Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. május 26. Fenn, a végtelen térben 1 980. május 26-án, moszkvai idő szé­riát 21 óra 20 perc 39 másodperckor a Szo­juz—36 fedélzetén Kubá- szov szovjet parancsnok­kal a világűrbe emelke­dett az első magyar űrha­jós, a megyénkben Gyula­házáról elszármazott Far­kas Bertalan százados. Ettől kezdve 8 napon át lélegzetvisszafojtva figyelte az ország, a Duna-táji ma­gyarság mindazt, ami ott fenn a végtelen térben tör­tént. Torokszorító érzés volt, amikor az űrhajózás hivatalos nyelve, az orosz után magyar hangok érkez­tek hozzánk a világűrből. Ha nem mondta is, aligha lehet kétséges: a távolodó száguldás és többnapos kö­rözés perceiben egyszer­egyszer bizonyosan elfogta az űrből üzenőt is az a szívtájéíki melengető érzés, amelyet a magyarsághoz való tartozás ritka pillana­ta szokott kiváltani ben­nünk. Nyolc napon át a gazda­sági szempontból igen fon­tos, közös tudományos-mű­szaki, technológiai, orvos­biológiai vizsgálatokat és kísérleteket végeztek a vi­lágűrben. A Dóza kísérlet során a Pille magyar mű­szerrel mérték az űrhajó­sokat érő sugárzást. Az In­terferon kísérlet az azonos nevű biológiai hatóanyagot vizsgálta. A Rabotosz-po- szobnoszt kísérlet az űrha­jósok szellemi munkavég­ző képességét mérte, a Balaton műszerrel. Az űr­hajósok a Bioszféra prog­ram keretében a földfel­színit fényképezték. Kubaszov és Farkas Ber­talan a Szojuz—35 kabinjá­ban 1980. június 3-án 16 óra 7 perckor ért földet. Láttuk és követtük a sike­res visszatérést. A visszaté­rő Farkas Bertalan tette és neve méltán került az új földi csillagok, Jurij Gaga­rin és Neil Amstrong mel­lé. Az űrrepülés után Farkas Bertalant alezredessé lép­tették elő, s megkapta a Magyar Népköztársaság Hőse és a Magyar Népköz- társaság Űrhajósa kitünte­téseket. Az elmúlt év au­gusztusában lett űrhajó­sunk 40 éves. Születésnapi beszélgetést készítettem ak­kor a mérnök alezredessel, kutatóűrhajóssal. Beszélge­tésünk során elmondta, hogy bár keveset hallanak róla, nem henyél, az Inter- kozmosz program kereté­ben állandó kapcsolatban vian az űrhajós barátaival, az emberes és nem embe­res űrkutatás kérdéseiben. Kutató űrhajósként az Akadémiai Interkozmosz Tanácsa által irányított ku­tatócsoportban dolgozik, a témája a teamen belül a távérzékelés és az erőfor­ráskutatás. Jelenleg a dok­tori disszertációját készíti, melyben a világűrbeli fel­vételek magyarországi hasznosításának lehetősége­it foglalja össze. Igaz, hogy hivatalosan eltiltották a repüléstől — „elvették nagy szerelmét" — de időnként sportrepülőgépet vezet. Családi körülményeiről annyit árult el, hogy fele­sége a Magyar Néphadsereg egyik művelődési házában dolgozik könyvtárosként, három gyermeke van, Aida már 14 éves, a kis Berci 10, Adám pedig 7 éves. Nagyon szereti a sport minden ágát, a papri­kás csirkét, a sört. Mostani információim szerint, saj­nos csak karácsonyra jele­nik meg az a fotóalbum­szerű könyv, mely összefog­lalja az űrkutatás elmúlt 10 évét, Farkas Bertalan életútját. Visszatekintve az eltelt évtizedre, megállapít­hatjuk, hogy a gazdasági nehézségek miatt nagy szenzációk nem történtek az űrkutatásban, de minden év tartogatott új kutatási eredményeket, szép sikere­ket. Illés Balázs Maradion a Kozák lovas! Örömmel olvastam tanult barátom írását a szoborról és helyéről. Egyetértek dr. Németh Péter történészi szempontjaival és szobrász­ként kiegészíteném egy-két érvvel azt az igényt, hogy btt kell hagyni, ahol van és a környezetén kell rendezni. Engem nem vádolhat senki azzal, hogy a múlt szekerét toltam, én írtam először ar­ról e lapban, hogy a Lenin- szobrot el kell vinni, most is írom, hogy a Búza téri szob- rászilag és ideológiailag is primitív, anyagában is pro­vinciális, műkő domborművet helyes hogy eltávolították, de Sebestyén Sándor Lenin tér utcatábláját ott kell hagyni akkor is, ha a tér nevét meg­változtatják, mert ha figyel­mesen megnézzük e művet, azon kell csodálkoznunk, hogy annak idején hogyan engedhették a falra szerelni. A Kozák lovas Pátzay Pál­nak korunk egyik meghatá­rozó mesterének alkotása. A szobor és talpazatának mére­te a kis téren jól néz ki. Ta­lán meg lehetne fordítani, hogy a fő nézet dél felé le­gyen, mely a szobor érvénye­sülésének kedvezőbb. Pátzay mester szobrászati elveit is­merve bizonyára ideológiai szempont határozta meg an­nak idején a fő nézeteket. A város polgárai nagyon bölcsen negyven éven keresz­tül megőrizték Kisfaludi Strobl Zsigmond emlékművét — melyet Horthy Miklós avatott annak idején — a vá­ros reprezentatív terén. Mind a felirat, mind a Sárkányt legyőző fő figura, mind az ál­lítás éve eléggé egyértelmű volt, mégis itt maradt, hir­detve Nyíregyháza polgáröi­Még elkel a segítség... Felépei veire a házuk Húsvéti számunkban írtunk róla, hogy nem mindenna­pi tervet dédelget a berkeszi nevelőotthon egyik pedogó- gusa: Lázár Péter úgy döntött, magához fogadja, és a jövőben — szintén pedagógus — feleségével együtt, hiva­tásos nevelőszülőként neveli az otthon tíz állami gondo­zottját. Nevezetesen az általa évek óta pártfogolt Széltoló együttest, amellyel már Hollandiát is megjárták. Jó egy hónappal ezelőtt azonban úgy látszott holt­pontra jutott az ügy: a leen­dő nagycsalád otthonának kiszemelt épületet raktárként használták, és még ha sikerült volna is helyette egy csere­épületet felajánlani, kérdéses volt, honnan teremtik elő azt az összeget, amiből rend­be teszik, berendezik a há­zat. Sikerült-e azóta valami megoldást találni, egyáltalán: hol tart most Lázár Péterék ügye? — Erről érdeklődtünk a megyei tanácson. Lázók Anikó, a cigányügyi koordinációs bizottság titká­ra kedvező fejleményekről számolhatott be. A benkő- bokori egykori általános is­kola kezelői jogát — amely eddig a megyei könyvtáré volt — a tulajdonos, vagyis a megyei tanács átadja a Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézetnek, amely aztán Lázá­rék rendelkezésére fogja bo­csátani az épületet. A ház te­hát megvan, most már csak az a kérdés, összejön-e az a néhány millió forint, amire szükség lenne. Azért már ed­dig is csurrant-csappent va­lami. A Lázár Péterék, ké­sőbb pedig mások hasordá, ügyét szolgáló, készülő ,'ála-, pitványra 50 ezer forintot fél-’ ajánlott a Compack Keres­kedelmi Vállalat, háromez­ret pedig a Balaton Tourist. A nyírtassi tanács — amely­hez Berkesz is tartozik — 30 ezer forinttal, az MCKSZ, vagyis a cigányok kulturális szövetségének megyei szer­vezete 10 ezerrel, a megyei tanács cigányügyi koordiná­ciós bizottsága 150 ezer, a Művelődési Minisztérium pedig 20 ezer forinttal tud segíteni. Az Állami Biztosító megyei igazgatósága is nyújt anyagi támogatást, ezenkívül felajánlották, hogy átvállal­ják a Széltoló együttes 700 ezer forintot érő hangszerei­nek biztosítását. A Wallen­berg együttes május 26-án jótékony célú koncertet szer­vezett a gödöllői művelődési házban. Ennek bevételét na­gyobb részben Lázár Péterék említett tervének megvaló­sítására, kisebb részben pe­dig a berkeszi nevelőotthon­nak szánják. Az egyesület könyveket, videokazettákat, különféle berendezési tár­gyakat is felajánlott az ott­honnak. Mindez persze még kevés, de remélhetőleg lesznek még majd támogatók. Az Egész­ségügyi Minisztérium illeté­kesétől is biztató hírek ér­keztek: megvan a remény arra, hogy kedvezően bírál­ják el a Lázár Péter által benyújtott pályázatot, ami tekintélyes összeget jelen­tene. S ha minden a legjob­ban alakul, akkor el lehet majd kezdeni a ház rendbe­tételét. Az átalakítás terve már készen van, (jizt a. GT|yí4; műszaki szakemberei ^'éSzígy tették el, s ha kiegészítésre^' módosításra szorulna, kész­séggel rendelkezésre áll a megyei tanács műszaki osz­tálya is.) A kivitelezésben a tiszadobi gyermekváros szak­munkástanulóinak segítsé­gét is szeretnék igénybe venni, hogy a leendő nagy­család mielőbb igazi otthon­ra találjon- - a •Benkő-bokor- - ban. (gm) Kiknek állt a szemafor? UNIO-ban a kisebbségek Kényszer és szükségszerű felismerés szülte a példa­értékű kezdeményezést: 1990. február 21-én meg­alakult a Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Unió­ja és május 22-én, gon­dos, körültekintő előkészí­tés után Budapesten, a Vö­rösmarty Művelődési Ház­ban az UNIO-ba tömörült alapító tagszervezetek meg­tartották első, programot adó — elfogadó alapsza­bályt megvitató-jóváhagyó és tisztségviselőit, elnöksé­gét és ellenőrző bizottságát megválasztó küldöttgyűlését. Közös ügy, a nemzeti (ki­sebbségek, etnikai csopor­tok diszkriminációja, az em­beri-polgári jogok rájuk ér­vényesített (!) csontaasága döbbentette rá a cigányokat és délszlávokat, szerbeket és szlovákokat, hortvátdkat és szlovénokat, románokat és lengyeleket, svábokat, hogy közös töprengés után kezet ^nyújtsanak egymásnak. Közösen szültünk meg egy olyan politikai érdek- képviseleti, érdekvédelmi autonóm szervezetet, amely nem veti alá magát egyet­len párt érdekeinek sem A mértéktartó, minden tag- szervezetre tekintettel lévő beszámoló, s az ezt követő érdemi viták egész légköré­ből, hangulatéiból k«jeTült: fontosak a programban ‘ mégíogalmazott célok, csak - hogy elérésüket a válasz­tások után is buktatók, a nemzeti (kisebbségek, az et­nikumok sérelmére elköve­tett rafinált manipulációs politika, a kisemmizés nehe­zítik. Ezt bizonyítandó: a meghirdetett jogállamiság -és- a- bontakozó demokráciát- hirdető pártpluraüizmus út­vesztőiben elsüllyedt a hazai nak mindenkori ellenzékisé­gét és bölcs toleranciáját. Er­re a bölcsességre van szük­ség most is ezért kell helyén hagyni a Kozák lovast is és a Tanácsköztársaság téri ut­catáblát is. Ne feledjük, a Tanácsköztársaság katonái harcoltak annak idején az agresszív ellenséges hatalmak ellen, melyek hazánkat a Ti­száig akarták — akarják — annektálni. Tóth Sándor He maradjon Németh Péter muzeológus má­jus 19-én a Kelct-Magyarország- ban megjelent cikkéhez egy-két gondolatot szeretnék közreadni. 1956. október 2G-án a népharag — ellentétben Németh úrral — akkor is ledöntötte volna a „Ko­zák lovas” szobrát, ha a cikkben említett számunkra dicstelen személyek szobrai már álltak volna. Én magam aktív résztve­vője voltam az eseményeknek 1956. november 4-e előtt, ezt kö­vetően pedig szenvedő alanya 1989-ig. Azt hiszem a K. tanar úr által megörökített események miatt, mely anyagot nem sem­misített meg — pedig lett volna Ideje és módja rá — sok-sok em­ber lett flzikaUag kínzásoknak kitéve. Napokon keresztül kellett a kinagyított fényképeken lévő személyek felismerésével ismer­kedni, ön által elképzelhetetlen kínzások között . . . A magyar nép többsége ellen­tétben az ön megállapításával nem tekintette „felszabadulás­nak’' az orosz hadsereg hadmű­veleteit 1944-ben, hiszen az meg­szállás volt a javából. Nem én találtam ki — de magam is meg­éltem — s köztudott az orosz megszállók dicstelen viselkedése anyáinkkal, feleségeinkkel és le­ányainkkal szemben, anyagi ja­vaink szabadrablásként való ki­fosztása, történelmi hagyomá­nyaink eltörlése, a félelem és ki- látástalanság meghonosítása ha­zánkban stb., stb. Nos ezek a körülmények tették és teszik a magyar népet olyan­ná. amilyen. Ez a megalázott, meggyötört, hitét vesztett nép nem lehet tekintettel az ön ál­tal védett muzeális értékű mű­vészi alkotásokra és főképpen köztereinken nem. Azért nem, mert minden olyan mű, amely történelmünk leggyászosabb negyvenöt évére emlékeztetnek, csak irritálnak bennünket. Azt gondolom, igen bölcsen döntött a nép érzéseit figyelem­be vevő, a mült tragédiáiból kö­vetkeztetést levonni tudó városi tanács testületé, amikor a „Ko­zák lovas” eltávolítása mellett foglalt állást. Azt gondolom, nincs helye e szobornak váro­sunk közterén, mint műalkotást őrizze meg a műemlékvédelem az utókor számára, de csak ár­nyékban. Németh Or! Sajnálom, hogy Bécs lakosságára hivatkozik, de kérdem én Öntől, hasonlítható- c Ausztria sorsa hazánk negyven­öt fájdalmasan tragikus évéhez? Azt gondolom, ellentétben ön­nel, az a jó és kívánatos, hogy e „Kozák lovas” szobrot ne kelljen naponta látni, figyelmeztessen bennünket Inkább árnyékból, el­dugva. Legyenek ezek a jelképek a muzeológusok örömei ezután. Nem szemellenzős ideológia e nézet, mint ahogy ezt ön gon­dolja, inkább fájdalmas érzés diktálta realitás. A nép, mely oly sokat szenvedett, csak olyan köztéri műalkotásokban akar gyönyörködni, amelyek tisztele­tet és békességet váltanak ki leikéből. Demeter János Nyírtelek nemzeti kisebbségek embe­ri ^polgári jogi védelme, hiszen ilyen rangon — ha ez az! — egyetlen képvise­lő sem ül ma a parlament­ben. Csiaik azoknak állt a szemafor zöldje, akik egyik, vagy másik párt szekerét próbálták húzni. Csonka és mindaddig csorba lesz a demokrácia, amíg a nemzeti kisebbségek maguk nem választhatják meg országgyűlési [helyható­sági (képviselőit. Ez ügyben hallatja szavát az UNIÓ és kéri kerékasztal mellé a (kormányt, az arra illetékes parlamenti szerveket. Tilta­kozott a behívás módszere miatt, s'élítélte a nemzeti­ségek szétszórtságára való hivatkozást. Manipulációs elvnek tekinti, hogy egy- egy nemzetiségi szervezet vezetőivél küiön-íkülön tár­gyaltak, egyezkedtek. El­ítélte, hogy mások, nékik megfelelő nemzetiségi biz­tosokat nevezzenek ki, s ül­tessenek felügyelőként, vagy vajda, vagy cigányt) í- róként a fejük fölé. Az UNIÓ nyitott szerve­zet, melynek tanúbizonysá­gát adta az első tanácsko­zás is, amelyen néhány, ott me gy.fi gyelőkén t részt vevő küldöttség megismerve programját, alapszabályét tagként kérte a, felvételét Legfőbb célja az UNIÓ-mák a hazai kisebbségek politi­kai, gazdasági, szociális, Oktatási, kulturális igénye­inek és jogainak önrendel­kezés útján történő érvénye­sítése. Reméljük, hogy az UNIÓ működjével nem csupán színesebb lesz Ma­gyarország politikai palettá­ja, hanem hasznos szolgáló­jává válik a nemzeti ki­sebbségek - -hazai - nagy - csa­ládjának. Farkas Kálmán Megérkezett az újság Szamosűjlakra. (elek) Mezőgazdasági kisgép-csere akcii! Régi gépének árbeszámításával CSAK RAKAMAZON a VEGYIBOLTBAN korlátozott mennyiségben 1990. június 1-jén, 2-án átvesszünk termelésből kivont, hiányos, vagy üzemképtelen, hazánkban kereskedelmi forgalomban volt kisgépeket, motoros permetezőket, láncfűrészeket, fűnyírókat, rotációs kapákat, ezen termékek adapteréit, valamint - . áramfejlesztőket. , ' *, Ármegállapítás a helyszínén; ÁLLAPOTTÓL FÜGGŐEN. !^ ‘ r ÁTVÉTELI HELY; . ';., V ’ Rakamaz, vegyibolt Vöröshadsereg u. 26. Nyitva tartás: Péntek 7,30 órától 17,00 óráig szombaton 7,30 órától 12,00 óráig ÁFÉSZ RAKAMAZ, (1822) ujjjjjjjjjjjjjjjjjjjIOjjjjjjjj cu i i m i ii rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrn UJJJJJJJJJ i 1UJJJJJj iiijjjj IIUJJJJJJ-UJJJIÜ I LLÜ I I i_i_ü | i I iTCfl Ilii UJJJJJJJJJJJJJJJJ-LUJJJ-LLLU-U-UJ-LUJJ-LCLLLLU-LLLLLCCLLCÜICCCCCCi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents