Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-03 / 102. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. május 3. Megalakult az új Országgyűlés A Házszabályok értelmé­ben a tisztségviselők megvá­lasztásáig az alakuló ülést a korelnök vezeti, a jegyzői feladatokat pedig a négy leg­fiatalabb képviselő körjegy­zőként látja el. Így Szűrös Mátyás a korelnöki feladatok ellátására a 89 esztendős Kéri Kálmánt (MDF) kérte feL Munkáját az alig 23 esz­tendős Glattfelder Béla — ő egyébként a legfiatalabb par­lamenti képviselő —, továbbá Szelényi Zsuzsanna, Deutsch Tamás és Wachsler Tamás felváltva segíti; mindnyájan a Fidesz képviselői. Szűrös Mátyás bejelentet­te, hogy az alakuló ülésig benyújtott 383 megbízóleve­let — mandátumvizsgálat céljából — a korelnök és a körjegyzők rendelkezésére bocsátotta. Ezután nagy taps kíséreté­ben lépett az elnöki pulpi­tusra Kéri Kálmán, továbbá Glattfelder Béla és Wachsler Tamás. A korelnök köszöntő beszédében felidézte életpá­lyáját. — Meg kell tanulnunk is­mét magyarnak lenni, mert az elmúlt évtizedekben Sáj- nós' az1 á felfogás tírálkpdott, miszerint az egy párthoz való tartozás fontosabb, mint a magyarsághoz tartozás — je­lentette ki. — Alig van ma­gyar öntudatunk, pedig büsz­kék lehetünk arra, hogy ma­gyarok vagyunk! Ezer éve élünk itt, sok-sok pusztítást, katasztrófát elszenvedett ez a nép, de mindenkor tudott újat teremteni. Most megbé­kélés kell, aminek egyik fel­tétele, hogy azok, akik az el­múlt években jogtalanságot szenvedtek, erkölcsi és anya­gi jóvátételben részesüljenek — mutatott rá. A korelnök végezetül kö­szönetét fejezte ki a kor­mánynak. amely emelt fővel távozhat, hiszen tagjai büsz­kék lehetnek arra. amit tel­jesítettek — mondotta és jó­kívánságait tolmácsolta az úi törvényhozásnak. Ezt követően az Ország- gyűlés közfelkiáltással elfo­gadta az alakuló ülés tárgy- sorozatát. amelyre egyébként a parlamenti .pártok frakció­vezetői és a független képvi­selők megbízottja tett javas­latot. Az alakuló ülés napirendje: 1. a) Az Országos Vá­lasztási Bizottság beszámo­lója a képviselőválasztásról. b) A Belügyminisztérium megbízott vezetőjének be­számolója az országgyűlési képviselői választások meg­szervezésével és lebonyolí­tásával kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáról. 2. Mandátumigazolás. 3. Bejelentés a pártok képviselőcsoportjainak meg­alakításáról, vezetőjük, to­vábbá a független képvise­lők megbízottjának szemé­lyéről. 4. Az Országgyűlés tiszt­ségviselőinek megválasztása. 5. Az Országgyűlés meg­bízott elnökének kijelölése. 6. A Minisztertanács le­mondásának bejelentése. 7. Az 1956 októberi for­radalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról szóló törvényja­vaslat megtárgyalása. 8. Nyilatkozattervezet az Európai Parlamenthez való csatlakozás szándékának ki- nyilvánításáról. 9. Bejelentés a kormány­alakítási megbízásról. 10. Az Országgyűlés ál­landó és külön bizottságai­nak megalakításáról szóló országgyűlési határozatter­vezet megtárgyalása. 11. A képviselők tisztelet­díjának és költségtérítésé­nek ideiglenes szabályozá­sáról szóló országgyűlési határozattervezet megtár­gyalása. vetően az elsőnek megvá­lasztott öt képviselő megbí zottja, Andrásfalvy Bertalan tett jelentést az Országgyű­lésnek a korelnök és a kör­jegyzők megbízólevelének vizsgálatáról. megállapítva, hogy azok kifogástalanok. Javaslata alapján a parla­ment Kéri Kálmán, valamint Deutsch Tamás, Glattfelder Béla, Szelényi Zsuzsa és Wachsler Tamás képviselőt korelnökké, illetve körjegy­zővé mondta ki. Kéri Kálmán beszámolt arról, hogy a körjegyzőkből és a korelnökből álló man­dátumvizsgáló bizottság el­lenőrizte a 379 képviselő megbízólevelét és a választá­si jegyzőkönyveket. Ennek saikat, Ezután a képviselők letették az ünnepélyes esküt, amelynek szóvegét Deutsch Tamás körjegyző olvasta. Szavazással folytatódott az ülés: a felesküdött képvise­lők a Belügyminisztérium megbízott vezetőjének beszá­molóját 332 igen, 1 nem, 7 tartózkodó szavazattal, vala­mint a választási bizottság előterjesztését 335 igen, 3 nem szavazattal és 17 tartóz­kodással elfogadták. A korelnök bejelentette: a parlamenti pártok megalakí­tották képviselőcsoportjaikat. A Magyar Demokrata Fórum Antall Józsefet, a Szabad Demokraták Szövetsége Töl- gyessy Pétert, a Független Kisgazdapárt Torgyán Józse­Az Országgyűlés üléstermében. alapján megállapította, hogy azok mindegyike meg]elel a törvényben előírtaknak. Sze­lényi Zsuzsa körjegyző felol­vasta a 379 képviselő nevét, majd a parlament tagjai 349 igen szavazattal igazolt kép­viselőknek ismerték el tár­fet, az MSZP Pozsgay Imrét, a Fiatal Demokraták Szövet­sége Orbán Viktort, a Ke- resztébydemokrata Néppárt Füzesen Tibort választotta a csoport vezetőjévé. A füg­getlen képviselők megbízott­ja Fodor István lett. A parlament tisztségviselőinek megválasztása A választások országszer­te rendben, a legteljesebb nyilvánosság mellett "zajlot­tak le, tudatos jogsértés, szándékos rendzavarás nem történt. A választás eredmé­nyes, törvényes megszervezé­séhez nagy segítséget nyúj­tott a nemzetközi és a hazai nyilvásosság, a tömegkom­munikáció megkülönböztetett figyelme. Egyebek között e fontos megállapításokat rög­zítette az Országos Vá­lasztási Bizottságnak a kép­viselőválasztás tapasztalatai­val foglalkozó írásos beszá­molója, amelyet a parlamen­ti képviselettel rendelkező pártok javaslatára készített el az OVB. A már elfogadott tárgyso­rozatnak megfelelően Né­meth János, az Országos Vá­lasztási Bizottság elnöke rö­vid szóbeli kiegészítőt mon­dott. Hangsúlyozta: a beszá­moló nem tartalmazhatja a választások végleges eredmé­nyét, mert elkészültekor — kilenc nappal ezelőtt — még két jogorvoslati eljárás volt folyamatban. Azóta a Legfel­sőbb Bíróság döntése értel­mében a Heves megyei 1. számú választókerületben megszületett a végső határo­zat: az eredeti szavazati sor­rend marad, azaz az MDF jelöltje lett a képviselő. Budapest 11. számú egyéni választókerületében a jogor­voslati eljárás még nem zá­rult le. A választások állami fel­adatainak megszervezése, technikai lebonyolítása, vala­mint a szavazat-összeszám- lálás mikéntje biztosította a választások törvényességét — ez derült ki Gál Zoltán bel­ügyminisztériumi államtitkár írásos beszámolójából. Az írásos anyagiban a Bel­ügyminisztérium jelenlegi megbízott vezetője megállapí­totta: a választási szervek, a szavazatszámláló, valamint a választási bizottságok — ki­sebb zökkenőktől eltekintve — megfelelően látták el fel­adatukat. Az államtitkári be­számolóból végezetül meg­tudhatták a képviselők, hogy a választások költségei az elpzetes adatok szerint vár­hatóan túllépik az 500 millió forintot: az összeg mintegy 50 mi.iióvaü haladja meg a tervezettet. A hosszúra nyúlt szünet után az elnöklő Kéri Kál ­mán bejelentette, hogy a mandátum vizsgáló bizottság befejezte1 munkáját. Ezt kö­A napirend szerint halad­va az ezután az Országgyű­lés tisztségviselőinek meg­választása következett A képviselőik 99 százaléka egyetértett azzal, hogy a pártfrakciók és független képviselők meghízottja előze­tes megállapodásnak megfe­lelően a T. Háznak 3 alelnö- ke és 8 jegyzője legyen. Az elnöklő Kéri Kálmán emlé­keztetett arra, hogy a párt­csoportok és a független képviselők korábban megál­lapodtak a jelölés elveiben, miszerint a legnagyobb par­lamenti párt, az MDF jelöl­né az Országgyűlés elnökét, aki egyben az ideiglenes köz- társasági elnöki teendőket is ellátja, három alelnökére pe­dig az SZDSZ ,a Független Kisgazdapárt ^ és az MSZP tesz javaslatot. Utalt arra, hagy a megállapodás azt is lehetőmé teszi, hogy két párt. a, fentiektől eltérő egyezség­re jusson egymással, ha azzal nem sérti más párt -pozíció­ját. E lehetőséget kihasznál­va az MDF és az SZDSZ olyan megállapodást kötött — amint arról délelőtt már tájékoztatták a sajtó képvi­selőit —, hogy az eredeti el­képzelésektől eltérően az SZDSZ állít jelöltet a házéi­nak! posztra, az MDF pedig az egyik alélnök személyére tehet javaslatot. A nyolc jegyzői helyre az előzetes tárgyalások eredményeként a Fidesz és a Keresztényde­mokrata Néppárt 2—2, a többi párt pedig 1—1 sze­mélyt jelolt. Ezután a korelnök ismer­tette a jelöltek névsorát. Mi­vel a házszabályok szerint a jelölésre csak a pártfrakci­ók vezetői, illetve a függet­len képviselők meghízottja jogosult, a jelölőlistát Kéri Kálmán lezártnak tekintette, s a titkos szavazás idejére szünetet rendelt el. A szünet után Kéri Kál­mán ismertette a szavazat­szedő bizottság jelentését. Az Országgyűlés tisztségviselői­re 379 szavazatot adtak le, ezek közül 370 volt érvényes. A Tisztelt Ház felállva, tapssal köszöntötte Göncz Árpádot (SZDSZ), a parla­ment újonnan megválasztott elnökét, akire 339-en voksol­tak. Mint ismeretes, az alkot­mány értelmében ezzel Göncz Árpád lett az ideiglenes köz- társasági elnök. Az Országgyűlés alelnöké- vé választották Szabad Györgyöt (MDF) 348 szava­zattal, Vörös Vincét (FKgP) 358 szavazattal és Szűrös Mátyást (MSZP) 353 szava­zattal. (Az Országgyűlés ideiglenes elnöki tisztét Sza­bad György tölti be.) Az Országgyűlés jegyzője lett Balázs István (MDF) 365 igenlő szavazattal, Kóródi Mária (SZDSZ) 368, Bárdos Balázs (FKgP) 370, Bossányi Katalin (MSZP) 362, Glatt- felder Béla (Fidesz) 368, Trombitás Zoltán (Fidesz) 367, Balogh Gábor (KDNP) 368 és Tóth Sándor (KDNP) 370 szavazattal. A megválasztott tisztségvi­selőknek elsőként Kéri Kál­mán korelnök gratulált, majd átadta az elnöklést Göncz Árpádnak, továbbá segítői­nek, Glattfelder Béla és Ba­logh Gábor jegyzőknek. Göncz Árpád az elnöki emelvényre lépve kijelentet­te: — Bizalmat visszaadni nem lehet, bizalmat csak el­veszíteni lehet. Éppen ezért mindent elkövetek annak ér­dekében, hogy az önök bi­zalmát megőrizzem. Ezt követően — a frakció- vezetők megállapodása értel­mében — Göncz Árpád ja­vaslatot tett az Országgyűlés megbízott elnökének szemé­lyére. Indítványozta, hogy az elnöki teendők ellátásával az Országgyűlés az MDF jelölt­jét, Szabad György profesz- szort bízza meg. A képvise­lők ezt 356 egyetértő szava­zattal elfogadták. A megbízott elnökké vá­lasztott Szabad György át­vette az elnöklést Göncz Ár­pádtól. Köszönetét mondva képviselőtársainak, reményét fejezte ki: a parlament tag­jai segítik őt abban, hogy jó eszköze legyen a népszuvere­nitás érvényesülésének. Németh Miklós Működőképes országot hagy hátra a leköszönő kormány Németh Miklós miniszter­elnök kért szót ezután. Beje­lentette: benyújtja kormánya lemondását. Elöljáróban utalt arra, hogy 16 hónappal ezelőtt egy másik Országgyűléstől kapott feladatot és bizalmat, hogy a történelemben minden bi­zonnyal ritkaságnak számító folyamatban — a békés át­menet idején — vezesse a kormányt. Sokan voltak, akik ennek az útnak nem adtak esélyt, s vannak, akik ma sem hisznek benne. A kormány azonban hitt abban, hogy megvalósítható e folyamat, s ezért azon dolgozott, hogy az esély valóra váljon. Vállalta, hogy az átmenet kormánya legyen, nem gondolva arra: szerepük, felelősségük is csak átmeneti. Németh Miklós kijelentet­te: a testület munkája gyü­mölcsének tekinti, hogy most benyújthatja kormánya le­mondását. Hosszú évtizedek óta ugyanis ez volt az a kor­mány. amely közvetlenül és valóban a Parlamentnek, s nem egy pártnak volt felelős, amely egy teljesen szabad, demokratikus választás ered­ményeként létrejött Ország- gyűlésnek nyújthatja be le­mondását. A kormány tagjai büszkék arra — mondta —, hogy kormányzásuk hozzájá­rult e pillanat eljöveteléhez. A kormány tagjai minden erejükkel meg akartak felel­ni szerepüknek, ezért az el­múlt másfél esztendőt ke­mény munkával töltötték. Al­kotmányos forradalmukat úgy vívták meg. hogy nemcsak a tömegek nem akartak a régi módon élni, de a hatalom sem akart a régi módon kor­mányozni; önzetlenül dol­goztak a változásokért. Ezt a munkát a nemzetközi közvé­lemény és a világ politikusai is ismerték és elismerték — állapította meg Németh Miklós, maid arról szólt, hogy e kormánynak kellett a régi bűnökért megkövetni a népet, neki adatott a rehabi­litáció feladata és lehetősé­ge, az emberi lelkek felsza­badítása. s neki kellett cipel­nie a múlt terhes politikai, társadalmi és gazdasági örök­ségét. Annak a meggyőződé­sének adott hangot, hogy a politikai örökség ugyan nem terheli az új kormányt, azonban az utóbbi kettőt to­vább kell cipelnie, s várható­an rövid idő alatt nem tudja megoldani a gondökat. A továbbiakban kijelentet­te: a népszerűtlen intézkedé­seket vállalva működőképes országot hagy hátra a lekö­szönő kormány. A búcsúzó miniszterelnök megköszönte mindazok tá­mogatását, akik megértették törekvéseiket, és segítették; azok megvalósítását. Remé­nyét fejezte ki, hogy a rend­szerváltásért folytatott poli­tikai küzdelem jelszavaiból mind több valóra válik. Amint fogalmazott: ha köve­teltük a szavak és tettek egy­ségét, most valósítsuk meg. Ha kárhoztattuk a régi ren­det, hogy a népre tartozó döntéseket a nép feje fölött hozták meg mások, most ne engedjünk a kísértésnek, az egypárt döntései után ne pártok alkuja lépjen a nép döntésednek helyéibe. Németh Miklós végül be­jelentette: az újrakezdés egyik formális feltételeként, az alkotmány előírásainak megfelelően benyújtja kor­mánya lemondását. Az Országgyűlés megbízott elnöke Németh Miklós sza­vait megköszönve valameny- nyi képviselőtársa nevében kifejezte köszönetét a lemon­dott kormánynak és személy szerint Németh Miklósnak, egyidejűleg a hivatalától ugyancsak elbúcsúzott ideig­lenes köztársasági elnöknek és a parlament megbízott el­nökének mindazért, amit az alkotmányos rendszerváltás békés megvalósulásáért tet­tek. Törvényalkotás ’56-rél A kormány lemondásának tudomásulvételét követően a plénum 366 egyetértő sza­vazattal törvényt alkotott az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentősé­géről. E törvény kimondja, hogy 1956 őszének magyar forra­dalma megalapozta a re­ményt: létrehozható a de­mokratikus társadalmi rend, és a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiá­bavaló. Az új Országgyűlés pedig kötelességének tartja, hogy ébren tartsa és ápolja ’56 emlékét; egyben kinyil­vánítja, hogy ’56 szellemének megfelelően mindent meg­tesz a többpártrendszerű de­mokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében. A tör­vény rögzíti azt is: október 23-át, az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Ma­gyar Köztársaság 1989-es ki­kiáltásának napját nemzeti ünneppé nyilvánítja. (Folytatás a 3. oldalon) A korelnök beszéde nek az Országgyűlésnek kell megmutatnia a kivezető utat a jelenlegi nehéz helyzetből — hangsúlyozta. Végezetül a koalíciós időszakban derékba tört 1944-es Ideiglenes Nem­zetgyűlés törekvései közül a képviselők figyelmébe aján­lotta: mutassák meg a világ­nak, hogy ez az ország egysé­ges, életképes, s minden erőnket felhasználjuk azon népek megértésének és bizal­mának elnyerésére, amelyek mellénk kívánnak állni, se­gíteni, támogatni szándékoz­nak bennünket. (Folytatás az 1. oldalról) bé teszi, hogy élete során immár a harmadik alkalom­mal részese olyan esemény­nek, amelynek célja a rossz, népelnyomó rendszer meg­változtatása. Most az Ország- gyűlésben a nép bizalmából helyet foglaló képvise­lőknek egy akarattal, össze­fogással, mint a nemzeti akarat kifejezőinek, birtoko­sainak kezükbe kell venniük a súlyos helyzetbe sodort or­szág ügyeinek intézését.. En-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents