Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

A KM vendége Szűrén, az örmény E lső látásra egy bonvi- ván. Magas, karcsú, testalkat, fekete haj, sötétbarna, majdnem fekete szemek. Választékosán összeállított öltözék. Ahogy be­mutatkozik, leveszi divatos bal­lonkabátját és helyet foglal, elegancia, magabiztosság árad mozdulataiból. Ha nem lenne észrevehető rajta egy pillanat­nyi megilletődöttség, a tekinte­tében bujkáló valamiféle hun­cut mosoly, már-már magam is zavarba jönnék ennyi önbi­zalmat kölcsönző külső jegy lát­tán. Mikor megszólal, az oroszos akcentussal ejtett szavak, a kicsit tört magyarsággal, de megle­pően gördülékenyen fogalma­zott mondatok egycsapásra feloldják az ismerkedés első feszültségét, és egyfajta jóked­vű, bizalmas légkör alakul ki. Néhány perc elteltével már teljesen feloldódva beszélge­tünk: — Az örmény érdeklődő, kí­váncsi nép. Azért is érzem jól magam Magyarországon, mert mint otthon, itt sincs meg az emberekben az a kimért távol­ságtartás, ami az északi nem­zetekre jellemző — beszél új választott hazájáról Nzsdejan Szűrén, az örmény. A magyar emberekben azt szeretem, hogy visszatükröződik bennük a fe­léjük sugárzott hangulat, a mosoly a kedvesség. Észtor­szágban, ahol ezelőtt évekig éltem, kicsit más volt, bár ott is sikerült beilleszkednem. Az egyetemi éveket követő 3 éves tallini pénzügyminisztériu­mi revizori munka, összesen 8 esztendős észtországi tartóz­kodást jelentett, ami elég volt a jóeszű fiatalembernek, hogy az észt nyelvet is tökéletesen el­sajátítsa az orosz és persze az örmény mellé. Mikor eldőlt, hogy ide települ, magyarul kezdett tanulni. Más könyvhöz nem jut­ván, egy 40 évvel ezelőtti nyelvkönyvnek esett neki, ami­ből remek Sztálin életképeken csiszolhatta a magyar tudását. Arra, hogy a szorgalom és a nyelvérzék minden nehézség ellenére mire képes, ő az élő példa. A tuzséri alma' átadásoknál, ahol az eddigi két munkaadója a vajai téesz és a Zöldért Válla­lat is igen nagy hasznát vette, volt rá eset, hogy négy nyelven volt célszerű tárgyalnia: oro­szul, örményül, észtül és ma­gyarul. ,,Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy", mondják. Szűrén most angolul tanul. A jereváni évek alatt szerzett alapokra támaszkodva persze gyorsab­ban érhető el a cél, az angol nyelvvizsga. Lehet hogy már áprilisban „megszületik” az ötödik ember is. A történelem tanár mamá­nak azonban csak az az egy Szúró — így nevezik a hozzá legközelebb állók — hiányzik, akit a három gyermeke közül, mint legkisebbet és egyetlen fiát annyit biztatott az olvasás­ra, a tudás megszerzésére, nevelt a tiszta, becsületes élet­re. A fiú fülébe még most is ott csengenek a látogatóban itt járt szavai: „az eszem érti, de a szívem nem, hogy itt élsz és itt jó neked”. A papa számítástechnikai fejlesztőmérnök, igen segítő­kész, jószívű ember. Nagy szerepe van a demokratikus családi viszonyok kialakításá­ban, ami jellemző a Nzsdejan famíliára. Szűrén otthonról hozta azt az elvét, hogy az embere­ket úgy kell tudni elfogadni, ami­lyenek. A jó és kevésbé jó tulaj­donságaikkal együtt. Minden­kiben keresni kell a jót, ami egész biztos fellelhető. Az idősebb nővér pszicholó­gus, lélekgyógyász Jerevánban. Nem egy mindennapi terem­tés, az öccse szerint, aki nem csupán testvérének, hanem bensőséges barátjának is tart­ja és egyben nagy dolgokra ké­pes emberként emlegeti. A kisebbik nővér német férjével Berlinben él. Nála nem a foglal' kozása az említésre méltó — mondja Szűrén. Ő egy igazi nő, csodás feleség. Csupaszív, rosszat még tán senkinek sem tett, amiben teljesen az apára hasonlít. A 28 éve Jerevánban szüle­tett Nzsdejan Szurennek az észt egyetemi városban Tartuban, úgy tíz éve nagyot dobbant a szíve, amikor megismerkedett egy kárpátaljára való magyar nemzetiségű orvostanhallgató­val, Kovács Katalinnal. A dip­loma megszerzése után a be­regszászi lány áttelepült Ma­gyarországra és Baktalóránthá- zán lett körzeti orvos. Éveken át szinte mindennap csörgött a telefon a baktai orvos lakásá­ban. Eleinte Tartuból, majd Tallinból kereste egy jól ismert hang a doktornőt. Szűrén áll­hatatosan táplálta a tüzet, így öt év alatt sem hamvadt el a szerelem. Végre hosszas hu­zavona után, pont két éve sike­rült neki is áttelepülni. Egy rég­óta várt lakóval több lett az orvosi lakásban. Értelme lett háztartást vezetni, finomakat sütni, főzni a doktornőnek, mert volt már társ, aki véleményt fűzzön mindenhez és dicsérő szavakkal illesse a sokszor kony­hai remeklésnek számító va­csorákat, süteményeket. — A feleségem, aki most fog szakvizsgázni tüdőgyógyászat­ból, hiszen öt éve már, hogy a baktalórántházi Tüdőgondozó Intézetben dolgozik, egy igen sokoldalú és nagyon erős egyé­niségű ember. Vállalkozóked­vű, jó üzleti érzékkel megál­dott, bármibe képes a siker reményében belevágni. Egyszer kemény üzletasszony, másszor Film Az elnémult fiú esete a rajongó lánnyal viszont kedvesen nőies — vall szenvedéllyes társáról a fiatal, lelkes férj. Mikor a szabadidőre terelő­dik a beszélgetés, gondolko­dás nélkül vágja rá „aludni szeretek a legjobban”. Bár fia­talabb éveiben kosárlabdázott, majd egy súlyos lábtörést kö­vetően a tollaslabdára tért át, ma már nem sportol. Üres órái­ban, ha van, inkább olvas, ez maradt meg az ifjúkori szenve­délyekből. Ha lenne kivel, oly­kor szívesen teniszezne, pá­lyája ugyanis van atüdőgondo- zónak a szolgálati lakásuk közvetlen közelében. Néha hiányzik a máig egye­düli igaz barát, a Jerevánban élő képzőművész, akivel gye­rekkoruk óta ismerik egymást, akinek őszinte, eredeti modo­rát, szárnyaló fantáziáját és „fantasztikus humorérzékét” majdnem olyan lelkesen emle­geti Szúró, mint legközelebbi hozzátartozóit. A várva várt ta­lálkozásokra már csak évente egyszer-kétszer kerül sor, amikor a baktai házaspár fel­kerekedik egy örményországi látogatásra, vagy őket keresik föl Jerevánból. Szűrén jelenleg, mint a Zöld­ért Vállalat külkereskedelmi ágazatának igazgatóhelyettese dolgozik Nyíregyházán. Tárgya­lásról tárgyalásra jár, naponta számtalan telefonbeszélgetést bonyolít és órákat tölt autójá­ban utazva az országutakon. Kapcsolataira, helyismeretére alapozva, jelenlegi cége export nagykereskedelmi tevékenysé­ge kialakításában