Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-18 / 141. szám
1990. június 18. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol: Tóth Kornélia rovatvezető Az utóbbi idők rekordforgalmát bonyolította le aktuális közéleti rovatunk az elmúlt héten. Ám soha ilyen lehangoló válaszokat nem adhattunk a hozzánk forduló ügyfeleknek, mint éppen ma. A diákok szüneidei foglal-» koztatására korábban szabályosan készültek a vállalatok. Ipari és mezőgazdasági üzemek, raktárak és nagykereskedelmi vállalatok tolongtak az olcsó diákmunka után. Emellett a cégeknek be kellett jelenteniük a munkaerőszolgálati irodának, hogy hány fiatalt, milyen munkakörben tudnak és szándékoznak foglalkoztatni. Mint Rutkainé Nagy Melinda, a nyíregyházi körzeti foglalkoztatási központ vezetője elmondta: két éve megszűnt a vállalatok bejelentési kötelezettsége, legfeljebb akkor szólnak, amikor munkaerő-közvetítést kérnek. Hozzájuk is nagyon sok általános és középiskolás gyermek fordult, de sajnos, egykét állást tudtak említeni, így például az AFIT Debreceni úti telepét, a gyógyszertári központot és a kereskedelmi szakközépiskolát Nyíregyházán. Szerkesztőségünket nagyon sok fiatal kereste fel, és mindannyian az őszi bevásárlást, a tanszereket, egykét fontos ruhadarab beszerzését említették. Lehetetlen rangsorolni az igények jogosságát, ám a szociális indokok alapján azt javaslom: Gadnai Géza és ikertestvére Gadnai Gábor (Nyíregyháza, Kulcsár utca 8.) keressék fel az AFIT Debreceni úti telepét, őket talán tudják ott foglalkoztat.': A kereskedelmi szakközépiskolába négyórás elfoglaltságra keresnek dolgozót, de elsősorban felnőttek, mert véglegesen szeretnék megoldani a kerti munkát. A nyári szünidőben Koczka Mihály (Nyíregyháza, Kun B. u. 2. IX 36.) jelentkezésére számíthatnák1. A korábban sok diákot foglalkoztató konzervgyár hz idén egyetlen gyermeket sem tud murikába állítani. Mint a munkaügyi osztályon megtudtam: csak három műszakos állás van a szezonban, oda pedig 18 év alatt nem vehetnek fel senkit. Sajnos, az Amfora nagykereskedelmi vállalat sem vár fiatalokat, mivel a gépesítés után kevesebb fizikai munka adódik. Csisztu Mónikának (Deme- cser, Szabolcs vezér u. 19.) azt javaslom, a helybeli üzemekben érdeklődjön munka után. Oláh Beáta (Márokpa- pi, Kossuth u. 55.) német nyelvtudással fordítást, tolmácsolást, vagy más, nyelv- ismerefet igénylő munkát keres. Nem tudok túl sok biztatót mondani Tornai Tündének. Turcsán Editnek, Demé- nyi Zoltánnak, Botos Áronnak, Jaskovszky Rudolfnak. Azt javaslom, próbálkozzanak újságárusítással, Nyíregyházán a Linea Kft. (Arany János utca 5—7.) még alkalmaz diákárusokat. Noha szervezetten nincs rá mód. gyermekfelügyeletet, takarítást. ablaktisztítást, kertápolást vállalhatnának még a diákok a nyári szünetben. Válaszol az Illetékes Nem állami támogatásból A Kelet-Magyarország 1990. június 12-i számában az „Adj, vb pénzt. ..” cím alatt megjelent cikk tanácsi bérlakás fenntartásra vonatkozó sorai olyan tartalmi tévedéseket tartalmaznak, mely nek helyesbitcsct fel tétlenül szükségesnek tartom. A megyei tanács végrehajtó bizottsága részére az illetékes főosztályok elkészítették 479-14 1990. számú előterjesztésüket a tanácsi házkezelési szerv felügyeletét ellátó tanácsok végrehajtó bizottsága részére az 1990. évi üzemeltetési és karbantartási előirányzatok megállapítására. melyet a 22 1985. ÉVM-PM. számú együttes rendelet ír elő. Az előterjesztésben 11 helyi tanács végrehajtó bizottsága részére kerültek előirányzatok meghatározásra, melyből az éves üzemeltetési, karbantartási feladatokat kell megoldani, és a legszükségesebbnek ítélt felújításokat. Az