Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám
1990. május 26. Kelet-Magyarország 3 A szomszédók embersége A szülők Erzsikével Kereskedni jobbon, eredményesebben Árván maradt három gyermek Olcsvaapáti- ban. Előbb az apa tűnt el nyomtalanul az életükből, majd az anyát temették gyógyíthatatlan betegség miatt. Mi legyen a két kisfiúval és a kislánnyal? A rokonság tétovázott, egyik sem tudott (vagy akart?) az árváknak otthont kínálni. Külön-külön még jutott volna nekik vetett ágy és egy tányér étel, de a gyerekek megmondták: inkább a Szamosnak mennek, de akkor is együtt maradnak ... A szembes zom szed, Balogh Gábor és felesége alig félóra alatt határozott: két saját gyermekük mellett becsülettel felnevelik a Dávid árvákat. Minderről három éve írtunk először, s most a gyermeknap előtt kopogtattunk ismét a Balogh-portán. Beszédes viselkedés •Mennyi változás! A megszámlálhatatlan játék mellett kistévé, video (igaz, kölcsön az anya testvérétől), s a háromszobás házat remekül felújították, ■kitapétáztáik. A nappaliban rend, tisztaság, hiába hetein élnek, nincs szétszórt holmi a lakásban. — Ez csak természetes — tessékel beljebb Ágika, a még mindig fiatal édesanya. — Erzsiké, gyere csak, vendég érkezett! Kamaszlány mutatkozik be, ő Dávid Erzsébet, a középső lány. Tizennyolc éves, kötő-hurkoló a fehérgyarmati HÓDIKÖT-ben. Három éve sem volt már igazán gyermek, amikor a családi tragédia történt. Nehezen beszél erről, összefüggő mondatok helyett beszédesebb a viselkedése. — Hogyne örültünk volna, amikor Ági néniék magúikhoz vettek! Azóta sem bántuk meg — s azzal indul a konyhába húst fclof- folni, rántott hús lesz ebédre. — Pedig milyen kis vadáé volt, amikor hozzánk került — fogja halkabbra a hangját a nevelőanyja. — Szavát se hallottuk, most így utólag megmondhatom, féltem, sikerülne jóravaló embert faragnunk belőle. Hézat építettek Olcsrvaapátibam, de még a környékén is nagy feltűnést keltett, hogy vállalhatta magára a Balogh házaspár még három árva felnevelését? Az árak már akkor is kúsztak felfelé. Féltették a törékeny asz- szonyikát, lesz-e ereje öt gyermekhez? A rosszmá jú - alk azt rebesgették, kapnak úgyis elég pénzt rájuk, akkor meg minek sajnálni őket? A valóság persze sokkal kedvezőtlenebbnek mutatkozott. Hosszú hónapok teltek el, amíg az árvaellátást, a családi pótlékot sikerült elintéani. Addig összébb húzták a takarót és a burkoló szakmájú apuka különmunkával teremtette elő a pénzt a hirtelen gyarapodott család megélhetéséhez. — Mindez már a múlté és boldog vagyok, hogy mertük vállalni ezt az egészet — említi Balogh Gábor. — Sőt, úgy gondoltuk, hogy a Dávid gy érékeknek majd évszázados, töppedt vályogház helyén építünk egy tetőteres házat, hátha valamelyikük beköltözne. Amíg a 18. évet nem töltötték be, 400 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt kaptak és felvettünk 380 ezer forint hitelt, akikor még 3 százalékra. Most pedig nézze meg ott szemben a három- szobás házat, egy hónap múlva lakható lesz... Egyelőre azon vitatkoznak a gyerekek, hogy egyiküknek sincs kedve átköltözni az újba, ők itt érzik magukat igazán otthon. „ Gábornak szólok, Pisti ugrik" Előkerülnek a féltve őrzött fényképek, népes család mindenütt. Két év alatt három ballagást tartottak. Attila, a legidősebb Dávid fiú kőműves szakmát tanult, most Fehérgyarmaton egy kisszövetkezetnél dolgozik. Erzsiké kötő-hurkoló szakmát szerzett, Ágnes, a vérszerinti gyermek Debrecenben kereskedelmi szakközépben érettségizett. A másik Balogh gyerek, Gábor elsős Nyíregyházán a kereskedelmiben, a legkisebb nevelt fiú, István hetedikes. Noha a tankönyveket nemigen kedveli, rendkívül dolgos fajta. Mint az apa elmeséli, hétvégén mond valamit Gábornak, erre Pisti ugrik. Ég a keze alatt a munka. A szülők abban reménykednek, legalább ügyességével, talpraesettségével érvényesül az életben. A Balogh családban mindenki elismeri, hogy az anyukáé a főszerep. Határozottságát csak a jóindulata szelídíti, de hát mit kezdtek volna egy vasakaratú, előrelátó, ámde anya nélkül? Már kicsi koruktól kiporciózta a családtagoknak a feladatokat. Erzsiké mos, vasal, Ági takarít, főz, Attila a szabadidejében a házuk építésében vállalt oroszlánrészt, Gábor inkább olvas és tévézik, Pisti ezermester. Testvérükké fogadták Ági és Gabi a Dávid gyerekeket, együtt kirándulnak, szalonnát sütnek, a számtalan fényképre alig győzök rápillantani. A szülők azóta a közeli vegyesboltban dolgoznak. Délben hazaszaladnak, megfőzik az ebédet, délután újból kinyitnak. — Többen a szemünkre vetették annak idején, miért is csináljuk? — emlékezik az apa. — Más a pénzt gyűjti, mi a gyerekeket, ütöttem el tréfával a megjegyzést. Otthont szerettünk volna adni nekik, hogy a mi lelkiismeretünk nyugodt legyen. Szívet melengető érzés, hogy elanyagiasodó világunkban élnek még köztünk Balogh Gáborok... Hogyan lehet a jelenlegi, oly sok jelzőivel illetett gazdasági helyzetben, zűrzavarosnak tartott viliágunkban is talpon maradni? Legbiztosaibban a folyamatos 'képzéssel, újabb és pjabb ismeretek megszerzésével. Bizonyára ez a felismerés vezette azolkat a kereskedelemben dolgozó diplomás embereket, alak május 23-án Nyíregyházán a KPVDSZ művelődési központban „vállalkozás és marketing a kereskedelemben” szaküzemgazdász diplomát vehettek át. A megyei tanács a KPVDSZ, valamint a MÉSZÖV álltai szervezett másfél éves kihelyezett képzést összesen 26-an fejezték be sikerrel, s vették át azt a dokumentumot, amelynek birtokában nem elsősorban beosztásúikban, hanem végzett munkájúik minőségében, Egyre nehezebb elheűyezr- kedni, s ez különösen vonatkozik azokra a fiatalokra, akik semmilyen képesítéssel nem rendelkeznek. Rajtuk kíván segíteni a nyíregyházi Dolgozók Általános Iskolája úgy, hogy az intézmény vállalkozik a nyolc osztályt végzett, s középiskolában tovább nem tanuló, munteaheUyel nem rendelkező fiatalok oktatására. szemléletük változtatásában remélhetünk tőlük eredményeket. Amint azt Kovács Lajosné dr-áól, valamint dr. Bartha Árpád igazgatóhelyettestől megtudtuk, a szaküzemgaz- dósz-képzés azok számára jelent ideális megoldást, akik kereskedelmi diplomával már rendelkeznek, de szeretnének a kor követelményeinek maximálisan megfelelni, a korábbinál többet nyújtani. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának tanárai előtt letett sikeres vizsga szakirányú specializálódást jelent, s nagy segítség az oly sokat hiányolt és sürgetett piaci szemlélet kialakításában, az ismeretek megszerzésében, vaflaminit az alapvető tudnivalók elsajátításában is. K. £. Hetenként kétszer, délutáni foglalkozásokon megismerkednek gépírással, szabás- varrással, gyermekápolással, idősek gondozásával, háztartási ismeretekkel, sütés-főzéssel, lakberendezéssel. A tanévben több alkalommal lesz kirándulás, üzemlátogatás is. A 16. életévüket be nem töltött fiatalok október 1-ig jelentkezhetnek a Dolgozók Általános Iskolájában (Nyíregyháza, Makarenkó u. 7.). Tanácsadók harmincezerért Nagyon sok vád éri egy részről a több tízezres és a méltánytalanul alacsony négy-ötezres nyugdíjakat. Véleményem szerint hatezer forintban kellene mindenkinek egyöntetűen megállapítani a nyugdíját. Akik még dolgoznak, azoknak meg ne lehessen hatezer forint alatt a fizetésük. Ugyanakkor maximálnám a bérből élők fizetését 30 ezer forintban. Sokan ezt a vezér- és a főigazgatói cím adományozásával kerülnek meg, amit eltörölnék. Szerintem az sem helyénvaló, hogy valamelyik vezető beosztású ember elmegy több tíz ezer forinttal nyugdíjba és majdnem ugyanannyiért vagy marad saját cégénél, vagy máshol helyezkedik el mint tanácsadó. Amikora munkahelyek sorozatosan megszűnnek, gyárak, vállalatok mennek tönkre, bányákat zárnak be, a munkásokat bocsátják el, a vezetőség marad, sőt a nyugdíjazott vezetőket is visszaveszik. Ezzel még mindig megpróbálják a megdöglött tehén tőgyét rángatni. Olyan emberekre van szükségünk, akik nem az egyéni érdekeiket akarják előtérbe helyezni, hanem az ország helyzetét és az Tóth Kornélia É_"| _ Li.Lí. A közelmúltban szép környezetben kezdEpUl Q mat©SZaiKai KOTtlCIZ. ték