Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

1990. június 2. HÉTVÉGI MELLÉKLETE 11 I Tiszabecs még | másfél évvel eze­lőtt is egy volt a I sok apró szatmári faluból. Termé­szeti szépségek, ide, vendégsze­rető helybéliek I oda — némi túl­zással idegen itt csak akkor fordult meg, ha bolondja volt a Tiszának, vagy ha véletlenül eltévesztette a Magosligetre, Milotára kanyarodó utat. Csupán a sódert szállító teher­autók dübörögtek át a községen, de azok vezetőit sem a kíváncsiság haj­totta ide. Ám a múlt év tavasza óta nagyot fordult a világ kereke. Amiben negyven esztendeig hiába remény­kedtek a Tisza mentén élők, hirtelen valóra vált: megnyitották Becs és Tiszaújlak között a határt, s megkez­dődött a népvándorlás. Az odaátiak fő célja Fehérgyarmat és Mátészal­ka, ám ritka az a vendég, aki ne térne be Becsre is. A főutcán nemrég még akár cikkcakkban is kóvályoghatott autójával az ember, ha úgy tartotta a kedve, ám mostanában igencsak észnél kell lennie, hogy elférjen az ott parkoló szovjet kocsik között. Generációkra visszatekintő, de már-már füstté váló rokoni és baráti kapcsolatok fonódnak újjá, s hogy a kötelékek még erősebbek legyenek, a fiatalok is tesznek róla. Házassá­gok köttetnek, az elmúlt hónapok­ban négy becsi legény is a Tiszán túlról hozott asszonyt magának. Ám az elvándorló lelkeket sajnos ők sem pótolhatják, mert mint Ba­logh Sándor tanácselnöktől hallom, az elmúlt tíz évben a lakók száma — kivéve az utóbbi egy-két esztendőt — folyamatosan csökkent, most alig haladja meg az ezeregyszázat. De­Beszélő kövek hát nem újdonság ez ezen a tájon, hasonló folyamat figyelhető meg a környező településeken, Uszkán, Magosligeten, Tiszacsécsén is. Ta­lán egyedül a szomszédos Milota a kivétel, ahol az emberek kitartanak. Igaz, van egy stabil termelőszövet­kezetük, ahol biztos munkát talál­nak a helybéliek. Nem mondható ez viszont el sajnos Becsről, ahol jó ideje bukdácsol már a közös gazda­ság, igaz, a tavalyi eredmények azt mutatják, talán talpra tud állni. Ha a téesz erőtlen is, ez a falu képén aligha látszik. Más, ezerlel­kes szatmári közösség összetenné a két kezét, ha a becsi középületeknek csak a felével rendelkezne. Új, igen szép tornateremmel ellátott általá­nos iskola, megyén túl is ismert kul- túrház, gyógyszertár, orvosi rende­lő. takarékszövetkezet, étterem, két ABC, két zöldség-és tápb'olt, ve­gyesbolt, butik, déligyümölcsöket és más Ínyencségeket kínáló szak- üzlet... akár egy tisztességes kisvá­ros. Ha az aprófalvak többsége jog­gal szidja is a körzetesítést, Tisza­becs jól járt vele. Mint ahogy a határ megnyitásával is, mert ha a boltok egy része kimondottan a külföldiek kiszolgálására is épült, szívesen lá­tott vendég ott természetesen a hely­béli is. Különösen manapság, hogy a Ti­szán túlról jövők többségének zse­bében legfeljebb néhány forint csö­rög. Ráadásul a vámosok is a kö­nyörtelenebb arcukat mutatják mos­tanában, kíméletlenül megsarcolják az átlépőket, két-három atlétával. / r a i • • 1 • • \ / Tűkor \ v títkoi 7 ülj •• J •• gatyával pedig nem nagyon lehet üzletelni. Kár érte, mert a Tiszán innen és túl élők között mindig élénk keres­kedelem zajlott. Még a két világhá­ború között is, amikor a csehek vol­tak odaát a nyeregben. — Még ma is vannak olyan t kútjaink, melyeket a távoli Hömlőcről hozott pattintott- kövekből rak ták ki — mondja az elnök. — A höm- lőci ru­szinok adták a követ, a salánki- ak a fát becsiek meg cseré ben a búzát. De voltak ennél érdekesebb dolgok is. Számtalan becsi gaz dának volt szőlője a Beregszász mellett muzsalyi, benei hegyen, s nyugodtan átjárhattak