Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
* Kelet-Magyarország 1990. április 7. Dómján Foronc vendégeként Nyíregyházán „Ken szerelek harsán lenii...” Álldogáltam a tó partján Az évek során, ha csak szerét tehettem, elmentem Erdődre. Nem okozott ez különösebb gondot, hiszen óhazámban alig tíz egynéhány kilométerre éltem innen, ettől a vegyes nemzetiségűek lakta, már-már várossá fejlődött nagyközségtől. Tulajdonképpen itt ér végét a Nyírség felől húzódó Alföld, s Erdőd peremén kezd felkapaszkodni a szelíd hajlatú Bükk és Tövishát irányába. Lent, a völgyben szántók, rétek, legelők, s mindenfitt erek. Folynak, csordogálnak Ady Endre szülőfalujának, Ermindszentnek irányába. Számomra az év bármely időszakában lenyűgöző Talán nem túlzás azt állítani, hogy haván libán a legszebb hangú énekesnő Katona Klári. Ahogy előadja dalait, nem lehet nem rá figyelni S ugyanakkor szerénység, egyszerűség jellemzi. A napokban Demjén Ferenc vendégeként Nyíregyházán énekeli akkor készült vele az alábbi beszélgetés. — Mikor megjelenik agy-egy lemezed, mindenki rólad be- Kiä, utána hosszú csend kö- TCtkexih. Mintha kevesebbet koncerteméi mostanában, a megyénkben élő rajongóid legalábbis aUg találkozhatnak ve- led. Mi ennek az oka? — Nem mondanám, hogy csend van körülöttem. Az elmúlt fél évben havonta szerepeltem a televízióban, vezettem az Egy perc tere című műsort is, részt vettem a San Remo-i fesztiválon. Hogy nem lehet sokat hallani rólam, annak tudható be, hogy rettenetesen nehéz a figyelmet felkelteni azon a módon, ahogy én szeretem. Én ugyanis nem szeretek harsány lenni. Ami a kérdés második részét illeti, arra azt mondhatom, hogy 2 órás műsorommal a Rózsi turné előtt is jártam, s utána is járom az országot. Arról nem tehetek, hogy ebből a megyéből nem kaptam meghívást. Ha meghívnak, szívesen jövök. — Legutoljára a Mozi című nagylemezed jelent meg, amelyen ■«*« énekesek korábbi slágereit énekeled. Ezzel kap- csaiattan megoszlanak a vélemények. Te bogy látod ezt? ; A zenész szakma hiányosan működik hálunk. A világon mindenhol elfogadott, hogy újraírnak, énekelnek számokat A mozi című albumon olyan dalok is szerepelnek. amelyek eredeti megieleuésükkor elsikkadtak, nem lettek igazán ismertek, pedig értékes művek. Nem akartam, hogy elfeledkezzünk róluk, ugyanakkor a saját érzéseimet is ki tudtam fejezni ezekkel a dalokkal. — Te voltál az első énekesnő, »hj komolyan kezdett el fogialksaU énektanulással Sík Olgánál. Mennyire fontos neked a linnHt? — Amikor elkerültem Sík Olgához, megkérdezte tőlem, miért mentem oda, hiszen kialakult előadó vagyok. Azt válaszoltam, hogy belülről feszítenek érzések, amiket ki szeretnék mondani, de nem tudom a módját. Erre ő azt felelte, hogy akkor érdemes tamUnom. Hatalmas tanulásvágy a bennem. Sajnálom, hogy hazánkban nem tudjuk igazán megmutatni azt, hogy a tudásszomj milyen hihetetlen erőt, energiát hoz felszínre. Dalaimmal azt a fajta érzelmi hiányt szeretném pótolni, amit nem tanítanak meg nekünk. Olyan értékeket, érzelmeket, gondolatokat vállalok fel, amelyek valamennyiünknek fontosak. Komoly dolgok ezek, s az a célom, hogy a lemezek által a dalok bármikor elővehetők legyenek. s kapaszkodót nyújtsanak a rászorulóknak. — A Mjfcma neked ítélte a Púp Gálát *9S eredményhirdetésén a nM-as évtized énekesnő- je” címet. Mh jelent számodra ez a díj? — Nagyon sokat jelent. Azért, mert a fennálló szabályok ellenére csinálom a saját pályámat, s ez a díj most azt jelzi, hogy a szakma is elfogjad. Korábban ugyanis sokon le akartak beszélni az általam járt útról. A díj bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló az eddigi munkám. — Az igazán szép dalokat Presse» Gábor és Sztevanovity Dada írta a számodra. Együtt dolgoztok-e a továbbiakban, tervezel-e új lemezt? — Nagy tervek foglalkoztatnak, de még képlékeny