előirányzatok meghatározásánál kizárólag a tanácsi házkezelő szervezetek 1990. évre tervezett bevételei kerültek felosztásra, oly módon, hogy a meglévő bérlakásállomány üzemeltetését és karbantartását meg kell oldani, és a bevételek ezen felüli része fordítható bérlakásfelújításra. A bevételek a lákásbérlemények, és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bevételéből állt össze, semmiféle állami külön pénzeszköz erre nem áll rendelkezésre. A végrehajtó bizottság döntése tehát nem 100 milliós nagyságrendű külön pénzek odaítéléséről döntött, hanem a tanácsi házkezelő szervezetek díjbevételének elosztásáról. Dr. Zilahy József főosztályvezető N agy baj van itt az értékrenddel, ha egy mázsa malmi búza ára nem éri el a hatszáz forintot, ugyanakkor egy pár férficipő (nem is any- nyira különleges) 4200 forint. A kirakatnéző emberek természetesen nem viszonyítanak, csak felkiáltanak: „Jézus Máriám! Hát ■micsoda ing ez?” A „micsoda ing” Nyíregyháza sétálóutcájában a divatáru kirakatában 892 forint. Ilyen látványhoz kimondottan edzett idegek kellenek, de annak hallatához is, hogy nem biztos, hogy az aratás után a nagyüzemek idén is vetnek búzát. Ebben az évszázadban Magyarországnak már többször (és hosszantartó ideig) volt kenyérgondja. A második világháborút követően egészen 1964-ig nem tudtuk megtermelni az ország kenyérgabona-szükségletét. Mára odáig jutottunk, hogy búzaexportunk sokéves átlagban meghaladta és meghaladja a kétmillió tonnát. (Még egy országnyi népet etetünk kenyérrel és van rajta haszon). Viszont a malmi búzának már közel egy évtizede nincs reális, valóságos ára. Tavaly ilyenkor, aratás előtt figyelmeztető sztrájkot tartottak a búzatermesztők. Hatástalanul. Maradt az áldatlan állapot, az, hogy az étkezési búza hatósági áron 560 forintokat ért, ezzel szemben a szabad árformában a minőségileg gyengébb, értéktelenebb takarmánybúzáért mázsánként 700—750 forintokat is fizettek. Legutóbb (a televízióban) ország-világ láthatta, hallhatta a földművelésügyi miniszter nyilatkozatát: „nincs mód az étkezési búza árának emelésére”. Legfőbb érv és indok, hogy az áremelés hallatlanul nagy inflálódást okozna. A nyilatkozatot megelőzően szakértők azt is tudni vélték, hogy a búza árának emelése 40—60 százalékos árnövekedéssel gyűrűzne be az élelmiszeripari termékeknél. Meglehet, hogy minden igaz, amit az érvelők az irreálisan alacsony árú malmi búza megtartásáért felsorakoztatnak. De mivel fognak érvelni akkor, ha már nem csak az exporthoz nem lesz elegendő a búzatermés, de ahhoz sem, hogy a hazai ellátás magyar búzából megoldható legyen. Importálunk? Attól nem lesz drágább a kenyér? Két hét múlva aratunk. Két-három hónap múlva már vetni kellene az újabb ikenyérnekvialót. Az üze- 1 mekben nagy a bizonytalanság, a tétovaság. Ez utóbbi leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem rendelnek vetőmagot, nem rendelnek kemikáliákat. Miből is rendelnének, hiszen az első pénz, az első komoly árbevétel a búzából lenne, de alacsony áron nem akarják adni, másrészt az sem biztos, hogy pénzt kapnak, mert arra is szűkös a hitelkeret, hogy a búzafelvásárlók zavartalanul és azonnal fizessenek. Mindezeket tudva, az ember visszatérő gondolata: enni azért mégis kell. Fene bánja, hogy 892 forint egy ing, legfeljebb nem vesszük meg, vagy olcsóbbat veszünk. De ki adja meg, ki termeli meg a mindennapi kenyerünket? Ez már fogas kérdés. Itt nemigen van alternatíva. Csak egyet választhatunk. Seres Ernő PÁRTOK ÉS TANÁCSOK Kerékasztal - politikai menüvel Az ötlet eredete minden bizonnyal az ellenzéki kerékasztal működéséhez vezethető vissza, tény, hogy a választás óta a parlamentbe jutott pártok helyi szervezetei is részt kérnek a döntések előkészítéséből. Emiatt előfordulnak konfliktusok is, hiszen miközben a tanácsi testületek tagjainak egy része örül, hogy több szem többet lát alapon érvényre jutnak a korábban sokszor háttérbe szorított érdekek, addig egy részük sértésnek érzi, hogy mások akarnak helyettük dönteni, a felelősség pedig az övék. Hogyan is van ez a gyakorlatban? Milyen az együttműködés a pártok és a helyi államigazgatási szerveik között? Erre kerestünk választ három városban. Kölcsönös megelégedésre Mátészalkán Kárpáti Tibor megbízott elnök válaszolt. A városban hét párt működük .képviselőivel rendszeresen igény szerint többnyire kéthetente találkozunk. Mi tájékoztatjuk őket, ők rendszerint kérdeznek. Végre kölcsönös megelégedésre megoldottuk az elhelyezésüket. Korábban csak a tanácsülésekre hívtuk őket, most már a végrehajtó bizottsági ülésekre is. Ügy ítélem meg, segítik munkánkat, ráirányítják a figyelmünket arra, hogy mivel foglalkozzunk. Nehezítik viszont azzal, hogy nem szakmai, hanem politikai szempontok szerint értékelik és sokszor támadják munkánkat. Volt konfliktusom is, konkrétan a Magyar Nemzeti Párttal. Ultimátumszerű bejelentést tettek egy emlékmű elhelyezésére. Mivel ez jogszabályellenes volt, nem értettem egyet vele, ők azonban semmibe vették a döntést és végrehajtották tervüket. Ezután egy személyes támadást intéztek ellenem, amiről azt mondhatom, hogy megmosolyogni való a forma, a módszer és a cselekedet. Jó lenne, ha megjegyeznék: minden önkormányzat tiltakozni fog az ilyen önkényes cselekedetek ellen. Féloldalas együttműködés Levendáné Lengyel Valéria a nyírbátori helyzetről tájékoztatott. — A mi viszonyunk is korrekt, megnyilvánult ez abF ej vagy írás? Feldobok cg„ forintot, mert amióta tart ez az Itália '90 azóta Stohanek ül a képernyőm előtt a kedvenc fotelomban. A vendég jogán. Én a házigazda viszont a heverő sarkán kényelmetlenkedve üvöltöm, hajrá Kamerun! Csípem ezeket a derék és fürge lábú fickókat. Stohaneket viszont utálom. Hát miért ül az én fotelomba? — Fej vagy írás? Döntsön a szerencse — javaslom — az üljön ezentúl fotelben, akit a fej odajuttat.. Szóval eldobom a forintot, de nem esik le. Feldobok kettőt, hármat és egy sem esik le. — Mi a fene — mondom. — Itt a világ vége megszűnt a gravitáció. Nincs többé tömegvonzás. — Ne hülyüljön — int a józanságra a szomszéd — gravitáció az van. csak a forintnak nincs súlya. Ez a pénz már nem is puha. nem is lágy. hanem légiesen könnyű. A múlt heti, meg a jövő heti áremelés végleg betett neki. Egy forint ma már nulla. Semmi. Dobjon fel valami keményebbet. Dollárt, vagy márkát. Feldobok egy márkát és tényleg leesik. De minek. Fej. Így aztán Stohanek marad. a fotetben és közli velem, viszkit kér szódával. De ha lennék szíves, némi szendvicset is. Nagy szerencséje ennek az ipsének, hogy meccset és parlamenti közvetítést nem szeretek egyedül nézni. Nem tudom Esmema miért, de unalmas dolog egyedül izgulni, vagy röhögni. Szóval matatok a konyhában és hallom a szomszéd üvöltését: — Góóóól! Góóóóoól.. . Rohanok a tálcával, lököm a Stohanek ölébe és kérdezem. Ki lőtte? Lakatus. Hagi, Klein vagy ki? — Lakatus? Egy frászt. Oman Riyik. A csoda kameruni. Szomszéd, ha ez az Oman a pályán van. ott más labdába nem rúg. Ez az Oman állítom, többet ér, mint egy Torgyán-felszólalás. Erről jut eszembe. A Parlamentben ezek után tilos a cigi. — Hogy jön ez most ide? — Sehogy. Viszont a Vit- ray feltett egy találós kérdést. Mit tenne a bíró, ha egy játékos rágyújtana a pályán. Na mit tenne a bíró? — Tüzet adna. — Nyavaját. A bíró eloltotta a cigarettát és sárga lapot ad. Csak tudnám, ki fogja a sárga lapot osztogatni a Parlamentben? Elegem van. Felállítom Stohaneket a fotelomból, a neki szánt viszkit megiszom, a szendvicset megeszem és rendr eutasítom a kélballá- bas jó szomszédom. Ne keverje nekem a Mondiálét a politikával. Erre ő azt mondja: — Maga. maga egy kommunista! mßincs időm megsértődni. IW Oman, a Riyik újabb gólt lő. és kit érdekli már. hogy megint drágább lesz valami. összeölelke- zúnk és csókolózunk. Indiántáncot járunk és meg sem haUjuk. hogy mit kíván Stohanekné: „hogy robbannátok már fel a képernyővel együtt!” Seres Ernő ban is, hogy március 15-ét meg tudtuk együtt ünnepelni. A tanácsülésekre rég a végrehajtó bizottság üléseire ez év január 1-jétől hívjuk a pártokat, de a tanácsülésekéin néha, a végrehajtó bizottsági ülések közül pedig csak az utóbbi kettőn vettek részt és nem teljes körben. Ügy látom, inkább az MDF, a kisgazdapárt és az SZDSZ érdeklődik a város élete iránt. — Mi még most keresünk a pártok számára megfelelő helyet. A volt földhivatal úgy látszik megfelelő lesz, irodákat tudunk adni és egy nagy tanácskozóterem is lesz. A választásokig a pártházban működtek, s még most is ott vannak. Mi a részünkről mindent megtettünk a korrékt együttműködésért, a pártok azonban nem hívnak bennünket rendezvényeikre. Sulyok József Tiszavasvári tanácselnöke így válaszolt: — Nálunk hét párt működik, az önkormányzati választások során bármelyik szerezhet képviselői helyeket. Elfogadható körülményeket teremtettünk számukra, működésükhöz az alapvető feltételek megvannak, hisz kis létszámú pártokról van szó. Többségükkel elfogadható a kapcsolat, ám előfordul, hogy némelyik párt megyei szervezetével job ban együttműködünk, mint a helyiekkel. Gondot az okoz, hogy a pártok mögé bújt egyéni radikalizmus akadályozza az együttmunkálko- dást. Alaposabb ismereteket — Meghívjuk őket az eseményekre, részt is vesznek azon, s mivel nem teljes és részletes sok dologról az információjuk, türelmesen igyekszünk kérdéseikre választ adni. figyelembe vesz- szük, ami előre viszi a várost, vagy elősegíti az önkormányzati választásokat. Néhány párt képviselőjének viselkedése kifogásolható. Nemrég például megtudták, hogy a tanácson adóügyekkel foglalkozó dolgozók menyi prémiumot kaptak, s ezt megpróbálták kipellengérezni. Minden bizonnyal nem gondoltak rá, hogy az adót mindig ki fogják vetni. Rövidlátó az, aiki nem gondolja át: mi lesz. ha a választásokon az ő pártja nyer. A helyi önkormányzat megszületése után alighanem még erőteljesebb adópolitika lesz. Balogh József Útfelújítás Világbanki hitelből Több pályázó közül a nyíregyházi és a debreceni közúti építő vállalat nyerte el azt a 132,5 millió forintos útfelújítási munkákat, amelyet részben világbanki hitellel finanszíroznak. A debreceniek 68 millió forint értékben, a nyíregyháziak 74 millió 500 ezer forint értékben végeznek útfelújítást, korszerűsítést. Felújítják többek között a 4-es főút három szakaszát, javítják, illetve korszerűsítik a 42-es és 35-ös út egy-egy szakaszát. Jelentős munka lesz a Rakamaz—Nyíregyháza között útfelújítás 28 kilométeren. Ű tjaink állapotát ismerve a most kezdődő felújításoktól jóval nagyobb munkára lenne szükség, de a keret behatárolt és a hitelhez a magyar államnak is hozá keli tenni a maga részét. Ami biztató, hogy útfelújításra jövőre is lesz világbanki hitelkeret. VÁR ÉPÜL (ÜJJÁ). Kisvárdán a tanács költségvetési üzemének dolgozói már elkészültek a nyugati fal és a bástya köves munkálataival. A tetőszerkezet is a helyére került. A műemlékfelügyelőség nyíregyházi építésvezetőségének vásárosnaményi ácsbrigádja készíti az ácsszerkezetet. (Vincze)
