Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-16 / 140. szám
10 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. június 16. A KM vendége ____________I______1 A múlt kutatója Vannak titkok, melyeket a régi megsárgult iratok őriznek. Ezek rendszerezése és kutatása és, a múlt rejtelmeinek feltárása, a levéltáros egyik legfontosabb feladata. — Számomra ez a munka hivatás —- vallja magáról dr. László Géza. Már püspökladányi diákként belekóstoltam a hagyományok és a történelem kutatásába. Vasutas családból származom. Szüleim ösztönöztek a tanulásra, mert látták, ez az, ami leginkább kamatozik az ember életében. Ezt nem vehetik el, jöhet bármilyen rendszer, nem kell a tudást „beszolgáltatni”. A Karacs Ferenc gimnázium befejezése után kerültem a debreceni tanítóképző intézet nép- művelés-könyvlár szakára. Itt kötöttem „örök szerelmet” a könyvekkel, a könyvtárral. 1976. jelentős dátum az életében, megnősült. Nyíregyházára került dolgozni, s felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-könyvtáros levelező szakára. Felesége szintén könyvtáros, s négy hete született meg a harmadik kislányuk. — Megszerettem a levéltárat. Ez egy sajátos világ. — majd hozzáteszi — kívülálló nehezen érti meg. Ismerőseim közül volt, aki sajnálkozott: „Más igyekszik a napra, ti meg a rácsok között elsárgult iratokkal vagytok összezárva.” De engem ez éltet! Elbújok, bogarászok a papírok között. Beleélem magam az adott korba, a felfedezés sikerélménye szinte mámorító, ha egy új. eddig ismeretlen adatra bukkanok. Ez a kenyerem, s a második szerelmem is. Beosztása szerint a levéltári tudományos kutatószolgálat és a könyvtár vezetője. Az ország megyéinek levéltárai közül itt található az egyik leggazdagabb anyag. Körülbelül 5 kilométer. Adatok vannak az 1200-as évektől napjainkig. Például a legutóbbi választások szavazókörzeteinek jegyzőkönyvei is ide!.erűitek. Gazdag iratanyag maradt fenn az 1500-as évekből, ez annak köszönhető, hogy e területet elkerülte a török uralom, s csak kisebb-nagyobb betörések voltak. Elsősorban Szabolcs, és a történelmi Szatmár vármegye dokumentumait őrzik itt. László Géza szakmai munkájához hozzátartozik a begyűjtött, történelmi értékű iratok, (a megye területén az iskolán kívüli intézmények iratainak) kezelése, ellenőrzése, osztályozása, bizonyos rend szerinti tárolása. Még közép- iskolás korából hozta magával a kéziratos térképek iránti vonzalmát. Szerényen csak úgy magyarázza: erre kötelezte az iskola névadója, a példakép Karacs Ferenc térképész. — Tanulmányaim során többször kellett írásbeli megmérettetésen részt vennem. Gondolok itt a főiskolai, az egyetemi szakdolgozatra és a doktori disszertációra — folytatja a beszélgetést —, fő kutatási témám az iskolán kívüli művelődés történetének feldolgozása a Horthy-korszakban, majd 1945-től 50-ig Szabolcs vármegyére kiterjedően. Kiemelten foglalkoztam a népkönyvtárakkal és a népházakkal. A mai közkönyvtárak elődeiben, melyeket a vallás- és közoktatási minisztérium hozott létre, elsősorban szépirodalmi műveket tartottak. A szak- könyvtárakat a földművelési minisztérium patronálta, ahol az egyszerű embereknek is tanáccsal szolgáltak a hétköznapi élet gondjaiban. A bölcsészdoktori disszertációmban a felszabadulástól a tanácsok megalakulásáig terjedő időt dolgoztam fel. Ezt a korszakot úgy summázhatnám: a koalíciós időszakban az iskolán kívüli népművelés sokszínű és csodálatos. Ekkor élik fénykorukat a népi kollégiumok, a népfőiskolák, különböző színjátszókörök stb. 1948- tól mindezt visszaszorítják a szocialista kulturális forradalommal, elszürkült, egyoldalú sematikus közművelődés kezdődik. Kedvenc területét, a térképészetet is tovább kutatja. így jutott el az addig alig ismert Sexty Andráshoz, aki Szabolcs vármegye térképésze volt a XVIII-XIX. század fordulóján. A róla írott tanulmányában kifejti, milyen jelentős szerepet töltött be ez az ember. Már akkor megkezdték a Tisza szabályozásának terveit elkészíteni, de sok nyíregyházi utca még ma is az ő rendezési tervének az eredménye. Jó lenne, ha a város munkásságát elismerve egy utcát nevezne el róla, ezzel is tisztelegne a településért sokat tett professzor előtt. — Ma már a levéltárat sokan újra felfedezik. — vált témát a szakember. — Magyarországon mindenkinek joga van az őt érdeklő iratokat kutatni, ezt segíti a kutatószolgálat. S hogy kik a vendégeink? Nagyon széles a skála. Az általános iskolai szakköri tagtól, (aki csak tanári felügyelettel jöhet) a 90 éves nyugdíjas értelmiségiig szinte minden korosztály és réteg megtalálható. (Többségében azonban diákok és nyugdíjasok látogatják a levéltárat.) A témák között elsősorban az aktuális évfordulók kutatása szerepel. De a demokratizálódás az érdeklődés középpontjába állította a régi egyesületek és alapítványok működését. Keresik az emberek az elszenvedett sérelmeik írásos dokumentumait (például kulákvi- lág, tsz-szervezés). Egy időben divatos volt a családfa „felgöngyölítése”. Manapság egyre többen a volt birtokaikról szóló iratok után érdeklődnek. — A kutatószolgálat munkatársai minden dokumentumot megmutatnak, ha megvan! Ezt azért hangsúlyoznám, mert nagyon csak irat elpusztult a történelem viharában. Örvendetesen fellendült a helytörténeti és a honismereti mozgalom. Egy-egy település lokál- patriótái fáradtságot és időt nem kiméivé keresik szülőhelyük közeli és távoli múltjáról a dokumentumokat. Rendszeresen tartunk a közép- és főiskolások számára levéltárismertető órát is. László Géza azon szerény és következetes emberek közé tartozik, akik e nemes cél érdekében munkálkodnak teljes szívvel és odaadással. Tudja, a múlt ismerete nélkül nem létezik a jövő. Dankó Mihálv Film , ________________________ Mennyből az angyal Milyen ma Berlin fölött az ég? Ha derültnek nem is lehet nevezni, azért az megnyugtató, hogy a viharfelhők eltávoztak onnan. S milyen a Berlin fölött az ég. Wim Wenders filmje? Erre a kérdésre már jóval nehezebb megadni a választ. Amikor a német rendező forgatott (1986—87), még állt a FAL. a megosztottság emlékműve, látjuk is egyik-másik képsorban, ám ennek in sokkal kisebb a jelentősége. mint amilyen a valóságban volt, vagy ahogy számítanánk rá a cím alapján. Elkerülhetetlen egy játékfilmben. legyen az bármilyen műfajú, hogy a politikum ne szűrődjék bele. Ennek inkább a mértéke kérdéses, hiszen bizonyos művekben ez adja az alapszövetet (gondoljunk például a közelmúltban a tévé sugározta Costa Gavras-filmre, a Z-re!), másutt ez mellékes, akár elhanyagolható tényező, s helyette másfajta nézőpontból láttatja a rendező az eseményeket. Wim Wenders e filmjében a morálfilozófiái megközelítést választja. Némiképp zavarban vagyok, hiszen annyi elismerőt lehet olvasni a Berlin fölött az ég ről, és hát Wenders 1987-ben a legjobb rendező diját kapta érte Cannes-ban, mégsem tudok lelkesedni érte. Könyvespolcunk Hanyattúszás Úgy tűnik az irodalmi művek nemigen tisztelik a dátumokhoz kötődést, az ünneplést. Talán ezzel magyarázható, hogy az idei könyvhéten igazában nagy izgalmat keltő könyv nem jelent meg. A merítés, a választék persze igen gazdag. Különösen