állapotban van minden. Vázaiban már van elképzelésem az új lemezről, de nem akarok róla beszélni, s a szerzőkről sem. Talán karácsonykor fog megjelenni, s azt ígérhetem, hogy új számok lesznek rajta a tőlem már megszokott stílusban. — A sok elfoglaltság mellett jut-e idő magánéletre? — Az élet megélése a maEz év elején akadozott a termelés az Érdért Vállalat mátészalkai telepén, a dolgozókat napokig kényszerpihenőre küldték. A fennakadást alapanyaghiány okozta, magyarán nem volt fa, amit fel lehetett volna dolgozni. A Szovjetunió nem szállította a rönköket, örömmel közölhetjük a jó hírt, miszerint egyelőre bőven van munka, mert három „csatornán” is érkezik már az alapanyag. Ismét szállítanak a szovjetek. Ausztriából és a szatmári mezőgazdasági üzemek erdőiből, fasoraiból is érkezett néhány szállítmány. Az Érdért központjának sikerült megkötni a szállítás: szerződést a szovjetekkel 550 ezer köbméter fenyőre, ebből 100 ezer köbmétert Mátészalkára szállítottak, illetve szállítanak. Százezer köbméter nyárfa is érkezik a SZU-ból, ebből 70 ezer köbméter a mátészalkai telepre kerül. Micsoda élménye fűződik Magyarországhoz az NDK állampolgárságú K. R.-nek! A lány tavaly augusztus 12-én érkezett a szüleivel Mátészalkára. ahol hamarosan megismerkedett egy fiatalemberrel. Vele ment el szórakozni augusztus I7-én a Pálma presszóba, majd a Rubin bárba. A fiatalember legénybúcsúját tartotta. ugyanis behívták katonának. A búcsú alkalmával alaposan lerészegedett. így a német lány éjjel 11 óra körül egyedül indult az állomásnál lévő repülöhid felé, hogy hazatérjen szüleihez. A Rubin bárban teljesen más társaságban szórakozott a 22 éves Varga István és a 18 éves Balogh Zoltán. ök is hasonló időpontban indultak el a bárból mint K. R.. csak éppen kocsival. Amikor megpillantották a néptelcn utcán hazasietö fiatal lányt, varga azt javasolta Ba- loghnak, hogy tegyék be a kocsiba és vigyék magukkal. Balogh be is tuszkolta a hátsó ülésre, hiába kiabált K. R. németül. Varga a vezetőülésről segédkezett neki, hogy be tudják kényszeríteni az autóba. Kimentek vele Mátészalka határágánélet. Ha az ember eunyi évet eltölt a pályán, már nem lehet civil. Természetesen azért én is bevásárolok, mosok, viszem a szervizbe a kocsit. Csöndes életet élek. Van hova bezárkózni, van nyugodt környezetem, s néhány közeli barátom. Az olyan helyekre nem szeretek járni, ahol illik megjelenni. Azokat a barátságokat tartom fenn, ahol kapok is, de adok is. Talán épp ezért vannak kevesen. Százezer köbméter nyírfa szállítását is vállalták a szovjetek, ezt mind Mátészalkára irányítják. A mátészalkai telep vezetői a több lábon állást választották, ezért Kelet-Auszt- riából, a magyar—osztrák határ közeléből is rendeltek. Később minden bizonnyal nagyobb tétel megrendelésére is sor kerül. Az osztrák alapanyag drágább, igaz, feldolgozva is drágábban értékesítheti az Érdért. A fenyőrönkökből hazai piacra dolgoznak a mátészalkaiak. Munkájukkal főleg az építkezéseket segítik elő. Iparvágányukról főleg a Tü- zép-telepekre szállítják a feldolgozott árut. Gacsálytót Sopronig mindenütt megtalálható az itt készült faanyag. A bajai parkettaüzem is innnen kapja alapanyagának jelentős részét. ba, egy almáskert közelébe, s először Varga próbálta megerőszakolni. Hiába kapálózott, tiltakozott a lány. Varga István megpofozta, majd tettét végre is hajtotta. A meggyalázott K. R.- nek volt annyi lélekjelenléte, hogy Varga értésére adta. dolgát kel! végezjiie. A fiú kiengedte a kocsiból, K. R. leguggolt és a kézfejére feljegyezte az autó rendszámát. Varga aztán prédáját otthagyta és elhajtott a helyszínről. Varga után Balogh Zoltán következett. Földre teperte K. R.-t. Hiába próbálkozott azonban vele nem sikerült ötről a hatra jutnia. Varga közben egy ismerősével visszajött a helyszínre, mert egy női táskát kerestek. Amikor Balogh Zoltán meglátta őket, megkérte Vargát, hogy vigye el kocsival egy üres lakásba a lannyal együtt. Balogh Zoltán bevitte K. R.-t az üresen álló ház udvarára, majd — mivel az ajtó kulcsát ném találta — baltával verte le a lakatot arról. A lány nem sikított, nem kiabált segítségért, mert attól félt. hogy bántani fogják. A házban azonban már nem történt semez a táj. Szatmárnémeti felől érkezve mindjárt a település szélén áll az egykor sokkal szebb napokat látott vár maradványa. A vandál kezek tépázta, hajdan bizonyára csodálatot keltő, szelíd hajlatú dombon álló, most is szép turisztikai látványt nyújtó épület egyetlen bástyája viaskodik még viharral, tékozlóival, ellenségeivel. Ottjártamkor — bár ez nem kis megerőltetésbe került — mindig felkapaszkodtam az idő vaskarmaitól órlődő-fogyó várromra, bástyájára. Megérte a fáradozást. Ilyenkor valami láthatatlan kezek erejét éreztem, véltem, hogy hívnak-csalo- gatnak, segítenek a bástya megmászására. Az ősi törések közt megérintett, hatalmába kerített a végvárak történelmének szele. Várurakat, harcosokat képzeltem körülöttem. Aztán Szendrey Ignác uram marcona képe állt előttem, szigorú hangját véltem felfedezni, amint lányát, az alig tizenhét esztendős, fülig szerelmes Júliát leckézteti, mert az nem tud szabadulni Petőfi Sándor bűvöletéből. Hányszor, de hányszor tekintettem le a vár fokáról, s a szerelmes költő Petőfi Sándor által megénekelt csónakázótavat kerestem, ahol egykor az ünnepelt poéta és kedvese enyelgett, szórakozott, nagy terveket szőtt. Lehangolt, hogy se csónak, se tó, csak egy hatalmas terAvartüzekről érkeznek hírek szinte naponta. Itt is ott is leégnek több hektáros erdők, szalmakazlak, s a szó szoros értelmében füstbe mennek több milliós értékek. Ráadásul a fák pótlása sem oldja meg egyik napról a másikra a keletkezett gondot, ugyanis hosszú évek alatt éri el egy telepített erdő ugyanazt az állapotát, amiben a tragédiája utólérte. Jó szándékkal van kikövezve a pokolba vezető út is mint tudjuk, így hát nem hat meg a „tűzimádók” bocsánatkérése, hogy nem tudták, nem gondolták volna, mire észrevették a bajt már nem tehettek semmit. Ugyanmi. ugyanis K. R. erősen védekezett. Balogh hamarosan el is engedte, ekkor a lány egy közeli házba becsengetett és segítséget kért. Az ott lakók hívták végül is a rendőrséget. Varga Istvánt és Balogh Zoltánt első fokon a mátészalkai bíróságon vonták felelősségre. A büntetetien előéletű fiatalembereket két és fél évi, illetve két év két hónapi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, az ügyvéd enyhítésért jelentett be fellebbezést. A megyei bíróság többek által elkövetett erőszakos közösülés büntette, személyi szabadság megsértése vétsége, valamint Varga István részéről kökmyü testi sértés vétsége miatt a bün- tettési tételt alaposan felemelte: Varga István öt évi fegyházat. Balogh Zoltán pedig négy évi fegyházat kapott. Megállapították ugyanis, hogy az első fokú bíróság egyes részletekre nem tért ki, így például arra sem, hogy a tizennyolc éves lány a bűncselekmény elkövetése előtt még érintetlen volt. B. A. méskő állt az egykori tó partján. Nem díszes, nem hivalkodó volt ez a több má- zsányi kő. De az idelátogató magyaroknak, más nemzetiségi irodalomkedvelőknek. kirándulóknak megszokott helyévé vált. Kegyeletidéző, zarándokhely volt ez, a költészet megszállottjainak Mekkája immár időtlen idők óta. Hozta a szívük az irodalom barátait, magyarokat, roma- nokat, hazaiakat, "külföldieket egyaránt. Öröm volt nézni, mint álltak átszellemül- ten az emlékkő előtt, s olvasták a Petőfi által írt, rá vésett sorokat: „Álldogálok a tó partján, szomorú fűz mellett . . Belémnyílallt a minap érkezett hír, hogy nem csak a csónak tűnt el, nem csak a is legtöbb esetben nem gyerekekről van szó, hanem felnőtt, tapasztalt emberekről, akiknek tisztában kell lenni a nyilvánvaló következményekkel. Mert mi kell a tűzvészhez? Egy szál gyufa természetesen, azaz egy kis tűz. Egymástól nem túl messze elhelyezkedő éghető anyagok láncolata, oxigén tartalmú levegő korlátlanul és ha mindehhez egy kis szél is társul, együtt is van minden. Tudja is ezt mindenki, ám a határban, a bérelt vagy háztáji földeken, vagy a kiskertekben már csak az lebeg a piciny „Nérók” szeme előtt, hogy „milyen egyszerűen megoldom most a tavalyi kukoricaszár vagy dohány- kóró, netán az elhatalmasodott gyomtömeg eltávolítását”. S nosza, begyújtja. Először minden simán megy. szemet gyönyörködtető látvány amint a lángok martalékai lesznek a fránya giz- gazok, s nyomában csak a fekete pernyével és a már újból ütköző zöld gyomnövényekkel borított pucér any<aföld marad. Ám hirtelen feltámad a szél. A tűz egyszeriben átveszi az irányítást- Már nem az a kényelmesen haladó, a gazda vasvillájával terelgethető, munkát megkönnyítő segítőtárs. Nem bizony. Már embermagas- ságúak a lángok, már a fák koronájába is belekap és pillanatokon belül már a harmadik szomszédban jár iszonyatos recsegés-ropogás közepette. Ilyenkor hiábavaló már a gazda minden próbálkozása. Ha egyedül van, nem képes hatásosan közbeavatkozni. Ha nincs a tűz terjedésének irányában egy ilyenkor „isteni szerencsének” számító felszántott földdarab »agy egy vízfolyás, menthetetlenül leég ház, erdő, kazal. G. B. tó száradt ki, az emlékkőtömböt is szétverték, levegőbe röpítették, megsemmisítették a vandál kezek. Vajon kinek ártott az a szürke gránithalmaz? Kinek nem tetszett a világszabadságot hirdető-óhajtó poéta kedves verssora? Ártott-e valakinek, ha az erre haladó vándor megpihent egynéhány percre, s egy fényképen örökítette meg Erdőd nevezetességét, s elvitte a hírt p nagyvilágba: Erdély em csücskében, a Nyírség, s í> Érmellék találkozásánál tes. véri egyetértésben él a magyar, a román, a sváb, s a cigány, együtt őrzi az egyetemes világirodalom kimagasló képviselőjének emlékét. .. . Álldogáltam a tó partján, s örült a szívem. Most szomorú, lehangolt vagyok. Nem vágyom Erdődre. Nem akarom látni a darabokra tört gránitkövet, nem akarom olvasni a szavakra, szófoszlányokra robbantott szép versidézetet. A várbástyára sem kívánok többé felkapaszkodni, mert félek, hogy az Érmindszent irányába folydogáló erecskék között azokat is meglátom, akik törik a gránitkövet, megsemmisítik Petőfi emlékét. Félek, hogy egy szép, tiszta időben még messzebbre is ellátnék: szántók, rétek, legelők, erek világában feltűnne egy sorvadó kis falu, Érmindszent is. A falu szélén még meglátnám az Ady által annyiszor megénekelt tanyát, a Bencét, ahol meggyötört, megcsúfolt székelyek búslakodnak. Keserű a kenyerük, nincs támaszuk, sérült a testük-lelkük... Kiss József Biciklisták M int a meszes, úgy seper el mellettem a busz, s hogy biztosan tudjam, vészesen közeledik, hát megnyomja a dudát is. Akkora szelet kavar, hogy majd leesek a bicikliről. Mire fellélegeznék, már jön is egy autó, tülköl, dudái, a sofőr integet, vigyorog, és természetesen majd elsodor. Ha nem kellene két kézzel szorítanom a kormányt, visszaintegetnék, de csak magamban füstölgők. Mintha én tehetnék róla, hogy ebben az országban a biciklisekre nem gondoltak az útépítők. Persze, mondhatnám azt, örüljenek az autósok, hogy ök nyugatról hozhatnak be szuper kocsikat. Ha ugyanilyen feltételek mellett bicikliutat is lehetne hozni, esküszöm, én lennék az első, aki évi ötven dolláros valutakeretemet erre fordítanám. De addig is. Kedves autósok, férjenek már meg velünk, biciklisekkel egy sávban. Miért kell minket folyton ijesztgetni vagy elütni. (csk) M. Magyar László Osztrák fából parketta Szállítanak Gacsálytól Sopronig n. u A megerőszakolt lány Tíízkakasok a mezőn A lerombolt Petőfi-emlékmű.
