Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
1990. május 26. y Kelet a IWagyarorszag hétvégi melléklete ii A tarpai Nagy-hegy kis- öregje Varga Bertalan. Még „csak” 85 éves. Mi az ahhoz képest, hogy ez a vulkáni eredetű természeti képződmény évszázadok óta vigyázza a tájat, őrt áll az Alföld és a Beregi-síkság peremén. Ez a hegy nemcsak érdekessé teszi a tájat, de generációkon át dajkálja, élteti az embert. Akik isszák a hegy levét, akik szívják a levegőjét, mint Varga Bertalan is, hosszú életűek, elégedettek és békés természetűek. A hegyen élő ember, ha már idős és nyugdíjas, ha már a tárpai határ kivette szinte minden erejét, kint a falatnyi házban, a szőlőtőkék között naponta újjászületik. Ők mondják. Varga Bertalan is mondja: — Reggel felkelek, elkészítem a früstököm és hajó az idő, máris jövök a hegyre... A früstököm sült szalonna, én sütöm nyárson, a kaüan parazsán... Mi mást ennék a szalonnához, kenyeret, piroskáposztát, vagy hagymát... — Hogy járnék már gyalog a hegyre? Jól is néznék ki, rámesteledne mire ide érnék. Biciklivel jövök. Most már jó az út, megcsinálták. A jó út, amely a hegy felé a főútról leágazik, frissen épített, belekerült több mint egymillió forintba, százakat boldogít. Varga Bertalanokat, Szőke Ferenceket és még sok embert, akik korban a nyolcvanas éveiket, útban a kerékpár pedálját tapossák... A Nagy-hegynek (a tarpaiak szerint Öreg hegynek) csodálatosan friss, üde és ózondús a levegője. A hegyet övező flóra hatása ez. A hegy előtt erdő, és ott van közel a Beregi-síkság ritka és egyedülálló maradványa a kocsányos tölgyes. Csak néhány mondatot arról, ami maradt. Valamikor — nem is olyan régen Európának, így Magyarországnak is uralkodó —,-----------------------------A megye hegye fafaja volt a kocsányos tölgy. Magányosan—erre is van példa a tarpai tájban — ez a tölgy 30—40 méter magasra nő, dús a lombkoronája, bő a makktermése, erdei vadaknak, főként a vaddisznóknak bőséges teríték. Aki a hegyre megy, a hegyen van, látja és hallja az erdőt. Tudja, hogy mit rejt az a világ? A kocsányos tölgyes gyertyánnal és juharral társul. Az erdő aljnövényzete egyedi, megtalálható ott a kárpáti sáfrány, a hegyi ibolya, az erdei angyalgyökér, a rezgősás és mindenféle gyom, amelyeken át vaddisznókoca csörtet malacaival, riasztva a szintén egyedi és különleges madárvilágot. Fészkel az erdőkben holló, kabasólyom, kékvércse, letéved ide néha a Kárpátokból sasmadár is. Viszont a rengeteg varjú a tarpai hegyre száll májusi cseresznyét csemegézni. —Varjú van itt sok, meg veréb, hogy a fene egye meg. — A varjú leveri a fáról a sok cseresznyét, eszi is persze. Vannak más madarak is. Sárgarigó. A szarka is cserregÜlünk a hegyi ház verendáján, ami zárt és ablakos. A ház előtt és mögött a 450 öl szőlő megtűzdelve néhány cseresznyefával és Varga Bertalan elsorolja: — Van a tőkék közt Izabella, fehér és piros Delavári... — Direkttermők? — Az bizony. Magántermők, de azért van itt kényesebb, nemesebb is... Mióta járok ki a hegyre, csak az Isten tudja? Amióta élek... . y^m ál mindig yalami munka. Úgy öregesen. Dolgoztam eleget az életemben. Most kedvem szerint. Ha elfáradok, leülök ide, rágyújtok és nézem a szőlő zöld leveleit. Meg jönnek-mennek itt az emberek. Miből élünk? Van 8200 forint nyugdíjunk a feleségemmel együtt. Kettőnknek. Azelőtt, régen gazda voltam. Volt nyolc hold földem... A hegyre járó emberek öltözéke szinte egy és ugyanaz. Gumicsizma, csizmanadrág, kék sure, gyapjúing, kopott nemezkalap. Kalapból akad több is a kisházban, olyan is, amiben permeteznek, de van itt-ott a szegre akasztva olyan ing és kabát is, amelyen virít a rezes szerek nyoma. A hegyi házak többsége szerény és egyszerű, de tucatszámra akadnak olyanok, amelyek téglafalaikkal, nemesvakolattal és cseréptetejükkel nem a múltat, a jelent idézik. Jelenkor a villanyhálózat is, itt-ott a tévéantenna és végképp nem ülik a tájba az öreg hegy tetejére épített víztorony. Egyébként a tarpai hegyet nem a víztorony csúfítja igazán, hanem a kőbánya. Az ember két helyen is megrontotta az ősi rendet, amikor a Tisza medrébe, a Tisza partjára elhordta a követ. Az első kőbányát még az 1800-as év közepén nyitották. Maradt egy sebhely. Később új bányát nyitottak és még néhány éve is intenzív volt a kőfejtés. Szinte kettészelték a hegyet, de most szünetel a kitermelés. A kőbányában fülsértő a csend és néha ijesztő az a robaj, amikor a méteres falakról le-le- vállik egy-egy kő és dörögve hull (amélybe. „ , g . ,. . A hegygazdákat a kőbánya, a megsebzett hegy ügye nem foglalkoztatja. Betömni már úgysem lehet azt a hatalmas lyukat, viszont ha ellepi a gaz a szőlőtőkék közét, ha elöli a dudva kordon hosszába vetett paszulyt, abból nagyon nagy kár származik. A földön járó ember természetesen nem úgy mondja, hogy dudva vagy gaz, hanem nevén nevezi a gyomnövényeket. Szőke Ferenc (82 éves) így mondja: — Ez az acat egy piszkos valami. De van itt paprikafű, csúszó fullánk, lúdhúr, ha nem kapálnám, ki a bab meg nem maradna. A bab, a burgonya, a sárgarépa és minden más zöldségnövény kiegészítője és köztese a szőlőtőkéknek. Szőke Ferenc 720 tőkéről szüretel, 4—5 hektoliter évente a bora, babból is megterem 40—50 küogramm. Érdekessége az ő szőlőjének, hogy a fokhagyma mint évelő növény a sorok között magától terem, valamikor régen duggat- ták, azóta is évről évre bokroso- dik. — Amennyi kell, annyit szedünk. Nem olyan nagy a fokhagymafej, mint másutt, de minek is legyen olyan?... A tarpai hegyen ha a gazda kínálja a borát, illik megkóstolni. Annak ellenére, hogy a bor sokféle szőlőfaj ízét és cukrát őrzi, és túlteng a direkttermő rész aránya, a bor jó, itatja magát. Poharazgatás közben könnyebben lehet beszélgetni, vagy nagyokat hallgatni. Dalolni is néha, mint szüret idején. A, tarptú hegyen mindig, októberben és mindig egy napon van a szüret. Mint általában a bortermő vidékeken, Tarpán is érvényes a mondás: szeptember érleli, október édesíti a szőlőt. Októberben, amikor már érett és édes a szőlő, a szüret napján mint a méhkas, zsong az egész hegy. Rokonok és ismerősök segítenek a gazdáknak. Segítenek? Vendégeskednek, hiszen kevés_az olyan ember, akinek akkora szőlője lenne, hogy napkeltétől napnyugtáig ne tudná leszedni. A szüret tehát ünnep. Van egy kis munka, de nagyobb a vendégjárás, és a szüretet követő vacsora. Ha lehet birkapörkölttel, csigatésztás húslevessel, süteményekkel jár a gazdasszony a vendégek kedvébe... A Nagy-hegy nagy áldás a tarpai ember életében. Nem kell ahhoz sok idő, hogy egy ember elmondja azt, amit a hegy iránt érez. Szőke Ferenc, amíg fiatalabb volt, mint méhész, sokfelé megfordult a megyében. — Harminc évig méhészked- tem. Ha virágzott az akác, jártunk mi mindenfelé, vándoroltunk a méhekkel, lejártuk ezt a megyét. Itt kevés az akác, itt magasabbak az erdők. Itt hajnali háromkor, mielőtt felkel a nap, úgy szól az erdő a madarak hangján, hogy azt nem is lehet elmondani. Mindig szerettem itt lenni és most azt mondom, jó dolga van itt mindenkinek, jó világa van itt az öregeknek. A Nagy-hegy gerincéről mesz- szire látni. Ellát az ember Beregszászig és Ijetp.kipthet Jarpa njmden utcájába. A betekintés okkal érdekes, hiszen ott van a szárazmalom, nincs párja az országban, ott van a református torony (1798- ban épült, többször is leégett) a beregi tájegység legmagasabb épülete 45 és fél méteres. Látni a hegyről a történelmet is. Ott a tanácsháza, előtte Esze Tamás szobra a Rákóczi-szabadságharc brigadérosáról. f s látni a temetőt is, ahol E Bajcsy-Zsilinszky Endre nyugszik. A Nagy-hegy múltunk, jelenünk és jövőnk—ennek egyedi kilátója. Mindezt tapasztalhatja, érezheti az, aki barangol a hegyen és annak környékén. A tarpai hegyre érdemes felmenni. * Már mennék el a hegytől, el Tarpáról is, amikor ismerőssel találkozunk. Már tudja, hogy a hegyen jártunk, mert mi maradhat titokban egy községben. Felhívja a figyelmünket arra, hogy a Nagyhegyen a tokajival azonos értékű bort is lehetne termelni. Szerinte minden egyezik; a kőzet, a klíma, csakhogy ez a hegy kisebb, mint amaz és változtatni kellene a kultúrákon, a művelési módon. Isten őrizzen. Isteni szerencse, hogy az öreg hegyet—a kőbányát kivéve — elkerülte a nagyüzemi művelési mód. Hány egyéb, jó és hasznos zártkert ment itt a megyében tönkre? Az, hogy út és villany van a hegyen, szükséges és tűrhető. A modernizálásból ha már több lenne, ártana. Hiszen ha nem kapálgathatnának, ha nem pihenhetnének ott az életben megfáradt emberek, milyen sorsuk lenne? Paradicsom a hegy. Menedék és magány, olyan magány, amelyben soha senki sincs egyedül. LLv.-tv W ' Seres Ernő Barangolás I
