Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-09 / 83. szám
1990. április 9. Kdrt-M>gy«roBrit 3 Itt a11-277! Válaszol Cselányi György újságíré M. Gy. kérdezi Nyíregyházáról : Mikor építenek* ki jól megfizetett rendőrségi hálózatot, olyat, mellyel a kisebb falvakban is hatékony közbiztonság teremthető? Köztudott, hogy a növekvő bűnözéssel szembeni sikeresebb harchoz több, és sokkal jobb technikával ellátott rendőrökre van szükség. Mivel a rendőrséget is a költségvetésből finanszírozzák, az olvasó kérdésére csak az új országgyűlés döntései, valamint hazánk majdani anyagi lehetőségeitől függően adható válasz. Dr. Almási Sándor ezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rendőr-főkapitányság vezetője elmondta, hogy a belső tartalékok jobb kihasználására számos intézkedést tettek, de a helyzetükön alapvető változást ők is csak az országos intézkedésektől remélhetnek. Ugyanakkor az önkormányzatok megalakulásától is sokat várnak, hiszen a jövőben a helyi döntéseknek a rendőrök létszámának és anyagi-technikai feltételeinek, helyzetének kialakításában nagy sze- repük lesz. Egy telefonáló arra kíváncsi; a rendőrség a bűnelkövetőkkel szemben miért nem szigorúbb? A bűnelkövetőkkel szembeni büntetés kiszabása nem a rendőrség, hanem a bíróság feladata. A nyomozás során a rendőrség különböző, a törvények által szabályozott kényszerintézkedéseket tehet, például házkutatást tarthat, lefoglalást és őrizetbe vételt, stb-t hajthat végre. A törvényi rendelkezések megtartása a jogállamiságra törekvő országunkban a rendőrök alapvető kötelessége. A jog- alkalmazás szigorítása jogi szabályozással érhető el. A sértettek, a becsületes emberek érdekeit jobban kellene védeni. Többen az iránt érdeklődtek: ki lehet nyomozó, és van-e elegendő jelentkező? Nyomozó büntetlen elő- életű, katonai szolgálatot teljesített felsőfokú állami iskolai végzettséggel rendelkező és a nyomozói pályát élethivatásának tekintő magyar állampolgár lehet. Alapvető feltétel az egészségügyi alkalmasság is. Az MRFK illetékese elmondta, hogy a megyében jelenleg nincs nyomozóhiány. A megüresedő helyeket az arra vállalkozó, illetve alkalmas emberekkel folyamatosan töltik be. Aki úgy érzi, a feltételeknek megfelel, az a rendőr- kapitányságokon jelentkezzen nyomozónak. E munkára zömmel férfiakat alkalmaznak. A megyében alakultak-e lakossági önvédelmi csoportok? — kérdezte egy karatézó fiatalember. Szabolcs-Szatmár-Beregben vagyonvédelemre spontán módon, önszerveződő csoportok jöttek létre, melyek tevékenységét a rendőrség érdeklődéssel figyeli, hiszen azok a bűnmegelőzést segítik. A működésükkel kapcsolatos tapasztalatok kedvezőek. Egy nő véleménye szerint a tanúki nem részesülnek kellő védelemben, s előfordul, hogy • a bűnözők megfenyegetik őket. Ezek elkerüléséért a rendőrség mit tebet? A rendőrség szakembere elmondta, hogy a tanúvallomás tétele állampolgári kötelesség, melynek teljesítése miatt hátrány senkit nem érhet. Ha ilyen mégis előfordul, például valakit a tanúskodása miatt megfenyegetnek, vagy netán sérelem is ér, azt a büntetőjog eszközei védik. Többen szóvá -tették, hogy a rendőrök a szabálytalanságok elkövetését tétlenül nézik. Kérdésük: miért? Dr. Almási Sándor ezredes elmondta, hogy a társadalomban e téren nagy ellentmondás van. Az emberek jelentős része, ha a szabálytalanságot nem ő követte el, akkor elvárja a rendőr intézkedését, sőt annak szükségességét fennen hangoztatja is. Ha viszont ő a ludas, akkor a vele szembeni intézkedéstől van aki vérig sértődik, sőt a rendőrt elítélő megjegyzésekkel illeti. Tehát a rendőrök helyzete nem irigylésre méltó. Általában intézkednek. Sokan a bűnmegelőzés érdekében tanácsokat kértek. Több vezető nyomozóval beszélgettem, s a teljesség igénye nélkül, néhány javaslat — címszavakban. Van, aki ha hosszabb időre elmegy otthonról, az előszobában egy rádiót bekapcsolva hagy, nyílván úgy, hogy az a szomszédokat ne zavarja. Más a lakásban egy kis villanyt égve hagy. Tanácsolják: ha valaki a szabadság ideje alatt elutazik, akkor valamelyik szomszédját kérje meg, hogy az újságait vegye ki a ládából. Ha ez nem történik meg, akkor a levélszekrényből kilógó hírlapok a tulajdonos távollétére "utalnak, melyre a betörő felfi- gyelhet. Lehetőleg ne írjuk ki: szabadságon vagyunk. Akinek több millió forintot érő vikkendháza van, annak talán bizonyos védelem megteremtésére is lenne pénze. A garázssorok tulajdonosainak, (melyekben jó néhány nyugati kocsi van) talán havonta néhány forintot megérne az, hogy egy-két erős, cselekvőképes fiatalembert őrzési feladatokkal bíznának meg. Vigyázzunk árra, kit, s milyen címen engedünk lakásunkba. Előfordult, valaki inni, vagy papírt gyűjteni ké- rezkedett be, de nem azt tette ... Az autóban ne hagyjunk értékes tárgyakat, s ha lehet, kivilágított helyen parkoljunk. Ha valaki éjszaka véletlenül felkel, nézzen ki az ablakon, hátha éppen az ő kocsiját törik fel. Nem ártana, ha a biztosítási feltételek a járműtulajdonosokat nagyobb óvatosságra ösztönöznék. Akinek a lakásában nagy értékű festmények, sok pénz, drága műszaki cikkek és ékszerek vannak, az a rendőrséggel elektronikus összeköttetésben lévő biztosítórendszert is igénybe vehet. A lépcsőházak bejárati ajtajára nem árt mágneszárat szerelni, mely a vendéget váró és fogadó lakás tulajdonosa által hozható működésbe. Ezzel számos lépcsőházi és pincefosztogatás lenne megelőzhető. Ha a család együtt van, a tömegben figyeljenek egymásra: nem nyomakodik-e mögöttük valaki, s nem nyúl- kálnak-e a zsebükben, a táskájukban. Ügyeljünk arra: a vonatra való felszálláskor segítséget kérendő-elfogadan- dó, a csomagot kinek adjuk oda. Ne lássák, mennyi pénz van nálunk, mert a legtöbb rabló tudja: kit miért üt le. Ha nem muszáj, ne mászkáljunk nagy pénzösszeggel. Ha a szomszédba átmegyünk, az ajtót ne hagyjuk nyitva, mert ha igen, már mehet is a besurranó, és még sorolhatnánk. Légi mentőszolgálat Hatvan határában az M3-as autópályán, a herédi leágazásnál, az Aerocaritas Alapítvány sürgősségi közúti és légi mentőszolgálat segélyhelyet létesített. A Hughes 500 E típusú helikopterrel a négy főnyi személyzet napkeltétől-napnyugtáig segít a bajba jutottakon. A dánok tegezik a tanárokat Vendégek az óceán partjáról Welchoma in Nyíregyháza! — olvashattuk a minap a nyíregyházi MÁV-állomás váróteremben. Amint a vonat befutott, a válasz is megérkezett az angol nyelvű köszöntő táblára. Aprócska dán zászlókat lobogtattak vidám fiúk és lányok. Dán és magyar diákok több mint egyéves levélbarátság után találkoztak. A nyíregyházi Krúdy Gimnázium II. b. osztályos tanulói személyesen üdvözölhették a 36 órás vonatozás után megérkezett dán kisváros, Skive tizennyolc diákját. Csak a ayelvgyakorlás A nyíregyházi tanárképző főiskola már évek óta partnerkapcsolatot tart fenn a skivei tanárképzővel, s ennek kapcsán jutottunk mi is a dán fiatalok címéhez. Levelezés kezdődött a diákok között, aminek dán kollégáinkkal együtt nagyon örültünk, hisz ez jó lehetőséget ad az angol és a német nyelv gyakorlására — említette dr. Barabás Lászióné, a nyíregyházi diákok osztályfőnöke. — Kezdettől fogva foglalkoztatott bennünket a személyes találkozás gondolata. —- Egy alapítvány elérése tette számunkra lehetővé az utazást — magyarázza alkalmi tolmácsom, Papp Judit segítségével Helle Möller Nielsen, dán vezetőtanár. — Nagyon fontosnak tartjuk a fiatalok barátságát, hisz ez a népek közeledését segíti elő. — Nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg a magyar iskolásokról. Szokásaik nagyon sok tekintetben mások, mint a mieink — mondja Pania Lee Raseh. — Nálunk 5—6 évesen kerülünk be az iskolába, s itt 9 éven át tanulunk. Igazi család alakúi ki, amit mi sem jellemez jobban, mint az, hogy tanár— diák tegezi egymást. Ez alatt a kilenc év alatt nem lehet megbukni, ki-ki képességeinek megfelelően elsajátítja a tanultakat. Közben tizenkét évesen elkezdjük az angol tanulást, két év múlva felvesz- szük még a németet, s 15 évesen, akinek kedve van hozzá, harmadik nyelvként franciát is tanulhat. Nyelvtan helyen beszíd — Ahogy a magyar fiatalok angol-, illetve némettudását összehasonlítom a mieinkkel, azt tapasztalom, hogy a mi diákjaink felszabadultabban beszélgetnek — mondja Elisabeth Hoffman, dán ta- nárnő. — Mi elsősorban arra törekszünk, hogy a szókincset fejlesszük. A nyelvtani részre és az írásra kisebb hangsúlyt fektetünk. Szerintünk felesleges energiát visz el az irodalmi nyelv tanítása, a grammatikával pedig elvesszük a kedvet a nyelvtanulástól. — Mire a 9. osztályt befejezzük .aránylag jól beszélünk két nyelven — így Mai- Britt Nikkelsen. — Ekkor egyesek dolgozni mennek, mások gimnáziumba, kereskedelmi iskolába, vagy tech- nikumban tanulhatnak tovább. A gimnázium hároméves, s innen lehet egyetemre menni. — Nagyon örülünk annak, hogy itt tartózkodásunk alatt O ly jó lenne száz évig élni ... S itt akár abba is hagyhatnám az írást. Kár a messzi jövőn gondolkodni, mert nemcsak a mosónők halnak korán, hanem az újságírók is. A miénknél rosszabb halálozási statisztikája csak a sebészeknek van. Pedig oly jó lenne száz évig élni ... . . . . s 2066-ban rogyadozó lábakkal, remegő kézzel, s a beszédet sűrű fejrángá- sokkal kísérve a jövő if jóinak (akik akkor már nem kisdobos őrsben, nem is cserkészcsapatban, hanem Batman-brigádokban tanulják a közösségi életet) arról mesélni, hogy én vagyok az utolsó hiteles kortanú a magyarországi nagy változásokról. Előre látom a csodálkozástól kerekedő szemüket, amikor épp arról beszélnek, hogyan változott meg egyik napról a másikra ez az ország, hogyan változott benne meg mindenki, hogyan változtam meg én is. Hogyan lett az üldözöttekből üldöző, hogyan lett a leg- rosszabbaknak kikiáltot- takból az ország vezető rétege. Hogyan lett a régi pandúrokból újra pandúr, diákjaink közvetlen kapcsolatba kerültek a magyar emberekkel — folytatja gondolatait a dán tanárnő. — Ez úgy valósulhatott meg, hogy ki-k,i levelező partnerénél lakott. A gyerekek nem győzik dicsérni a magyar vendégszeretetet, s szeretnénk mielőbb viszonozni ezt Dániában. Viszontlátásra Dániában? — Nekünk is ez lenne a vágyunk, de egyelőre, sajnos nincs rá pénz — mondja Ba- rabásné. — Jó lenne talán nyíregyházi gyárak támogatását megszerezni, hogy mi a nyári szünetben munkát