Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-17 / 114. szám
1990. május 17. Kelet'Magyaronzág — Nyíregyházi Etet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Simán átmenni Nem béna kacsa... Az országgyűlési választásokon csatát nyert Magyar Demokrata Fórum által felállított törvénykezési fontossági sorrend szerint a nyolcadik helyen áll az önkormányzatról szóJó törvény megalkotása. Ez is mutatja milyen nélkülözhetetlenül fontos szerepet tulajdonítanak a kormányzást meghatározó pártban a helyhatóságoknak. Helyesebben az új helyhatóságoknak, amelyek választása az önkormányzati törvény megszületését követő százhúsz napon belül meg kell történjen. Leegyszerűsítve a dolgot: amennyiben még májusban megszületne az önkormányzati törvény, úgy szeptemberben kerül sorra a nyíregyházi képviselő- testület és a polgármester megválasztására. Mindez világos, csakhogy a tanácsok mandátuma június 8-án lejár. Az ezután következő hónapokban hogyan működjék a tanács? Kérdés tehát: meghosszabítják a jelenlegi várost irányító testület mandátumát a választásokig, vagy úgynevezett ügyvezető tisztikart bíznak meg a halaszthatatlan ügyek vitelével? Mert az nem kétséges, hogy az intézményeket addig is fenn kell tartani, a város életét zökkenőik nélkül irányítani szükséges, sőt! Egyetlen napot seih szabad elvesztegetni, amikor Nyíregyháza jövője szempontjából meghatározó, olyan kérdések kerülnek napirendre, amelyek éppen most várnak megoldásra máskülönben megelőznek minket mások. (Itt említjük az egyes nyugati cégekkel való tárgyalásokat a város életét hosszú távon befolyásoló szállodák, vegyesvállalatok, a foglalkozást is bővítő beruházások ügyében, de ide tartozik a közbiztonság ma már nem halasztható erősítése, a városrendezés sürgető teendője és a többi...) Vitatkozni lehet a megállapítással, de semmissé tenni nem: Nyíregyháza az utóbbi években — s ezekben a hónapokban is — úgy haladt az önkormányzat kiteljesedése felé, hogy abban nemigen szükséges 360 fokos fordulat. Tény, hogy a központi irányítás szigorának legcsekélyebb enyhülését is kiaknázta ez a város, s bár az állampolgárok szükségletei kielégítéséhez nélkülözhetetlen tulajdont nem bírta (és ma sem igen bírja még) e helyzetben is gazdálkodott a város pénzével. A szó szoros értelmében. Kedvező kamatozású kölcsönöket vett fel például és azt magasabb kamatokkal adta tovább. Kötvényt bocsátott ki, beruházási lehetőségek között válogatott, s a nagyközönségnek kedvezőbbeket indította és a többi. S e tevékenység aligha lehetett volna eredményes, ha nem vonják be a város vezetésébe a legkülönbözőbb szerveződéseket, pártokat, embereket. A tanácsi vezetés már az elmúlt év februárjában kereste a találkozást a városban működő pártokkal, ez országosan is előkelő dátum. Ezek a találkozások azóta is változó rendszerességgel kerülnek sorra. Volt, amikor a pártok találkozójává vált, amelyre a tanácsi illetékeseket is meghívták, a legtöbbször és az utóbbi időben mindenlkép- pen újra a tanácsiak szervezték. Felismerte már mindenki: annak, hogy a legkülönbözőbb érdekek kifejezői megismerkedjenek egymással, gondolataival és gondjaival, egymás munkájával rendkívüli jelentősége van a város életében. Jó leírni, hogy a pártok képviselői az ütközések és feszültségek mellett is korrekt partnereknek bizonyultak a város legfontosabb kérdései megtárgyalásán, de az is az igazsághoz tartozik, hogy (minden valószínűség szerint választási megfontolásokból) nem vállaltak fel olyan nagy horderejű témákat, mint hogy meddig mehet el Nyíregyháza az adósságállományban, milyen prioritásokat határozzon meg a város a beruházásoknál, stb. Fontos lett volna pedig a vélemény — mondja a tanács elnöke, hiszen sok évre előre szükséges lehetőleg a lakosság egészének véleménye birtokában dönteni, együttes felelőséggel. Azt már csak zárójelben jegyzi meg, olyan is volt, hogy ugyanannak a pártnak az egyik képviselője a közös asztalnál mélységesen egyetértett egy bölcsőde megszüntetésével, a másik pedig megtámadta a döntést az újságban . . . „Ezek elkerülhetetlen ütközések, de elkerülhető lett volna a március 15-i ünnepség körüli bonyodalom. Nem az a fontos, hogy a városi vezetés, vagy a tanácson dolgozó zokon vette, hogy miközben a pártok javaslatára, de legalábbis hallgatólagos beleegyezésével megszületett a döntés: a tanács szervezze meg a közös ünnepséget, jött később a döntés egyik-másik oldalon, hogy külön, valójában szűk pártpolitikai érdekek szerint rendezzék meg azt. Így sajnos — mint az A nyíregyházi erdő. Ha önkormányzati Jogot nyer újra a város, vissza keli kapnia a tulajdonlás jogát is. Ez esetben, a többi között a városi képviselőtestület rendelkezik majd a sóstói erdővel? országban — Nyíregyházán sem lett igazán ünnep az ünnep...” Jó tudni, hogy a képviselőválasztást követően sokat változott a gondolkodás. A helyzeti, miszerint a tanács változatlanul igényt tart a partneri kapcsolatra — alighanem bíztató. Mint eddig, ezután is felajánlják az együttműködést elsősorban a legfontosabb, hosszú távi'a kiható ügyekben, menetközben pedig mindennapos felelős együttgondolkodásra szólítanak. Ma egy hete szerepelt az MTV egyes csatornájában Hazai tükör című műsorában Nyíregyháza. Ott is elhangzott az ország minden településére korántsem jellemző megállapítás: a város öt évvel ezelőtt megválasztott tanácsa ma is működőképes. S ennek alátámasztására nem az szolgál elsőként, hogy a hatvannégy tanácstagból ötvennégy a legutóbbi testületi ülésen is jelen volt, hanem hogy az utolsó percig is vitázva, érvelve, felelősen döntött. A felelősségre az is jellemző, hogy a mandátum lejártakor is tartanak még egy tanácsülést, amelyen értékelik a hosszútávű program eddigi alakulását, mintegy jó alapot adni ezzel is az utódoknak. A városi vezetés igényli a magyar parlament padsoraiban immár hatra nőtt nyíregyházi képviselővel folytatandó rendszeres eszmecserét. Ügy vélik, akár egyéni, akár területi, vagy országos pártlistán „futott” is be a nyíregyházi képviselő, semmiképp nem függetlenítheti magát városa, annak polgárai ügyeitől. A tanács várja őket, anyagokat küld nekik, tájékoztatást ajánl, vegyenek részt az üléseken, s szívesen segítenek a szakemberek az országgyűlés elé kerülő ügyek gyakorlati tapasztalataival is — amennyiben igénylik. Legalább ilyen fontos a jó kapcsolat a különböző szervezetek, egyesületeik, egyházak képviselőivel. Ilyenek a városvédők, a nagycsaládosok, a Párbeszéd egyesületek, a mozgássérültek, a lakásbérlők, a tudományos egyesületek — amelyek képviselői sok megvalósított tanácsot, javaslatot adtak eddig is és segítettek azok valóra váltásában. Csak természetes, hogy minden témában amely közös ügyet szolgál, ezt követően is várják a véleményeket a tanácsi illetékesek. Akik igen jelentősnek, sőt példaértékűnek tartják a Nyíregyházán működő egyházakkal kialakult kapcsolatot. Rendkívül korrekt az együttmunkálkodás különösen a szociális gondoskodás területén, a rendszeres találkozások- mindegyikét követően felvállalanak a közö* emberi gondokból. Most, hogy napirendre került az egyházi vagyon visszaadásának témája, a nyíregyházi vezetés külön is nagyra értékeli azt a higgadt, türelmes tárgyalókészséget, amely e témát egyrfázi berkekben kíséri. Ezek már az átmenet hónapjai, amire a tanácsiak nem a meneküléssel válaszolnak, s nem a semmittevéssel. „Nem akarjuk a béna kacsa szerepét, nem engedhetjük meg magunknak — és különösen nem a száz- húszezeres nagyvárosnak — azt "a luxust, hogy kivárunk, s majd döntsön aki utánunk jön, s vállalja az tettei minden következményét __” A tanácselnöknő szavait idéztük, aki aligha rejtette véka alá, hogy ez a tanács — és érvényesnek tartja e megállapítást annak tisztségviselőire is — az utolsó pillanatig felvállalja a munkát, s jó néhány tagja egyáltalán nem tartja magát alkalmatlannak arra, hogy akár újra induljon az őszi hely- hatósági választásokon. K. J. R Mi az a Piccoli Archi? Irány az USA! „A vonós hangszerek iránti érdeklődés hiányának korában fokozott jelentősége van egy jól működő zenekarnak. Ez csak a vonós tanszak tanáramaik kollektív munkájára épülhet, tehát csapatmunka. Látva a társadalom értékítéletének torzulását, az aktivitás fokozása ígérkezett — mint egyetlen lehetőség — a vonós hangszerek iránti érdeklődés lanyhulásának kivédésére... Az élet igazolta ezt a döntést, mert paradox módon, az ország gazdasági helyzetének romlásával, a kulturális értékek devalválódásával fordít tott arányiban fejlődött a Piccoli Arohi együttes.” (Részlet egy elemzésből.) Miközben a Nyíregyházi Állami Zeneiskolába igyekeztem, azon töprengtem: miért van az, hogy egyfelől Magyarország zenei nagyhatalomnak tekinti magát, a Kodály- módszer letéteményesének, olyan országnak, amelyben a zene valutára is átváltható, másfelől pedig nemzedékek sora maradt és marad napjainkban is zenei élmények, zenéről való ismeretek nélkül. Elég, ha most csak arra gondolunk: a szakközépiskolákban, a szakmunkásképzőben egyáltalán nincs ének-zenei oktatás. Mitől legyen zeneértő, zeneszerető a felnőtt, hogyan különböztesse meg a jót az értéktelentől, a kiválót a bóvlitól, a magyar nótát a népdaltól ?! Aztán arra is gondoltam, hogy vajon a zeneiskola tanulói közül szereti-e mindenki a zenét? Művészeket íképeznek-e vagy zeneszerető, zeneélvező embert? Hosszú beszélgetés következett Tóth Nándorral, az iskola tanórával, a Piccoli Archi zenekar és a vonós tanszak vezetőjével. A klasszikus művelődési értékek iránti érdektelenség idején az öntevékeny művészeti együttesek hivatottak az értékek átmentésére, a felnövekvő nemzedékek számára. Missziót teljesítenek. Mia, amikor szinte mindent készen kapnak a gyerekeik, a művészeti együttes jelenti azt a teret, lehetőséget, ahol találkozhatnak a közös munka, az értéklétrehozás, az alkotás, a siker lehetőségleivel, személyiségük harmonikusan fejlődhet a művészet és a kollektivitás hatására. Az eigyüttesvezetők felelőssége a kötéltáncoséhoz hasonlatos: olyan műsorpolitikát _ kell kialakítania, amely vonzó a fiatalok számára, de nem jelent megalkuvást a valódi művészeti értékekkel szemben. Ami megfelelő mennyiségű és .intenzitású próbák után biztosítja a jól végzett munka örömét és jutalmát, a sikert. A zeneiskola vonós tanszakának legfontosabb törekvése az volt, s az is marad: a gyerekek felszabadítása, kinyitásuk a zenei élmények befogadása iránt, hogy életük végéig velük maradjon a zene. A zeneiskola vonós tanszakán többéves szünet után 1984-ben indult meg újra a zenekari munka közel húsz taggal. A következő tanévben már 24 volt a növendéklétszám, négy fellépésük volt. 1986 májusában az úttörőzenekarok versenyében ezüst minősítést értek el. Az 1936—87-es tanévet új alapokkal indították. Együttműködési szerződést kötöttek az MVMK-val, s az együttes felvette a Piccoli Archi („Kis vonósok”) nevet, ami a világ minden táján ugyanazt jelenti. A tárgyi feltételek javulása, a próbák intenzitásának fokozása, a szakmai igényesség hallható módon érzékelhető volt. 1987- től az együttes saját hagyományokat indított el, amelyeket azóta is következetesen folytat. A Gyermekek karácsonyi hangversenye, amely az ünnep hangulatát, az ün- nepvárás örömét hivatott a megfelelő ünnepi külső megjelenítésével is megteremteni, miközben módét ad az együttes legjobb hangszereseinek egyéni produkciók bemutatására, illetve a Gyermekek tavaszi hangversenye, ami egyben az egész éves hangszeres és zenekari, munka ünnepi befejezése is. 1988- ban Vngváron szerepelt először külföldön a zenekar. A következő évben csere- kapcsolatot létesítettek a lipcsei Musikunterricht Kabinet zenekarával. Mindkét fellépés — fejtegeti Tóth Nándor — jelentős sikert hozott. De ezen kívül nagy felismeréshez jutottak a gyerekek, megérezték, hogy az ő hangszeres tudásuk érték, még egy olyan zenei hagyományokkal rendelkező városban is, mint Lipcse. Példaértéke volt annak is, hogy az ottani zenekarban 14-20 éves fiatalok muzsikáltak, tehát nem hagyták abba a hegiedülést az általános iskola befejezése után. Mély benyomást gyakorolt a gyerekekre a világhírű Gewandhaus Zenekar székházának impozáns külső és belső megjelenése, a Thomaskirche, ahol bensőséges hangulatú pünkösdi hangversenyt haJl- hattaik. Májusban Mátészalkán a minősítő versenyen megszereztük az arany minősítést. Hamarosan kiderült, hogy a lipcsei vendégszereplés nem múlt el „következmény” nélkül: 1990 júniusára szóló meghívás érkezett a zenekar számára az USA-ból, a 15. magyar fesztiválon és hozzá kapcsolódó hangversenykörúton való részvételre. A meghívás a Magyar Szívalapítványon keresztül érkezett, amelynek alelnöke hallotta a lipcsei produkciót. Igaz, ő zenei értelemben nem szakember, hanem orvos, de any- nyira megtetszett neki á zenekar játéka, hogy felkérte a Magyar Szívalapítvány céljainak népszerűsítésére. Az egy hónaposra tervezett hangversenykörutat a több nemzetközi versenyei) nagydíjas Cantemus kórussal együtt kell megvalósítani... Ez a helyzet — mondta Tóth Nándor — alapvető változásokat kívánt a zenekar szakmai és gazdasági életének a megszervezésében. A feladatnak megfelelni csak úgy lehet, ha kiválasztjuk a legügyesebb növendékeket, és ha visszahívjuk a tőlünk elkerült, de még szakközépiskolás korú növendékeket. A zeneiskolások számára nagyon ösztönző együtt muzsikálni a már szakmára készülő társaikkal. A „B” tagozatos növendékek pedig közvetlen példát látnak és hallanak. Nagy nyereség a zenekar számára: a hangminőség javításának és a dinamikai skála szélesítésének a lehetősége. Olyan feladatokat lehet így megoldani, amelyekről korábban nem is álmodhattunk, mint például a barokk versenyművek, amelyek éppen a pályára készülő ifjú tehetségeknek nyújtanak szólózási lehetőséget. Az átlag életkor növekedésével javult az együttes fizikai állóképessége is, ami nagyon fontos egy ilyen hosszú turnén. Az együttes tehát két részre oszlott. A nagyok — sportnyelven szólva — a „tétmérkőzéseket” vívják, a kicsik gyakorolják a zenekari munkát, és a „barátságos mérkőzéseken” szerzik meg a szükséges rutint. Az együttes életében bekövetkezett változások különösen élesen vetik fel a gazdasági kérdéseket. A fenntartók csak a minimális feltételeket tudják biztosítani. Am a szakmai színvonal emeléséhez jobb hangszerekre, húrokra stb. van szükség. A különböző szereplések, utazások sem öncélúak. Teljesítményre ösztönzik a gyerekeket, mert a végzett munka színvonalát csak a színpadon lehet lemérni. Az USA-beli meghívás teljesítése kemény gazdasági erőpróbát jelentett. A legkülönbözőbb gazdasági szervezetekhez, intézményekhez fordultak segítségért. Sokan segítettek még magánszemélyék is. Reklámmegjélenítési lehetőséget kínáltak, emblémaviselést, és sok minden mást. Igyekeztek úgy szervezni a dolgot, hogy az őket támogatónak is megérje. A zenekar 33 fővel utazik, a Cantemus 43 taggal. Ehhez a létszámhoz még üzletembereik csatlakoznak a legnagyobb összegekkel támogatók részéről. Nemcsak hangversenyekre kerül tehát sor, hanem ottani üzletemberekkel való találkozókat is szerveznék. Nem kell partnereket keresgélni. Ezekből a találkozókból remélhetőleg a megye, a város is profitál majd. N. I. A, A zeneiskola vonós tanszakának törekvése, hogy a gyerek élete végéig vele maradjon a zene. Képünkön próbálnak a Kis vonósok, vezényel Tóth Nándor.