kulcsszere­pet szán neki a szovjet piaco­kon. . — A jó kereskedő megy az üzlet után. A tárgyalások alkal­mával rövid idő alatt szükséges jó viszonyt kialakítani a másik féllel, vall szakmai ars poeticá­járól az üzletember. Nem rossz, ha jó benyomást teszünk a szemben ülőre. így lehet csak elérni, hogy olyan hangulat alakuljon ki, amelyben a part­ner úgy érzi, amit én szeretnék tőle, azt ő eleve úgy akarta csinálni. Ahogy én Szurent megismer­tem, neki ez nem lehet nehéz mesterség... A könyveket nem kell szeretni csak elolvasni. De sokszor egy- egy könyvnek az elolvasása sem elég. Van olyan könyv, illetve könyvek, amelyek egy életre szó­lóak. Ilyenek például a Fürkész könyvek. Képtelenség közülük bármelyiket is élvezettel és ér­deklődéssel végigolvasni, hiszen egyik sem izgalmas, kaland-, vagy családregény, nincs bennük poli­tikai, társadalmi vagy bármilyen sztori. Mégis ezeket a könyveket olvasni, lapozgatni, sőt tanulmá­nyozni kell. De mik is ezek a Fürkész köny­vek? A Collins Gem Guides soro­zat magyarra átültetett munkái. Ami eddig a sorozatból megjelent: Emlősállatok — Vadvirágok — Lepkék — Madarak — Termések —Gombák. Előkészületben van a Kerti virágok és a Halak című kötet. A Fürkész könyvek praktikumáról egy mondatban: a formátuma A/5-ös, magyarán nem nagyobb Nem ismerem Szilvási Lajos A néma című regényét,' amelyből most Erdős Péter rendezett fil­met. Pedig talán célszerű lett volna előzetesen elolvasnom, mert a vetítés alatt többször is az a be­nyomásom támadt, hogy az alko­tók feltételezik az irodalmi alap­anyag ismeretét, mert bizonyos cselekménymozzanatokon olyan sietős módon lépnek túl, hogy zavart keltenek vele a nézőben. A forrás alapján nyilvánvaló, hogy A néma olyasfajta szándék megvalósulása, amely belesimul a mozizás mai divatjába, azaz a szórakozás iránti igény kielégíté­sét célozza. Erdős Péter nyilván mint egy zsebnotesz, tehát ha szük­séges magunkkal hordható, zseb­re vágható. Ez is cél, hiszen a Für­kész könyvek a természetkedve­lőknek, a természetjáróknak a kézikönyve. Például a gombák! Ehetők és mérgezőek. Száz és száz válto­zatuk van, a természet, az élettér minden parányi szögletében jelen vannak. Erdőn és mezőn, bárhol találkozunk színtelen és színes, szagtalan vagy jellegzetes sza­gos változataikkal és nem egy­szer úgy, hogy az ehető gomba megtévesztésig hasonlít a mér­gesre. Tavasz van és a fák levelez­nek, virágzanak. De milyen fák, cserjék azok, amelynek leveleit, virágait, vagy terméseit megcso­dáljuk, amelyek bennünket gyö­nyörködtetnek? Virágzanak pél­dául a tulipánfák, az aranyvesz- szőjű fűzfélék, a babér, a fehér, az aranyvesszőjű, a kékvesszőjű, a hisz abban, hogy a magyar film ebben a műformában is verseny- képes lehet, és rátalálhat a maga közönségére még akkor is, ha a nyugati produkciók konkurenciája rendkívül erőteljes. A rendezőnek ebben a vélekedésében készség­gel osztozom, már ami az ügy elvi oldalát illeti, a gyakorlati megvaló­sítás felől azonban már közel sem mernék ilyen egyértelműen nyilat­kozni. Ebben a tekintetben jóval több a fenntartásom, mint az egyet­értésem. A FILM A FŐVÁROS