építeni a mátészalkai kórház új szárnyát, amely százágyas kórtermi részből és diagnosztikai részből áll majd, de három műtőhelyiséget is kialakítanak. Az alapozás jó ütemben tart, a generálkivitelező Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat 1993 elején adja át rendeltetésének az új épületszárnyat. (N. L. felv.) itt lakókon próbálnak segíteni. Ügy érzem minden rendszernek megvoltak a maga hibái és eredményei. Ugyanakkor voltak olyanok, akiket a hibákba belekényszerítettek, de voltak olyanok, akik visszaéltek a hatalmi jogukkal. Utóbbiak feleljenek értük. Olyan fiatalok vegyék át a hatalmat, a vezetést, akik mernek vállalni és nem az íróasztaluk átmentésén gondolkoznak. Azért szorgalmazom a fizetések behatárolását, mert így differenciálni is lehet és nincsenek olyan óriási különbségek, hogy az egyik akár húsz-harmincszorosát is kapja a másikénál. Nyugdíjasként az ilyen eltérések kivizsgálását szorgalmazom. Birgány Gyula Nyíregyháza mmegyek az utcán és jön fl/m velem szembe az a csodálatosan szép és ringó isteni kebel és nem bírom megállni, muszáj köszönni: „Kézit csókolom”. Nem lettem a hölgynél kebelbarát. Sőt! Villámlott a tekintete. Súlyos gömbvillámokat szórt felém, minekutána vonakodva, de megróttam magam: — Legyen már eszed ha- pi! Ma már negyedszer köszönsz vadidegeneknek. — Ezek után történt az, hogy Stohanek a szomszéd, a szemembe röhögött: — Most rajtakaptam — mondta diadalmasan. — Maga szomszéd úr magában beszél. Márpedig, aki magában beszél vagy nagyon okos, t>agy túl bolond. — Vigyázzon a szájára Stohanek úr, mert átmegyek kőművesbe és betapasztom a száját. Valóban mérges vagyok. Nem elég baj, hogy néha elgyengülök a szebbik nem iránti rajongásomban, de itt van nekem egy ilyen Stohanek, aki bár buta, mint egy tök, de nem annyira buta, hogy ne vegye észre és tapintana a gyengéimre. Az ilyesmi vért kíván! Egri bikavért. Ma azt szeretjük. Viszont a krimóban Stohanek fene- gyerekeskedik. — Pincér! Két-két konyakot és ámulatba ejtem a világot. — No, ne! — mondom — csak tán nem lett parafeno- mén? — Na, mi van? — kérdezem. — Semmi. Mégiscsak igyuk meg azt a bikavért is. Akkor aztán megmondom ... És Stohanek megmondja. Azt mondja neki nem kell a szociális háló, neki nem kell három év múlva — Az meg mi? — Kanálba jlítgató, meg ilyesmi. Tudja mint az az angol pasi, aki kiskorában belenyúlt a konnektorba, és ahelyett, hogy megütötte volna az áram, energiával telitöltődött. Most ujjráté- tellel kanalat hajlít. Sőt, a tekintete megállítja vagy elindítja a karórákat. Olajat is talál, meg hasonló ... — Én nem bohóckodom. Ha én megiszom ezt a két konyakot seggre esik a világ, mert véleményt mondok a kormányprogramról. A két fél konyak lemegy és Stohanek hallgat. az egyszámjegyű infláció. Viszont arra nagyon kíváncsi, tételesen az utolsó centig kicentizve, hogy mire ment el a 21 milliárd dollár. Ki nyelte le? — Ehhez kellett magának meginni két fél konyakot és egy liter Egri bikavért. Hát mitől fél? Demokrácia van. Különben is miért nem kell magának ez a szociális háló? — Mert nem tudom, hová akarják kifeszíteni. Alánk már nem fér, hiszen a béka fenekénél is lejjebb vagyunk. Fölénk meg minek feszítenék a hálót, hiszen amióta tudjuk, hogy van a gravitáció, azt is tudjuk, hogy felfelé nem esik le semmi, még az életszínvonal sem. Kitől, vagy mitől véd hát a háló? mgű, de okos a szomszéd. WW Ott lenne a helye valahol a parlamentben. De ezt most nem mondom, mert még képes és elindul a helyhatósági választásokon. Isten az atyám, nem akarom a vesztét, nem akarom, hogy alkoholista legyen, hiszen Stohanek elve közismert, „borban az igazság”. Egyetlen szó igazság kedvéért képes egy hordó bort meginni. Ha politikus lenne, és csak igazat mondana, csakis az igazat. Egy pincegazdaság bora sem lenne ahhoz elég. Vajon isznak-e a politikusaink? Ekkor belevág a gondolatomba a szomszéd és azt mondja: „Fő a józanság!” Milyen igaza van. Csak az a baj, hogy még nem tudjuk, hol kakik az mostanában. Seres Ernő Továbbképzés délutánonként ÉDES ÁRVÁK
