Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
1990. június 2. HÉTVÉGI MELLÉKLETE A zene mekkája Kodály-emlékmúzeum Szombati galéria _. _űdály Zoltán 1924-től ha- 1/ láláig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő *köröndön, Budapest VI. kerületében. Hagyatékában számos kotta, kézirat, hangszer, gyűjtőútjainak tárgyi és zenei emléke, zenepedagógiai munkásságának dokumentuma maradt fenn. Ebből az anyagból állították össze a tudományos alapon működő Kodály-archívumot. S a zeneszerző lakásának megmaradt berendezése, bútorai, személyes tárgyai adták az alapot egy emlékmúzeum berendezéséhez. Evek óta terv volt, s most végre megnyílhatott a Kodály köröndön a Kodály Zoltán-emlékmúzeum és -archívum. A négyszobás lakás szinte eredeti berendezésével úgy áll a látogatók előtt, ahogy halhatatlan lakója elhagyta. Az egyszerű bútorzatot népi kerámiák, szőttesek, térítők, kézimunkák díszítik — Kodály népdalgyűjtő útjának emlékei. S itt sorakoznak a hosszú művészpálya relikviái, bemutatók plakátjai, fényképek, díjak, kitüntetések, babérkoszorúk. A zeneszerezö fonográfjával venítik fel: kották, kéziratok, nyomtatványok, zeneműtervek töltik meg a vitrineket. Ismert és el nem készült művek jegyzetei, kézirata és nyomtatott példányai. Ezt a kiállítást a szomszédos teremben működő Kodály-archívum anyagával rensZa_r<iu,c» J-vueít* „Hiszek a szabadság erejében..." A hajdani ebédlőbe lép be először a látogató. Itt fogadták Kodá- lyék is vendégeiket. S itt kezdte rendszerezni Emma asszony, Kodály első felesége az életpálya dokumentumait, újságkivágatait. Emma asszony halála után Kodály második felesége, Péczely Sarolta az ő szellemében folytatta a munkát. A szalonban két zongora áll korhű környezetben. Az ajtó fölött Beethoven maszkja, a kályha körül Petri Lajosnak több Kodályt ábrázoló szoborportréja. Szinte érintelen még Kodály dolgozószobája, faragott íróasztalával, személyes tárgyaival, leveleivel, ifjúkori és a második világháborúban megsérült csellójával. íróeszközeivel. A falakat könyvek borítják — zenetörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, magyarságtudományi művek, és szép- irodalmi magyar, német, francia, angol, olasz,' latin és görög nyelven. Egy szobát—amely annak idején a hálószoba volt — időszaki kiállítások számára tartottak fenn. Elsőként a zeneszerző műhelyét eleNyíregyháza örvendetesen gyarapodó nemzetközi kapcsolatai között fontos helyet foglal el a franciaországi Nantes. Itt él és dolgozik Laurent Schkolnyk, aki a közelmúltban néhány napot töltött megyénkben. A grafikus neve nem véletlenül szlávos hangzású: édesapja orosz, édesanyja lengyel volt. O már Párizsban született 1953. május 24-én. Eredetileg általános- és sportorvosi diplomát szerzett és nyolc évig kórházban dolgozott. Közben egyre inkább úgy érezte, hogy a képzőművészetnek kell szentelnie az életét. 1971 és 1978 között elvégezte a Nantes-i szépművészeti iskola rajztagozatát, s grafikát is tanult. Azóta legfőképpen a „maniere noire”-nak, a „sötét”, vagy „fekete stílusnak” hódol. (A nyíregyházi Városi Galériában kiállított képei is ezzel a módszerrel készültek.) _________* •yj MlZOm.iU); ekem az április, a tavasz a N rántóföldeken égetett kukori- átórráák, télből maradt gazok ^gömoiygó füstjét, fanyar illatót!, a zséndülő bükkfák reményzöld leyelecskéit, a fűszálak között megbúvó ibolyák liláját idézi. Akkor már harmadnapja dörömbölt agyunkban a halál. A valószínű, az értelmetlen. Földre szorított arcunkra fekete csókokat nyomott a magtalan hant, s a szemünkre hajló fűszálak üvegzöld szívében láttuk az élet lüktetését. Idegen hegyek mordultak ránk, ismeretlen erdők fái törtek reccsenve a lábunk elé, és soha nem hallott átkok hulltak a fejünkre. \ És mi csak mentünk, araszolva, kúszva, rohanva, elbukva, és újra felkelve, mert így szólt a parancs. Vacogtunk a fényesedő ég alatt, s a lángkormos éjszakákból kilopott életünket fáradtan vonszoltuk ismeretlen halálunk felé. Pedig az életet akkor szülte újra a tavasz. Surranó patakocskák partján már sárga lángol vetett a gólyahír, csengettyűzött a hóvirág az alvó feSzentmihályi Szabó Péter: dezték be. Az archívumban ma is folyik a Kodály-dokumentumok gyűjtése, feldolgozása, őrzése, Kodály Zoltánná, Péczely Sarolta szellemi irányításával. S ahol még j számos kiállítás anyagát készítik elő. (k. m.) í Európa-ház Nekem már nem kell Európa, sem az, kit elraboltak, sem az, ki állítólag velünk van. Pán-Európa sem kell, sem Európa-tanács, és nem akarok fehérek közt lenni európai. Mi több, lassan magyar sem kívánok lenni, sem ó-, sem újmagyar, keressenek más céltáblát Közép-Akármiben. Kivándorlók immár önmagámból, mielőtt meghasonlanék, iassan kicsiny lesz e Föld egy magyarnak. Már egyik jelvényt sem vehetem fel magamra, sem a zöldekét, sem a vörösökét. Szürke vagyok, mint ez a megalázott ország. Balról korbács, jobbról mézesmadzag alázta meg. (1990. március) Segesvári utca. Zsigmond Attila (Marosvásárhely) olajfestménye. Az orvos, aki grafikus A Laurent Schkolnyk által alkalmazott technikát a 17. században Hollandiában találták fel, s később Angliában is rendkívül népszerű leli. Laurent 1978 óta csak művészetnek él: Nantes-ben saját galériája van. Képeivel szerepelt már Párizsban, New Yorkban, Limoge-ban; Lyonban, Cannes- ban, Tokióban, Osakában önálló kiállítása is volt. Nyíregyházára Csabai Lász- lóné, a város polgármestere hívta meg. (Tavaly már eltöltött egy hónapot a nyírbátori alkotótáborban.) Most a megyeszékhelyen részt vett az éremművészeti telep munkájában, és órákat adott a Művészeti Szakközépiskolában is. Szabolcsi kapcsolatai hosszú távra szólnak: jövőre újra jön, s tervezi, hogy két művésztanár munkáit bemutatja Nantes-i galériájában, de érdeklődik a világkiállítás iránt is. Laurent Schkolnyik Laurent Schkolnyk képei furcsák, szokatlanok; a szépség, a mindennapiság, a titok s a gondolat különös vegyületei. — Az a célom — magyarázza —, hogy intellektuális kapcsolatba lépjek az emberekkel. Művei figurálisak, s valahol az expresz- szionista és a szürrealista stílus között helyezkednek el. A magyar kultúrából eddig fölfedezte Munkácsy, Bartók és Kodály művészetét. (A magyar zenéhez először Brahms muzsikáján keresztül jutott közel.) — Nagyon örültem annak, hogy itt Nyíregyházán sok franciabarát emberrel ismerkedhettem meg -— mondja elégedett mosollyal. Beszélgetésünk során óhatatlanul a kelet-európai változásokra terelődik a szó: — A mi tömegkommunikációs eszközeink sokat-beszélnek erről. A decemberi romániai forradalmat is közvetítette a televízió. Szeretném, ha Magyarország, az a vendégszerető és kellemes ország minél hamarabb csatlakozhatna Nyugat-Európához. Én hiszek a szabadság erejében. És hiszek abban, hogy a demokrácia világméretekben győzni fog... (karádi) nyők tövén, s a madarak hangját csengve verte vissza az ég. Mert a madarak tavasszal mindig énekelnek. Volt, hogy csak láttuk őket a fehér bárányos égbolton, de nem hallottuk, mert fekete érckutyák ugattak alattomos rejtekhesul a három nap iszonyatáért — tenyerébe vett bennünk az élet. A szétszaggatott ég alatt úgy borult elénk a sival- kodó hegyek között egy völgy, mint valami virágkosár. Váratlanul, öle- lően, puhán. Serkenő füvek párnája halljuk anyánk vacsorára hívó szavát. A bükkfalevélnek nincs íze. Kifordult a szánkból. Csak az anyánk hívó szava maradt velünk. Meg az ibolyák. A bükkfalevél nem ehető lyeikről. De amikor csend támadt, a pacsirták újra felnyilaztak az égre, s a holt mezők fölött újra énekelték az életet. Ez vök a dolguk. Akkor már három napja nem volt mit ennünk. Hegyek között a tábori konyha olyan, mint az igazhívőknek a hetedik paradicsom. Hinni kell benne, és várni rá. A tömzsi hcgyilovak oldalára felszerelt főzőládákban útnak indított babgulyás napokig bóklászik a meredek hegyoldalakon, vagy beletántorog egy szakadékba, vagy remény- vesztetten visszafordul, mondván, igen erős a ruszki aknatűz. A negyedik napon — talán kárpótlányugtatta elcsigázott testünk, ölelő hegyoldal dajkálta biztonságunk, s ami a legcsodálatosabb volt, a zöld szemű bokrok tisztásán kikerített óriási lila kendő: ibolyák. Csattogva vertük le magunkról a ha- dikoloncokat, csak a fegyver, a fegyver maradt velünk, görcsösen a testünkhöz szorítva. Olyan görcsösen, mint amilyen görcsösen szaggatta belünket az éhség. Ekkor találta ki valaki — gyanítom, hogy a sulyomevők nemzedékéből való volt —, tépjünk az öklünkbe gyenge bükkfalevelet, ügy mint gyerekkorunkban a réti sóskát, rágjuk, míg meg nem dagad a hasunk, és meg nem Elcsigázott, éhes katonának nem kellenek ibolyák. Én mégis mentein, mentem a csodálatos szőnyeg felé. Vitt a mocsokba fúlt ember vágya valami tiszta után. Vonzott az újuló élet eddig igazán meg nem értett üzenete. És találkoztam az örökre elnémult emberrel. On feküdt a gyengéd takarón. Halott keze széttárt ujjai között ágaskodva, -cihám átlőtt arcát simogatták, tágra nyílt szemét ijedten bámulták az ibolyák. A tépett köpeny hasítékában, a mozdulatlan mell pajzsán tenyérnyi fékeié virág. A halál virága. A/u •, ha ibolya rám nyitja a szemét. őt is látom. Visszahozza minden április. És üzen. Ilyenkor mindig rám tör valami nyugtalanság. Ménnem kell, találomra, valamerre. Ki a városból a táguló mezők felé. Nézegetem a szántások barna ráncait, keresem a munkálkodó embert, beleszimatolok a levegőbe, hátha megérzem az égő gaz izgalmas füstjét, fülelek, hallok-e madárszót. Akarom tudni, /sendül-é már a bükkfa ága, öltögetik-e nyelvüket a fényes-zöld levélkék. Van úgy, hegy találkozom kalandozó nebulók!...!, szóba elegyedünk. Egyszer megkérdeztem egy elevens . ;ű srácot, tv. g- enné-e a bükkfáié, . .;; Rám bámul' — Ha, mondjuk. . ború lenne nincs más enni'. — De most nines ború. — Azért próba!,. meg. Megmutat tani. n . tn kell e\ gyűrni, megié •• , : enge lev hogy porhany ó aztán !::! raptunk. Egy! — Nem ern!' való — t. rám szemrehe ,. an cl.hag; _____________» '<elyl ; sej ■se: y Kelet Ha a Magyarország ____________9
