Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-14 / 88. szám

10 Ünnepi melléklete 1990. április 14. A nyugtalan juhász I dilli itt a környe­zet. Fehérbe öl­tözött a környék, mert éppen virágzik a kökény. Az árokparton sárga és lila virágok bon­togatják szirmaikat. Kő- hajításnyira van ide a Tisza, de a magas töl­tés eltakarja a folyót. Ám ide hallik, hogy a füzes égbe nyúló fái békésen suttognak. Virágillat és csend borul a tájra. A csendet néha megtöri egy-egy bárány bégeté- se. Bag tanyán vagyunk, Tiszaszalka közelében. Ártatlan bárányok, bun­dájuktól éppen megsza­badult anyajuhok és szarvaikat csattogtató kosok birodalma ez a hely. Ma is tanya a neve, de már nem emberek tanyája. Egy parányi, kis ablakú helyiségben öt-hat juhász /ért tanyát. Köztük a legidősebb Tóth Péter. Birkózó kinézetű, napbarnítot­ta ember. Hatalmas karjaival a fehér szőrű, választás előtti kis- bárányt (az anyjától, a szopta­tástól választják el) könnyű pe- helyként emeli magasba. Ám lát­szik, hogy szeretet is lakik benne, hogy a kis állatkát egy pillanatra a széles mellkasához öleli. Tóth Péter itt élte le élete javát a beregi legelőkön. Alig járt mesz- szi városokban. Nyíregyházára be­bejár, mert a lánya ide jött férjhez és be-beutazik unokanézőben. Nem az ő ytlága^Nytregyháza- Mesélt, hogy a lányáék a hármadik emele­ten laknak. Mi jót lát ott, ha kinéz az ablakon? Itt meg ha hátratolja a kalapját, szabadon kalandozhat a tekintete. Tiszta időben ide kékle­nek a beregszászi hegyek. S a közeli kilométereken mindent úgy ismer, mint a tenyerét. A juhászatot fontos, jövedel­mező szakmának tartja. Előre bocsátja, hogy a juhászok tudni­valóival alig tízévesen kezdett megismerkedni. Az ok egyszerű: a nevelőapja északról jött juhász volt. Az öreg a háború előtt a szlo­nyajat A negyvenes evek végén itt, á beregi síkságon maszek ju­hász volt a nevelőapja, s mellette bojtárkodott. Emlékszik még, hogy 1952-ben alig serkent a bajusza, amikor a Tiszaszalkai Állami Gazdaságba ment juhásznak. (Akkor még saját állami gazdasá­ga volt a községnek.) Suhanc kora ellenére csapatba osztották be, s mindent csinált, amit a tapasztal­tabb juhászok csináltak. Tisza- szalkaés Barabás között a vége­láthatatlan legelő báránykák szá­zait, ezreit nevelte fel. Mondóm neki, hogy a bárány elé mindig tegyük oda az ártatlan szót. Tagadóan rázza fejét. Hoz­zá még mosolyog. Nehezen mond­ja ki, mert nyilván attól fél, hogy szentségtörést követei, de végül is kiböki: a bárány se mind ártat­lan. Na de ilyet mondani éppen húsvét közeledtével?! Egy világ omlott össze bennem. Ahogy látja döbbent arcomat, rögtön mondja, hogy a bárányok egyike-másika bizony elcsavarog a nyájtól, és ez már ártásnak számít. Aztán meg némelyik bárány — ha nem figyel oda — beszalad a vetésbe és kárt tesz benne. Egy kis kitérőként említjük, amit a juhászok brigádvezetőjétől hal­lottunk, Azt nevezetesen, hogy a bárányok viselkedése, vetésre tévedése érthető, hiszen a kör­nyékbeli legelőkön a fű nem kö­vér. Az eső hiányzik, plusz még sovány a föld a fű alatt. Szerették volnfá itiűtrádyéVáfrfiéghinteni, de úgy felment a műtrágya ára, hogy arra nem jutott pénz. A fű minő­sége is összefügg a pénzzel, hi­szen a táplálék befolyásolja a tej­hozamot, meg a gyapjútermelést is. (Itt jut eszembe Mária Terézia híressé vált, kétértelmű, vagy nagyon is egyértelmű, a jobbá­gyokra vonatkozó mondása: „Etetni kell a juhot, ha fejni és nyírni akar­juk”.) Nem is gondoltam, hogy a ju­hászok körében a pénzről is szó lesz. Tóth Péter sorolja, hogy a pénz az ő életét és tevékenységét is végigkíséri. Először is kevés a fizetése. Nagyon kevés ahhoz képest, hogy naponta hajnaltól estig dolgozik, s elletés idején az éjsza­kákon is talpon van. Aztán se vasárnap, se karácsony, se hús­vét. A juhok nem ismerik az ünne­peket. Szóval a gazda, a Tisza­szalkai Búzakalász Tsz nem ho­norálja kellően a juhász tevékeny­ségét. A pénznél említi a tapasz­taltjuhász azt is, hogy lejjebb ment a gyapjú világpiaci ára, és ezen a tavaszon már nem fogják fejni a juhokat. Főleg azért nem, mert a tej elszállítása nehézségekbe üt­közne. Ki hinné, hogy a derék juhász a benzin árának emelése miatt is nyugtalan. Mutatja, hogy a közelben az a motorkerékpár az övé. Azzal jár ki naponta ide a tanyára, az akol mellé. Oda-visz- sza 12 km. Még kesernyésen hoz­záteszi: a tsz a benzinköltségből semmit sem térít meg neki. A leg­jobban persze az nyugtalanítja a juhászt, hogy az állattartókat anyagilag nem becsülik meg kel­lően ebben a hazában. Pedig úgy véli, hogy a bárányökéltha^|5énzt kap az állam. Mcfe^s^VitöftS' kezdik szállítani ál|6écseiiyettál!áF nyokat Görögországba, meg Olas­zországba, talán még Franciaors­zágba is. Viszi a kis bégetőket a tsz kocsija, de várható ide néhány kamion is. Mennek a bárányok, jön a valuta. A juhász tehát valutát is termel, mondom neki. Helyes­lőén bólogat. Dé nem minden a pénz. Ennek a foglalkozásnak van szépsége és romantikája is. Tereljük inkább erre a szót — javaslom nyugta­tóan. Látni, hogy szívesen szól a szakma múltjáról, jelenéről. A múlthoz tartozik* hogy har­mincéves kora alatt kézzel feyte a juhokat. Magyarázza, hogy ez szakértelmet, egyben érős keze­ket is igényelt. No de a kar' izma nemcsak a fejősnél fejlődött ki. Hanem azzal, hogy naponta több száz favedér vizet húzott 'fel a mély kútból a szomjazó jószág­nak. Fejés után a teli kannákat is emelgetni kellett. Tizenéves, maszek korában néha-néhá jókat hózötL a zsíros, mefeg téjbőr. Kz­tán megtanulta a juhtúró, a gömö- lye készítésének fortélyát is. (Ahogy ezt felemlegeti, előáll bennem a feltételes reflex, s arra gondolok: milyen jó lenne most egy szelet gömölye lágy házi kenyérrel, zöld­hagymával, vagy paprikával. Mel­lesleg a sült báránycombot sem vetném meg, de már tudom, hogy az a görögök, az olaszok és a franciák asztalára kerül...) A múlt­jához tartozik még, hogy a neve­lőapjától és néhány idősebb kollé­gájától megtanult egy sor népdalt. Huncut mosoly kíséretében mond­ja, hogy mostanában is rágyújta­nak egy-egy szép nótára, ha a régi cimborákkal összejönnek valami bulira. A jelennél tartva sorolja, hogy fizikailag nincs már úgy igény bevéve. Kint a legelően motor szivattyúzza fel a vizet a vályúba. Az akolban csapból folyik a víz. Nincs szükség az olló nagy erőt igénylő csattogtatására, éppen a minap nyírták le a juhokat géppel a messziről jött emberek. Az is a modern korhoz tartozik, hogy nem az akol végében, vagy kunyhóban kell meghúznia magát elletés ide­jén, vagy szabad óráiban. A pihe­nőhelyiségbe kalauzol, ahol vas­ágyak láthatók. A juhász itt szal­mával tömött vánkosra hajthatja le búsuló fejét. A helyiség köze­pén kecskelábú asztal. Mily furc­sa, hogy az asztal közepén nem borral telt kulacs van, hanem egy nagy üveg kóla. A fal mentén egy deszka tákolmányon 20 lite­res vizestartály, az alján csap, az alatt lavór. A juhász így folyó víz­ben moshat kezet evés előtt. Per­sze csak akkor, ha itt van a hodály közelében. S ha kihajt a legelőre, minden úgy megy mint az ősidőkben — kivéve a már említett motoros kút. Ott kint órákon át nem hall emberi szót. Csak ő szólítja meg néha fekete szőrű segítőtársát, Fickót: „Eriggy, kerüld meg!” Nábrádi Lajos Film KEDVES SHIRLEY! Nagyon fájlalom, hogy nem tudtam a szíves invitálás ellenére sem részt venni a rólad szóló film, a Shirley Valentine budapesti dísz- bemutatóján, s csak utólag lehettem tanúja annak, hogyan sikerült megleckéztetned Joe-X, a férjedet, aki bizonyára nem olvasta Ibsen Nóráját, így aligha érti meg ragaszkodáso­dat a görög szigetvilághoz. Hálásan köszönöm a nyara­lásodból küldött képeslapokat, amelyeket közös barátunk, a Duna Film jóvoltából megkap­tam, és felettébb sajnálom, hogy nekem egyetlen barátom sem akad, aki nyerne egy kétsze­mélyes utat Hellaszba, s en­gem szemelne ki útitársul. így aztán e nyárra is be kell érnem a Tisza-parttal. Kitüntetésnek veszem, hogy Bye-Bye Shirley! rögtön pertubarátod lehettem, bár minálunk mostanában össz­népi tegezödés folyik, ezért nem is lepett meg különösebben a dolog. Éppen a rólad szóló, Lewis Gilbert rendezte film premierjé­nek napján tegezte le a televí­zió nyilvánossága előtt egész Magyarországot Petrasovics An- nuska, aztán ugyanezt tette egyik fontos napilapunk, a Magyar Nemzet vezércikkírója is április 4-én. Persze, te nem tudod, ki az a Petrasovics An- nuska! Pártvezér, mint nálatok Thacther asszony, akiről saj­Magyarosan A név tisztelete mL rdekes része az a helyesírásnak, amikor olyan hely- t ségnevet kell -/' képzővel ellátni, amely maga is -i-re végződik. Pl: Marcali. A magyar helyesírás szabályai közül a 175/b pontban találunk erre vonatkozó eligazítást, miszerint az -i-re végződő nevek esetében csak egy i-t írunk. Tehát nem marcalii hanem marcali. Azonban véleményem szerint egy kicsit kritikusan is szemlélhetjük ezt az előírást. Ugyanis ennek a szabálynak eleget téve jóval nehezebb visszakövetkeztetni az alapalakra, s kevésbé vettük figyelem­be a tulajdonnév sérthetetlenségének elvét. Hiszen ha szűk, hiányos szövegkörnyezetben vagy szövegkörnyezet nélkül látjuk leírva azt a szót, hogy marcali, nem tudjuk pontosan, hogy mire gondoljunk. A Marcal folyóra vagy Marcali városra ? Tehát jó lenne változtatni (idővel) ezen a szabályon, s ilyen esetekben az i-t megkettőzni: marcalii (a városnév esetében). Minden bizonnyal ez a javaslat most sokak szemében nevetséges, túlzó, szokatlan. Ezért meggyőzésként hadd sorakoztassak fel még néhány indokot e változtatás mellett. Helységneveinknek öt százaléka végződik i-re, közel két­száz. (S ne feledjük a külföldieket sem!) Megyénkben is van jó néhány. Pl: Nyírcsászári, Olcsvaapáti, Pócspetri, Túristvándi stb. S mindezt nem ismerheti mindenki, azaz nem tudhatja mindenki, hogy a