kapálni, per­metezni...! Nem volt az az esztélen szigorúság, mint az azt követóidők­ben. A beregszászi, szőlősi hegyek oly közeliek, még tiszta idő sem kell, hogy idelátszanak a becsiek is in­kább velük, mint a gyarmatiakkal, vagy a szalkaiakkal tartották a kap­csolatot. A negyvennyolcas, vagy a még távolabbi, Rákóczi vezette sza­.1.. mai Kis utca volt egykor a főutca badságharcban is az újlakiakkal, bökényiekkel, feketeardóiakkal fogtak kardot s kaszát, hogy védjék az édes hazát, űzzék a kutya laban­cát. Ki ne tudná, itt a község határá­ban vívta a nagyságos fejedelem első győztes csatáját, Bajnok névvel illeti azt a he­lyet ma is a nép. A fejedelem a száműzeté­sében írott naplójá­ban így emlék­szik erre: „Julius vége felé biz­tos forrá- sokból megtud­tam, hogy Bereg és Ugocsa megyék ellenséges nemessége, száz német gyalogossal Szatmár helyőrségéből és ugyanannyi lovassal a Montecuc- coli ezredből Tiszabecsnél foglalt állást... Az volt a szándékuk, hogy megakadályozzák a folyón való át­kelésemet... Elhatároztam, hogy nagy gyorsasággal és titkon nyomu­lok előre a szomszédos hegyek és erdők rejtekutjain át és megtáma­dom őket... Azok a lovasok, akik... Zavadkánál csatlakoztak hozzám, nagy bátorsággal megtámadták őket. De féltem, hogy a legvitézeb­beket közülük elvesztem, s ezért el­határoztam, hogy a gyalogság meg­érkeztéig abbahagyom a támadást. De addigra ez a lovasság zárt sorok­ban támadva teljesen szétszórta az ellenséget: egyik része a Tiszának szaladt és belefulladt a mocsárba, a többiek futottak, de ezeket elfogták vagy megölték. Ez volt az első ösz- szecsapás.” Ismeri természtesen e sorokat az idős Pinczés József is, de tud ő olya­nokról is, melyekről a fejedelem aligha tudhatott. Például arról, hon­nan kapta a nevét Becs. Ám még mi­előtt erről beszélne, felküldi az el­nököl, a padlásra. Ugyan hozná már le „azokat” a köveket, mert neki izü­Ebéd előtti terefere letes a karja, nem bír kapaszkodni. Szóval, ahogy a régi emlékeket idézi, a falut úgy fogja körül a Tisza, mint amilyen a szárnyas jószágok nyaka, begye. így kapta előbb a község a Begy nevet, mely aztán Becsre módosult. Azt is beszélik, hogy a halászok becses helye volt e Tisza-szakasz egykor, s ők adták a nevet. Ki tudja...? Az viszont biztos, hogy a falu alig száz esztendeje kényszerült a mai helyére, a régi templom is bent állt a mai ártéren. .Elűzte őket a partot szaggató folyó. De közben fentről megérkeztek a kövek, s házigazdánk óvatosan a kerti asztalra teszi őket. — No. mondják meg, mik ezek? — pillant ránk jelentőségteljesen. A tanácselnök nem először látta már őket, de nem szól, várja, hogy nyilatkozzam én. Nézem, forgatom a Tisza-hozta öklömnyi, két öklöm- nyi köveket, de csak tanácstalanul pislogok. — Hát nem látja, ősállatok kopo­nyái!? — unja meg tétovázásunkat a nagy kutató hírében álló öregúr, s kezébe veszi az egyiket. — Ez egy ősmajom koponyája. Nézzék meg, itt a szeme, itt az orra, alul meg a szája... Ez pedig megkövesedett tek­nősbéka. Ugye a Kárpátok csúcsai kétszázmillió évesek, ezek az álla­tok százötven millió éve élhettek. Hatalmas, évszázados diófák tor­nyosodnak fölöttünk, a köveken vé­kony fénycsíkok cikkáznak. Köze­lebb hajiunk a kövekhez... s való­ban, ezek tényleg koponyák lehettek egykor. Vagy csak ezek az árnyékok játszanak velünk...? Már magunk sem tudjuk, hogy hisszük-e vagy nem, a régvi It állatok maradványa­it, ám Pinczé , Józsefnek ez is éppen elég. Felébn .ztette bennünk a kí­váncsiságot. ezentúl nem rohan- gászunk ma,d vakon. Lehajlunk majd, ha valamit látunk a földön, vízparton. L búnk alatt, az orrunk előtt. Útmutatásként is felfogható ez a remény. S talán megszívleli majd nemcsak e sorok írója, de az olvasó­ja is. Balogh Géza A Író, rövidnadrágos kisfiúcska- ent szinte valamennyi nyara­mat nagyszüleimnél töltöttem falun. Hétfő délelőttönként már Jtagyon vártuk a postást, hiszen az újsággal együtt rendszeresen hozott 2—3 lottószelvényt is nagyapámnak. A sok kerti, szántóföldi munka mellett arra mindig jutott ideje, hogy komótosan ki­töltse a szelvényeket, s hogy reszkető kezével odarója kusza vonalakkal nevét és címét. Ahogy készen volt, mi gyerme­kek már futottunk is bedobni a szelvénye­ket, hogy még időben megérkezzenek. Aztán egész héten izgatottan vártuk az akkor még péntek délelőtti húzást. Re­ménykedtünk, bizakodtunk, hiszen mi is érdekeltek voltunk. Egyszer ugyanis nagypapa kijelentette, ha nagyobb nyere­ményhez jut, mind az öt unokájának vesz egy biciklit. Hétről hétre, hónapról hó­napra szorgalmasan töltögette a szelvé­nyeket, de a beígért Kerékpárt nem kaptuk meg sohasem... Vajon hány olyan nagyapa, édesapa él hazánkban, aki a szeretet mellett szerény anyagi lehetőségei ellenére szeretné meglepni, megajándékozni családjának tagjait mindazzal, amire vágynak, amire szükségünk van? Akkor, hogy a munka mellett becsületes úton szerezzünk pénzt, talán az egyetlen lehetőség: meg kell környékezni Fortunát, a segítségével esetleg sikerünk lesz a szerencsejátékokban. Az emberek régóta játszanak szeren­csejátékokat, mindig is izgatta őket, hogy a „sorsot kihíva” mi lesz az eredmény. Sokan szeretik és keresik a kisebb-na- gyobb izgalmakat, szívesen próbára te­szik önmagukat és lehetőségeiket, ugyan­akkor egy tetemesebb nyereménnyel Harc Fortuna kegyeiért megadatik annak lehetősége, hogy anya­giak híján a megváltoztathatatlannak tűnő életmódból kitörjenek. Hogy anyagi hely­zetünk javulása érdekében milyen sokat remélünk a szerencsejátékoktól, mutatja az, hogy az elmúlt időszakban folyamato­san emelkedett a szerencsejátékokra a la­kosság által kifizetett összeg. Elég csak arra gondolnunk, milyen csábítónak tű­nik az, hogy 18—20 héten keresztül nincs ötös a lottón, s az 1 millió forintos nyere­ményalap így hétről hétre halmozódik. Míg korábban az OTP csak 12 ezer lottó- szelvényt értékesített hetente Nyíregyhá­zán, a több millió forintos tét hallatán valóságos lottóláz tört ki, s a május 10-i húzásra 110 ezer szelvény kelt el a me­gyeszékhelyen! Nem is győzték az áru­sok, postahivatalok rendesen nyomott szel­vényekkel ezt a nagymértékű felvásár­lást, biankó szelvényeket kellett kibocsá­tani, bár kezdetben még ebből sem volt elég. A lakosság vásárlási igénye azonban kiszámíthatatlan. Az elmúlt hetekben ugyanis azok is megpróbálkoztak az öt szám eltalálásával, akik eddig nem ját­szottak, ha pedig valaki megnyeri a hatal­mas összeget, akkor valószínűleg ismét vissza fog esni a szelvények iránti igény. A lottó és totó mellett nagy sikere van még a borítékos sorsjegyeknek és a bon­gónak. Pár évvel ezelőtt csak tavasszal és ősszel bocsátott ki az OTP borítékos sors­jegyet, de napjainkra már elmosódott az évszakok közötti különbség, folyamato­san lehet kapni, hiszen van rá igény. Az elmúlt évben megyénk lakossága 19 mil­lió forintot költött az 5 forintos sorsje­gyekre. Ennek a sorsjegynek befejező­dött a pályafutása, ebben az évben váltot­ta fel a 10 forintos. Népszerű volt tavaly a 20 forintos szuper sorsjegy is, 8 millió forinttal lett könnyebb a megyében a la­kosság pénztárcája. Újdonságként vezet­te be az OTP 1989 júliusában a bongót. Ez a játék hamar megkedveltette magát, Sza- bolcs-Szatmár-Beregben havonta ádag- ban 220 ezer bongó talált