figyelemre méltó, hogy végre a külföldön megjelenő magyar nyelvű irodalom is kezd bekapcsolódni a hazai áramkörbe. Hazai alkotóink azonban — miért is tennék — aligha tudnak alkalmazkodni a könyvhéthez, hisz egy-egy mű megszületése sohasem kötődött, legfeljebb véletlenül egybeesett, az irodalom hivatalos ünnepeivel. ígyhát ne legyünk túlságosan csalódottak, amikor a könyvheti termés között lapozgatunk... Ennyi kitérő után nézzük az egyik beharangozott könyvet, Sarusi Mihály Zrínyi Kiadónál megjelent Hanyattúszás című elbeszéléskötetét, amelyről a szerző azt mondja: könyvemben jómagam vágok neki — mármint a ha- nyattúszásnak. Elbeszéléseiben népfiak, hadfiak, többnyire megnyomorítottak, alkalmanként kiszolgáltatottságukban parancsra másokat is megnyomorítók kezdenek el hanyattúszni... Azaz a múltra emlékezni, merthogy az ember is a hanyattúszásná! előrefelé halad, ám közben szemét nem tudja levenni — a maga mögött hagyott vízről, partról. Mindarról, amit magunk mögött hagytunk... A kötet bevezető történetei nem ígérnek túlsók újdonságot, kevés olyan dolgot tudunk meg emberről, múltról amit eddig nem ismertünk volna, talán még árnyaltabb, színvonalasabb, művészibb ábrázolásban. Egy kicsit Te- mesi Ferenc nagysikerű könyvének ábrázolási szándéka bujkál a könyv lapjain, de tőié halványabb, erőtlenebb korrajz, lclekrajz tárul az olvasó elé. Talán szokatlan azt ajánlani, hogy előbb a kötet közepetáján lévő elbeszélésekkel — Hanyattúszás, Gyapot, Azt hittem, nászút. — érdemes kezdeni az olvasást. Igazában mégis ezt ajánlanám mégha a józan ész, a logika és a szokás nem azt diktálja, hogy egy könyvet a közepén kezdjük el olvasni. Félő azonban, hogy az első — kevésbé sikerült—elbeszélések után elmegy az olvasó kedve a további folytatástól, pedig kár lenne... A kötet magját alkotó elbeszélések ugyanis lebilincselő, szuggesztív erejű művek. Kordokumentumok, mini emberi drámák, egy történelmileg agyonzilált kis közösség napjainkig tartó kiszolgáltatottsága, önmagában való megkapaszkodása, valójában a múlton való túllépése, o’tos életbölcsessége bomlanak ki a meseszerű történetekben. Háború, oroszfogság, kitelepítés, internálás, .Jtolhozosítás”, a falu — és a falusi ember — lelkének, tartásának megtöretése, feldarabolása, keresztre- fcszítése, egymás, lelkének akart, vagy akaratlan mérgezése, a menekültsors, a be-, illetve kitelepített sors, a nemzetiségi sors, a hontalanság megannyi megélt nyomorúsága keres utat az olvasóhoz egyszerű szavakkal, olykor a trágárságot sem mellőző nyersességgel. Félig magyar—félig német, félig magyar—félig szlovák, félig magyar—félig román szereplők vallanak életük kettőscgéról, a mindkét oldalról — sőt egymás soraiból is jövő *— pofonokról. Mégis, már-már idillikus nyugalmat. békét is árasztanak Sarusi Mihály történetei. Talán mert az elbeszélések stílusa, a történetek szereplőinek. életszemlélete, belső megnyugvásra való igénye és akarata, de leginkább mély emberiességük a magyarázata. hogy a legszömyűbb „kalandokat” olvasva is, a megbocsájtás, a megbékülés keríti hatalmába az olvasót is. A szerzőnek igaza van abban, hogy ,.c könyvben a vélhető igazság a sokféle mesélő egy-egy mondatából áll ösz- sze”. Ezért ajánlom mégis elolvasásra, nemcsak könyv közepén kezdődő elbeszéléseket, hanem a többit is. A hanyattúszás, a múltra való emlékezés, remélhetően nem gyengíti, inkább serkenti a hanyaltúszó, de mindig előbbre igyekvő embert... __ Páll Géza E film mindenekelőtt arról győz meg, hogy a képzelet milyen gyarló, ha a transzcendencia világába téved. Megrögzött materialistaként kevéssé foglalkoztat az angyalok külleme, de nehezen tudom összeegyeztetni e tárgykörben szerzett ismereteimet azzal, amit itt látok: az egyik földre szállt angyal haja valami madzagfélével (befőttesgumi?) van összekötve, és civilöltözékben, de angyalszárnnyal látjuk a másikat, amint egy roppant magas épület tetejéről néz le a mélybe. Ha már egyszer Wenders felvállalja a keresztény mitológia e jellegzetes alakjait, akkor ez több következetességet igényelne tőle. Szemlélődő angyalok ezek vagy az őrző fajtából valók? Szöktek az égi mezőkről vagy küldték őket. netán engedélyt kaptak a földi kirándulásra ? Hol a többi angyal? Csak szándék kérdése a szellemlétből a materiali- zálódásuk? Lehet, hogy e kérdések primitívnek tűnnek, mégsem hiszem, hogy lényegtelenek. Világos számomra, hogy a rendezőt az emberi lét viszonylatai érdeklik, s az angyali nézőpont olyasféle nála, ami a dolgok kívülről történő megítélhetőségét teszi lehetővé. De ha ez a külső, nem evilági tényező bemérhetetlen számomra, akkor az ítéletüket is kénytelen vagyok fenntartásokkal fogadni. A Berlin fölött az ég valójában szétválik két filmre (130 perces vetítési ideje alapján ezt az elkülönítést akár meg is lehetne tenni). Az egyik (a fekete-fehérben ábrázolt világ) afféle költői szociográfiát ad a város életéről. Ennek ismerhetjük filmtörténeti előzményét: Walter Ruttman 1927-ben készítette el klasszikussá vált néma dokumentumfilmjét, a Berlin, egy nagyváros szimfóniájá-l. Ez a vonulat tűnik az értékesebbnek Wenders filmjéből még akkor is, ha rátelepszik a szöveg a képi világra, ráadásul ez többnyire a belső monológok formáját ölti, s ez ijesztően filmszerűtlen. A monológ inkább színpadi forma, mint mozgóképi, a belsőnek (tudniillik a gondolatnak) ilyen módon történő külsővé tétele akkora nézői elvonatkoztatást igényel, amely már zavaró. Tetézi ezt énnek a megoldásnak a statikus volta, amely a filmnek mint művészetnek a dinamikájával ellentétes. A másik vonulat (a színesben ábrázolt világ) szabályos melodráma, amely műfaj már ott kísértett a Paris. Texas-ban is. Az egyik angyal szerelmes lesz egy artistanőbe, ezért vállalja a földi létet. Lehet elgondolkodni azon. mi következik ebből a cselekményfordulatból. Azt a szférát értékeli-e le Wenders, amely az angyalok „természetes közege”, avagy ezt a mi nem különösebben angyali világunkat erté- keli-e fel? Amiía kérdés első felét illeti, abban meghagyom az illetékesség jogát Wendersnek, de ami a másik felére vonatkozik, ha tetszik, ha nem, arra a válasz a film.alapján csak igenlő lehet, hát ebben volna kedvem vitatkozni vele. De mit gondoljanak ezután azok. akik hisznek a túlvilági boldogság lehetőségében? Talán forduljanak válaszért közvetlenül a rendezőhöz, vagy reménykedjenek, hogy az angyalok nemcsak Berlin fölött röpködnek. i . -..,m\oá'>'l Hamar Péter Budapest ENGLISH C'AtV DEUTSCH WB141 photos vy nnt 41 Faróphotoa A Képzőművészeti Kiadó az idegen- forgalmi főszezon kezdetére a népszerű SOUVENIR GUIDE of HUNGARY sorozata keretében ezúttal Budapest City címmel jelentette meg új kiadványát. Az angol és német nyelvű szép füzet 41 színes fotóval ábrázolja a Duna balparl- ján lévő terület legszebb középületeit, szobrait, templomait, utcáit és tereit. A külföldi látogatók jobb tájékozódását elősegítendő, többek között ismerteti a fővárosi múzeumok, kiállítótermek, termálfürdők és strandok, szállodák, zenei intézmények, night- clubok címét is. A kis „idegenvezető” füzet térképet is tartalmaz. || KeiotA m3(lY3P0rSZ3Q