EGY KÜLTELKI UTCÁJÁBAN KEZDŐDIK. Sötétség, támolygó fiatalember, részegnek hinnénk, kosárkötő, a mandulaleveiű... Mennyi fűz van és mennyi más fafaj. A Fürkész könyv 20Ó euró­pai őshonos és művelt fafajt mutat be, és ami számunkra érdekes lehet, hogy ez a 200 csöppnyi hazánkban kevés kivétellel meg­található. Viszont nem ismerjük őket. Ha erdei sétára indulunk, a tölgyet, az akácot és nyárfát kivé­ve szinte alig tudjuk, hogy melyek a társult növények, milyen cserjé­ket, vadon nőtt fácskákat látunk. Az eligazodásban segít a Fürkész könyv. A Fürkész könyvek a Gondolat kiadó szerkesztésében jelennek meg. Kötésük, papírjuk nem rep­rezentatív, viszont a könyvek ára sem éri el a ponyvaregényekét. Talán azért is van ez így, hogy minél többen megvegyék, megve­hessél hiszen az a jó, ha sokan megvehetik és olvashatják, hasz­nosítják. S. E. de a kamera közelebb pásztáz, s látjuk, hogy nyakon szúrták. Taxi jön, a sofőr rádión értesíti a men­tőket, s míg azok megérkeznek, őrzi a fiút. Főcím! Ennek a képsornak kellene ráhangolnia a nézőt a történetre, de zavaró mozzanatok terhelik. Láthatóan bontásra ítélt az utca. Mit keres itt éjszakának idején egy taxi? Fuvarra itt aligha találhat, telefonon nem hívhatták. Ahogy társait hívja rádión, az inkább iro- dalmias, mint filmszerű: a szöveg és az élethelyzet idegen egymás­tól. Mindegy, szabályos krimiindí­tás ez apró szépséghibákkal. De a főcím után újra találkozunk a már megismert fiatalemberrel, aki ép nyakkal navigál egyik lánytól a másikig, amelyből az következik, hogy az elején látott helyzetet előreugratták az alkotók a törté­netből, legfeljebb azt nem tudjuk eldönteni, hogy a végéről-e vagy máshonnan. Mint később kiderül, a sebesü­lés a történet mértani közepe, s azt is megtudjuk, hogy az alkotók­nak nem sikerült eldöntenie, krimit akarnak-e forgatni vagy melodrá­mát. Afilm második felealeghatá- rozottabban a melodráma felé bil­leg, s amikor a szerelmes kis- nagylány huszadszor mondja el sebesült barátjának, hogy szeret­lek, akkor végképp lemondunk a lehetséges krimiizgalmakról. A NÉMA MINDEN BIZONNYAL ARAT MAJD NÉMI SIKERT fő­ként a fiatalabb korosztály köré­ben. Ennek érdekében sok min­dent megtesz a rendező. Feltétlen dicsérni lehet, hogy semmi ízlés­telenséget nem követ el, ami egyébként kevés szórakoztató film­ről mondható el. De legfeljebb közönségcsalogató eszköznek jó, s nem a film értékét növeli, hogy beilleszt többnyire funkciótlan és hosszú beat-koncert számokat (a Beatrice együttes a közreműkö­dő). A legnagyobb hiba, hogy sokszor belekényszeríti a színé­szeket lélektanilag teljesen hitel­telen helyzetekbe, s Avar István vagy Inke László van olyan nagy­szerű színész, hogy még ezeket is elfogadtatja a nézőkkel, de például Nagy Feró, aki a főhős testvérét játssza, szinte komikussá válik a családlátogatás jelenetében. A HITELTELEN ÉLETHELY­ZETEK LEGINKÁBB A FŐSZE­REPEKET ALAKÍTÓ Széles László és Tóth Ildikó számára je­lentenek tehertételt. Dicséretükre legyen mondva, hogy a megírat- lan, végiggondolatlan szituációk­ban botladozva is meg-megcsil- lan tehetségük. A fiú szerepe nehezebb, hiszen neki a történet felét némán kell végigjátszania, s ez nyilván komolyabb színészi fel­adat. Széles László (akit a szom­széd rovatban mutatott be néhány héttel ezelőtt egy ugyancsak Szatmárból induló ifjú újságíró, Dajka Béla), hatásos megjelené­sű, jól fényképezhető fiatalember, olyasfajta alkat, akire sokféle szerep ráosztható. A nemzeti filmgyártás szem­pontjából létkérdés, hogy tudjunk a szélesebb nézőrétegek igényei szerinti mozidarabokat létrehoz­ni. Ilyen háttér nélkül a művészi­leg értékes filmek is végképp vissz- hangtalanok maradnak. Ebből a nézőpontból üdvözölhetjük Erdős Péter művét, mert A néma méltá­nyolható igényeket elégít ki. Hát­ha még igényesebben is tenné... Hamar Péter Galambos Béla Magyarosan Sajtónyelvi divatok D ivat természetesen létezik a nyelvben is. Erre figyelt föl jó néhány évvel ezelőtt a nyelvészek egy csoportja, s adta közre Nyelvi divatok címmel könnyed hangvételű nyel­vészeti tanulmányainak gyűjteményét. Folytatása is lett a dolog­nak, ugyanis az elmúlt évben ugyanez a szerzői gárda megjelen ­tette a Szaknyelvi divatok című könyvét. Az ebben a kötetben található aktuális és új keletű nyelvi jelenségekről szóló nyelvmű­velő írások hasznosak és szórakoztatóak is egyben. S mivel az újságírás is egy szakma, több tanulmány foglalkozik a sajtó nyelvével. Próba / víz /kő — olvashattuk egyik napilapunk vezércikkének címeként. S ebből egy idézet meg is adja a magyarázatot: „A Mi­nisztertanács intézkedéseinek sora a bizalom próbaköve. Mégis, ez a próbakő — vízkő csupán. Egy jó és hatékony súrolószerrel eltávolítható. ,,E központi, kettős gondolat lényegét sikerült egyetlen szóba sűríteni a cikk írójának úgy, hogy zárójelbe tett egy szót. Ezzel egyesített két összetett szót: próbakő, vízkő. így a cím találóan tartalmazza a kétértelműséget. Ez a „zárójelező” mód­szer virágkorát éli napjainkban. Még egy példa erre, szintén egy cím: (Rá)fizetünk. Itt könnyebb megfejteni a cím sugallta kettős­séget. Azzal is megnyerhető az olvasó figyelme, ha a címbeli szót szándékosan elferdítik. Vezérciki—olvashattuk a „régi-új” Ludas Matyi vezércikkének a címét. A „vezércikk” szó elferdítésével egy új, értelmes szó jött létre, amely egyben utal a nemrég történt vezér (főszerkesztő) és újságírói stáb zajos váltására. Ha valakinek van egy jó karcolatra való témája, már meg is írta, s csak egy jó címet keres, vajon mi a teendő? Egyszerű a megoldás. Napjaink divatja szerint alapít egy pártot — legalábbis az írás erejéig — s eme párt mozaikszavas nevét adja címül. ZSEBEMATÉT; Zsebesek, Betörők, Markecolók És Tarhások szervezetének a rövid neve, akik időnként a zsebünkben matat­nak. (Nyíregyházán fő működési területük a pályaudvar.) Egyéb­ként az írás szerzője eme elképzelt szervezet gondjait ecsetelte, vádolta a kormányt, majd kínált annak egyezséget. A címmel itt is gondoltak az emberi nem egyik alapvető tulajdonságára, a kíváncsiságra, s minden bizonnyal sokan el is olvasták a cikket. Minya Károly Könyvespolcunk Zsebünkben a természet II Kelet 10 %PrgrS7áq - 1990. március 31.

Next

/
Thumbnails
Contents