Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-14 / 88. szám
Ünnepi melléklete 9 Húsz éve halt meg Váci Mihály Lassabban Már nem elég Bizonyára nem kereste a halált Váci Mihály 1970 árpili- sában Hanoiban. Tudhatta, hogy milyen veszély fenyegeti egészségét a távoli országban, de nemet sem mondhatott az utazásra. Vonzotta a vietnami emberek szabadságküzdelme: úgy érezhette, hogy ott a mindennapokban, társadalmi méretekben valósul meg az erkölcsi tisztaság Váci által gyak- ran megfogalmazott követelménye. A sokaság fia olyan életutat zárt le, amelynek folytathatósága — elsősorban ennek a költészetnek az esztétikai, etikai töltése miatt—erősen kifogásolható. Ez az életút az alkotás külső kereteit határozza meg. Erre gondol Váci is, amikor egy interjúban a következőket mondja: „A költő nem büszkeségből és kiváltságként emlegeti származását — csupán esztétikai szempontból, azt kívánja megértetni, hogy fogadják el képeit, látomásait, világát és igazságait, indulatait és rokonszenveit. Fogadják el hitelesnek, hiszen természeti törvényt testesít meg és hoz a költészetbe.” Folytatható-e a közéleti líra Váci halála után? Aligha. A kortársak sorra elnémulnak: Simon István, Ladányi Mihály, Garai Gábor. Elmaradt a szenvedélyes indulat Baranyi Ferenc és mások költészetéből. Átalakult a líra nyelve a hetvenes évek második felétől, elvesztette korábbi vezető szerepét az irodalomban, a megújuló magyar próza fokozatosan tért nyert. A magyar költészet legmarkánsabb a XIX. században kikristályosodó közéleti töltése a hetvenes évekre kiüresedett, korszerűtlenné vált. Már Petőfi programja is csak a sajátos magyar viszonyok között válhatott azzá, ami lett belőle, mivel nálunk hiányzott a polgári forradalom vezető ereje, a polgárság. A közéleti költészet szükségképpen agitatív jellegű is, mert felhív, figyelmeztet, mozgósít. Eszközeiben „igénytelen", az alkotó célja a tökéletes megértés. Váci több alkalommal is tiltakozott a közéleti megjelölés ellen: „Azok akik rám ezt a címkét szeretnék akasztani, alig olvasták verseimet, mert különben tudnák, hogy verseimben az ifjúkori magány, a társ- talanság szomorúsága, majd a szerelem tiszta ereje, betegségek, testi nyomorúságok, a közeli halál megismerése, a halálfélelem és annak legyőzése, valamint a nép körében szerzett nagy erejű és elkötelező élmények a legerősebben szédertál fahéjjal ízesített bor mellé, melyből az este folyamán minden résztvevőnek 4 pohárral kell elfogyasztania, az egyiptomi kivonulás négyféle szentírási magyarázatára, persze csak a felnőtteknek teszi hozzá Wil- linger „papó”. A szédertál mellett helyezték el egy külön kis porcelán tálkában a sós vizet, a mérhetetlen szenvedések során fakadt könnyek jelképeként. A széder- estén nemcsak a test épült a finomságok fogyasztása révén, hanem a lélek is gyarapodott. A társalgást a család legidősebb férfitagja vezeti és az ifjak kérdéseket tesznek fel az este fogalomszimbólumára vonatkozóan. A családfő felolvassa a Haggadát, az egyiptomi kivonulás történetét. Felolvasását szemmel követik a jelenlévők, a maguk előtt tartott könyvekből. A vacsora után dalok következnek, majd számjáték, a gyermekek számolási készségének fejlesztésére. Igen kedvelték a találós kérdéses játékokat is, ahol alkalmazták a vetélkedés lehetőségét is. A jó megfejtéseket jutalmazták is. Külön kell szólni a pászka, a macó készítésének közösségi alkalmairól is. Szálkán ennek mestere a,metsző, a sachter volt, aki templomuk udvarában, az emeletes rabbilakás előtt lakott, hogy mindig kéznél legyen. A semura búzából gondosan, — talán a régi vásártéri, Szőllőssy-féle kismalomban őrölt lisztet, felkért közreműködők segítségével — szinte a szatmári parasztkalákát, közösségi munkaalkalmainak hangulatában, dagasztották — kovász nélkül, a templomudvarban — pászkatésztává, majd sütötték a Glück- féle pékségben, pászkává. Macó- készítés közben jámbor tréfák fakadtak a jelenlévőkben, s énekek röppentek fel ajkukról. (Az ilyen meghitt, közösségi munkahit alkalmak nemegyszer otromba zaklatásoknak estek áldozatul, a háttérben valószínűleg vérvád gyanúsítgatá- sokkal. Az első ilyenről 1494- ből tudunk, amikor Nagyszombatban zsidóégetés is történt. Mindig voltak szélsőséges, izgága emberek — Szálkán is — akik saját életsikertelenségük nyugtalanságában ,,nem bírták a zsidók váncogását”. (Ha ezt néhány „éles elme” tudatosította is, akár pogromhangulat is keletkezhetett így húsvét táján. Mindez nem homályosíthat- ja el — zsidó és keresztény hívő ember előtt — a Pészáh nagv családi ünnepét, amikorra a messze távolba szakadt gyermekek siettek haza a szülői házba — amíg az megvolt — hogy részt vegyenek az ünnepen, ahol az Egyiptomból történt kiszabadulás csodáját elmesélve, megerősítve az Istenben vetett hitet, igyekeztek a szülők a gyermekek lelkében felkelteni az érdeklődést a múlt iránt... A magyarázat ezen részét Náci bátyám Mátészalka és Kocsord közötti kövesúton, együtt kerékpározva fejezte be 1958 tavaszán. Ugyanis mindketten Kocsordra igyekeztünk. Ő bikákat vásárolni, én a Katonavégre az iskolába tanítani, ahova 56-ban viselt dolgaim miatt kerültem. Soha nem bíztatott nyíltan — akkor nem is volt tanácsos — de a zsidók példázatos életével, akkori nagy szorongatásomban mégis azt tette. (Ilyen a zsidó — ész — mondhatnánk manapság.) M ár neki sem jutott örök pihenőhely a régi zsidó temetőben. — Ősei körében — a közös temetőben nyugszik, néhányad magával, a dombtetőn, ahonnan „odalátni” a roskadozó templomukra, a bozótosba temetkezett, sírköves régi fellegvárosi temetőjükre. Farkas József hangzóak... Csak teljes költészet van. Egyetemes — ha ez divatosabb. Teljes embert alkotó költészet, amiből semmi sem hiányozhat, amit a boldog lélek megkíván, tehát a maga boldogsága és a világ viszonylagos egyensúlya. E kettő küzdelmének visszhangja — ezt szeretném a költészetben visz- szahallani. Jelző nélküli költő vagyok." A lényeg azonban mégis az, hogy Váci költészetének fő vonulatát az agitatív erejük, közéleti töltésű versek alkotják. Ezek voltak a legnépszerűbbek, kifejezték a kor szellemét, a hatalom politikai szándékait. (Még nem elég! Kelet felől, Szabadság! Tégy gazdaggá minket! stb.) Váci halála után szinte azonnal megkezdődött a vita költészetéről, életművének értékeiről. Az ország gazdasági fejlődésének új iránya leszűkítette a költészet mozgásterét. A vitában többen megfogalmazták Váci vátesz szerepének korszerűtlenségét, mondván, hogy túlságosan beleélte magát az „országos ügyintéző” magatartásába. Eközben a versek esztétikai megformáltsága gyakran nem volt sikeres, sok volt az „áthallás” azoktól az alkotóktól, akiket Váci nagyon szeretett. (Jószef Attila: Karóval jöttél, Váci Mihály: Te bolond). Túlságosan könnyen kiszaladtak a sorok a tolla alól, ami önmagában nem minősít, de az ő esetében olykor pongyolává tette a versek szövegét, a képszerűség rovására ment, a szóképek kohéziós ereje nem mindig tartotta össze a verset. Váci mindvégig hitt az emberben, a társadalmi viszonyok emberarcúra formálhatóságá- ban, a kimondott szó hitelében, erejében. Igazából nem tudott eligazodni az embertelenség különböző útvesztőiben, nem ismerte fel az álságot. Emberként sem, költőként sem. Posztumusz kötete megtöre- tésének, csalódásainak gyűjteménye is. A sokaság fia töprengő önvizsgálatba menekül, helyet kap a belső vívódás és gyötrelem kifejezése. Kevesebb ebben a kötetben a lobogás, a lelkesedést, az elragadottsá- got kifejező pátosz. A versek jó részének nincsen helye a szavalóversenyeken. Költői szemléletváltás? Inkább a közéleti- ség apályának művészi kifejezése. Mi lesz Váci Mihállyal? Az idő eltemet és kitakar, befed és nyilvánvalóvá tesz. Örök álomra ringat, s felébreszti a régóta szunnyadót. Nem hiszek a kortalan versekben. Minden nemzedék felfedezi a maga költőjét akármikor élt is. Azt, aki érvényesen tudja megfogalmazni a legfontosabb törekvéseket, aki az igazat mondja, nemcsak a valódit. Úgy tűnik, hogy Váci Mihályt álomba ringatta az elmúlt két évtized. Hogy lesz-e ebből fölébredés? Ki tudja? A halhatatlansághoz nemcsak tehetség szükséges, hanem nagy-nagy szerencse is. Nagy István Attila siet a Túr Hatvanéves a Kende-csatorna Úgy egyéni, mint társadalmi életünkben, becsületes és tiszteletre méltó vonás, ha nem feled- kezünk meg azokról, akik jótevőink voltak, és sokat köszönhetünk nekik. Ez a megemlékezés életük' en. és haláluk után is tisztes dolog. A Túr mentén, de az egész Ti- sza—Szamos-közi területen élők közűi tatán meg sokan vannak. 70. vagy 80. életévüket taposó emberek közt. akik vissza tudnak emlékezni azokra az időkre, melyek egyrészt a Tisza—Szamos közét behálózó árvizeket levezető csatornák, vagy a Túr csatorna megépítése előtt voltak. Valóságos ázsiai állapotok uralkodtak e területen. A Tisza, Túr, Szamos folyó árvizei tönkretették az ott élő nemzedékek életét. Az árvizek levonulása után visz- szamaradt tavak, haiványok. sásas. zsombékos. nádas területek évente növekedve, mind kisebb területre szűkítették a termőföldeket. A megélhetés nehézségei sokak kezébe vándorbotot adtak. Voltak, akik kivándoroltak Amerikába, vagy mindent feladva az Alföldre, vagy a Nyírségbe mentek más életformát kezdeni. Például a kölcseiek dohányosoknak. E három folyó közül a Tisza 1851—1932-ig ötvenszer öntött ki. Sok Tisza menti falu teljesen elpusztult. 1876-ban a vármegyei közgyűlés fő tárgya a Tisza szabályozása volt. A Szamos kiáradásairól 35 évet tudtam felkutatni. Az egyik legnagyobb. mérhetetlen kárbkat okozó árv íz 1881 -ben volt, amikor a Tisza- Szamosközt, beleszámítva a Túr árvizét is, és ezek egybefolyva 200 ezer hold földet öntöttek el, 87 falu került víz alá, s ezek közül hét teljesen romba dőlt.. A Szamos mentén több falunak meg kellett váloztatni a helyét. Ököritón két templomot döntött romba. Sokat szenvedett Szamossályi. 1880-ban az egész falu víz alá került. 1885-ben 900 család lett hajléktalant. 1903-ban a második templom dőlt romba. A mai. a harmadik Szamos-hordalékra épült s így lett belőle a szatmári pisai ferde torony. Legrakoncátlanabb volt a Túr. Évente kiöntött. Volt olyan eset is, hogy egy évnyi idő alatt más-más helyen ugyan, de 30-szor öntött ki. Meszes, lúgos, csersavas vize terméketlenné tette a földeket. A Palá- dokon például méteres volt az árvíz. Ott is. mint például Túristvándiban, és máshol is csónakról, vagy sárha- jóról aratták le ollóval, sarlóval a búzát. Mentették a kereszteket. Dombokra terelték a jószágokat a lábitón vitték az odaszorult jószágoknak'a takarmányt és a sót. 1613-tól kezdve, a Tisza és Szamos mentén okozott károktól való ~zabadulásra királyi, megyei rendeletek intézkedtek s végeztek egészen 1932-ig olyan intézkedéseket, melyek a kiáradásoknak gátat vetettek. Kende Zsigmond túristvándi föld- birtokosnak volt egy nagy terve a Tisza-Szamos közének, az árvizektől való megszabadítására. Létrehozta a Tisza—Szamos-közi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatot, e területen levő 208 ezer hold föld és a rajta levő falvak árvíztől való megmentésére. A társulat 1814. január 1-jén alakult meg. A közbejött háború, s a trianoni hazugságokra épült békediktátum sok dolgot megakadályozott terve megvalósításában. Mikor e területen osztozkodó utódállamok tervét megakadályozták, annyit mégis elért, hogy a Túron Sonkádtól felfelé 18, Sonkádtól a Tiszáig 11 és fél kilométer hosszú csatornát ásatott. A Tiszától 4 méterrel magasabban fekvő, 24 méter fenékszélességű s átlag 4 méter vízmélységű csatorna megépítésével, a Túr vízgyűjtő területe felé igyekvő árvizektől 70 ezer hold földet mentett meg a pusztulástól. Sok volna leírni ezeket a munkálatokat. A Lübeckből, vagy Ohióból hozatott gépek munkáját. Legfontosabb az', högyííhol afíéitde-cSarórtiá ~ megépítése előtt lehetetlen' volt á gazdálkodás és nyomorúságos a megélhetés, a csatorna megépítése után kulturált földművelés kezdődött. Új veteményeket honosítottak meg, sok jószágot neveltek, tartottak, gazdagodtak az előbb elvándorolt, majd visszatért családok. A csatomat 1929. augusztus 4-én nyitotta meg Kende Zsigmond s azt az ő sok áldozatos munkájára való emlékezéssel báró Kende Zsigmond csatornának nevezték el. 1932-ben halt meg. A Túr menti falvak lovas, zászlós bandériumokkal adták meg a végtisztességet a Gégémben való eltemetése alkalmával. Ott aho! pusztított az árv íz, faluról falura létesített jonatánalmások ».egyéb létesítmények jólétet teremtettek. Jó termő kalászos- és kukoricaföidek alakultak ki. Had hazy Pál Szombati Qaíeria Váci Mihály: Mint a példabeszédben Én úgy szeretnék népem mesélő emlékezetében pár szóban megmaradni, ahogy ma a beszédben példa s bölcsesség-képpen közmondást szoktak bólogatni. Öreg mondja a fiatalnak, mindenki eltűnődve hallgat: — Igen! e pár szó mily igaz'. — — s egy életen át megfogadja; eszébe sem jut, nem kutatja, hogy aki a tanácsot adta hol van már, hol van! — és ki az7 Elek Emil: Ima 1990. április 14. || Kelőt —, A