gazdára. Fortu­na sem fordult el az itt élőktől, már az első alkalommal nyertek a bongóval 700 ezer forintot, s általában minden húzáskor akad 70 ezer forintos nyeremény is. A legtöbben — éppen anyagi helyzetük miatt — nem fordíthatnak sok pénzt a szerencsejátékokra, csak 1—2 lottót, to­tót, bongót vesznek. Némi esélyük, remé­nyük természetesen van arra, hogy ked­vez nekik a szerencse, s pénzhez juthat­nak, s az egyre nehezedő életben számuk­ra ez nem is olyan kis dolog. A lehetősé­geket fontolgatva sokszor már az is ked­vező hatású lehet, ha kizökkenve a való­ságos helyzetből äz ember elábrándozik azon, mi mindenre költené a nyereményt, miben változna meg élete. A szerencsejá­tékok esetében is igaz az, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni. Vagyis, aki na­gyobb tőkét fektet a játékba, több lottót, totót tud venni, s így nagyobb a valószí­nűsége annak, hogy nyer a játékos. Az is tény, hogy a valószínűségszámítás ered­ményeit ismerők nagyobb eséllyel indul­nak képzetlen társaikkal szemben. Akik értenek hozzá, megpróbálnak üzletet csi­nálni abból, hogy kombinációkat árul­nak. Elég csak fellapozni lapunk áprilisi, májusi számainak hirdetéseit, látható, mennyien próbálnak meg hasznot húzni a lottó iránti kereslet fellendüléséből. Nyír- madától Budapesten keresztül Dombóvá­rig sokan hirdetik biztos nyerőként, igazi lottó-csodaként saját variációjukat. Az olvasóban jogosan merül fel a kérdés, ha ennyire biztosak a nyerőtalálatokban, miért nem játszanak ők? Az alacsonyabb életszínvonal nemcsak a szerencsejátékok fellendülésével, ha­nem a tiltott szerencsejátékok elterjedé­sével is együtt jár. Míg pár évvel ezelőtt a nyíregyházi városi tanács szabálysérté­si csoportjához egy feljelentés sem érke­zett, addig napjainkban ugrásszerűen megnőtt ezeknek az ügyeknek a száma. A tiltott szerencsejátékokhoz tartozik töb­bek között a snóbli, a ferbli, a huszonegy, a fájer, valamint az „itt a piros, hol a piros”. A tiltott szerencsejátékokat kipró­báló embereket általában a kíváncsiság, a tilos vonzása, valamint a közvetlen juta­lom hajtja. Az elmúlt hónapokban külö­nösen az „itt a piros, hol a piros” elneve­zésű játék terjedt el. Csak szét kell nézni egy-egy piaci napon a nyíregyházi Vásár­téren, 7—8 helyen is hívogatják hangos szóval az arrajárókat. A könnyű pénzdup­lázás reményében egy kis rábeszélés után leteszi az ezrest, vagy ezreseket a közép- iskolás és a nyugdíjas is, aztán lehajtott fejjel menekülnek onnan, hogy ne lássa senki sem szégyenkezésüket. Pedig ha egy kicsit még maradnának és jobban figyelnének, észrevennék, hogy a legtöb­ben, akik előttük nyertek, az mind beépí­tett ember, feladatuk a játékra csalogatás. S mindezt micsoda színészkedéssel te­szik. A játékvezető, ha fizetnie kell a ki- bicnek, fogja a fejét, bánatos arccal me­red előre. Aztán, ha a figyelő őr rendőrt jelez, eltűnnek hirtelen, a büfénél talál­koznak újra, ahol elosztják ismét maguk között a pénzt. A veszély elmúltával megint útjukra indulnak a gyufásskatulyák a szi­vacsgolyóval, s várják következő áldoza­tukat. napokban megalakult az új kor­A mány, s megismerhettük prog­ramjának irányelveit. Nem ti­tok, hogy a gazdasági program számol a munkanélküliség je­lentős növekedésével. A piacgazdálko­dás és a versenyhelyzet élénkülésével va­lószínűleg tovább nő a szegények száma, a bérből és fizetésből élők :k még több mindenről kell majd lerne aniuk. Ma­rad a remény, hogy f 'n yszer majd segít Fortuna. Ebben 1 va vesszői meg újra és újra a lottó , a bongói a sorsjegyet... ar Lászlt , A Magyarország

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents