Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-02 / 128. szám
1990. június 2. Kelet-Magyarország 3 Enerjiaprognózúdnk EGYÜTT GONDOLKODNI a haza jövőjéről egy demokratikus állam polgárainak joga és bizony kötelessége is Nem dughatja fejét a homokba senki, mikor az egész országot, s valamennyi lakóját érintő problémák, megoldásra váró feladatok tornyosulnak előttünk. Rágni kell a falatot, valamennyiünknek, hogy aztán, ha le kell nyelni, meg ne feküdje nagyon a gyomrunkat. Beszélni kell a gondokról, ismerkedni velük, hogy minél többen felismerjék a cselekvés szükségszerűségét és a megoldás lehetséges módjait. A minap egy ilyen „gondolkodjunk a jövőnkröl” szellemiségű fórumon ismerkedtek az érdeklődők az ország ener- giahelyzetével, és azokkal a szorongató kényszerűségekkel, melyeket a villamosenergia-mérlegünk egyensúlyban tartása érdekében nem lehet figyelmen kívül hagyni. A világban érvényesülő tendenciával, miszerint a gazdaság fellendülése, az életszínvonal emelkedése törvényszerűen együtt jár a villamosenergia-felhasználás növekedésével, Magyarországnak is számolnia kell. Az új ipari létesítmények. az alakuló (vegyes) vállalatok irodái, az ezekbe beépített berendezések, de a magyar lakosság háztartásának egyre szaporodó gépei, a kisvállalkozások áramfogyasztásáról nem is szólva, a következő években folyamatosan növekvő igényként jelentkeznek majd az országban. Ezzel nem számolni annyi, mint belenyugodni abba. ami jelenleg van. és eleve lemondani a felvirágzásról, a majdani jobb életről. AZ ÉVI MÁSFÉL százalékos villamosáram-igénynöveke- dés fedezetét meg kell teremteni. Azzal is tisztában kell lenni, hogy az egész ország villamosenergia-felhasználásá- nak közel egyharmada szovjet importból származik. A keleti szomszédunktól importált árammal kapcsolatban két dolog jó, ha a szemünk előtt lebeg. Ameddig adják — és tudják adni — addig nekünk szükségünk van rá. és vennünk kell. A másik, imádkozzunk, hogy odaát sikerüljön megállítani a jelenlegi belpolitikai folyamatokat, és megszilárdítani a progresszív vezetés hatalmi helyzetét. Ellenkező esetben, ha csak az energiát nézzük, ránk nézve ka- taszrofális következményekkel számolhatunk. Hosszú távon tehát nem csupán a fejlődésből adódó két százalék körüli igénynövekedést, de saját biztonságunk érdekében a 30 százaléknyi egyoldalú import elektromos áram nagyarányú csökkentését is még kell oldanunk. Ezt más elektromos rendszerekhez való csatlakozás révén is tennünk szükséges, ám nem kikerülhető egy újabb, úgynevezett alaperőmű építése sem. * A szakemberek szerint egy ilyet ma. a gazdaságossági szempontok szem előtt tartásával, csak szén-, vagy atomenergiára szabad megtervezni. Magyarországon ma lignittüzelésű. vagy atomerőműben érdemes gondolkodni. Ezzel kapcsolatban újabb két dologgal kell a laikus, de érdekelt állampolgároknak tisztában lenni. Az előbbinek a levegő- szennyezése óriási, az utóbbi viszont — bár maga tökéletes biztonsággal üzemeltethető, ha a szisztéma nem csernobili ártalmas hulladékot is termel, amelynek az elhelyezése 'Jelent gondot. EZZEL. EGYÜTT mégis barátkozzunk a gondolattal, hogy szegénybégünk ellenére, de mindannyiunk érdekében meg kell építeni Pakson az újabb blokkokat. ': g. b. Meghívó* Szöulbo Mintát vittek Koreába Dél-koreai üzletemberek jártak a héten megyénkben. Több üzemünkből egyes termékeiket és prospektust vittek magukkal, így remény van arra, hogy megyénk is bekapcsolódik a két ország kereskedelmi forgalmába. Ez a forgalom évről-évne növekszik. A koreaiak vezetője Nyíregyházán elmondta, hogy 1987-ben Magyarország nyolcmillió dollár értékű árut exportált az ázsiai országba. 1988-ban már 12 millió, tavaly 20 millió dollár értékű volt az exportunk. A koreaiak 1987-ben 14 millió dollár értékű árut szállítottak nekünk. Tavaly előtt már 21 millió, tavaly 50 millió dollár értékű volt hazánk koreai importja. Idén tovább növekszik a két ország kereskedelmi forgalma. Hazánk a tavalyi 20 millióival szemben az idén valószínűleg 40 millió dollár értékű árut exportál Dél-Koreába. Első sorban élelmiszereket és bort viszünk az ázsiaiaknak, ők főleg elektronikus gépeket és textiárut hoznak nekünk. A koreai üzletemberek a héten a Magyar Gazdasági Kamara regionális szervezetének közreműködésével érdeklődtek Záhonyban a vasútigaz gatóságon és a helyi Lenin tsz-lben. Arra voltak kíváncsiak: hazánk keleti kapuja a vámszabad terület létrehozásával miként tud bekapcsolód ni a tranzitforgalomba. A koreaiak ugyanis a hajóforgalom helyett a gyorsabbnak tűnő vasúti szállítást részesítenék előnyben. A messziről jött üzletemberek nagy érdeklődést tanúsítottak a vásáros- naményi Interspán Faforgácslapgyár 'termékei iránt, innen mintákat is vittek magukkal. A mátészalkai MOM RT.-ben a háztartási mérlegek érdekeitek őket, a mérlegekből is vittek néhány mintát. A Csepeli Szerszám- gépgyár RT. nyírbátori gyárában a számítógép által vezérelt szer: zámgépek iráni érdeklődtek, prospektust kérték a gépekről. Az üzletkötés reményében jó hímek számit: a koreaiak arra kérték a nyiirbátor.akat, hogy ez év őszén korszerű gépeikkel vegyenek részt a szöuli nemzetköz kiál 1 í táson. (n. I.) 4 rva a fecskefészek az ablakom alatt. Már hetek óta aggódom emiatt, hiszen tudom, hogy a füstifecske április elején már hazatér, de május elején az ereszlakó molnár- fecske is betoppan. Aggódom azért is. mert ami fecskét látok hajnalonként a levegőégben a látóhatáron át cikázni, az nagyon kevés. Mi lett velük? Tavalyi fecskéim, a molnárfecskék — abban különböztek a füstifecskétöl, hogy nem annyira villás- farkúak — kétszer költöttek. Két fészekaljával ösz- szesen hat fiókát etettek, röptettek és most nem tudom, hová lettek. Ráfizettek volna a nyugtalan vérükre. az örökké tartó ide-oda vándorlásra, a nyári szerelemre. Lehet hogy így volt. Megeshető hogy amikor innen tavaly' szeptemberben útra i:e!tek és az Adria felett a szelek szárnyán Gazdakör Működésének több mint 40 évi kényszerű szüneteltetése után felújította tevékenységét Mátészalkán a GAZDAKÖR. A 27 fővel létrejött szervezet május 25-én közgyűlés keretében mondta ki: a korábban — 1925-től 1949- ig — működött szervezet utódjának tekinti magát és ragaszkodik jogfolytonossága elismeréséhez. Az újjászervezők ennek alapján bejelentették, hogy igényt tartanak -arra az épületre, amely a jogelőd megszüntetéséig annak tulajdonában volt. A közgyűlés a Gazdakör elnökének — ideiglenesen — Csizmadia József magángazdálkodót választotta. Házgyári elemekből tetőtér-beépítéses, négyemeletes lakásokat épít a SZÁEV Nyíregyházán. az OrSkösföldön. (E. E. felv.) Igazra, szépre tanítani Hárman hivatásról félelemről, reményről Évtizedeken át volt egy nap, amelyen illett köszönteni őket. Virágot, pénzjutalmat, kitüntetést átnyújtani. A televízióban és a rádióban, az újságban szólni áldozavállalásuk- ról, hitükről, lelkesedésükről. Meghatódott arcokat megmutatni, könnyes szemeket. Mert mégis csak ők nevelik gyermekeinket a jóra, a szépre, ők oldják meg a serdülő lélek gyötrelmes gondjait, lehet nekik panaszkodni, sírni, ők azok, akik örülnek minden örömnek, akik a visszatérő, egykori tanítványok kedvéért vállalják a szellemi periférián szorongás keserűségét, a megbecsültség hiányát, a kötelezően átnyújtott ünnepi virágokat. Három pedagógust kerestünk, akiket a véletlen küldött elénk. Arról faggattuk őket, hogyan érzik magukat, és