Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
1990. június 2, A KM vendége Vaskó főhadnagy, a nyomozó Különleges státus illetné meg a nyomozót, ha lenne ilyen kategória a rendőri hierarchiában. Hiszen a tettes kiderítése, elfogása, a tett bizonyítása mind ráhárul. Ha kell, kétméteres kerítést ugrik át, börtönből szökött rabot fog el, késsel hadakozót fegyverez le, de beszélnie kell a fiatalkorú szüleivel, és nem árt, ha némi pedagógiai érzékkel áldotta meg a sors. Legyen pszichológus és vegye észre mikor bizonyíthatja be az elkövető előtt a cselekményt. Emellett legyen jó fellépésű, határozott egyéniség. És még mi minden kell ahhoz, hogy valaki vérbeli nyomozóvá váljon? Erre kerestünk választ Vaskó Zoltán főhadnagynál, aki a nyíregyházi városi rendőrkapitányság bűnüldözési alosztályának csoportvezetője. Kifejezetten a vagyon elleni bűncselekmények tartoznak hozzá, így manapság, sajnos, nem marad munka nélkül. Természetesen ő sem készült rendőrnek. Mint jó műszaki érzékű gyereket, a tisza- . .agyfalui iska.a u.an a Kos- suthba íratták és gépjármű technikát, autószerelést tanult. Minden úgy indult, hogy a szakmájában helyezkedik el. Dolgozott isaT'^' '-"V a Volánnál, majd a katonaság alatt megismerkedett az egyenruhások fegyelmezettebb életével. Elvégezte a tartalékos tisztképzőt, majd egy barátja ecsetelte előtte: milyen izgalmas dolgokat tapasztal a rendőrségen, hogy a nyomozó munkája mennyire változatos, hogy nincs két egyforma ügy és itt aztán csak az állja meg a helyét, aki legény a gáton. Szóval, Vaskó Zoltán kereken tíz esztendeje beállt rendőrnek. — Azóta sem bántam meg, noha ma sokkal nehezebb ezt a szolgálatot ellátni, mint korábban. Egyrészt jóval több a bűneset, naponta 10 és 30 közötti akta érkezik csak a mi alosztályunkra. Országos adat, hogy az ismertté vált bűncselekmények 80 (!) százaléka vagyon ellen irányul! Vagy lopással vagy erőszakkal kombinálva. Nem elég a hagyományos rendőri munkával felderíteni, elfogni a tettest és hnhi-7/-\n\/ítr»n' ot iinwot hqnom J O J , ■ manapság a közvélemény rosszalló megítélése ellen is hadakoznunk kell. Sokszor ez szélmalomharc, mert aki ma becsmérli a rendőrt, lehet, hogy este kirabolják és ő követeli a leghangosabban a közbiztonságot. Finoman szólva ma a rendőrök munkája nem a legnépszerűbb foglalkozás. Az utóbbi években a sajtóban megjelent egyes rendőri túlkapásokból sokan általánosítanak, hogy ilyenek a rendőrök. F’edig ezt valamennyi hivatásról elmondhatnánk, mert ha egy könyvelő sikkaszt, attól még nem mindegyikük olyan. A társadalmi megítélést jól mutatja az is, hogy kevés diplomás fiatal jelentkezik rendőrnek. Pedig különösen a nyomozók példája igazolja, rendkívül sokoldalú, tehetséges embereket foglalkoztatnak ezen a területen. A szuperzsaruról él egy kép bennünk. Aki gyors, ügyes, erős, jól bánik a fegyverrel, nem riad vissza a közelharctól. Vaskó Zoltán a tíz év alatt például egyszer sem kényszerült arra, hogy ember ellen fegyvert használjon, noha jócskán került veszélyes helyzetbe... — Szerencsére a félelmet nem ismerem, bízom abba, hogy puszta kézzel sikerül lefegyvereznem a támadó ellenfelemet. Még akkor is mellém szegődött a szerencse, amikor egy férfi mind a két kezében borotvával rontott nekem. Amíg az akcióalosztályon dolgoztam, gyakorta kerültem olyan helyzetbe, ami nem éppen angol kisaszonyok- nak való... A leleményért sem illik egy vérbeli nyomozónak a szomszédba mennie. Kitalálni az ellenfél következő lépését, ez már művészet. Pár éve Tiszalökön lépten-nyomon feltörték az italboltokat, presszókat és vittek minden mozdítható;. Vaskó Zoltán egy kollégájával az egyik presszóban már a negyedik éjszakát virrasztotta, amikor neszezésre figyeltek fel. A betörő óvatosan lr,-'zff«íte a lakatot, majd az álkulccsal próbálkozott. Még a lélegzetüket is visszafojtották a bent lapuló rendőrök, hagyták, .dolgozni” a betörőt. Mire az illető az italokat és a pénzt rámolta, felkattintották a villanyt és bizonyára a meglepetéstől a vártnál sokkal könnyebben elfogták a tetten ért bűnözőt. — Nincs mindig ilyen szerencsénk. Sok az úgynevezett utazó bűnöző, aki más városban követ el bűncslekményt. Gyakran nyomozunk mi is Pesten vagy segítünk más megyebeli kollegáinknak. Kicsúszhatott a kezünk közül az illetékességi terület betartása miatt valaki, amíg az országos körözést kiadhattuk. S emellett most már a szervezett bűnözéssel is számolnunk kell. Tudunk néhány bandáról, amelyek nem alkalomszerűen lopnak, garázdálkodnak. Még olyan is van, ahol fedőfoglalkozással mossák tisztára a tör>/nnt/tolnn ntnr* o-?«"**•-nAnif j - - — ■ - , Akár a maffia. A büntetés mértéke, a szabadságvesztés nem tartja visz- sza az elkövetőket. Humánusak a törvényeink, mondják az állampolgárok és az utóbbi hónapokban hozott rendelkezések a bűnelkövető emberi jogait mintha magasabbra helyeznék, mint a becsületes többség védelmét. A nyomozó szerint nemcsak rendőri, igazságszolgáltatási feladat a bűnözés visz- szaszorítása. Súlyos társadalmi gond, amelynek megoldását már a családban a neveléssel kell elkezdeni. Aki egyszer már bekerült a bűnelkövetők közé, nehéz kilépnie a körből. A visszaesők iszonyatosan nagy aránya igazolja ezt. Pedig nem született senki bűnözőnek. A Film Cinema Nosztalgia népi bölcsesség szerint alkalom szüli a tolvajt, de ha egyszer valaki rossz útra tér, nehéz ismét talpra állnia. Miért nézik tétlenül a rendőrök a verekedőket? — kérdezik gyakorta az emberek. De amíg a rendőrnek azzal kell számolnia, hogy feljelenthetik a katonai ügyészségen hosszas tortúra során bizonyíthatja, hogy például jogosan használt gumibotot, s ha már egyszer megfordult az igen szigorú testület előtt, úgy járhat, mint aki a kabátlopási ügybe keveredett... Jutalom, előléptetés csúszhat el, hogy az anyagiakat is említsük az erkölcsi hátrány mellett. A jogállamot mindannyian óhajtjuk. De azt is elvárjuk, hogy nyugodtan, biztonságban éljünk. Ehhez több rendőrre, jobb bűnüldözési technikára és a közvélemény formálására len ne szükség. A rendőrben nem ellenséget, hanem szövetségest kellene látnunk, aki éppen a mi nyugalmunk érdekében fáradozik Vaskó főhadnagy még ezt is hozzáteszi, olyan társra és családra van szüksége a nyomozónak, amely biztonságos, megértő hátteret jelent a rendkívül változatos, izgalmas munkához. Tóth Kornélia Az amerikai filmek sáskajárása felzabálja a maradék nézői gondolatokat, lepusztítja csonkjaira az érzelmeket, sivárrá változtatja a lelkeket. Ezen a terepen jelent most meg a Cinema Paradiso, s az a nagy kérdés: utat talál-e a nézőhöz? Elégséges mozgósítóerő-e az a röpke h ír, amely jelezte az év elején, hogy Giuseppe Tornatore műve elnyerte a iegjobb nem angol nyelvű filmnek járó Oscart. Rég ajánlhattam mozit olyan fenntartás nélküli lelkesedéssel, mint éppen ennek a fiatal olasz rendezőnek a munkáját. Olyan ügyről szól, amely mindnyájunké, akik szeretjük a vetítőterem jellegzetes hangulatát, s életünk része, hogy a fényképek varázsolta képek megmozdulnak előttünk a vásznon, s hol Karenina Annaként buknak a vonat elé, hol pedig Fernanden- mosollyal lépnek az áruházi kirakat üvegébe. A mozi mágiájáról szól, arról a veszélybe került csodáról, amely ezer arca közül egyre inkább a csúnyábbakat fordítja felénk, és amely az üzletelők játékszerévé válva menetel saját elmúlása felé. A Cinema Paradiso tétova kísérlet mindannak a megmentésére, amit a Lumiere fivérek óta a mozinak neveznek. Mozitörténet, amely néha harsány nevetést fakaszt, néha azt az enyhe szorítást okozza a torokban, amely csak egy másodperccel előzi meg a szemünk sarkába lopakodó könnycseppet, hogy szégyellős mozdulattal legyen mit letörölni. Úgy hullámoztatja végig az érzelmeket a vidámtól a szomorúig, hogy nem felejt ki egyetlen árnyalatot sem, de az a néző, aki kívül- marad a történeten, nem élhet át belőle semmit. Ezt a filmet szeretettel és beleéléssel kell végignézni vagy sehogy. A cselekmény keretjátékba ágyazódik. Az emlékező főhős megjelenik előttünk apró gyerekként (egy Salvatore Cascio nevű, tüneményesen bájos kölyök játssza el az első alakváltozatot), majd katonaköteles korba érő ifjúként, tehát három alakban áll előttünk egy sors, amely mindvégig a mozi, a film igézetében formálódik, ugyanis utalást kapunk arra vonatkozóan, hogy az egykori mozigépész suhancból rendező lett. Nem zavaró, hogy három személy kölcsönzi személyiségét ehhez a folyamathoz, mert akkora időintervallumok maradnak ki az életútból, hogy hitelesnek és egységesnek érzékeljük így is az egészet. S akiért ezt a filmet meg kell nézni: Philippe Noiret, aki az öreg mozigépészt alakítja, s akinek a halálhíre megindítja az emlékezés folyamatát. Az árad figurájából, ami a legfontosabb, s ami olyannyira kiveszőben van az életből is, a moziból is: a Szeretet és az emberség. Nem játszik, hanem megél egy sorsot. A kisujja moccantásáig hiteles minden mozdulata, és a végleteket is egységbe tudja ötvözni. Együgyű és bölcs, kötelességtudó és fegyelmezetlen, személyiségének titka ott él tovább a kissrácban. Hiába kutatok emlékezetemben, tökéletesebb színészi teljesítményre nem tudok példát. Ezzel egyenértékűt is csak nagyon keveset. A mozitörténet tükörsziklánkjai is megjelennek a néző előtt a vásznon, legendás filmek néhány kockája; színészarcok a múltból, akikről a mai ifjúság már szinte semmit sem tud, pedig valamikor tolongtak értük a moziban. A mozi- gépész-főhős-kissrácot Totónak becézik, s villanásnyi jelenetben láthatjuk az igazi Totót is, aki az olaszok számára ugyanazt jelenti, mint nekünk Kabos Gyula. Tornatore felvonultatja azokat a nézőtípusokat is, akik mára kivesztek a széksorokból, mert más lett a világ, más lett a mozi, és más lett a mozgókép helye az életünkben. A Cinema Paradiso odaillik abba a sorba, ahol Steno Régi idők mozija vagy Menzel Mesés férfiak kurblivalja áll, ám sajnos megidéz számunkra egy másik tematikai vonulatot is, azt, amelynek legjellemzőbb darabja Bogdanovich Utolsó mozielőadása. A film végén felrobbantott vetítőterem, amelyre már—nézők hiányában — nincs szüksége a szicíliai kistelepülésnek (Tornatore a szülővárosában forgatott), olyasfajta jövőképet sejtet, amelynek megvan a realitása mifelénk is. Ezt a filmet még Morricone zenéje uralja, de a háttérben már egy másik dallam, a Circumdederunt me! készülődik. Hamar Péter A sárkány éve. Színes amerikai film. Rendezte: Michael Cimino. Könyvespolcunk Szervezzük meg életünket! Az életszervezés művészete — ezt az ígéretes címet viseli a Menedzserek kiskönyvtárának egyik új kötete. A szerző, Donald H. Weiss amerikai egyetemi tanár, pszichológus számos népszerű könyvet írt már, amelyekben célszerű tanácsokkal látja el a menedzsereket. (Korábban lapunkban A jó értekezlet titka címűt már ismertettük, minthogy a Park Kiadó sorozatban jelenteti meg a Az életszervezésről szóló tanulmány elsősorban azoknak szól. akik úgy érzik: kifutnak az időből, időzavarban vannak. A szerző az idő beosztására ad elsősorban hasznos tanácsokat, s ezek főképpen a munka megszervezésére irányulnak. Sokak előtt ismert az olyan munkatárs vagy vezető, akinek az asztalán állandóan tornyosulnak az elintézetlen akták, iratok, levelek. De ismertek olyanok is, akik rendkívül ügyesen és gyorsan intézkednek, hasonló munkakörben sem úsznak mind el az árral. A szerző arra hívja fel a figyelmet, milyen fontos a rangsorolás. Ismétlődő, rendszeres, alkalmi tennivalók, rutinszerű feladatok, soronkívül kért dolgok — mindmind más kategória. Nagyon fonMENEDZSEREK KISKÖNYVTÁRA ÉBI fim Az élet- szervezés művészete • V«v,y.. kP7éboelot.. in,»yi(ásntf ! ..-.losiKa mnq lrq|.M> ..... . • Kiptóbáll mortszprpk, bevall v** I Mintalapok eqyeni célkitűzések H megfogalmazásához, nifogó M akcióterv ofkés2iteséhcz. í;* tos. hogy munkánk (még ha az viszonylag mechanikus is esetenként) tudatos legyen. Ha lehet, ne kezdjük úgy napunkat, hogy nem tudjuk, mit csinálunk majd. Ha hagyjuk sodorni magunkat az árral, hamar elfásulhatunk. Nagyon lényegesnek tartja a szerző a hosszabb távú cél megjelölését. Ha például egy fiatal szakember munkába áll, bizonyos gyakorlatot szerez, fontos, hogy tűzzön maga elé célt, amit el akar érni. Ez lehet egy beosztás vagy feladat. Ehhez célszerű átgondolni: mi szükséges a cél eléréséhez: például további tanulmányok, esetleg tudományos fokozat megszerzése, megtanulni, megszervezni a saját munkát és elosztani, kiadni másokét, megtanulni ellenőrizni, segíteni a beosztottakat (nem pedig kijavítani helyettük az esetleges hibákat). Vigyázni kell, hogy a munkamódszerek ne legyenek rendetlenek, hogy az ottani bajok lehetőleg ne tereljék el a munkáról a figyelmet. A -» iWÄ Ai-, tér a könyvecskében. Ugyanis rendkívül fontos, hoav az embernek legyen kellő mennyiségű ideje a feladat elvégzésére, de ne legyen túl sok, mert akkor az kényelmességhez, halogatáshoz vezet. A halogatásról egyébként is érdekes véleménye van a szerzőnek. A munkahelyen általában azokat a feladatokat halogatjuk, amelyeket valójában nem is akarunk elvégezni. Ha ilyesmit észreveszünk magunkon, vagy munkatársainkon, sürgősen utána kell nézni az okoknak. Még rosszabb a helyzet, ha kiégettnek érezzük magunkat. Ez az érzés a szerző szerint akkor jelentkezik, amikor az ember rájön, hogy amit csinál, az nem felel meg az önmagával szemben kialakított követelménynek. A kiégettség melléktünetei: fejfájás, gyógyszerszedés, vagy a szeszesital-fogyasztás csak a bénult tehetetlenséget jelzik, hogy akármit is csinálunk, nem éri meg. Ilyenkor ne szégyelljünk segítséget kérni, vagy ha van lehetőség, váltsunk (esetleg csupán munkakört, de munkahelyet is...) Érdekes utalást tesz egyhelyütt a szerző: életünk csak akkor lehet szervezett és igazán eredményes, ka és a magánélet területén kitűzött hosszú távú céljainkban. És arra biztat, hogy legyünk becsvágyóak, sosem szabad megállni, mindig akarjunk feljebb lépni, újabb, nagyobb, bonyolultabb feladatokat megoldani. Ki kell szabadulni a kénvelmes measzo- kottság köréből. Tegyük hozzá: mindezek elsősorban amerikai olvasóknak szánt tanácsok, abban a közegben sok minden másképp van. Viszont napjainkban a vállalkozások, a privatizáció korát éljük hazánkban is. Ha másért nem, egy kis továbbgondolás kedvéért érdemes elolvasni e mindössze hatvanoldaias kis kötetet. Marik Sándor ■II IW—H A || KeloS HÉTVÉGI MELLÉKLETE wammMmmmmmammmam......... 10 ______ SUMHMHI
