Kelet-Magyarország, 1990. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-14 / 138. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. június 14. Hagyományőrzők Tivadaron A haza egy mágnes Hihetetlen lelkesedéssel számoltak be a tunyogma- tolcsi és a szatmáresekei felfedezőút élményeiről a XIII. Hagyományőrző Ta­lálkozó résztvevői a ti vad a- ri táborban. Felidézték, hogy milyen történeteket gyűjtöttek össze a Petőfi-versben szereplő kurtakocsmáról és a kúriá­ról, ahonnan „azt üzente az uraság... ” Sok gyerek szá­mára a legemlékezetesebb szórakozás a Szamos parti kődobálás, a „kacsázás’ ma­radt. A találkozóról, a hagyo­mányőrzés fontosságáról Bí­ró Mária (Gyömrő) és Szabó Béla (Nyírmada), a Pro Pat­ria kitüntetés birtokosai nyi­latkoztak. — Nagyon érdekes munka felkutatni a múlt értékeit — mondja Mária. — Izgalmas dolog hallgatni idős embe­rek történeteit, akik maguk is átélték azokat, vagy szin­tén idős emberektől hallották annak idején, amikor fiata­lok voltak. Az elmondottakat lejegyeztük, és otthon majd mi is továbbadjuk társaink­nak. — Én azt szeretem a ha­gyományőrző munkában, hogy teljesen kötetlen, és az ember szabadon engedheti fantáziáját — szól Béla. — Ugyanazt a történetet több­féle változatban is halljuk, és a különböző elbeszélések­ből megpróbáljuk kiszűrni az igazságot Rengeteg érde­kes mendemondát mesélnek az emberek, de számunkra, hagyományőrzők számára ezek magva, lényege a leg­fontosabb. Sokéves tradíció, hogy a találkozó résztvevői Szat- márcsekén egy nemzeti színű szalagra felírják, hogy ki- nek-kinek mit sugall a Him­nusz, és ezt a szalagot egy koszorún helyezik el Kölcsey Ferenc sírjánál. Íme néhány az idei találkozó résztvevői­nek szép gondolatai közül. Bíró Mária: „A haza a leg­szebb magyar szó, amit em­ber kiejthet, légy hozzá hű mindig és minden körülmé­nyek között.” Szabó Béla: „Lehet, hogy a haza meglehet nélkülem, de én nem lehetek meg a haza nélkül.” Frigyes Kornél (Domosz- ló): „A haza olyan, mint a mágnes: nem beszél, csak vonz.” D. B. Pénz bodzából A Zöldért fehérgyarmati telepén heteken át felvásárol­ták a lakosság gyűjtötte bodzavirágot. 29 tonna szárit- mány hagyta el az idei szezonban a telepet, mely a gyűjtőknek 15 millió forint bevételt hozott. HHSzárokat nekünk is! / lletékes helyen azt tervezik, hogy létrehoznak egy huszáregységet, amely ünnepeken, esetlen a Par­lament előtti fogadásokon díszeleg majd. örülök a hírnek, a tervnek, s azt remélem, hogy néhány hu­szárt Nyíregyházán is láthatunk a jövőben. A múltban sok huszárt láthattak itt eleink. Az egyik nyíregyházi huszárlaktanya romjait csak pár hete tol­ta el egy dózer. De a nóta még emlékeztet: „Messze van a nyíregyházi kaszárnyaHa most Nyíregyházát diákvárosnak nevezzük, nagyanyáink, dédnagyanyáink bizonyára „huszárvárosnak” nevezték a megyeszékhe­lyet. Régen bizonyára sok nyalka huszár dobogtatta meg itt a lányok szívét... Ám ha emlékezetem nem csal. nem csak a háború előtt, hanem pár évvel ezelőtt is láthattunk huszárokat Nyíregyházán. A gyümölcs­karnevál műsorát színesítették a huszárruhába öltözött deli legények. A Nyíregyháza melletti Ilona-tanyán bőven van négy­lábú. szoktak is tartani lovasbemutatókat. Nos. lovas- bemutatókon. gyümölcskarneválokon, esetleg március 15-én megyeszékhelyünkön is díszeleghetne néhány hu­szár. Hetyke legény van, ló van, a korabeli ruhát be lehet szerezni, vagy meg lehel varratni. A kard és egj/éb szúró-vágó eszköz beszerzése, „rendszeresítése” akár el is maradhat. Ám fontos, hogy a huszárnak öl­tözött és lóra pattant fiúk bajusza ne kókadozzon. ha­nem felfelé álljon. Hadd dobogjon a mai lányok szí­ve is .. . (nábrádi) Fényt a várnak Valamikor a 70-es években elkészült Kisvárdán a vár díszkivilágítása. Ezt követő­en illő alkalommal csodála­tos látvány volt a kivilágí­tott vár Ebben az évben 20 éves a város. Több rangos rendez­vény színhelye a vár. s kör­nyezete. Talán megérné, hogy a díszkivilágítást szol­gáló berendezéseket felülvizs­gálva felújítást nyerjenek, és adandó alkalommal újból fényárban pompázna Kis­várdán az esti vár. (vincze) Okosabban közlekedni A csúcs falún enyhíthető Nyíregyháza közlekedését az elmúlt néhány év alatt si­került olyan nagyvárosivá szervezni, hogy továbbra is nagy forgalmi dugókkal számolhatnak a közlekedők a reggeli csúcsidőben. A kukásikoosi menetrend­szerűen megáll minden ház­nál, mert „ürítenie” kell. Szolidaritásból fékez hát az összes többi mögötte haladó. A busz viszont a megállóban áll meg, neki arra szól a pa­pírja. A tanulóvezető pedig ott áll meg, ahol a legkevés­bé számítunk rá — mert lefullad a motorja. Persze mindenkinek igaza van: a kukát üríteni kell, hajnalban nem lehet, mert zajos a jármű, felébrednek a lalkók és zohorálnak. Hatkor kezdik hát a belvárosban, de még a felével sem végeznek, mire beindul a csúcsforga­lom, s állításuk szerint ez később sem mérséklődik. A tanulóvezetőt nem lehet a réten tanítani, mert sosem szokja meg a forgalmat. Az oktató már el tudja dönteni, mikor viheti be a tanítvá­nyát a belvárosi forgatagba, az egy másik dolog, hogy za­varában a szerencsétlen kez­dő még keveri a pedálokat. A busz nyilván akkor jár sűrűbben, amikor munkába mennek az emberek. A pót­kocsis teherautós pedig már hajnalban elindult a telep­helyéről, nem tehet róla, hogy csak most ért ide, s ha szeretnék tudni, még nagyon messze van a célállomása, ezért siet. Keskenyek az utak. Ez tény. Nincsenek elkerülő utak. Ez is tény. De az is, hogy egy kis forgalomszerve­zéssel lehetne tenni valamit. Sokszor például azért kény­telen bejönni az idegen a belvárosba, mert nincsen elég irányító tábla, ami meg­mutatná neki, hogy ha Zá­honyba igyekszik, két sarok­kal hamarabb is lefordulhat, sőt, még jobban is jár. A legnagyobb baj azonban az, hogy vannak itt szakem­berek, akik bizonyára tö­rik már a fejüket azon, ho­gyan lehetne tenni ez áldat­lan állapot ellen, csak még nem sütöttek ki semmi oko­sat (cs. k.) A HELYZET TARTHATATLAN Autók tilosban, de meddig? A belvárosban a közleke­dési fegyelem mélypontra ju­tott, s a figyelmeztetések falra hányt borsónak bizo­nyulnak, a rendőrség a jövő­beni szabálytalankodókkal szemben kellő szigorral !ép fel, vagyis élnek a helyszíni bírságolással és a szabálysér­tési feljelentéssel. A Nyíregyházi Rendőrka­pitányság közlekedési alosz­tályánál megtudtuk, hogy rengeteg autós a várakozási szabályokat semmibe veszi (például a Dózsa György u„ Rákóczi u„ Nyírfa Áruház környéke ...), de ezenkívül a járművezetők számos dur­va, emberéletet és vagyonbiz­tonságot is veszélyeztető sza­bálysértést is követnek el. A közlekedési szakemberek kérik, hogy' a máshol elfecsé­relt időt ne a közlekedésnél próbáljuk behozni. Aztán számos nyugati autó került az országba, de sajnos azok­kal együtt közlekedési kul­túrára nem tettünk szert. A fegyelmezetlenségek miatt az idén az elmúlt év hasonló időszakához képest jóval több ember veszítette életét az utakon. Hogy e tendenciá­nak vége szakadjon, s ked­vezőbb hírrcil számolhassunk be,' ezért á' határozott rendőri intézkedés. (csgy) Beszéljünk-e a szexről? Orömház, pornó, erkölcs Sokáig tépelődtem azon. vajon adjam-e nevemet a szexiparral kapcsolatos cikkeimhez. Nem lenne jobb, ha csak szignóznám, mert hátha ... Hátha azt hiszik az olvasók, „na itt van még egy firkász, aki ilyen zaftos, ordonáré dolgokkal akar ma­gának hírt verni. Meg ki tudja, lehet, hogy ő is ilyen helyekre jár, a szégyentelen.” S jobb elkerülni, hogy az ember nevét pletyka vegye szárnyára. Hiszen akkor már hiába mondanám el, hogy boldog házasságban élek, nincs szükségem ilyen pót­szerekre, de úgy hiszem, az nem bűn, hogy azt teszem, ami a munkám, megpróbá­lom megérttetni azt. amit kénytelen lesz mindenki megérteni. Egy tökéletes társadalom­ban nemhogy nincs pornó és szex, de még a kérdés sem fogalmazódik meg. Épp attól tökéletes, hogy az ember szellemi, érzelmi és testi éle tét — ez a három dolog sose választható el egymástól — egységesen éli. De ma ettől az álomtól még fényévnyire vagyunk. S egyoldalú tiltá­sokkal, lefojtásokkal csak mélyíthetjük a „rákfenét". Csapodár férjek, s felesé­gek még sokáig lesznek. S melyik a jobb? Ha egy tár­sadalom tudja kezelni ezt a tényt, társasági szabályokkal levezethető a krízis, vagy ha a lebukott félrelépő kilátás­talan helyzetbe kerül, mert a sok átszemérmes fennhan­gon elítéli, de titkon irigye­li? Mennyivel, jobb , ha a felszarvazott, kulturáltan ke­zeli a problémát, mintha idegbajosan rögtön a ke­nyértörésre viszi? Tiltsuk be a nyilvánoshá­zakat! A „kiéhezett” férfiak úgyis megtalálják a „jóllaka- tókat”, s „ki nevet a végén”-t játszanak a nemi betegsé­gekkel. Azért ennél már jobb a nyilvánosház napi kétszeri orvosi felügyelettel. „Az egész ország egy kupleráj lesz!” j Na, nem ettől, az biztos! Te- j küitsünk csak a hamburgi : Sohóra, a szexutcákra. Sorra j mennek tönkre a pornómozik, pornóboltok. Mert a polgár­nak elege van a tömegkielé­gítésből. Megnőtt az igény­szintje. Ha hiszik, ha nem, ez a je­lenség már nálunk is meg­jelent. Sorra fuccsolnak be a pornó- és szexlapok. Ráfize­téses a magyar pornófilm- gyártás. Sőt, meg is szűnt. Mert igénytelen, mert sze­mét volt. Féltjük a fiatalo­kat? Nem betiltani, hanem lezárt fóliában szexlapokkal, így nem lapozgathatják. Ne a posta terjessze, ne lehessen megvásárolni az újságárusok­nál. Csak a szex- és pornó- boltokban. Ott azért csak fel­tűnő egy tíz év forma kis- fiúcska, nem? Igazuk van abban tehát, hogy akit irritál a „fajtalan- kodás”, annak ne kelljen nap mint nap, úton-útfélen szembeütköznie vele. de ak­kor nyugodtan megrendezhe­tő még a pornó-világkiállítás is, (ami már szervezés alatt van) ha az a megfelelő he­lyen lesz. Oda nem kötelező elmenni. S végül képzeljék el. ami­kor önök leülnek gyermekük­kel szemben, s elmesélik a dolgok mikéntjét... Addig, míg nem képesek erre, köny- nyebb lesz abban a bizonyos házban egy korrepetitort fo­gadni. Még egyszer mondom, de csak akkor, ha nem tud­ják, nem tudjuk úgy nevelni gyermekeinket, hogy ezek a dolgok kérdésként, zavart vi­hogás. közepette fel sem ve­tődnek. S ezért adtam a nevem a cikkeimhez. Ha önök elől szégyelleném a véleménye­met, akkor a gyermekem­mel szemben hogyan ülhet­nék le? Tapolcai Zoltán Főzés szabadtűzön • Tanárok táncházat # Halászélet Szaktábor a népművészetről Színhely a múzeumfalu Népművészet a nevelés­ben, oktatásban címmel szer­veznek szaktábort június 26- tól 30-ig Nyíregyháza-Sóstó­fürdőn, a múzeumfaluban. Az első napon a múzeumr faluval ismerkednek az ide érkezők, s egy ritka élmény­ben is részük lesz: szabad tűzön főzik a vacsorát Ma- kay Béla túristvándi tanár irányításával, aki, mint köz­tudott, a népi étkezési szo­kásokról írt könyvet. Az előadássorozat ünnepé­lyes megnyitására június 27-' én kerül sor, majd ezt köve­tően több érdekes téma sze­repel a programban. Dr. Cselényi István Gábor, a Hittudományi Főiskola rek­tora A vallási népszokások szerepe az emberi kapcso­latokban címmel tart elő­adást, majd Földesné Györ­gyi Erzsébet néprajzos arról beszél, hogyan lehet és kell megőrizni a népművészeti tárgyakat a családban. Dél­után több szekcióban tanács­koznak a résztvevők, gyakor­lati bemutató foglalkozások­ra kerül sor óvodákban, ál­talános iskolákban, majd es­te gyermek néptánccsopor­tok bemutatója, illetve a résztvevő pedagógusok tánc­háza zárja a napot. Szabolcs, Paszab, Tiszaber- cel is szerepel a másnapi ki­rándulás állomásai között, s ennek során a földvárat, a Mudrány-kúriát, a Besse- nyei-házat, illetve a szövőhá­zat tekintik meg. Hajóút kö­veti ezt Bércéitől Tokajig, ahol az ebédet követően mú­zeumlátogatást szerveznek. „Halászélet a Tiszán” cím­mel Erdész Sándor múzeoió- gus tart ismertetőt a hajóút ideje alatt. Neves előadókkal találkoz­hatnak a részvevők a követ­kező napon, június 29-én: Az élő népművészet Erdélyben címmel a kolozsvári Kallós Zoltán néprajzgyűjtő, míg Folklór az irodalomban cím­mel Czine Mihály, az ELTE professzora tart előadást. Ugyanezen a napon a kör­nyezet népi hagyományairól Felhősné dr. Csiszár Sarolta is előadást tart, majd a részt­vevők a vásárosnaményi mú­zeumot keresik fel, illetve el­látogatnak a Schmidt Sándor fafaragó művész vezette nép- művészeti táborba, s a napot a vajai múzeumban zárják. Az utolsó napon a kárpátal­jai népballadákról Vári Fá­bián László kárpátaljai tanár fejti ki véleményét, illetvé dr. Joób Árpád, a nyíregyhá­zi tanárképző főiskola ad­junktusa arról beszél, hogy miként kell alkalmazni a né­pi hangszereket a tanórákon. Végezetül A nép) építészeti emlékekről dr. Páll István múzeológus tart előadást.

Next

/
Thumbnails
Contents