mit várnak a jövőtől? — Hatodik éve vagyok a pályán — mondja Bistey Attila, a 15. számú Jósa András Általános Iskola tanára —, jól érzem magamat, mert eltaláltam azt a hivatást, ami igazán kitölti az életemet. Félnék a felnőttek társadalmában élni. Vannak még illúzióim, amelyeket itt meg tudnak lelkesedni, egymásra figyelni. Tudnak őszintén együtt dolgozni, mert a személyes érdekek itt még nem olyan erősek. Ha közöttük vagyok még hiszek abban, hogy nem anyagiasodik el a világ annyira, hogy rácsodálkozhatunk egy viharfelhőre, vagy madárfüttyre. Arra számítok, hogy tudunk még intelligens embereket nevelni, akik felnőtt korukban is szeretik a természetet, akik képesek nyitottan, harmonikusan befogadni a világot. — Azt várom, hogy ne csak égbekiáltott szó legyen az értelmiségiek megbecsülése. Félek, hogy az elszegényedő rétegek száma nőni fog az elkövetkező időben. Azt látom, hogy polarizálódik a társadalom. Az anyagi gondokkal küszködök kevesebb figyelmet fordíthatnak a gyereknevelésre. Azt is várom, hogy átalakul a tanárképző főiskolán tanuló tanárszakos hallgatók szemlélete. Sokan vannak olyanok, akiknek nincs sok közük a pályához. Az iskolának számítania kell a társadalom bírálatára. A gyerekek is keményebben fogalmaznak majd, élesebben bírálják azokat, akiket nem szeretnek. De azokat mindig kedvelték, akik ugyan „keményen” követeltek, de azért tudtak emberségesek is lenni, akik képesek voltak a szeretetre és a gyöngédségre is. Váradiné Tóth Ilona a kis- várdai Császy László Szak- középiskola magyar—orosz szakos tanára. — Ha őszinte akarok lenni, a tanárok nagy többségének nem kifejezetten jó a hangulata. Nemcsak arról van szó, hogy a tanárok a szokásosnál iß túlterhelteb- bek, hanem ráadásul mintha zárkózottabbak is lennének, befelé fordulnak. Mint a legtöbb ember, inkább a családban igyekeznek fogódzót, biztonságot találni ebben a bizonytalannak látszó időben. Mindenkiben ott van a jövőtől való félelem. Mindenki igyekszik magából a legtöbbet kihozni, egyre többen másodállást vállalnak, vagy más családi vállalkozásban segítenek. A vidéki orosz szakos tanárok továbbképzését pédául külön nehezíti, hogy Nyíregyházára kell járniuk tanulni. — Ami a változtatást illeti, feltétlenül jó tankönyvekre lesz szükség. Persze itt is vannak aggályaink, hiszen az utóbbi húsz évben annyiszor adtak már ki új tankönyvét! Mindenesetre az új könyvek olyanok legyenek, hogy ne kelljen két-három év múlva változtatni rajtuk. Fontosnak tartom azt is, hogy a tantárgyakat tegyük a helyükre, az óraszámokat igazságosabban osszuk el. Hajdú lmréné, a nyíregyházi 10-es számú Sóstói úti óvoda vezetőhelyettese. — Szerencsére a politikai változások hullámai nem érintik az óvodákat, ám bizonyos változtatásoktól mi is tartunk. Ismeretes. hogy több bölcsődét bezártak, félünk, hogy esetleg az óvodák megszüntetésére is sor kerül. Hallottunk olyan mendemondát is, hogy hosszabb lenne a bölcsődében folytatott nevelés, és az óvodai csak egy évre korlátozódna. Kérdem én, felkészülnek-e a gyerekek így kellőképpen majd az iskolára? Mi lesz akkor az óvónőkkel? Nem hiszem, hogy szívesen mennének bölcsődei nevelőknek. Megtörtént a beharangozott fizetésemelés, csak azt nem értjük, miért kellett ez a nagy hírverés? Hiszen minden munkahelyen volt legalább ekkora fizetésemelés. Arról nem is beszélve, hogy még mindig elmaradunk a fővárosi óvónők bérétől. — Ami a szakmai munkát illeti, nagyon helyes, hogy nőtt az óvónők szakmai szabadsága, játékosabban, ötletesebben lehet így nevelni. Ám a szakmai önállóság még szabadabb is lehetne. Ha az óvónő egyénisége, és képessége jobban érvényesülhetne, úgy gondolom annak mindenki csak hasznát vehetné. Vajon köszöntjük-e jövőre" a pedagógusokat? Vagy ez az ünnep is kikopik a naptárból, hogy átadja helyét a tartalmasabb, nem pusztán szavakban megnyilvánuló megbecsülésnek, amely egész esztendőre szól? Mi az utóbbira voksolunk. Bodnár I.—Nagy I. A. Olvasónk írja: íboüi n-k Valós, de megoldható problémára hívta fel a figyelmet a Kelet-Magyarország címoldala a napokban a tiszavirág életű vállalkozásokkal kapcsolatban. A megbukott vállalkozások nagy száma természetes jelenség még a fejlett országokban. is, csak az a különbség, ott nem kíséri megbotránkozás, viszont kíséri egy olyan intézményrendszer és azon belül olyan magatartás, ami az újrakezdés lehetőségét (akár többször is) biztosítja. Ma már vállalkozói szakmai körökben nálunk is ismert az intézkedések és módszerek egész arzenálja, aimi biztosítani tudja az akár többszöri „nekifutást" is. A hazai, ilyen, jellegű, kevés számú intézményeknek — amelyek leginkább itt még pénzintézetek — nincs- különösebb érdekeltségük ebben, hiszen a termelői szféra tragikus helyzete mellett is biztos nyereséget realizálnak. Nagyon lassan mutatkozik náluk eredmény, az egyéhként nékülözhetetlen, vállalkozási szakértelem megszerzésére, így aztán természetes, hogy sok esetben ők magúik kényszerítik a vállalkozókat bukásra. Jellemző példa: a helyi OTP is sorra indítja az életképtelen vállalkozásokat, miközben pros- perálökat buktat meg. A helyzet megoldására a vállakozók szinte valameny- nyi helyi banki kirendeltségnek felajánlották együttműködésként szakmai hátterüket. Konkrét eredmények létrejötte nélkül (például: jól fizető új munkahelyek) nyilván valóban tovább fog erősödni a termelői széktorban az az igény, hogy a gazdaságélénkítést csak új, ilyen jellegű résztvevőkkel szabad csinálni (példa: befektető társaságok). Ügy tűnik a jelenlegi gyakorlatuk és mentalitásuk nem tud megoldást hozni .idegen a piacgazdaság felé mozdulók számára. (Például: képtelen a garanciákat felfedezni az életképes termelésben.) Az új parlamenti képviselőinkkel közösen meg kell tudnunk oldani azt, hogy olyan döntések, szabályzók szülessenek, amelyek életre keltik az inkubátorházakat, befektető társaságokat, menedzser képzőket, tanácsadó szervezeteket stb. Nagyon lényeges, hogy a meglévők pedig nemcsak elszívják a termelésiben keletkezett nyereséget, hanem növeljék is azt. Szokol István Nyíregyháza vitorláztak, vihar támadt. Dermesztőén jeges és kegyetlen vihar. Sajnos, a tenger millió és millió fecske temetője. Jövet is, menet is nagy a fecskéknek a pusztulása. Nézem az ablakom alatt a csésze alakú, szalmaszálbői, sárból rakott, szűk bejáratú fecskeotthont és egy érzelemszál gubancos bennem. Hát idén már nem lesz csicsergés, alkonyi, hajnali csivitelés? Nem lesz itt már semmi ribillió olyan formán, mint ahogyan az ember veszekszik, ha valami baja van. A fecskéim baja örökké az volt. hogy az első nemzedéket, ha már repültek, ha már önállóan éltek, nem engedték vissza a fészekbe. Azok meg még------------------------■■-■v,--------7— vágytak a puha pihébe. de kellett a hely a frissebb tojásoknak. az újabb fiókáknak ... Átgondolom, és nagyon is átérzem a fecskéim miatti bánatom, amikor megjön a borúra a derű. A tegnapi alkonyon megütötte a fülem a fecskecsacsogás. Megjöttek végre. Itt vannak tehát! Kár volt aggódni, hiszen okos a madár. Okosabb. mint az ember, hiszen észrevehettem volna, hogy szeszélyes ez a május, hideg van. Fülöp és Evelin napján majdhogynem fagyos a hajnal. A fecske nem fészkel és nem költ a hidegben. De jön már a nyár. Jön már a meleg. Ettől függetlenül mégiscsak kevés fecske jött haza. Vigyázzunk rájuk. Védett a madár, és ha az időjárás nem. legalább az ember óvja. Seres Ernő