vállalnánk, s ennek fejében nem munkabért kérnénk, hanem egy dániai utazáshoz anyagi támogatást, vagy azt, hogy munkánk fejébe az utazáshoz autóbuszt adna az a cég. Hátha akadna segítő. Domokosné Nagy Katalin SZERKESZTŐI OOOOOOOO akik feledve^a betyár becsületet nem átallották hajdani (elv)társaikat zaklatni. De hogyan lett a korábban csendben kuksolókból mell- veregető, „én már akkor is ... ” nótájú hőzöngő nagyBár az aranyat érő eső * májusi csapadékot illeti, talán mégsem vétünk nagyot a szokások, a népiesen, bölcsen címkézett szólás ellen, ha az áprilisi esőt is aranyosnak nevezzük. Mert végre eljött, szombaton, vasárnap — ha nem is túl nagy meggyőződéssel —, de hullott az égi áldás, csillapítva a föld szomját. Egy kis túlzással kiterjeszthetnénk tágabb értelemben is a választások második fordulójára „időzített” jótékony, békés esőzést. Mondhatnánk, hogy tisztító, nyugtató hatása jól jött zaklatott idegzetünknek, s folytathatnánk azzal, hogy nemcsak a földnek hozott frissülést, új életet ígér a saját sorsát jobbra fordítani vágyó állampolgárnak is. Mondhatnánk még néhány hasonlót, de az olvasó úgyis hamar észre venné, hogy találgatások, célozgatások, hasonlatok nemigen állnak meg a lábukon. Ha a valóságban mi, állampolgárok nem tesszük a magunk dolgát, a természet nem csinál rendet helyettünk. Esőzés ide, jótékony tisztulás oda, csak akkor lehetnek nyu- godtabb éjszakáink, kevésbé zaklatottak mindennapjaink, ha nem egymás kezét igyekszünk mind távolabb taszítgatni, hanem inkább megtalálni azt. Számos emberi kapcsolatot, barátságot ismer az emberiség nagy egyéniségekről éppúgy, mint közvetlen környezetünk hétköznapi gyakorlatából, ahol a különböző politikai, vallási, ízlésbeli és egyéb kü- lönbözőség nem teszi ellenséggé a másikat. Nem kell hát kibújni a bőrünkből, nem kell feledni, tit- kölni, vagy belső késztetés nélkül megváltoztatni meggyőződésünket, szerepjátszásra kényszerülni, mert ezeknek fájdalmas ára van. Mire e sorok megjelennek, már magunk mögött hagytuk a szabad választás második fordulóját. Esős, borongás, szomorkás időben szavaztunk. Hazánk közéleti időjárásának viszont — amely várhatóan változó lesz, s ebben nincs semmi rendkívüli —, mind nyáján alakítói vagyunk. Reméljük, így lesz. P.G. két hordoz a múlt, az a múlt, amiben hiszek. Tények szóltak ellenem, változott a véleményem, változnia kellett. Aztán már csak magamnak tettem fel kérdéseket. legény, aki csak azt szajkózza, amit innen-onnan összecsípkedett. S hogyan lettem én is önmagamat megkérdőjelező, aki a régi rendszer utolsó növendékeként járva az iskolákat szívtam magamba a csodálatos jövő gyönyörű meséit. Ami oly egyszerű volt, oly igaznak tűnő, hogy jó akartam lenni, mert akkor biztos elnyerem jutalmamat, de féltem is, ha rosszat tettem, mert jussom csak a méltó büntetés lehetett. Egyszer csak kezdtek mást mondani. Én védtem álmaimat, próbáltam megmagyarázni, mennyi értéMire mások már megtették azt, amit gondoltak, s „holnapra megfordították az egész világot”, legalább annyira jutottam, hogy valami ilyesmit kellene csinálni, s ha nem is pontosan, de valahogy így. De úgy hiszem, az utóbbiakat már el se mondom a batmanes kölyköknk. öreg fejjel biztos szégyellném ifjúkori tépelődései- met. Egy kortanú 'legyen magabiztos. Mi a megoldás'! A kényes pontnál felállni, majd egészségi állapotomra hivatkozva búcsút venni. Ezt százévesen meg lehet tenni. De most? (tapolcai)
