Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. június 2. Tájékoztatás és a személyiségi jogok Lista az eladott állami lakásokról Szép míves vasöntvény tárgyak a vásárosnaményi Beregi Múzeum gyűjteményéből. (Elek Emil (elvételei) Rendhagyó sajtótájékoztató Egy nyilvánosház „előszobájában'' A fekete vállpántos csip­kebugyi mélyen a fenékbe húzva, s a pánt úgy igazítva, hogy a kissé megereszkedett mellek még valahogy állja­nak. Réka készségesen ér­deklődik a budapesti sajtótá­jékoztatóra összegyűlt újság­írók rábízott csoportjánál, mit isznak. Vörös úr, a szexipar koro­názatlan királya éppen arról beszél a sörözőben, hogy nyilvánosházaival kultúrát visz a párkapcsolatokba, amikor Réka hozzám lép: — Parancsol valamit? — Egy vodkát dzsússzal, s ha lehet, még egyebet is — villantom rá élére vasalt ün­nepi mosolyomat. Fülig pi­rul. Már korábban is észre­vettem, hogy rendkívül fe­szélyezi félmeztelensége. — Szerintem tegezzük egy­mást nyugodtan. Lehat köztünk két év az ő javára, de jóval többnek látszik. — Láttam, hogy nagyon zavarban vagy. Szeme idegesen repked. Hozza a dzsúszt, ami jó üzle­ti érzékkel épp hogy csak látott vodkát. A jégkockák idegesen kocognak a pohár falán. — Nem hittem volna, hogy ennyire zavarni fog. Ahelyett, hogy ti izegnétek-mozogná- tok, mert egy bizonyos he­lyen nem fértek a nadrág­ban, én érzem feszélyezve magam. — Le se tagadhatod, hogy izgat a dolog! Űjabb lángba borulás. Két sörtöltés között apránként könnyít a lelkén. — Tanítónő voltara. Ide harminc kilométerre egy kis faluban. Minden férfikollé­gám „gerincre akart vágni”. Elegem lett. A csóróságból is. Itt csak bámulhatnak. Ha valaki egy újjal is hozzám nyúlna, a srácok kivágják. — A többiek? ' — Ápolónők, adminisztrá­torok. egyetemről kibukott fruskák, tanítónők. No, meg amivel Vörös is dicsekszik, hogy doktornő is akad. Tu­dod, senki se így születik. — A vőlegényed, a bará­tod? — Ahhoz semmi közöd! — Van „belevalóbb” köz­ietek? — Persze. Máskor ebben a sörözőben nem dolgozunk ennyien. Szólok valakinek. Annamary a mexikói töl­tött paradicsom után lép oda hozzám. — Mit akarsz? — Kérdezni. — Ja, azt lehet. — Hány éve vagy a szak­mában? — Három, de már látszik rajtam. Most már ideje len­ne pénzes palit fogni. Mert mindenki azt akar. Először állandó kuncsaftot, majd valakit, aki kitart, s a vé­gén egy öreg palit, akinek egy ideig még „szolgálsz”, aztán már elég neki, ha csak lát. — Más út nincs? — Megszedem magam, le­lépek nyugatra, vagy ha pén­zem van, üzletet nyitok, vagy elmegyek Madámnak Vörös valamelyik kuplerájába. — Nem undorító ez az egész? — Hülye vagy. Nemcsak tízperces kurvákból áll a vi­lág. Vannak olyan körök, ahol az egyhetes nyaralás után tudod meg, hogy a barátnőd, akit a diszkóban felszedtél, a profibbak közül való, s a barátod fizetett be rá neked. Ebben a szakmában is van­nak végletek. Igen. Végletek azok van­nak. Tapolcai Zoltán Eladók a városi tévék? Egy nagy helyett sok kicsi — Közös rendszerre kötik — Még pénz is áll a házhoz — A nézők csak nyernének Még el sem csitult a Sprin­ger lapvásárlásai körüli zűr­zavar, máris egy másik tö­megkommunikációs eszközt akarnak — igaz mások — megvenni, nevezetesen a tele­víziót. No, nem a Magyar Te­levíziót, beérik a városi ká­beltévékkel is, azokból pe­dig ma már csaknem félszáz működik az országban. Nem is rossz bolt, mond­ják most sokan, egy nagy he­lyett megvenni sok-sok ki­csit. Csak hát azért mégis fel­háborító — s ez a Magyar Televízió egyik nem is oly régi műsorában hangzott el —, hogy így elherdálják a közösség vagyonát, hisz vala­mennyi városi televíziót a helyi tanácsok hozták létre. Tényleg ilyen sötét lenne a kép? Lassan már mindent eladnak? Ezt kérdeztük a Nyíregyházi Városi Televízió stúdióvezetőjétől, Haskó Jó­zseftől. — Szó sincs eladásról! — cáfolta rögtön a híresztelést a stúdióvezető. — A MAC- ROVISION Kft. budapesti cég felajánlotta, hogy egy mikrohullámú rendszerre kötné az összes csatlakozó vá­rosi televíziót, ezzel lehetővé válna, hogy közös műsorokat is készíthessünk. Szerepel a tervek között városok közöt­Szentképet, fűnyírót lopott A vámosoroszi Budai Sándor az utóbbi időben sóik mindent lopott. A többszörösen büntetett előéletű fiatalember letartózta­tása előtt Nyíregyházán élt al­bérletben és alkalmi munkából, s persze lopásból szerzett javak­ból tartotta fenn magát. Egye­bek közt elemeit két széntké- pet, egy fűnyírót, két bukósisa­kot. Több lopása alkalmával le­bukott, tetten érték, feljelentet­ték, majd bíróság elé állították. Rablás, kifosztás és könnyű testi sértés miatt ítélte el a bí­róság korábban a szatmári fa­lucskából jött fiatalembert. Ki­Vásár a PRIZMA kft-né! 1990. június 04—15-ig Nyíregyháza, Kálvin tér 8. Ajánlatunk: — női, fii köntösök, pulóverek — gyermek nadrágok — bébi áruk — kasmír és egyéb méteráruk — osztrák—olasz harisnyanadrágok Viszonteladókat és magán vásárlókat szeretettel várjuk. szabadulása után is csavargó, italozó életmódot folytatott. Az egyik nyíregyházi presszó­ban iszogatott, s amikor a fel­szolgáló nem figyelt oda. a pul­ton lévő tányérból kiemelt 370 forint váltópénzt. Több vendég észrevette a lopást. így a tolvaj fiú alig ment néhány métert, a pincér és a vendégek elfogták, a pénzt visszavették tőle. Ké­sőbb bemászott egy nyíregyházi ház nyitott ablakán, onnan edé­nyekkel és poharakkal megra­kodva távozott. Aztán az ajtó kifeszítésével behatolt abba a házba, ahol korábban albérlet­ben lakott, és régi albérletéből két szentképet topott. Egy nyír­egyházi bolt elöl eltolt egy 18 ezer forintot érő fünyírógépet. de alig lopakodott a géppel né­hány tucat métert, utolérték, így a gép visszakerült tulajdo­nosához. A nyíregyházi Búza té­ren parkolt le egy értékes mo- torkerékpárrral két nyugatné­met fiatai. A két márkás bukó­sisakot (értékük kb. tízezer fo­rint) az ülésen hagyták. Budai a hóna alá csapta a két fejvé- döt. az egyiket rövid időn belül potom 350 forintért el is adta. Három kerékpár ellopása is a bűnlajstromát terheli. A Nyíregyházi Városi Bíró­ság Budai Sándort, mint külö­nös visszaesőt. másfél év börtön­re ítélte. Az ítélet jogerős. IM. L. ti vetélkedő, rendszeres hír­adó műsor saját anyagokból, sport- és színházi közvetíté­sek. Megoldható lenne az is, hogy ha mondjuk Tatabá­nyán játszik a focicsapat, itt élőben közvetítenénk a mécs­esét. Emellett természetesen továbbra is megmaradnának a saját, helyi műsoraink, hisz ez az alapszolgáltatá­sunk. S hogy mindezért mit kér cserébe a MACRO VISION? A városi tévék szokásos adásrendjén túl 25 évig hasz­nálttá a csatornájukat (addig­ra már önálló csatornája len­ne a tévének), szórakoztató műsorokat sugároznának, ter­mészetesen magyar nyelveli, és még filmek vetítését is tervezik, öt éven belül 24 órás műsort adnának. Ráadásul még pénz is áll­na a házhoz, ugyanis a kö­zös műsorokban való részvé­telért — például a híradá­sokért — a technika hasz­nálatáért bérleti díjat aján­lott fel a MACROVISION, a „nagytévés” tarifánál többet. Forintba átszámítva: heti két jelentkezésért egy évben 1,5—2 millió forint bevételre tehet szert a városi tévé, ami egyévi tanácsi támogatásnak a fele. Ez pedig nem is olyan rossz! S tegyük hozzá, mi. nézők csak nyerhetnénk a dolgon, mert egy programmal több közül választhatunk, ha ép­pen unalmas filmet vetíte­nek az egyes vagy a kettes csatornán, ja, és ezért előfi­zetési díjat nem szednek! Az első közös adást őszre terve­zik. (Cs. K.) A napokban lapunkban je­lent meg egy rövid hír, mely szerint a Nyíregyházi Városi Tanács nem zárkózik el at­tól, hogy az érdeklődők meg­tudják, kik, hol, mikor, mi­lyen feltételek mellett és mennyiért vásárolták meg tanácsi bérlakásukat. Makara István Széchenyi utcai lakos, aki ezt az igényt a városi televízió egyik adá­sában fogalmazta meg. azon­nal sietett is á tanácsra, s a meghirdetett 301-es szobá­ban legnagyobb meglepeté­sére megkérdezték a nevét, s hogy mire kíváncsi. Szerette volna élkérni a listatéÜy’má- solatát, de ettől elzárkóztak. Felháborodva kereste fel szerkesztőségünket, hogy sé­relmét orvosoljuk. Megkerestük dr, Fazekas Jánost, a végrehajtó nbizott-: ság titkárát, aki a követke- > zőket mondta: — Makara úr kezdeménye­zésére — bár közben mások is kérték — az Ingatlanke­zelő és Szolgáltató Vállalat­tal tíz évre visszamenőleg összeállíttattuk azt a listát, hogy kik. és mennyiért vásá­roltak tanácsi bérlakást. Ami­kor ez elkészült, két megol­dás közül választhattunk. Sajtóban közöljük a teljes listát, de ez felvetett egy olyan kérdést, hogy a Polgá­ri Törvénykönyv szerint sze­mélyiségi jogokat sérthet, hiszen az. hogy valaki meny­nyiért vett valamit, csak rá tartozik. Ezt esetleg csak egy cégnek van joga megkérdez­ni. az pedig az adóhatóság. Egyébként úgy gondolom, ha­sonló a helyzet a népszámlá­láshoz. az adatok feldolgozá­sa után a kérdőíveket meg kellett semmisíteni, éppen a személyiségi jogok védelme érdekében. Ugyanígy volt ez a választások idején, az aján­lási szelvényekkel. Amikor szakértők egy ingatlan érté­két megállapítják, akkor sem hivatkoznak név szerint arra, hogy X mennyiért adta el Y- nak a házát, hanem közlik, hogy az adott helyrajzi szá­mon fekvő ingatlannak az illetékkiszabásra benyújtott adásvételi szerződés szerint mennyi volt az ára. Ezért választották a máso­dik megoldást, hogy az ösz- szeállított listát tanácsi, vál­lalati ügyiratként kezelik, megnézhető, de az érdeklő­dőnek meg kell jelölőié, mi­re kíváncsi és megkérdezik a nevét. Makara úr másik kérdésé­re, hogy ő miért nem veheti meg tanácsi lakását a for­galmi érték 15 százalékáért, holott vételi szándékát 1938 februárjában jelezte, a kö­vetkezőket tudtuk meg: ko­rábban csak háromlakásos­nál kisebb tanácsi ingatla­nok elidegenítésére volt le­hetőség. s mivel olvasónk en­nél nagyobb házban lakik, az akkori jogszabály szerint nem vásárolhatta meg. Ezt módo­sította az 1989 novemberi ta­nácsrendelet, amelyet la­punkban is már több ízben ismertettünk. Az ország kü­lönböző városaiban a taná­csoknak lehetőségük volt el- ' dönteni. a forgalmi érték hány százalékáért vehetik meg a bérlők tanácsi lakásu­kat. Nálunk 60,^ illetve 80 százalékot állapított meg a tanács. Hogy ez sok vagy ké­vés. többen vitatkoznak raj­ta. Van olyan bérlő, aki sze­retné olcsóbban megvenni. Nem egy ilyen kérelem fu­tott már be a tanácsra, ar­ra hivatkoznak, hogy áz IK­SZ V nem sok gondot fordí­tott a lakások fenntartására. A másik oldal, az OTP-s la­kást vásárló. Vagy önerőből építkező pedig azt mondja, neki nincs lehetősége alku­dozni sem az OTP-nél. sem f{(VU jfi919r a szabad forgalomban, sem a TÜZÉP-en. amiken, xtéglát vásárol. Ráadásul egész éle­tére eladósodik. Megjegyzésünk: értjük és he­lyeseljük a személyiségi jogok védelmét, mégis felemásnak tart­juk, hogy az állampolgár így meg is nézhéiT á listát és nem is. Akkor már nem sérti a sze­mélyiségi jogot semmi, ha az ér­deklődő megmondja a nevét, hogy kire, mire kíváncsi? Jó lenne egyértelműbbé tenni. Ka ez lehetséges, mert félő, hogy még számos félreértést, vitát konf­liktust okozhat a dolog. Bábosok dicsérete Nyugdíjas pedagógus vagyok, rendszeresen járok a nyíregyházi Mesekert Bábcsoport előadásaira az unokám­mal. Most, pedagógusnap előtt elgondolkoztam, hogy de sokat hallom mostanában, a mai pedagógus nem lelkes. Én ennek az ellenpéldáját is tudom, bár még nem kész pe­dagógusok, csak készülnek erre a pályára. Unokám na­gyon érdeklődő természetű, és a bábelőadás után mindig megrohamozza kérdésekkel a bábosokat. Van két kislány, Botrágyi Ibolya, és Buda Mónika, mindketten óvónőképző­sök, akik mindig szívesen felelnek a gyerekeknek, és min­den idejüket azzal töltik, hogy a gyerekek jól érezzék ma­gukat. Gerő Balázsné Nyíregyháza Új OTP-széknáz épüi Kisvárdán a Mártírok és a Lenin utca sarkán. (II. P. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents