Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám

1990. június 18. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol: Tóth Kornélia rovatvezető Az utóbbi idők rekordfor­galmát bonyolította le aktuá­lis közéleti rovatunk az el­múlt héten. Ám soha ilyen lehangoló válaszokat nem adhattunk a hozzánk forduló ügyfeleknek, mint éppen ma. A diákok szüneidei foglal-» koztatására korábban szabá­lyosan készültek a vállalatok. Ipari és mezőgazdasági üze­mek, raktárak és nagykeres­kedelmi vállalatok tolongtak az olcsó diákmunka után. Emellett a cégeknek be kel­lett jelenteniük a munkaerő­szolgálati irodának, hogy hány fiatalt, milyen munka­körben tudnak és szándékoz­nak foglalkoztatni. Mint Rutkainé Nagy Me­linda, a nyíregyházi körzeti foglalkoztatási központ veze­tője elmondta: két éve meg­szűnt a vállalatok bejelenté­si kötelezettsége, legfeljebb akkor szólnak, amikor mun­kaerő-közvetítést kérnek. Hozzájuk is nagyon sok ál­talános és középiskolás gyer­mek fordult, de sajnos, egy­két állást tudtak említeni, így például az AFIT Debre­ceni úti telepét, a gyógy­szertári központot és a keres­kedelmi szakközépiskolát Nyíregyházán. Szerkesztőségünket nagyon sok fiatal kereste fel, és mindannyian az őszi bevá­sárlást, a tanszereket, egy­két fontos ruhadarab beszer­zését említették. Lehetetlen rangsorolni az igények jo­gosságát, ám a szociális in­dokok alapján azt javaslom: Gadnai Géza és ikertestvére Gadnai Gábor (Nyíregyháza, Kulcsár utca 8.) keressék fel az AFIT Debreceni úti tele­pét, őket talán tudják ott foglalkoztat.': A kereskedelmi szakkö­zépiskolába négyórás elfog­laltságra keresnek dolgozót, de elsősorban felnőttek, mert véglegesen szeretnék megol­dani a kerti munkát. A nyá­ri szünidőben Koczka Mihály (Nyíregyháza, Kun B. u. 2. IX 36.) jelentkezésére szá­míthatnák1. A korábban sok diákot foglalkoztató konzervgyár hz idén egyetlen gyermeket sem tud murikába állítani. Mint a munkaügyi osztályon meg­tudtam: csak három műsza­kos állás van a szezonban, oda pedig 18 év alatt nem vehetnek fel senkit. Sajnos, az Amfora nagyke­reskedelmi vállalat sem vár fiatalokat, mivel a gépesítés után kevesebb fizikai munka adódik. Csisztu Mónikának (Deme- cser, Szabolcs vezér u. 19.) azt javaslom, a helybeli üze­mekben érdeklődjön munka után. Oláh Beáta (Márokpa- pi, Kossuth u. 55.) német nyelvtudással fordítást, tol­mácsolást, vagy más, nyelv- ismerefet igénylő munkát keres. Nem tudok túl sok bizta­tót mondani Tornai Tündé­nek. Turcsán Editnek, Demé- nyi Zoltánnak, Botos Áron­nak, Jaskovszky Rudolfnak. Azt javaslom, próbálkozza­nak újságárusítással, Nyír­egyházán a Linea Kft. (Arany János utca 5—7.) még alkalmaz diákárusokat. Noha szervezetten nincs rá mód. gyermekfelügyeletet, takarítást. ablaktisztítást, kertápolást vállalhatnának még a diákok a nyári szü­netben. Válaszol az Illetékes Nem állami támogatásból A Kelet-Magyarország 1990. június 12-i számában az „Adj, vb pénzt. ..” cím alatt megjelent cikk tanácsi bérlakás fenntartásra vonat­kozó sorai olyan tartalmi tévedéseket tartalmaznak, mely nek helyesbitcsct fel tétlenül szükségesnek tar­tom. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága részére az illetékes főosztályok elkészí­tették 479-14 1990. számú előterjesztésüket a tanácsi házkezelési szerv felügyele­tét ellátó tanácsok végrehaj­tó bizottsága részére az 1990. évi üzemeltetési és karban­tartási előirányzatok meg­állapítására. melyet a 22 1985. ÉVM-PM. számú együttes rendelet ír elő. Az előterjesztésben 11 helyi ta­nács végrehajtó bizottsága részére kerültek előirányza­tok meghatározásra, melyből az éves üzemeltetési, kar­bantartási feladatokat kell megoldani, és a legszüksé­gesebbnek ítélt felújításokat. Az előirányzatok meghatá­rozásánál kizárólag a taná­csi házkezelő szervezetek 1990. évre tervezett bevéte­lei kerültek felosztásra, oly módon, hogy a meglévő bér­lakásállomány üzemelteté­sét és karbantartását meg kell oldani, és a bevételek ezen felüli része fordítható bérlakásfelújításra. A bevé­telek a lákásbérlemények, és a nem lakás céljára szol­gáló helyiségek bevételé­ből állt össze, semmiféle állami külön pénzeszköz er­re nem áll rendelkezésre. A végrehajtó bizottság döntése tehát nem 100 mil­liós nagyságrendű külön pénzek odaítéléséről döntött, hanem a tanácsi házkezelő szervezetek díjbevételének elosztásáról. Dr. Zilahy József főosztályvezető N agy baj van itt az ér­tékrenddel, ha egy mázsa malmi búza ára nem éri el a hatszáz forintot, ugyanakkor egy pár férficipő (nem is any- nyira különleges) 4200 fo­rint. A kirakatnéző embe­rek természetesen nem vi­szonyítanak, csak felkiálta­nak: „Jézus Máriám! Hát ■micsoda ing ez?” A „mi­csoda ing” Nyíregyháza sétálóutcájában a divatáru kirakatában 892 forint. Ilyen látványhoz kimondot­tan edzett idegek kellenek, de annak hallatához is, hogy nem biztos, hogy az aratás után a nagyüzemek idén is vetnek búzát. Ebben az évszázadban Magyarországnak már több­ször (és hosszantartó ideig) volt kenyérgondja. A má­sodik világháborút követő­en egészen 1964-ig nem tud­tuk megtermelni az ország kenyérgabona-szükségletét. Mára odáig jutottunk, hogy búzaexportunk sokéves át­lagban meghaladta és meg­haladja a kétmillió tonnát. (Még egy országnyi népet etetünk kenyérrel és van rajta haszon). Viszont a malmi búzának már közel egy évtizede nincs reális, valóságos ára. Tavaly ilyen­kor, aratás előtt figyelmez­tető sztrájkot tartottak a búzatermesztők. Hatástala­nul. Maradt az áldatlan állapot, az, hogy az étkezé­si búza hatósági áron 560 forintokat ért, ezzel szem­ben a szabad árformában a minőségileg gyengébb, ér­téktelenebb takarmánybú­záért mázsánként 700—750 forintokat is fizettek. Legutóbb (a televízióban) ország-világ láthatta, hall­hatta a földművelésügyi mi­niszter nyilatkozatát: „nincs mód az étkezési búza árá­nak emelésére”. Legfőbb érv és indok, hogy az ár­emelés hallatlanul nagy inflálódást okozna. A nyi­latkozatot megelőzően szak­értők azt is tudni vélték, hogy a búza árának emelé­se 40—60 százalékos árnö­vekedéssel gyűrűzne be az élelmiszeripari termékek­nél. Meglehet, hogy min­den igaz, amit az érvelők az irreálisan alacsony árú malmi búza megtartásáért felsorakoztatnak. De mivel fognak érvelni akkor, ha már nem csak az export­hoz nem lesz elegendő a búzatermés, de ahhoz sem, hogy a hazai ellátás magyar búzából megoldható legyen. Importálunk? Attól nem lesz drágább a kenyér? Két hét múlva aratunk. Két-három hónap múlva már vetni kellene az újabb ikenyérnekvialót. Az üze- 1 mekben nagy a bizonyta­lanság, a tétovaság. Ez utóbbi leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem rendelnek vetőmagot, nem rendelnek kemikáliákat. Miből is rendelnének, hi­szen az első pénz, az első komoly árbevétel a búzából lenne, de alacsony áron nem akarják adni, másrészt az sem biztos, hogy pénzt kap­nak, mert arra is szűkös a hitelkeret, hogy a búzafel­vásárlók zavartalanul és azonnal fizessenek. Mind­ezeket tudva, az ember visszatérő gondolata: enni azért mégis kell. Fene bán­ja, hogy 892 forint egy ing, legfeljebb nem vesszük meg, vagy olcsóbbat veszünk. De ki adja meg, ki termeli meg a mindennapi kenyerünket? Ez már fogas kérdés. Itt nemigen van alternatíva. Csak egyet választhatunk. Seres Ernő PÁRTOK ÉS TANÁCSOK Kerékasztal - politikai menüvel Az ötlet eredete minden bizonnyal az ellenzéki kerék­asztal működéséhez vezethető vissza, tény, hogy a válasz­tás óta a parlamentbe jutott pártok helyi szervezetei is részt kérnek a döntések előkészítéséből. Emiatt előfordul­nak konfliktusok is, hiszen miközben a tanácsi testületek tagjainak egy része örül, hogy több szem többet lát ala­pon érvényre jutnak a korábban sokszor háttérbe szorí­tott érdekek, addig egy részük sértésnek érzi, hogy mások akarnak helyettük dönteni, a felelősség pedig az övék. Hogyan is van ez a gya­korlatban? Milyen az együtt­működés a pártok és a helyi államigazgatási szerveik kö­zött? Erre kerestünk választ három városban. Kölcsönös megelégedésre Mátészalkán Kárpáti Tibor megbízott elnök válaszolt. A városban hét párt mű­ködük .képviselőivel rendsze­resen igény szerint többnyi­re kéthetente találkozunk. Mi tájékoztatjuk őket, ők rend­szerint kérdeznek. Végre köl­csönös megelégedésre meg­oldottuk az elhelyezésüket. Korábban csak a tanácsülé­sekre hívtuk őket, most már a végrehajtó bizottsági ülé­sekre is. Ügy ítélem meg, se­gítik munkánkat, ráirányít­ják a figyelmünket arra, hogy mivel foglalkozzunk. Nehezítik viszont azzal, hogy nem szakmai, hanem poli­tikai szempontok szerint ér­tékelik és sokszor támadják munkánkat. Volt konfliktusom is, konk­rétan a Magyar Nemzeti Párttal. Ultimátumszerű be­jelentést tettek egy emlékmű elhelyezésére. Mivel ez jog­szabályellenes volt, nem ér­tettem egyet vele, ők azon­ban semmibe vették a dön­tést és végrehajtották ter­vüket. Ezután egy személyes támadást intéztek ellenem, amiről azt mondhatom, hogy megmosolyogni való a forma, a módszer és a cselekedet. Jó lenne, ha megjegyeznék: minden önkormányzat til­takozni fog az ilyen önké­nyes cselekedetek ellen. Féloldalas együttműködés Levendáné Lengyel Valéria a nyírbátori helyzetről tájé­koztatott. — A mi viszonyunk is kor­rekt, megnyilvánult ez ab­F ej vagy írás? Feldobok cg„ forintot, mert amióta tart ez az Itá­lia '90 azóta Stohanek ül a képernyőm előtt a kedvenc fotelomban. A vendég jo­gán. Én a házigazda viszont a heverő sarkán kényelmet­lenkedve üvöltöm, hajrá Kamerun! Csípem ezeket a derék és fürge lábú fickó­kat. Stohaneket viszont utá­lom. Hát miért ül az én fo­telomba? — Fej vagy írás? Dönt­sön a szerencse — javaslom — az üljön ezentúl fotelben, akit a fej odajuttat.. Szóval eldobom a forin­tot, de nem esik le. Feldo­bok kettőt, hármat és egy sem esik le. — Mi a fene — mondom. — Itt a világ vége meg­szűnt a gravitáció. Nincs többé tömegvonzás. — Ne hülyüljön — int a józanságra a szomszéd — gravitáció az van. csak a forintnak nincs súlya. Ez a pénz már nem is puha. nem is lágy. hanem légiesen könnyű. A múlt heti, meg a jövő heti áremelés végleg betett neki. Egy forint ma már nulla. Semmi. Dobjon fel valami keményebbet. Dollárt, vagy márkát. Feldobok egy márkát és tényleg leesik. De minek. Fej. Így aztán Stohanek ma­rad. a fotetben és közli ve­lem, viszkit kér szódával. De ha lennék szíves, némi szendvicset is. Nagy szeren­cséje ennek az ipsének, hogy meccset és parlamenti közvetítést nem szeretek egyedül nézni. Nem tudom Esmema miért, de unalmas dolog egyedül izgulni, vagy röhög­ni. Szóval matatok a kony­hában és hallom a szom­széd üvöltését: — Góóóól! Góóóóoól.. . Rohanok a tálcával, lö­köm a Stohanek ölébe és kérdezem. Ki lőtte? Lakatus. Hagi, Klein vagy ki? — Lakatus? Egy frászt. Oman Riyik. A csoda ka­meruni. Szomszéd, ha ez az Oman a pályán van. ott más labdába nem rúg. Ez az Oman állítom, többet ér, mint egy Torgyán-felszóla­lás. Erről jut eszembe. A Parlamentben ezek után ti­los a cigi. — Hogy jön ez most ide? — Sehogy. Viszont a Vit- ray feltett egy találós kér­dést. Mit tenne a bíró, ha egy játékos rágyújtana a pályán. Na mit tenne a bí­ró? — Tüzet adna. — Nyavaját. A bíró elol­totta a cigarettát és sárga lapot ad. Csak tudnám, ki fogja a sárga lapot oszto­gatni a Parlamentben? Elegem van. Felállítom Stohaneket a fotelomból, a neki szánt viszkit megiszom, a szendvicset megeszem és rendr eutasítom a kélballá- bas jó szomszédom. Ne ke­verje nekem a Mondiálét a politikával. Erre ő azt mondja: — Maga. maga egy kom­munista! mßincs időm megsértődni. IW Oman, a Riyik újabb gólt lő. és kit érdekli már. hogy megint drágább lesz valami. összeölelke- zúnk és csókolózunk. Indi­ántáncot járunk és meg sem haUjuk. hogy mit kíván Stohanekné: „hogy robban­nátok már fel a képernyő­vel együtt!” Seres Ernő ban is, hogy március 15-ét meg tudtuk együtt ünnepel­ni. A tanácsülésekre rég a végrehajtó bizottság ülései­re ez év január 1-jétől hív­juk a pártokat, de a tanács­ülésekéin néha, a végrehajtó bizottsági ülések közül pedig csak az utóbbi kettőn vettek részt és nem teljes körben. Ügy látom, inkább az MDF, a kisgazdapárt és az SZDSZ érdeklődik a város élete iránt. — Mi még most keresünk a pártok számára megfelelő helyet. A volt földhivatal úgy látszik megfelelő lesz, irodákat tudunk adni és egy nagy tanácskozóterem is lesz. A választásokig a pártház­ban működtek, s még most is ott vannak. Mi a részünk­ről mindent megtettünk a korrékt együttműködésért, a pártok azonban nem hívnak bennünket rendezvényeikre. Sulyok József Tiszavasvári tanácselnöke így válaszolt: — Nálunk hét párt műkö­dik, az önkormányzati vá­lasztások során bármelyik szerezhet képviselői helye­ket. Elfogadható körülmé­nyeket teremtettünk számuk­ra, működésükhöz az alap­vető feltételek megvannak, hisz kis létszámú pártok­ról van szó. Többségükkel elfogadható a kapcsolat, ám előfordul, hogy némelyik párt megyei szervezetével job ban együttműködünk, mint a helyiekkel. Gondot az okoz, hogy a pártok mögé bújt egyéni radikalizmus akadá­lyozza az együttmunkálko- dást. Alaposabb ismereteket — Meghívjuk őket az ese­ményekre, részt is vesznek azon, s mivel nem teljes és részletes sok dologról az in­formációjuk, türelmesen igyekszünk kérdéseikre vá­laszt adni. figyelembe vesz- szük, ami előre viszi a vá­rost, vagy elősegíti az önkor­mányzati választásokat. Né­hány párt képviselőjének vi­selkedése kifogásolható. Nemrég például megtudták, hogy a tanácson adóügyek­kel foglalkozó dolgozók menyi prémiumot kaptak, s ezt megpróbálták kipellen­gérezni. Minden bizonnyal nem gondoltak rá, hogy az adót mindig ki fogják vetni. Rövidlátó az, aiki nem gon­dolja át: mi lesz. ha a vá­lasztásokon az ő pártja nyer. A helyi önkormányzat meg­születése után alighanem még erőteljesebb adópoliti­ka lesz. Balogh József Útfelújítás Világbanki hitelből Több pályázó közül a nyír­egyházi és a debreceni köz­úti építő vállalat nyerte el azt a 132,5 millió forintos út­felújítási munkákat, amelyet részben világbanki hitellel finanszíroznak. A debreceni­ek 68 millió forint értékben, a nyíregyháziak 74 millió 500 ezer forint értékben végez­nek útfelújítást, korszerű­sítést. Felújítják többek között a 4-es főút három szakaszát, javítják, illetve korszerűsítik a 42-es és 35-ös út egy-egy szakaszát. Jelentős munka lesz a Rakamaz—Nyíregyhá­za között útfelújítás 28 kilo­méteren. Ű tjaink állapotát ismerve a most kezdődő felújítások­tól jóval nagyobb munkára lenne szükség, de a keret be­határolt és a hitelhez a ma­gyar államnak is hozá keli tenni a maga részét. Ami biz­tató, hogy útfelújításra jö­vőre is lesz világbanki hi­telkeret. VÁR ÉPÜL (ÜJJÁ). Kis­várdán a tanács költségve­tési üzemének dolgozói már elkészültek a nyugati fal és a bástya köves mun­kálataival. A tetőszerkezet is a helyére került. A mű­emlékfelügyelőség nyír­egyházi építésvezetőségé­nek vásárosnaményi ács­brigádja készíti az ácsszer­kezetet. (Vincze)

Next

/
Thumbnails
Contents