Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-12 / 86. szám

1990. április 12. Kelet-Magyarország 3 — Kukacoskodo vevők A növényvédelem új kihívása Rendszerváltásról beszél az ország. Rendszert váltunk a politikában éppúgy, mint a gazdaság terén. A mező- gazdasági termelés is forrong, elsősorban szervezetet érintik jelentős változások. A gazdálkodás eddigi formál átalakulóban vannak. A nagyüzemek új érdekeltségi rendszereket hoznak létre, belső vállalkozásokat szer- veznek és egyre többet hallani az új (régi) tulajdonfor­mák térhódításáról a már beindult egyéni vállalkozások és feltételek híján még sokszor utópisztikusnak tűnő Életve«iélyesnek nyilvánítva Előre megjegyzem, hogy sajnos nagyon gyanak­vó természettel áldott meg a Teremtő. Ha valami nyilvánvalóan jó, addig kutatok, míg hibát nem le­lek benne, de a legsötétebb rosszban is felfedezem, ami értékelhető. A mindennapok történései pedig ott vannak e két véglet között. S nem feketén-fe- héren. farmergazdaságok terén. A szántóföldi és (kerté­szeti termesztési módok az évtizedék sorára folyamato­san fejüőditeftc, modemizá- lódtaik. A szervezeti válto­zások méMett mintha kevés szó esne a mezőgazdasági technológia, korszerűsítésé­nek itt-ott már sürgető kényszeréről. A megyei Növényegészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomásán Safl- lai Pél igazgatót arról kérdeztük, hogy milyen változásokat követed a mai kor a sok szempontból is reflektorfényiben lévő nö- vényvéd élemtől ? — A növényvédelemre két irányból nehezedik nyomás. Egyrészt az élő szervezeteik, köztük első­sorban az ember védelme a különböző módon bekö­vetkező vagyszerártalimalk- tól, aminek szerves része­ként tekinthetjük a 'kör­nyezetünk óvását, másrészt közgazdasági oldalról. Nemcsak a megnövekedett költségékkel való takaré­koskodás, a minél hatéko­nyabb felhasználás hat kényszerítő erővel, hanem országos gazdasági érdekek is működnek, lépnek fel süngetőteg. Nincs másról szó, mint a piaci igé­nyek megváltozásáról. — Ha jól értem, ön a vegyszermaradék-mentes árut egyre jobban megköve­telő nyugat-európai piacok­tól félti a magyar gyümöl­csöt, zöldséget, véleménye szerint mit kell tennünk an­nak érdekében, hogy megfe­leljünk a követelményeknek? — Először is .gyökeres szemlélletváltásra van szük­ség a magyar mezőgazda­ságban. Azokkal a koráb­ban sikereket hozó — el­sősorban a mennyiségi termelést lehetővé tevő — módszerekkel, amelyekkel sokszor a szakmai, techni­kai gyarlóságainkat minél nagyobb hatékonyságú ké­miái szerekkel igyekeztünk pótolni, szakítanunk szük­séges. Mára Európa nagy részén az emberek termé­szetes igénye lett, hogy az általuk elfogyasztott élel­miszerek, mezőgazdasági termékek mentesek legye­nek növényvédőszer-ma- radóktól, vagy a szaksze­rűtlenül adagolt műtrágya okozta nitrátoktól, vala­mint nehézfémektől. Egyre inkább csak ezeknek a „tisztasági” követelmé­nyeknek is megifiellelni tu­dó termékek számíthat­nak jó áron, vagy egyálta­lán, vevőre. — Mostanában sokat hal­lani a vegyszereket szinte egyáltalán nem használó bi- okertészetekröl, illetve a svájci, vagy holland piaco­kon fantasztikus áron kí­nált „kukacos" almáról. Ez lenne a járható út a hazai termelők számára? — Szó sincs róla! A va­lódi bioműveléssel egysze­rűen képtelenség nagy mennyiségiben terméket elő- állítani. így hát ez csupán „nétegtenmelés” lehet, hoz­záteszem, „nétegfogyasz- tók számára. Félrevezető- ek azok az információk is, amelyek szerint nyuga­ton a molyos almáit, a nyű- ves cseresznyét keresik. Több ízben jártam külföl­dön, ahol ,a saját szemem­mel is láttam — amit az ottani szakmabeliek is megerősítették —, hogy csak a tetszetős, igen jó minőségű áru talál jó áron és nagy mennyiségben vá­sárlóra a nagybani piaco­kon, börzéken. Az ilyen termékek előállítása to­vábbra sem nélkülözheti a korszerű növényvédő sze­reket, műtrágyákat, csaik az eddigi gyakorlatnál ok­szerűbben, pontosabban, ezáltal kievesébbszer hasz­nálva ezeket az anyagokat. — Ezek szerint rendkívül egyszerű a dolgunk. Elegen­dő megteremteni a közgazda- sági érdekeltséget, vagyis az egészségesebb, vegyi anya­goktól mentes termékeknek a jó piacot, magas felvásárlási árakat és a termelésük rö- vid idő alatt felfut? — Nem ilyen egyszerű a képlet. Az új termelési szemlélet mellé a szakmai felkészültségnek is meg kell lennie. Az alaposabb szak­ismeretek megszerzéséhez először az igényeket kell fölkelteni. Ez ma, a tulaj­donosi érdekeltség erősíté­sének korszakában több re­ménnyel kecsegtet, mint korábban, amikor az egyé­nit az állami felelősség próbálta helyettesíteni. Elő kellett írni, jogszabá­lyokkal kikényszeríteni olyan termelői magatartást, amely a magántulajdonon nyugvó társadalmakban tel­jesen természetes. Nekünk is el kell oda jutnunk mi­nél hamarabb, hogy csak az össztársadalmi érdeket sértő esetekben legyen szükség külső, hatósági be­avatkozásra. — Végezetül. Hogyan látja a növényvédelem alapvető felelősségét a jövőben? — A valódi, hosszú távú érdekeltségre alapozott szemlélet kialakulásához minden segítséget meg kell adni a termelő számára. Ehhez állomásunk rendel­kezik a szükséges szaktu­dással és megfelelő műsze­rezettséggel is. Ma már nemcsak a növényvédő sze­reket, hanem azok bomlás- termékét is ki lehet mutat­ni a gyümölcsből. A fela­datunk, hogy a károsító­helyzetről pontos tájékozta­tást adjunk a gazdálkodók részére, a védekezési dönté­sek meghozatalához. Tovább kell folytatnunk a már megkezdett oktató-, nevelőmunkát, a 80 órás tanfolyamok szervezését. Ez a képzés a növényvédő- szerek egy olyan csoport­jának felhasználására jo­gosít, mely nagyobb fele­lősségérzetet és ismeret- anyagot követel mindannyi­unk érdekében. Eddig a megyében közel 2500 bizo­nyítványt adtunk ki, a leg­több helyen meglepően ala­pos szaktudásról és korsze­rű szemléletről számot adó vizsgázóknak. A bizonyít­ványt szerzett emberek nagy részében meg is fo­galmazódott az újabb szak­ismeretek iránti igény. Ezt kielégíteni — bár körzeti felügyelőink kiemelt fela­datai közé tartozik — egye­dül nem vagyunk ké­pesek. Számítunk az üze­mekben dolgozó agrárszak­emberek szellemi tőkéjére és nagyon sokat várunk a kamarai törvény megalko­tását követően megalakuló szervezetek tevékenységétől is. Többek között ezekkel alapozhatjuk azt meg, hogy a magyar termelő „jogosít­ványt” szerezzen a nyugati piacokhoz. Galambos Béla A véletlen számlájára írom, hogy gondolataimra az események rímeltek. Az élet- veszélyesnek nyilvánított la­kások címlistájáról tetszés szerint egyet kiválasztva in­dultam el. Odautamon sor­ra fogadtak a foghíjtelkek, ahol nemrégiben még régi, patinás házak álltak. Az egyik valóban vályog­téglákkal dacolt az idővel, de a másik öles falai még ugyanannyit kibírtak volna, mint eddig. Itt pattant ki az isteni szikra, a nagy ötlet. Mit tennék én, mint az álla­mi lakások felügyelője, ha valamilyen problémát csak úgy tudok megoldani, hogy egy ingatlanom látja kárát. Saját eszközeimmel, törvé­nyes kereteken belül cselek­szem. Például életveszélyessé nyilvánítom azt a házat, amely a kezem között rom­lott le ennyire, s bár még néhány évig bírná, de sürget a szükség. Ha nem esik — nem áznak Gyorsan elhessegettem rosszindulatú gondolataimat, amikor a megadott címhez értem. Kerestem az elmarad­hatatlan támaszfákat, dúco­lásokat, de csak omló vako­lat, s jó néhány kivert tégla fogadott. A bejárati „dufart” mennyezete igen vészesen hasasodott. Az udvari lakások ajtajai sorra nyiltak, jötték a lakók, nem értették, miért érdekel az ő házuk. — Itt a határozat, mérése­ket végeztek, a ház alapja felett elmállottak a téglák, a tetőszerkezet meggyengült, életveszélyes. Most arra vá­runk, hogy kijelöljék leendő lakásainkat. — Hát az jó sokáig eltart­hat. Körülnézhetek? — Jöjjön csak, jöjjön! Itt nézze, hullik a vakolat. De amióta ideköltöztünk, van NEM FESTIK, keltetik a tojásokat a kisvárdai Hun- niacoop nyíregyházi kelte­tőüzemében. Teljes erő­ben dolgoznak, így hoznak a világra hetente 60 ezer libát. (Balázs A. felv.) annak már tizenöt esztende­je, egyfolytában hullik. Az egész folt nem nagyobb egy négyzetméternél. — Ha esik az eső, benn jobban ázunk, mint kint. Azt üzenték vissza a hibabeje­lentésünkre, hogy nem fo­gunk ázni, ha nem esik. — Megroggyant a tető, vagy mi a baj? — Félrecsúszott, meg el­tört néhány pala, azt kéne megcsinálni. No, de menjen az utcai lakásba, ott a leg­nagyobb a gond! Életveszélyesen utalták ki? A jó öreg ház plafonja va­lahol nagyon magasan. Raj­ta csúnya repedések. — De én nem költözöm akárhová, mondjuk a negye­dik emeletre. Eddig is udva­ros volt a lakásunk, ezután is az legyen. Két éve jöttünk ide. Több mint harmincezret kellett volna befizetni hasz­nálatbavételi díjként, de én fellebbeztem. Meggyőző ér­vek. Tehát két éve még nem volt életveszélyes ez a lakás? Vagy ha igen, akkor miért utalták ki? Erre tudom a választ: szükségből. De ak­kor hogyan kérhettek érte ennyi pénzt? A bürokrácia passzusai kérlelhetetlenek ? Ahogy búcsúzkodtam, az egyik lakó csak kibökte: — Nem szívesen költözöm el. Lakásom egész tűrhető, apróbb javításokkal évekig ellaknék benne. De hát a mérések bizonyítanak. A külső homlokzatot néz­ve, alapos munkát végeztek a szakemberek. Minden tartó­falban mély vágatok. Szabad szemmel minden tégla olyan, mint a többi. De a laborató­rium kémcsöveiben ott áll N a végre! Igazi árleszál­lításról hallhattunk. Felvidul az ember szive, görcsös mosolyra rán- dul az ajka, mert jelentős mértékben olcsóbb lett... a magyarázat. Néhány hónap­pal ezelőtt még egy bögre hitet, reményt és szeretetet adtunk az ügyeletes árfel­hajtónak, amikor szelleme­sen megmagyarázta, miért kell emelni a benzin árát. Tudniillik azért, mert az a sok külföldi nálunk veszi meg olcsón, és hogy ne kell­jen a benzinkútnál minden­kitől útlevelet kérni, egy­szerűbb, ha mi, magyarok is drágábban kapjuk. Már csak egy gyűszűnyi hit, re­mény és szeretet maradi bennünk, amikor újból drá­gább lett a benzin. Odaad­tuk cserébe a magyaráza­tért: — Az a helyzet — tudo­mányosan bizonyított tény —, hogy a drágább benzin nem kormol annyira. A mezőgazdasági termé­kek újabb áremelésének magyarázatáért már csak egy fikarcnyit adnak, az optimisták piacán még két fabatkát ér. Ilyen olcsón még sohasem jutottunk ilyen nívós termékhez. (Leg­feketén-fehéren: mállik a tégla. Ez meggyőző érv. Két legyet egy csapásra — A házunk helyén majd az iskolának építenek vala­mit. A telek felét amúgy is elvették volna, de így itt lesz az egész. Tessék itt a rím rosszindu­latú gondolataimra. Pedig ez a ház biztos megérett a bon­tásra, azt is elhiszem, hogy az iskola helygondokkal küzd. így két legyet lehet üt­ni egy csapásra. Milyen sze­rencse. De nem annak a négy családnak, amelyik ma szedheti a sátorfáját, mert háziuruk hagyta, hogy rájuk szakadjoh a tető. utóbb, úgy két évezreddel ezelőtt, a manna árfekvése volt hasonló.) Nem csoda, hogy megnőtt a kereslet az árfelhajtók és a kormányszóvivők olcsó magyarázatai iránt. Ha a lakosság önmérsékletétől Olcsóbb lett... hajtva a hét hat napját gya­korlatilag húshagyó keddé, tejhagyó szerdává és ke­nyérhagyó csütörtökké nyil­vánítja, akkor a felhalmo­zódó árumennyiséget a ter­melők és a kereskedelem majd olcsóbban értékesítik, vagy a kormány kockázati alapjából importtal szorít­ják le az árakat. Minden felemelt árú termék mellé ingyen adják Móriczka Mi­hály reményöntő miniszter­nek ezt a reményteljes ma­gyarázatát. Ennek az okosságnak a Kisvárda Szálloda magántőkével Várható, hogy tovább nö­vekszik Kisvárda idegenfor­galma, ezért a tanács illeté­kesei szállodát akarnak épít­tetni a városban. Már előze­tesen meg is állapodtak egy nyugati tőkéssel, aki pénzzel társul az épitkezéshez. A vá­rosi tanács a városközpont­ban lévő Dimitrov utcán már kijelölte az előközművesített építési területet. A tanács tehát előközműve- sített telekkel társul az épít­kezéshez, s természetesen ré­szesülni akar a várható ha­szonból A tanács vezetői már az önkormányzatra, a saját bevételre gondolnak, amikor az építkezést szervezik és fi nanszírozzák. Szállodára és a vele járó szórakozóhelyre azért is szük­sége van a városnak, mert megnőtt az idegenforgalom. A várkertben lévő kulturális napok, a vár melletti gyógy víz vonzó a turistáknak. A városban lévő zsinagógát egyre több külföldi — főleg izraeli — turista látogatja. fényét elhomályosítja az a vélemény, amely szerint a hús, a tej és a kenyér fo­gyasztása afféle rossz szo­kás; olyan, mint a dohány­zás, az alkoholizálás, az orr- piszkálás, vagy az Isten ve­rése. Nos, ez a magasröptű elmélkedés a kisfizetésűek zsebének nem való, mert négy lyukas garast kérnek el érte a feketepiacon. E gészen nívós okfejtés az, amely szerint az 1945-ös felszabadulás, a személyi kultusz és a szexuális ösztönök felszaba­dítása logikusan vonja ma­ga után az árak elszabadu­lását. Hiánycikknek számít Hárijános Péter kiváló köz­gazdász magyarázata. Ennek az a lényege, hogy az évti­zedekkel ezelőtti, valamint a jelenlegi kormánypolitika és az életszínvonal állandó esése felelős a mostani helyzetért. Ennek a pilla­natnyilag sehol sem besze­rezhető készterméknek az árát a csillagos éggel mé­rik. Amíg az árak ezt a mértéket nem érik el, ja­vaslom, fogyasszunk ol­csóbb árfekvésű ... magya­rázatokat. Saiga Attila Tapolczai Zoltán Idén 10 ezer köbméter fát szállít olasz és nyugatnémet pi­acra az erdészeti és fafeldolgozó kft. Nyírlugasról. (B.-zs.J

Next

/
Thumbnails
Contents