nyírcsászári iskola Nyírcsászárban vagy Nyírcsászáriban van. Minya Károly könyvespolcunk Az önmagába térő ösvény Tudja-e az olvasó, hogy ma átlagosan négy-hatszáz évenként születik újra egy ember. Minél ma­gasabb szinten áll, annál gyorsab­ból! A dalai láma például már halála péféfíbéh'újra megtestesül. Neki nwcítóm kellene megszületnie. Segíteni jön, áldozatból. A másik ok, hogy tanításaink szerit hat hely — lóka — van, ahová megszület­het valaki. Azelőtt voltak különfé­le „paradicsomok” és alvilági he­lyek is. Ma ez a lehetőség már nem áll fenn. Csak a földre lehet inkarnálódni... Valószínű mindenki kitalálta: a lélekvándorlás tanáról van szó, melyet „Az önmagába térő ösvény” című könyvből vettünk, szerzője Popper Péter, akinek más művei mellett „A belső utak könyve” című munkája nagy könyvsiker volt az utóbbi években. Egyre nagyobb igényt érzünk arra, hogy jobban megismerjük saját belső világun­kat, személyiségünket. Mostani könyve „Az önmagába térő ösvény” az indiai jógáról, a keleti bölcseletről, a hinduizmusról, a buddhizmus világképéről ad szel­lemes, ironikus képet. Teszí ezt a pszichológus-tudós személyes val­lomásaival, lélektani ars poeticá­jával, az egzisztenciális életprob­lémák és a nagy társadalmi dilem­mák — szerepek, halál, agresz- szió, nemiség — felvillantásával, értblrtiézésével. , J • Szemléletes tükröt tart elénk, európai emberek elé a szerző akkor is, a^íKqr a. keleti bölcselők, lé- lekhUvÉyokj tud^semberek vallo­másait; véléméf^ idézi. Az egyi­kük így vélekedikíönöknél valami nem jól működik belül. Ha nincse­nek külső korlátáik, nem tudnak mértéket tartani. Mértéktelenné válnak evésben-ivásban, szexus- ba, a pénz hajszolásában, mér­téktelenül gyűlölnek és mértékte­lenül rajonganak. Hogy maradhat így az ember egészséges? Fe­gyelmezetlen a gondolkodásuk is. Mindig az irrealitásokban kószál. Vagy a múlton rágódnak, ami ir­realitás, mert már nincs sehol, vagy a jövőjüket tervezgetik, ami megint irrealitás, mert még nem létezik. S eközben nem élik át mélyen, teljes valóságában az egyetlen realitást, a jelent.,. A „most” fölött felszínesen átsuhan­nak... Talán e néhány kiragadott idé­zett is sejtteti, hogy Az önmagába térő ösvény nem elvont, tudomá­nyoskodó, a kuriózumokat hajszoló mű, mindvégig kontaktusban marad velünk, a mai olvasóval, s bár in­formatív, tanulságos munka, mégis önállóan, akár fejezetenként is olvasható, élvezetes, szórakoz­tató szellemi kalandozás. A jobb állomások: a lélek, a tudat, az én, a létezés, a hit, a félelem, az önmégfemerés, a szelíd öhtira ' lom, a másokkal szembeni türe­lem és megértés, a létezés csap­dáinak elviselése, megismerése. És még sok más. A hinduizmus emberismereté­ből mi is meríthetünk anélkül, hogy átvennénk annak bölcseleti és hitvilági alapjait, bár akinek éppen ehhez van kedve és hajlama, ez sem eretnekség. Ha mást nem, csupán annyit olvasnánk ki a mindenki számára hasznos, ta­nulságos könyvből mint azt, hogy 1 az embernek éppúgy rendben kell tartania emésztését, mint az ér­zelmi háztartását, indulati életét, kapcsolatait, becsvágyát, máris sokat merítettünk. Kiemelkedően fontos az összeszedettség köve­telménye. Bármit csináljon is az ember, bármilyen kritikus helyzet­be kerüljön is, mindig legyen éber a figyelme, működjék az önkon- trollja, tudja, hogy éppen mit tesz... Nem akármilyen tanulságokat tartogat az olvasónak Popper Péter könyve zaklatott világunkban, amikor annyi negatív hatás éri a személyiséget, annyi sebezhető­ség, a lelki-érzelmi kiszolgáltatott­ság. De az utat egyedül nekünk kell végigjárni. Aműa Szépirodalmi Könyvkia­dó gondozásában — a Zsebbe való kis könyvek sorozatban — jelent, meg, ízléses köntösben. Páll Géza nos nem tudom, szokott-e tite­ket tegezni a szónoklataiban, de hogy sikeresebb itteni kollé­gájánál, az biztos. Shirley, drága, komolyan mondom, aggódtam érted, amikor otthon elkezdtél beszél­getni a fallal. Te, aki olyan remek társalgó vagy, hogy azonnal szót tudsz érteni a kiemelt kategó­riájú kurvával és a vegetáriá­nus szomszéd vérebével egy­aránt, hogy az ördögbe szólít­hatod meg a bevakolt téglát? Ez már pszichiátriai tünet! A fal, tudod, nem arra való, hogy szó- lítgassuk, hanem hogy borsót hányjunk rá. Ebben nekünk Ma­gyarországon óriási gyakorla­tunk van. SZÓT SEM ÉRDEMELNE persze ez a jelenség, de ami­kor a görög tengerparton, ahol szikrázóan kék az ég, kellemes a víz és kedvesek az emberek, te félrevonulsz és elkezdesz a partmenti sziklához beszélni, akkor arra gondoltam, nem ártana felhívnod Woody Allent, mert ő bizonyára tudna ajánla­ni neked egy kiváló pszichiá­tert. Most, hogy önálló kereső lettél, talán erre is telik, habár nem tudom, hogy Coctas bará­tod a fizetésed megállapításá­nál is van-e olyan gavallér, mint amilyen az esti séták során vagy ayachtkiránduláson. Apropo Costas! Alkalmilag említsd meg neki, nagyon kel­lemes benyomást tett rám! Kü­lönösen méltányolom, hogy az újabb helyzetekben is ugyan­azt mondja, amit korábban, s ez a következetesség mosta­nában felértékelődő tulajdon­ság, különösen mifelénk. Ha tehetném, ajánlanám is bará­tod magatartását minden ma­gyar politikus szíves figyelmé­be. Többségük ugyanis az újabb helyzetekben hajlamos elfelej­teni, mit is mondott korábban. Kedves Shirley, igazán nem akarok kellemetlenkedni neked, de nem gondolod, hogy mintha elvétetted volna a lányod neve­lését? Szabad perceidben ott a tengerparton talán végiggon­dolhatod, hol követtél el hibát, mert ahogy megjelent ott­hon elutazásod napján, az nem is furcsa volt, hanem egyene­sen komikus. Rendben van, te fényes nappal ágyba vitted egy húszéves lánynak a ka­kaót, aztán hoztál hozzá még egy kis cukrot is, talán még a kért tévét is a szobájába szállí­tod a kis bestiának, de hát ki kényeztette el ennyire? Joe aligha! Majd küldök neked kivá­ló magyar pedagógiai folyóira­tokat. EGYÉBKÉNT LE VOLTAM SÚJTVA, amikor értesültem, hogy hiába jelöltek az Oscar- díjra, az amerikai filmakadémia tagjai másnak ítélték a kitünte­tést. Ebből is látszik, mennyivel jobb ízlése van Costasnak, aki rád adta szavazatát, mint az említett testületnek. Ha a nyári szezonban, csúcs- forgalom idején szükség lenne ott a tengerparti vendéglőben még egy munkaerőre, föltétien hívj, van egy szabad hónapom. Habár fogalmam sincs hogy magyarázom meg a helyze­tet a feleségemnek. Tegyek én is egy cetlit a konyhaszekrény­re? Bye-Bye, Shirley: ........... HamarPéter A KM vendége II Kelet­A Magyarország

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents