhette meg az eredeti előadásokat. Legújabb példa erre a Katona József Színház vendégjátéka több földrészen s a legkülönfélébb kulturális környezetben.

Orosz klasszikust vittek, mégpedig nem oly módon, hogy orosz előadási stílust próbáltak utánozni vagy rekonstruálni, hanem jellegzetesen magyar iskolát képviseltek, amely a korszerű egyetemes színházművészet egyik hiteles, öntörvényű megnyilvánulásaként hatott.

Semmiféle megalkuvásra, „adaptációra” nem volt itt szükség: a vendéglátók nyelvén vetítették az előadás szövegét a színpad fölé; a közönség — láthattuk itthon a televíziós rögzítés segítségével —. azonnal és jól reagált az előtte zajló játékra. Persze nyilvánvaló, hogy valami más is megjelent ez alkalommal: a hozzáértő és tőkeerős közvetítő, amely hasznosan egészíti ki, erősíti föl az állami és társadalmi támogatást. (Ne legyenek azonban illúzióink: a szabadabb és merészebb forgalmazás fattyúhajtásai is mejélentek, hírt kaphattunk olyan produkcióról is, amely egy téves, hamis magyarságkép „kulturális” exportja révén a bóvli továbbélését is szavatolja.)

Helyünket keressük Európában. El-elhangzik a „vissza Európába!” jelszava, programja. De hiszen ott voltunk, ott vagyunk! Kultúránkat, művészetünket tekintve: okvetlenül. Mátyás korvináival, Zrínyivel, Petőfivel, Adyval, Bartókkal, Szinyei Merse Pállal, Jancsó Miklóssal. Ehhez újabb bizonyíték — és önérzetet adó, reményt keltő esemény — Zsámbé- kyék, Ascherék említett sikeres „kalandozása”. Konvertibilis pénzünk még nincsen, de bárhol a föld kerekén elismerésre számítható — és elismertetendő — „konvertibilis" kultúránk, művészetünk: igen. A kettő nem szükségszerűen tartozik egymáshoz; szegény nemzetközileg piacképtelen országnak !s lehetnek —- vannak is — jeles művészei, de boldogabb nemzetek eseteben ez a kétféle konvertibilitás már rég megszokott vívmányként létezik egymás mellett, s kölcsönös érdeket fejez ki.

Kőháti Zsolt

együttes, a Savaria pedig Szombathely római-kori neve.

A Capella Savaria fennállása óta 27 hanglemezfelvételt készített, ezek közül öt elnyerte az év hanglemeze díjat. Az együttes szerepelt Brazíliában, Chilében, mindkét Németországban, Csehszlovákiában, Franciaországban, Lengyel- országban és az északi államokban. Felvételt készített az együttessel a Magyar Rádió és Televízió, az ORF, a Belga Rádió, a DDR Rádió és TV, a Lengyel Rádió és TV... Mindig neves művészekkel együtt lép fel, például Zádori Máriával, Gregor Józseffel; állandó közreműködői között szerepel Nocholas McGegan, Gruy de May és Paul Esswood.

Június végén a Soproni Régizenei Napok nyitó- és zárókoncertjén lépnek fel, majd elkészítik Händel Tarpricore című felvételét. Nyáron finn, ősszel olasz, NSZK, francia és svájci turnék következnek.

Az együttes önfenntartó, semmiféle állami támogatásban nem részesül. Koncertjeit a szombathelyi Savaria Múzeum Régizene Baráti Köre segítségével rendezi. A Magyar Hitel Bank egy csembalót vásárolt számukra, akik nemcsak a régi zene fényét emelik.

— szakály —

Nem minden tárgy kötelező

Szentmihályi Szabó Péter:

Nekik az a fő

Örülnek a zászló- és óremgyárosok, nekik ez a kis glasznoszty csupa üzlet, pillanatok alatt piacra dobják a címereket, jelszavakat, a kitűzőket — nekik mindegy, Krisztus vagy Barabás, az a fő, hogy jól fogyjon mindenütt.

Örülnek a zászló- és éremgyárosok, s ha mi örülünk, örvendjenek ők is.

Csak azoktól félek, a{dk már tudják, holnapután milyen zászlókat, érmeket lesz egyedül érdemes gyártani újra.

(1989)

A közoktatás jelenlegi szerkezete nem ad túl nagy mozgásteret a tanulók számára. A gyerekek nyolcadikos korukban egész életre szóló döntésre kényszerülnek. Az esetek túlnyomó többségében csak az utolsó évfolyamban határozzák el magukat, hogy milyen szakmát választanak. Ennek megváltoztatására tettek kísérletet az elmúlt tanév során a nyírteleki 1-es számú általános iskolában.

A Művelődési Minisztérium által támogatott kísérlet egyrészt abból indult ki, hogy a 7. osztályosok milyen képességűek, és mi a továbbtanulási szándékuk. Ennek alapján a gyerekeket három csoportra osztották a magyar, a matematika, a fizika és a kémia órákon. A többi tantárgy ismereteit továbbra is osztálykeretekben sajátították el a tanulók, míg az orosz, ének, technika tanórákon csak az érdekelt csoportok vettek részt.

A kísérlet tapasztalatait folyamatosan dolgozzák fel. Eredményessége csak az elkövetkezendő években mutatható ki. A továbblépésről, a realitásról Majoros Józsefné, az iskola igazgatója számolt be:

—A csoportok kialakítása lehetőséget nyitott a tanulók személyiségének alaposabb megismerésére, képességeik valósabb, pontosabb feltárására. Pozitív tapasztalat, hogy a nevelők ideálisnak mondható létszámmal dolgoztak.

Kezdetben feszültséget okozott a nevelők között, hogy mennyi legyen az ideális létszám, mennyi az alsó és felső hatara annak a tudásnak, amit a csoportoknak el kell sajátítani, vagy milyenek legyenek az elvárások és az igények.

— A kísérlet arra is jó lehetőséget teremtett, hogy az iskolánk adottságaiból fakadó hátrányokat (pl. a település szórtsága miatt) behozzuk, és esélyegyenlőséget biztosítsunk a továbbtanulóknak. Kezdetben a szülők sem fogadták egységesen a döntésünket, de év végére kedvezőbb kép alakult ki, elsősorban a gyerekek véleménynyilvánítása alapján. D. M.

Bibó István politikai

íródott a II. világháború előtti években

Jónéhány apró ajándékot kaptunk már parlamenti képviselői minőségünkben, de nekem ez a kis írás nyújtotta a legnagyobb élményt, szerzett a legnagyobb örömöt. A munka „Bibó István politikai tízparancsolata" címet viseli. Annak a Bibó Istvánnak a munkájáról van szó, akitől oly sokat tanulhattunk a demokrácia elveiről, s aki személyes példát is mutatott

az egyéni kiállásból, bátorságból. Olyannyira aktuálisnak és fontosnak érzem ezt az írást, hogy engedtessék meg nekem, hogy megosszam Önökkel. Fogadjak tiszta szívvel és érdeklődéssel:

Mádi László országgyűlési képviselő FIDESZ

A szabadságszerető ember

1. Megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet magának semmi címen nem követel, másnak pedig sem úr voltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért vagy érdeméért.

Senki emberfia előtt meg nem alázkodik. alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.

2. Magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.

3. A maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi munka kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását s egyáltalán, semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.

4. Őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége, megfelelő jogvédelemben és garanciában részesítése felett.

5. Szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan, és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát és méltóságát veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogva tartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.

6. Gyűlésben, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokos- kodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.

7. Semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.

8. Minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.

9. Minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történhetik.

10. Bízik a közösség erejében, az emberek többségének a tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándékok győzelemre vihetőségében való hitet.

H. Német Katalin: Egyszeri látomás

II Kelet_ A Magyarország

7