Kelet-Magyarország, 1990. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-17 / 114. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1990. május 17. Orvos—beteg viszony Hálapénz és vidéke A rangsor végén... Hí lesz az iskolával? Napjainkban (értve ez alatt az elmúlt é'f tizedet) sok vád éri a magyar közoktatást. A nemzetközi olvasásgyorsasági vizsgálatok az utolsó harmadba sorolnak bennünket. de gyakori vélemény az is — elsősorban a nagyapák és nagymamák szájából —. hogy még az érettségivel sem jár együtt az olvasás-írás biztos készsége. Hovatovább mindnyájan igyekszünk elfelejteni, hogy volt idő. amikor az általános műveltséget a középfokon szerezte meg az ember. Kísérlet kísérlet hátán, egymást követik a reformok. Közben a társadalmi problémák, gondok megjelentek az iskolákban is. a pedagógusi hivatás elvesztette vonzerejét, sok esetben a kétpólusú családi költségvetésben a pedagógusnő bére jelképes tételt képvisel, A tavalyi és az idei bérrendezést is csendes közöny, vagy a felszínre utat találó elégedetlenség fogadta. Érzékelhető volt a pe- dagógusellenesség a magyar társadalomban. Igaz. ebben a politika is jócskán benne volt, mert sejtetni engedte, hogy csak bizonyos területek fejlesztésének a rovására oldható meg az emelés. Aztán a népgazdaság egyéb ágazataiban is kúszni kezdtek a bérek. így a mostani helyzet nem sokban különbözik az előzőtől. Az iskola viszont teljesen átalakult. Számos jele volt a demoralizálódásnak. a bizonytalanságnak. A vezetés, a pedagógus gyakran azt érezte. hogy teljesen magára van hagyva, egyedül kell tájékozódnia az oktatás és nevelés kérdéseiben. Elavult struktúra A jelenlegi közoktatás struktúrája (általános iskola, középiskola, szakiskola) nem biztosítja a szükséges mobilitást a tanulók számára — mondja Békési Elemér, a városi tanács művelődési osztályának vezetőhelyettese. — A gyerekek nyolcadikos korukban lényegében egész életükre szólóan döntenek. Az iskola belső szerkezete (igazgató, helyettesek. munkaközösség-vezetők) is változatlan maradt. A központosított tanterv rendkívül gazdag ismeretanyag elsajátítására kötelezte a diákokat, kevés sikerrel. Mindezzel a követelményrendszer nem volt kellően kidolgozott. sok volt benne az általánosság. Az 1978-as tanterv módosítása megkülönböztetett törzsanyagot és kiegészítő anyagot, megfogalmazott egy minimális követelményt is. De ez olyan magas volt. hogy a gyengébbek nem tudták teljesíteni. Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy az általános iskolának lezárt műveltséget kell adnia, pedig csak alapozó jellegűnek kellene lennie, amelyre később építeni lehet. A központosított irányítás visszafejlesztette a pedagógusok és az iskolák önállósági törekvéseit. s ennek éppen napjainkban látni a következményeit. amikor erre már van lehetőség. A tankönyveket elsősorban elméleti szakemberek írták, majdnem az volt a fő szempontjuk. hogy minél vastagabbak legyenek. Minden gond ellenére elmondható, hogy a közoktatásnak az elmúlt évtizedekben voltak eredményei. Az 1985-ös oktatási törvény ugyan átfogó jellegű volt. de az a struktúrát nem változtatta meg. Visszaadta a pedagógus módszertani szabadságát, lehetőséget adott alternatív tantervek készítésére, nem zárta ki a helyi nevelési elképzelések megvalósítását sem. Lehetővé tette a csoportbontást, a második idegen nyelv indítását, a fakultáció bevezetését. pedagógiai asszisztensek, oktatásszervezők alkalmazását. Sajnos erre csak két évig volt pénz. Mi várható a jövőben? Talán lesz elmozdulás. Megszűnt az állami iskolák monopóliuma. lehet működtetni egyházi és magániskolákat is. Oldódik a struktúra merevsége. Beindul a Kossuthban a nyolc osztályos gimnázium. Pillanatnyilag ugyan még a korábbi követelményszint van érvényben, de készül a nemzeti alaptanterv. ami a legfontosabb ismereteket, műveltségi tartalmakat határozza meg. Ügy tűnik, hogy nagyobb mozgásteret ad az iskolának, mert a kötelező óraszámoknak csak a felét köti le. a töhbivel az adott iskola gazdálkodik. A legfontosabb: igazodni kell a gyerekek képességeihez. Így válik lehetővé az igazi tehetséggondozás is. Nyíregyházán csökkent a gyereklétszám 1600—1800 fővel. A felszabaduló pénz visz- szakerül az iskolákhoz, azért, hogy lehetőségük legyen csoportbontásra, a második idegen nyelv bevezetésére, egyszóval a minőségi fejlődésre. Azonban minden változtatáshoz pénzre van szükség. Nagy hiba’lenne, ha most hirtelen szét akarnánk verni az iskolarendszert. mert voltak működési zavarai. A változásokat csak fokozatosan szabad megvalósítani, mert jelenleg az iskolák többségének az a gondja, hogyan fizesse ki működési költségeit. Az oktatás színvonalának fejlesztésére nem sok. vagy egyáltalán nem marad pénz. A vállalkozás lehetőségé is korlátozott, mert az nem mehet az oktatás rovására. Ügy tűnik, hogy a mai változások leginkább a középfokot érintik. — A mára- kialakult rendszer négy évtizedes „fejlődés” eredménye — mondja Hargitai István, a Sajnos, még az érettségivel sem jár együtt az olvasás-írás biztos készsége. Most talán lesz elmozdulás, oldódik a struktúra merevsége. Képünkön nyelvoktatás a 3. iskolában. Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese. — A legnagyobb probléma az. hogy a középiskolai oktatás nem épül szervesen az általános iskolaira. Egy csomó ismeretet újra kell tanítani. A másik: a gyermek tizennégy éves korában v — anélkül, hogy tisztában lenne a képességeivel — választásra kényszerül. El kell döntenie. hogy gimnáziumban, szakközépben, vagy szakmunkásképzőben folytatja-e tanulmányait. Az ötvenes években született a kulturális forradalom eszméje. Azt mondtuk, hogy a tudás hatalom. Aztán egymás után létesültek a gimnáziumok: Ibrányban, Csengerben,." Nagyecseden. Mándokon, Gávavencsellőn, Baktalórántházán, Tiszavasváriban, Tiszalö- kön és másutt. Ezek egy része aztán természetszerűleg megszűnt, mert hiányzott — többek között — az a bázis, amelyre a gimnáziumok támaszkodhattak volna. Megszűntek a technikumok, de jöttek a gyakorlati foglalkozások, majd a szakközép- iskolák. amelyekre sokan azt mondják, hogy se középfokú, se szakmai képzést nem nyújtanak. Gimnáziumok futószalagon Hosszú évek óta tapasztaljuk, hogy a középiskolákból kikerülő tanulók tudása egyre kevesebb. Sak új ismeretet tanítunk, de éppen az alaposságra törekvés kényszerít felszínességre tanárt, diákot egyaránt. Ezt megszüntetendő született a gimnáziumokban a fakultáció eszméje, majd sok gimnázium átalakult szakközépiskblává. Sor került a tananyagcsökkentésre. amit úgy kellett végrehajtani. hogy a megtanulandó több lett. nem kevesebb. Többször megreformálták az érettségit. volt megfelelt, nem felelt meg, aztán közelítették a felvételi vizsgához, bevezették — néhány iskolatípusban — a közös érettségi-felvételi vizsgát. Néhány évig tartotta magát a bukásmentes iskola illúziója. Nem használt a követelmények emelésének... A gimnáziumok és szakközépiskolák egyaránt gondokkal küszködnek. Ott a beiskolázással vannak bajok, (néhány divatos intézményt leszámítva) itt pedig a továbbtanulásra felkészítő funkciónak nem tudnak teljesen megfelelni. Alacsonyak a közismereti óraszámok magyarból történelemből. Nincs biológia, hiányzik a művészettörténet, az ének-zene. Az általános műveltség fontos elemeihez nem jutnak hozzá a tanulók. De óriási gond a nyelvoktatás is. Kevés kivételtől eltekintve egyetlen középiskolát végzett sem tudja idegen nyelven megértetni magát. Kiművelt emberfők? „A kiművelt emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma” — írta a múlt században Széchenyi István. Magyarországon nagyon alacsony a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma. Az európai rangsor végén helyezkedünk el. Az elmúlt negyven év a tudás óriási presztízsveszteségét hozta. Ennek az egész iskolarendszer látta kárát. Pedig csak jól felkészült emberekkel lehet eredményesen dolgozni. Amíg azonban jobban elismerik anyagiakban a segédmunkást, mint a mérnököt, addig nem változik meg a helyzet. Feltéve, ha a tudás belső igénnyé válik. Mostanában kezdjük feltalálni a nyolcosztályos gimnáziumot, az ötosztályos technikumot. A szakmunkásképzést ki kellene venni az iskolai keretből és átadni a vállalatoknak és az üzemeknek. A jelenlegi szakközépiskolára csökkentett képzési idővel, átgondolt profillal a későbbiekben is szükség lesz. A jövőben át kell gondolni minden, tantervet. új jegyzetekre, tankönyvekre lesz szükség, elsősorban a társadalomtudományos tantárgyakban. Az iskolák minden bizonnyal politikamentesek lesznek. De a nagyobb intézményi önállóság nélkül a legjobb szándékok sem valósulhatnak meg. Merre halad a közoktatás? Az önállóság, a sokoldalú gazdaság, a versenyhelyzet megvalósulása felé. Nagy István Attila Az egészség, a betegség minden embert foglalkoztat. Persze nemcsak most, sokkal korábban is. Az egészségügy gondja és jövője természetesen magúkat az egészségügyi dolgozókat nem hagyja érintetlenül. Ezért is érdemes visszatekinteni arra az eseményre, amely 1989 késő ősze folyamán Nyíregyházán történt. A megye orvosai tüntettek. jogaikat, tisztes fizetést követeltek. Petíciójukat akkor átnyújtották a megyei főorvosnak is, aki azt az egészségügyi miniszterhez továbbította. Sztankó Éva és Szabó Gyula kórházi sebészorvosok az akkor nagy port felvert esemény szervezői elmondják, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztériumból azóta sem kaptak választ. Petícióikat Mezen Károly országgyűlési képviselő terjesztette a parlament elé. ahol sajnos elvetették azt. Nem nyugodtak bele a sikertelenségbe, már csak azért sem. mert az egészségügy helyzete az eltelt időszakban szinte alig változott. A tüntetésen is megfogalmazták: szeretnék az egészségügy anyagi helyzetét a nyilvánosság előtt is tisztázni, hiszen minden tisztességes orvost sérti az a felfogás, amely szerint az orvosok igen jól élnek a betegektől kapott hálapénzből. Az említett nyíregyházi tüntetés szervezői követelték, hogy az ingyenesnek kikiáltott, de valójában nagyon js drága egészségügyi ellátás helyett egy áttekinthető, ellenőrizhető, tiszta értékviszonyokat teremtő, biztosítási rendszerek által finanszírozott és garantált egészségügyi ellátást szükséges nyújtani az állampolgároknak. S hogy mindezek megfogalmazására miért is van szükség? Sztankó Éva és Szabó Gyula szerint mindenekelőtt azért, mert a közvéleményben ma egyértelműen úgy él: az orvosok csak panaszkodnak, miközben nagyon is jól keresnek. Márpedig azt mindenkinek tudnia kellene: hálapénzt nem minden orvos kap. s nem is mindig annyit, amennyit az emberek feltételeznek. „Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az orvostársadalom naponta praktizáló, dolgozó része igenis a hálapénz ellen van, s azt szeretné. hogy annak helyébe egy tisztességes bérezés lépjen...” — szinte bosszúsan szól erről Szabó Gyula. Ennek alátámasztására hozza fel dr. Adám György könyvét, amelyben egyértelműen kimondatik: nagy anyagon végzett felmérések szerint az orvosoknak mindössze öt(!) százaléka jutott el a hálapénznek köszönhetően arra az európai anyagi szintre, amelyet az orvosok 95 százaléka hálapénzzel együtt sem képes elérni! Ezért is mondja, hogy az orvosok zöme hálapénzellenes lenne, ha tisztes fizetést kapna. A dolog másik része az emberek viselkedése. akik olykor eléggé furcsa módon viszonyulnak a hálapénz ügyéhez. Egész életüket. egészségüket veszélyeztetik — isznak, dohányoznak, ha úgy tetszik több ezerért, de az ún. hálapénzt más szemüvegen át nézik. „Én már 11 éve dolgoztam orvosként, amikor a hálapénznek először hasznát vettem ...” — mondta Szabó Gyula. A hálapénz tehát nem megoldás az orvostömegek számára, már csak azért sem. mert például a diagnosztikai szakmákban dolgozók, a röntgen-, labororvosok egyetlen fillérhez sem jutnak. Arról már nem is beszélve. hogy ha egy orvos beteggé esik. akkor azt a minimális táppénzt kapja. amely az után a fizetés után jár. amelybe az illetékesek már a létező, vagy nemlétező borravalóját is bekalkulálták. Abban tehát minden orvos egyetért, hogy nem hálapénzre, hanem rendes fizetésre lenne szükség az egészségügyben. Szerencsére épp ez az a terüiet, ahol a tüntetés óta — bár nem annak szoros következményeként — némi eredmény mutatkozik. A többlépcsős bérrendezésnek köszönhetően mára ugyanis közel ötezer forinttal nőtt az orvosok fizetése. Mint megtudtuk, örömükbe azonban némi üröm is vegyült, mert az osztásnál kiderült, hogy — legalábbis a nyíregyházi kórházban — ötszáz forintot adnak a pénzükből azoknak a technikai dolgozóknak. akik jövőre kapnak jelentős béremelést. Remélik. ezt a pénzt akkor majd visszakapják az orvosok — így Sztankó Éva, aki arrói is beszámol, hogy a kórházban ez idő szerint nincs érvényes kollektív szerződés. Már azt is lényeges eredmények és meglepőnek tartják az orvosok, hogy életükben először megtörtént: a béremelésről folytatott beszélgetésre meghívta őket a megyei főorvos. A kórházon belül viszont sajnos semmi nem változott — panaszolja a doktornő. Még ma is az az öt évvel ezelőtti kollektív szerződést kívánta velük a vezetés elfogadtatni, amely az orvosok maximális kiszolgáltatottságát jelenti. Azt akarták például, hogy változó munkahelyet írjanak alá — veti közbe Szabó Gyula — holott az állandó vándorlás, a rendszertelenség az orvosi munka halála. Nehezményezik, hogy a kollektív szerződés még ma is szerződéses munkaviszonyról beszél. amelyet a munkaadó indoklás nélkül bármikor felbonthat. így aztán nem csoda, ha nemet mondtak — folytatja a gondolatsort Sztankó Éva. s az orvosi kar egyöntetű felháborodásának következményeként ennek megváltoztatását kérték, így a szerződés e pillanatban is kidolgozás alatt áll. Mint később megtudom, a kollektív szerződéssel egyéb gondja is van a kórház orvosainak. Elvileg januártól kellett volna életbe lépnie, de mint mondták, az előbb említett kifogások miatt azonban csak áprilisban terjesztették a szervezet elé. Mivel mind a szakszervezet, mind az orvosi kamara kifogásokkal élt, az átdolgozás jelenleg is tart. Igaz. Sztankó Éva szerint az új sem lesz hosszú életű. Ha elfogadják, akkor is csak decemberig lesz érvényes, hiszen az új esztendőben új kollektív szerződést szeretnének. „Fontosnak tartanánk azt is. hogy ezentúl jobban figyelembe vehessük a betegek személyi jogait, hiszen ez idő szerint túlontúl ki vannak szolgáltatva az orvosoknak, pontosabban az orvostudománynak. Szorgalmazzuk a szabad orvosválasztás bevezetését is. s azt akarjuk, hogy az illetékesek számoljanak el azzal a pénzzel, amelyet évek során az egészségügy finanszírozására kaptak. Utóbbi már csak azért is fontos, mert sehol a világon nincs ilyen magas, társadalombiztosítási hozzájárulás! Azért harcolunk, hogy ez a pénz kerüljön maradéktalanul az egészségügy birtokába...” — fogalmaz Szabó Gyula. A tüntetés szervezői kollégáik nevében is szorgalmazzák: szűnjön meg az egészségügyben ma is meglévő feudális felépítés, s végre ne a kor és egyéb tulajdonságok, hanem a rátermettség, a szaktudás legyen a legfontosabb értékmérő. Mindezekre szerintük azért is szükség van, mert mint minden társadalmi rétegben —, az orvosok körében is különbözőek az emberek, vannak jók és rosz- szak. a betegek azonban szívesen általánosítanak, s egy-egy negatív példa nyomán minden orvosra érvényesnek hitt következtetéseket vonnak le. A bevezetőben emlegetett többpártrendszertől sokat várnak megyénk orvosai is. Mint kiderül: mindvégig nagy érdeklődéssel olvasták a pártok és jelöltjeik egészségügyi programját, s azokkal többnyire egyetértettek. Legfőképpen abban, hogy az egészségügyet is gazdasági oldaláról kell megreformálni. Legalább ilyen fontos, hogy végre a betegeket is érdekeltté tegyék saját egészségük megóvásában, hogy ne csak szentelt vízzel felérő malaszt, hanem konkrét érv legyen ; egészségéért mindenki felel, s ha szándékosan rontja, netán tönkreteszi azt. akkor a társadalom támogatására sem számíthat. Mindezekhez csak jó ürügy, de közel sem elegendő érv volt a tüntetés. Arra szolgált, hogy felhívja a figyelmet; a jelenlegi helyzettel nemcsak a lakosság, hanem az orvos- társadalom is elégedetlen. Kovács Éva A múlt őszi orvostüntetés arra szolgált, hogy felhívja a figyelmet: a jelenlegi helyzettel ' nemcsak a lakosság, az orvostársadalom is elégedetlen. Egy csendes nap a rendelőintézetben ...
