Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-21 / 93. szám
1990. április 21. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Szépművészeti Múzeum Az elmúlt években egy-egy művészeti irányzat, egy-egy korszak grafikai művészetével ismertette meg közönségét a Szépművészeti Múzeum. Majd tematikus kiállítások következtek. így is, úgy is a világ grafikai művészetének élvonalából származó kollekcióból válogathattak a tárlatok rendezői. Hiszen köztudott, milyen gazdag, s európai viszonylatban is jelentős a múzeum grafikai tára. Most július elsejéig látható a Csillagsorsok és embersorsok című, kétszáznál is több 16—17—18. századi. főleg németalföldi rézmetszetet, rézkarcot tartalmazó kiállítás. A grafikák legnagyobb része most szerepel először közönség előtt, például azok, amelyeket az Eszter- házy-gyűjteményből éppen erre az alkalomra válogatott ki, és restau- ráltatott a kiállítás rendezője, dr. Bodnár Szilvia. A grafikák közös tematikája az az ókori megfogalmazás, amely szerint az ember és a világmindenség egységes. Leginkább abban, hogy „minden létező, az ember, a földi világ és a világegyetem négy alapelemből áll: levegőből, titzből, földből és vízből. E négyes felosztás analógiájára négy évszakot, négy életkort, négy szélirányt, ugyanenynyi napszakot, alapminőséget (meleg, hideg, nedves, szara/y, négy testnedvet és vérmérsékletet különböztettek meg.” A négyes egységet ritkábban hetes vagy ötös osztású csoportokkal is felváltják: hét bolygó, hét szabad művészet, hét erény, hét főbűn, öt érzék, stb. A fenti jelenségek, minőségek, tulajdonságok allegorikus ábrázolásával találkozhat a néző a kiállításon. Leggyakoribb a négy évszak és a négy életkor megjelenítése allegóriák, zsánerképek, tájképek formájában. A karcokat magyarázó versekkel, a témához kapcsolódó sorokkal egészítették ki Dürer, Jan van de Velde, Hendrik Goltzius, és mások metszetei kimagasló művészeti értéket képviselnek. Számunkra felettébb érdekes az a 15. századi planétasorozat, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára kölcsönzött a múzeumnak a különleges alkalomra. A színezett tollrajzokon a bolygókat kopjás zászlót tartó lovas alakok személyesítik meg. A Napot Zsig- mond király, a Vénuszt a király felesége, Borbála. A sorozatot egy 15. század eleji német kézirattöredék, Konrad Kyeser zsoldoskapitány Belliforti című hadtudományi munkájának lapjain lelték fel. Bemutató a díszletraktárban A hatalom és a nép viszonya érdekel Az utolsó színházi bemutató az -évadvégél: jelit. 'fiz, igazi zárásig még; hétetGyatiháV hátra, de a Danton színpadra állítása után már a következő évad előkészítése a legfontosabb feladat. Gaál Erzsébet a Bancbanusban lépett először Nyíregyházán a közönség élé, s 'frijndjárt .megosztottá a közvéleményt. Szembeszállt a hagyományos színpadi játékkal, de képes volt hitelesíteni a másságot. Ezuftálo%bantön ré^de- zője. — Úgy gondoltam, hogy a Danton halála című Büchner-darab monológja a szerzőnek. Az én olvasatomban a dráma nem a francia forradalomról szól. Ez az esemény Büchner számára csak apropó volt ahhoz, hogy beszélhessen a saját forradalmi tapasztalatairól, amelyeket Németországban szerzett, beszélhessen életről, halálról, szerelemről, Istenről. Ezért úgy éreztem, hogy vagy monodrámát csinálok, vagy szabadon kezelem Büchner műveit a magam elképzeléseinek a megvalósítása érdekében. Az utóbbit választottam. — Miért éppen Büchnert? — Léner Péter azt akarta, hogy a francia forradalom kettőszáz éves évfordulójára legyen egy olyan darab, ami ehhez a nagy eseményhez kötődik. Engem a hatalom és a nép viszonya érdekel. Azért választottam ezt a darabot is, hogy erről beszélhessek. A „nép” szerepét gyerekek, civilek játsszák, a hatalmat a színészek testesítik meg, akik ^ maguk szakmai biztonságával és teljesen különálló világukkal nagyon pontos ellentétét tudják megformálni a gyerekek, a nép világának. A civil gyerekek nem tudnak kapcsolatot teremteni a színészekkel, mert a beszédük, 'a gesztusviláguk teljesen más, mint a színészeké. —Ennek a metaforának az a je- ' lentése, hogy á nép gyermek, s a hatalom azt teszi a gyermekkel, amit akar? — Ez túl egyszerű lenne. Nem a gyermekség a lényeg, hanem az, hogy egy teljesen más kapcsolat- rendszerben működnek együtt. Azt gondolom, hogy ha valaki bekerül egy hatalmi helyzetbe, utána nincs átjárás, utána tökéletesen elfeledkezik arról, hogy tízmillió emberért felelős, teljesen megváltozik, — És a demokrácia? r- Lehet, hogy ezt valahol gyakorolják, s ez képes működni, de én nem hiszek ebben. — Éppen a francia forradalom mutat a működésre példát. Maga pesszimista az eredményeket illetően? — Igen. Úgy gondolom — és erről szól az előadás egyik hangsúlyos vonulata —, hogy semmilyen eszme nem okozhat az embereknek szenvedést, nem lehet a nevében gyilkosságokat elkövetni! Büchner Danton halála című drámája 1795-ben keletkezett. Ekkorra már az emberek kiábrándultak a forradalomból, csalódtak -kenne, hitükgy^ftfl^. Úgy gondolom, hogy az hasonlít a mai magyarországi állapotokhoz. Az a hitetlenség, erkölcstelenség, amiben mi élünk, szinte teljesen azonos a kétszáz évvel ezelőttivel. — És a most lezajlott választások? Nem tompul a darab gondolati éle? — Bizakodó időszak jön, de az én tapasztalataim nem hisznek benne. Egy személyes példa: két színházi pályázaton vettem részt. Kecskeméten és Nyíregyházán. Végül kiderült, hogy mindkettőt a hatalom döntötte el, mint negyven éven át mindig. Semmi érteiVasváriról — hitelesen A Kelet-Magyarország március 15-ei, ünnepi száma Két cikkben is utal Vasvári Pálra, a márciusi ifjak egyik vezéralakjára. A 6. oldalon mml jelzéssel olvashatunk írást, ezzel a címmel: Vasváriban Vasváriról. Néhány oldallal hátrébb pedig Vasvári ézcseppek címmel találunk cikket. Nem kell hoz- á különösebb elmélyülés, azonnal rájövünk: az sőben Tiszavasvári, a másodikban Nyírvasvári a nhely. A bökkenő csak az, hogy kiderül: mindkét .elység Vasvári szülőfalujának tartja magát. Bármennyire örvendetes tény a sajtószabadság, tehát hogy mindenki leírhatja, amit épp akar, de azért kár, hogy a T. Szerkesztőség nem ügyelt arra, iogy legalább egy számon belül ne álljon elő ekkora ellentmondás. Még inkább sajnálatos, hogy még itt, szükebb hazánkban, Szabolcs-Szatmárban sem udatosult, hogy hol is született megyénk hírneves ia. Meg kell vallanunk, a Vasvári-kutatás kalandos itat járt be ebben a kérdésben. A régebbi történeti munkák — így Thallóczy Lajos 1882-ben megjelent, lordáky Lajos 1945-ben, és még Fekete Sándor 1951 -ben közzétett Vasvári-életrajza is — Nyírvas- tárit jelölték meg a nagy forradalmár szülőfalva- tént. Ezt a változatot az is erősítette, hogy — mint LÖztudott — Vasvári eredeti neve Fejér Pál volt, igyanúgy, mint édesapjáé, és csak később, pesti igyetemista korában vette fel azt a nevet, amelyen ;özismertté vált, és ebben szerepet játszott az, logy édesapja egy ideig valóban itt, Nyírvasváriban nűködött görög katolikus paróchusként, kétségte- ?n tehát, hogy érzelmileg valami módon kötődött hhez a helységhez. Ez a nyírvasvári születés azonban inkább feltéte- ízés volt, semmint igazolt tény. A teljesség ked- éért el kell mondanom, olyan változat is élt, hogy ’asvári „Szatmár megyéből” Berencze mellől” zármazott, vagy hogy a „hajdúböszörményi orosz ap fia” volt. Az igazságot végül Dr. Lázár Béla örög katolikus lelkész derítette ki, aki a tiszabüdi aróchia születési anyakönyvében megtalálta a ejegyZést, amely szerint Fejér Pál Bűdön született 826. július 14-én. Édesapja itt volt lelkész 1821-től. mikor tehát Tiszabüd és Büdszentmihály egye- jlt, joggal vette fel nagy szülötte iránti tiszteletből Tiszavasvári nevet. Az a sajátos helyzet állt tehát ő, hogy míg Nyírvasvári az író-politikus névadója, ddig az azóta várossá lett Tiszavasvári névadója a árciusi ifjú. A szülőföld és szülötte kapcsolatát últ év október 13-án tovább erősítette a Vasvári Pál Társaság megalakulása, amely ugyan tiszavasvári székhellyel jött létre, mégsem kívánja kisajátítani Vasvári Pál emlékének ápolását. Éppen most, március 15-én tartotta a társaság első évi közgyűlését, s ezen kinyilvánította: számít mindazok részvételére, munkájára, akik akár a megyében, akár bárhol az országban el szeretnék mélyíteni a nemzeti érzést, 1848 és így Vasvári szellemi hagyatékát. Annál is inkább helyes lenne, ha a Vasvári-kutatás és esetleg kultusz túllépne azon a „lokálpatrióta” szemponton: hol is született ő maga, mert — mint Udvari István múlt évi kutatásai feltárták — Id. Fejér Pál tiszabüdi szolgálata után nem azonnal került Nyírvasváriba, hanem előbb Hajdúböszörményben lett paróchus . Nyilván innen volt az az adat, hogy az ottani „orosz pap fiának” tartották, csak ez nem születésére, hanem ott-tartózkodásukra utalt. A Fejér család kerek tíz évet töltött Böszörményben, s az igazság az, hogy a kis Pál az első szellemi hatásokat itt, ebben a hajdúvárosban nyerte, nem pedig Nyírvasváriban, ahol ezek szerint csupán egy évig tartózkodott folyamatosan, ti. utána már a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Joggal mondhatjuk tehát: Vasvárit sem egyik, sem másik helység nem sajátíthatja ki, személyiségének, szellemiségének fejlődésére nemcsak Szabolcs-Szatmár, hanem Hajdú — végül is egész „Kelet-Magyarország” hatással volt, mint ahogy perdöntőén alakították a pesti diákévek is. Ezeknek a tényeknek megfelelően a Vasvári Pál Társaság sem kívánja egyik vagy másik helyre korlátozni Vasvári emlékének ápolását. Vasvári és társai öröksége mindannyiunké, mai szellemi megújulásunknak is ösztönzője lehet. Erről győz meg a társaság most megjelent 2. füzete is, amely a múlt évi, Vasvári halálának 140. évfordulóján tartott emlékülés anyagát tartalmazza, és ezt igazolta a mostani, március 15-ei tiszavasvári ünnepség is, amelynek keretében délelőtt Dr. Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspök szólt a társadalmi cselekvés keresztény értékeléséről a görög katolikus templomban, majd a Pro musica leánykar és a nyíregyházi hittudományi főiskola férfikara adott hangversenyt, délután pedig tudományos ülésszakot tartottunk a városi tanács dísztermében, s az évi közgyűléssel zártuk a napot. Cselényi István Gábor a Vasvári Pál Társaság . . . . . ügyvezető elnöke Katona Judit: Ima a fény istenéhez Ömlik a búzák meleg vére, könny folyik árvák kenyerére, a tarló koszorúkkal ékes: gyorsan issza a verítéket. Fény istene, védd meg a földet, enyhítsd éhét az éhezőknek! Gép iramlik a mag szívének, porrá zúzódik az élet. Esők szárnya, erős, hatalmas, az éhezők élni akarnak: vedd el kínját a gyermekeknek, teljenek búzatárlók, vermek. Nincsen számadó. Nép a gazda: kenyere sül piros-magasra, naptól gyötört föld méhe hordta: legyen megáldott minden morzsa! me nem volt a pályázatnak. Persze lehet, hogy türelmetlen vagyok. — Dehát a pályázatokat szakmabeliek bírálták el. Nem? — Nézze, nagy sumákolások folynak ezen a területen... — A maga játékfelfogása nem szokványos, erősen elüt a naturalista színjátszástól. Másképpen gondolkodik a színház dolgáról. — Ez abból ered, hogy én másféle főiskolát végeztem, mint az itt játszók. Magyarországon a profi színházak többsége a Sztanyisz- lavszkij-féle realista módszerrel dolgozik. Én stilizációban, sűrítésben gondolkozom, olyan emberi kapcsolatrendszert akarok a színpadon megmutatni, ami inkább pszichológizáló, mint realista. Az emberek nem annyira fogékonyak erre. Jó lenne a nézőkkel elfogadtatni, hogy nem azt kapják, amit várnák: Jó-temie elérni, 'hogy £ a néző azért menjen színházba, mert ott valamilyen meglepetés éri. Az ón felfogásomban nyitottságra van szükség, arra a várakozásra, hogy bármi megtörténhet a színpadon is, de velem is, a befogadóval. — A bemutató a díszletraktárban lesz. Miért? — Nem szeretem a színpadot. Ez a negyedik oldalról nyitott tér eleve meghatározza, hogy mit lehet benne csinálni. A másik: én civilekkel akartam dolgozni, s őket nem vihetem föl a színpadra. Ha mesterséges térbe civileket viszek, rögtön lelepleződik az egész. Más teret kellett keresni. Olyat, ahol a civilek önmagukat tudják hozni, -s erre adíS2+etraktáf kiválóan álkaf- mas. A nézők helyzete is különleges, mert minden körülöttük folyik. —Nem találkozott azzal a véleménnyel, hogy meggyalázza a színházat, a művészet templomát? — Az áhítat kialakulása nem a tértől függ. Ezt a színész és a közönség együtt teremtik meg, nem a bársonyfüggöny. — Mennyire átélhető a mai néző számára Büchner világa? Történelmi lenyomat lesz-e a játék, vagy a figurák mindennapjainkhoz is kötődnek? — Arra törekszem, hogy Ro- bespierre-t, Dantont lássuk, de azok a kérdések, amelyekkel ők szembenéznek, ezek a kapcsolatok, amelyek működnek, illetve a nép és a hatalom között nem léteznek, viszont teljesen a mai korról szólnak. Nagy István Attila Soltész Albert: Lovak című müve. Csillagsorsok és embersorsok ' aslsH e ygorl .^ulbutpe Rézmetszet, rézkarc U Keäs* „ A Magyarország 7
