Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. március 31. Mindhalálig Beatles! A reménység jele Egy nemzedék önmagára eszmélését segítette annak a négy fiatalembernek a zenéje, akik a hatvanas évek legelején egyszerre űzték el a zenei bálványokat, borították fel a magatartási normákat, lázadtak és lázítot- taik. George Harrison így ír erről: „Az. emberek azt mondogatják nekünk, hogy kordába kellene szorítanunk magunkat, de mi sohasém hittünk nekik. Azt is mondták, hogy illő lenne polgári öltözékben járnunk. De ha az embernek van önbizalma, sohasem ölti fel ezt az egyenruhát egész életében, akárhányan is akarják ráerőszakolni. Mi nem építésznek, festőnek vagy írónak tanulunk. Hanem egyszerűen létezni. És ennyi az egész.” Az egykor Beatles-együttes tagja valami lényegeset fogalmazott meg önmagukról és a zenéjükről is: a konformizmus ellenességet, önmaguk vállalását. Mindez azért kerül most szóba, mert Magyarországon az egyik legnépszerűbb együttes ma is: a Beatles. Azok a nemzedékek is szeretik a zenéjüket, akik nem voltak kortársaik, nem élhettek velük a zenében, a divatban, a magatartában. De a lemezek (pláne az eredetiek) a gyűjtők legféltettebb kincsei közé tartoznak. A Beatles-zene hallatlan népszerűsége adhatta az ötletet a Thália Színház fiatal művészeinek is, akik elhatározták, megmutatják, hogyan él bennük ez a muzsika. Munkácsi Miklós írta a sovány összekötő történetet, ami alkalmat adott arra, hogy a színészek — Mikó István, Győri Péter, Incze József, Forgács Péter — zenéljenek. A megyei művelődési központ hangverseny- termében régen forrósodott át így a levegő. A Mindhalálig Beatles című produkció két előadásban hangzott el sok-sok ráadással. A zenekar „mókamestere” Mikó István volt, aki emellett ismét meggyőzött zenei érzékenységéről, sokoldalúságáról. Kitűnően gitározott, énekelt. De a többiek muzikalitásáról is csak felsőfokokban lehet nyilatkozni, még akkor is, ha olykor „félrecsúszott” a hang. Nem a Beatles-együt- test akarták utánozni, hanem önmagukat adták. Élő zene szólt a színpadról, nem „play back”, ahogy ez gyakran lenni szokott. (B. L aj Sarjad már a feketedió Nem volt rabit az erdőben Ahogy a Krasznán átgurul gépkocsink, szembetűnik, hogy a szamosszegi határban sűrű fasorok szegélyezik a dülőutakat, jobbról pedig egy kerek erdő kimagasodik a tájból. Ez a környék lenne fában szegény? Itt fenyegetnek a környezeti ártalmak? Itt írt ötvennégy ember levelet a miniszternek? A helyi tsz itt folytat az erdőkben „rablógazdálkodást”? S vajon mit válaszolt a miniszter? A kíváncsiság, az élő fák féltése hozott bennünket a Szamos menti községbe és az is érdekelt bennünket: az itt élő emberek unokái vajon látnak-e majd erdőt a környéken? A község szélén mindjárt a második házban keressük Kása Lászlót, aki állítólag hangadó volt az erdőirtást ellenzők között. A nyugdíjas ember szeret dolgozni, bizonyítja ezt a portája, hihető, hogy félti az erdőt. A tipikusnak mondható falusi ember (nem sértő a jelző) röviden, de „velősen” csak ennyit mond: „Szóltam a tsz vezetőinek, hogy várják meg az új földtörvényt, addig ne vágják ki a fákat. Mégis vágják ma is, meg lehet nézni." Megírták a miniszternek Megtudjuk, hogy a Kisgazdapárt helyi elnöke Szabó István és nála vannak az er- dőirtással kapcsolatos iratok. A szintén idős embert otthon találjuk. Kérésünkre a régimódi asztalára teszi a Hiitter Csaba mezőgazdasági és élelmezési miniszterhez írt levél másolatát. A levélben egyebek közt ez áll: „Tiltakozunk a szamosszegi Dózsa Tsz erdőgazdálkodási tevékenysége ellen. A tsz a község környezetének védelmét, tisztaságát szolgáló fasorokat levágatta. A 60-as években kivágták a gazdák erdőit és a volt egyházi erdőt. Azóta is tart az erdő rablógazdálkodása. Az állami támogatással telepített erdőpótlások csak papíron léteznek.” A februárban megfogalmazott levelet 54-en írták alá! A miniszter a Debreceni Erdőfelügyelőséget kérte fel az ügy kivizsgálására és az esetleges intézkedésre. Szabó István elénk teszi Antal Imre erdőfelügyelő jelentésének másolatát, amelyben többek közt ez olvasható: „A tsz a Szamos és a Kraszna folyók közti területen öntéstalajon gazdálkodik. Erdőterülete 241 hektár. A tsz-nek 2000-ig szóló erdőterve van. A szakirányítást Szalma József nyugdíjas erdész végzi. Erdőtelepítést 1971 óta nem végeztek. Szándék volt ugyan, de a földhivatal visszautasította a kérelmeket. A tsz régi és jelenlegi vezetői nagy becsben tartják az erdőt, tisztában vannak értékével. A tsz 1989-ben 12 hektár gyérítést teljesített az Ó- Kraszna mentén." Cseperedő csemeték A jelentés, illetve a szakvélemény a laikus számára ellentmondásosnak tűnik. Ámbár az a látszat, hogy Antal Imre megcáfolja a panaszosok igazát. Gyalogoljunk hát ki az erdőre, szerezzünk személyes tapasztalatot. Mindjárt az erdő szélén két piros Zetor húzza a letarolt rönköket. Egy brigádnyi férfi szorgoskodik a fakitermelésnél. A zöld formaruhát viselő Lo- sonczi Imre erdőőr ezt mondja: „Nyolc hektáron tarvágást végzünk a nyárfásban. De a nyárfasorok közé korábban már feketediót telepítettünk. Ez a fa ha megnő, igen értékes lesz a bútor- gyártásnál.” Látjuk. Valóban: ']ekedió csemeték cseperednek a tarvágás helyén. Pótolnak, felújítanak A telepítés tehát — a panaszlevéllel ellentétben — nemcsak papíron létezik. Jó helyre kerül így az állami támogatás? — kérdezzük Tinái Károlyt, a tsz főkönyvelőjét. Válasza: „Három éve vagyok itt főkönyvelő, azóta nem kaptunk állami támogatást. Tudtommal a tsz mindig is a saját pénzéből intézte a csemetéket.” Kádár László tsz-elnök pedig így folytatja: „Főleg beteg fákból álló erdőrészeket irtunk ki. 1975-ben nyolc hektárnyi területen tölgyest telepítettünk, ezek a fák már nagyra nőttek. Két évvel ezelőtt négy hektárra fenyvest ültettünk. Több hektáron végeztük el a tősarjas telepítést. Antal Imre jelentését úgy kell érteni, hogy 1971 óta új erdőt nem hoztunk létre. De valamennyi pótlási, felújítási kötelezettségünknek eleget tettünk. Kosa László pedig azért is panaszkodik és emlegeti a földtörvényt, mert érdekelt, ő elfogult is, hiszen saját földje volt a mostani erdőterületünkön.” Most már csak egy kérdés maradt háítra: mivé lesz a tsz által kivágott temérdek fa? Láthatjuk az út menti melléküzemág területén, hogy láda lesz belőle. Sok- sok láda, a helyi tsz almájának és az összes „felesleges” ládába a Zöldért Vállalat almát csomagol exportra. A fakitermelés tehát közös haszonnal, sőt népgazdasági haszonnal is jár. Mindenesetre jó, ha a tsz vezetői szem előtt tartják: nemcsak a jelenlegi haszonra, a jövőre is gondolni kell. Igaz a népies szólás, miszerint, aki fát ültet, a Jövőt tervezi. Nábrádi Lajos Könyörgés az áldozatokért és a kiengesztelödésért Vasárnap este a nyíregyházi Kossuth tér — reményeink szerint — ökumenikus istentisztelet színtere lesz. Este hét órára ide várjuk mindazokat, akik készek az együtt imádkozásra. Ez az istentisztelet elsősorban — megemlékezés. Együttesen emlékezünk meg a romániai áldozatokról. Azokról a magyarokról, románokról vagy más nemzetiségből valókról, akik az elmúlt év végén életüket áldozták a forradalomban. De megemlékezünk azokról is, akik épp most, ezekben a napokban esztelen gyűlölködés áldozatai lettek. Istentiszteletünk másik nagy célja a kiengesztelődés szolgálata. Az elmúlt karácsonykor lángolt a szívünk, amikor a szomszédos országban folyó eseményekről hallottunk. Ügy hittük, a demokratikus forradalom kiirtja a telkekből a gyűlöletnek, a nemzetek közötti ellentéteknek az írmagját is. De nem így történt. Most félárbócon a magyar és a román zászló, mert veszélyben a két nép oly nehezen visszaszerzett barátsága. Az elvakult nacionalizmus már emberéleteket is követelt. Ezért a „szemet szemért, fogat fogért” szemlélete helyett békét, kiengesz- telődést kell hirdetnünk. Nemcsak a magyar és roÉnekel a postáskisasszony Ha fellapozzuk a heti rádióújságot, olvashatjuk, hogy áiprilis 1-jén vasárnap a Petőfi Rádió „Jó ebédhez szól a nóta” című műsor egyik szereplője Karácsony Irén, aki a postán dolgozik. — Gyermekkoromtól kezdve szeretem a zenét, azt hittem, az éneklés les? a fő hivatásom. Másként alakult a sorsom — mondja. — A •komolyzenei képzés, aLiszt- és Sclhumarm-dalok szerete- te ellenére — férjem biztatására lettem mégis ma- gyamóta-énekes. Valóban jobban ismerik az országban mint itt, a szűkebb hazájában. Ezt elsősorban a rádiónak köszönheti. Közel tíz éve az első próbafelvételek után évente kétszer-lháromszor hívják stúdiószereplésre. A felvett több mint ötven nótát rendszeresen hallhatjuk a különböző műsorokban. Tehetsége és képességei alapján — ha a fővárosban élne — talán országosan ünnepelt sztár lenne. — A dalokat magiam választom ki. Ugyanis sok szerző küldi el művét. Műsorainkban képzett cigány- zenészekkel szeretek dolgozni, mert a legtöbbször nincs időnk próbákra. Azt sajnálom, hogy Nyíregyházán nincs megfelelő szereplési lehetőség, az élő zene teljesen kiment a divatból. Nincsen olyan kulturált szórakozóhely, ahol színvonalas műsorral lehetne fellépni. De a nyíregyházi rádió sem sugározta dalaimat egyszer sem. A gyermekeibe is beleoltotta a zene imádatát. A 20 éves László klarinétosuk, Adrienn fuvolázik, a hetedikes Katalin zongorázik. — S hogy mik a terveim? — vált témát. — Nemrégiben szerepeltem a Jákó Ve- ra-nótaversenyen. ahol a dalommal döntőibe jutottam. Erről készült tv-felivétel is. Április 8-án, Nyíregyházán, a büjtosi szabadidőközpontban szervezünk egy nagyszabású nótaestet, ahol vendégként szerepel majd Kovács Apollónia, Talabér Erzsébet és még sokan mások. D. M. mán nép közötti megbékélés kérdéséről van itt szó. Túl kell jutnunk a különböző vallásúak közötti esetleges ellenérzéseken és ellentéteken is. Ezt szolgálja az isten- tisztelet ökumenikus jellege, mint ahogy a szervezést vállaló Keresztény Népfőiskola és az az ökumenikus munka- csoport is, amelynek keretében már több éve dolgozunk a különböző felekezetekhez tartozó keresztények közeledésén. És túl kell jutnunk a megoszlásnak, az egymás ellen acsarkodásnak minden más formáján is, mint amilyen a cigányok vagy épp a zsidók elleni gyűlölködés, vagy más vonalon a már-már polgár- háborúval felérő pártoskodás. Legfőképp tehát szeretetért könyörgünk. Összejövetelünk szólni akar a nem hívőkhöz is. Tágabb eszmei horizontunkat az Egyesült Nemzeteknek a/ Emberi Jogokról kiadott nyilatkozata képezi, amely kivétel nélkül minden embert felszólít mások emberi méltóságának, szabadságjogainak tiszteletben tartására, a nemzetek, nemzetiségek közötti ellentétek felszámolására. A rendezők közt ott van a még nemrégen alakult Vasvári Pál Társaság is. Hogy milyen „apropóból”? Nos, kevesen .tudják, de a megyénkből származó márciusi ifjú, aki szót emelt a nemzetiségiek jogaiért, száznegyvenegy évvel ezelőtt román ellenforradalmárok áldozata lett. Ennyire nincs új a nap alatt! A Vasvári Társaság maga is küzdeni akar a nemzetek közti ellentétek feloldódásáért, az igazi demokrácia uralomra jutásáért, ezért ezt a rendezvényt is sajátjának tekinti. Legyen ez az istentisztelet a reménység jele is, hogy lehetséges emberibb módon élni, hittel, imádsággal le tudjuk bírni a gyűlölet, az egymás ellen áskálódás kísértését, Krisztus erejéből el tudunk jutni a szeretetig és a szolgálatig! Cseicnyi István Gábor Tompított fénnyel, eltompult elmével Micsoda kiszámíthatatlan apróságokon múlik egy ember élete! Tavaly május ‘27-én a tisza- nagyfalusi J. István még csak nem is sejtette, hogy éjszaka egy ittas ember miatt meg kell halnia. K. Attila pedig, hogy több hónapig az ágyat fogja nyomni. De az elkövető, a Nyíregyháza. Fészek utcai Horváth Tibor sem gondolta volna, hogy örök életére lelkiismeret- furdalása lehet majd . .. Azon a napon Horváth és családja Mádon tartózkodott, a felesége szüleinél. Délelőtt a férfi a családtagokat fuvarozta ide-oda a kocsijával, majd délben ebéd közben elfogyasztott fél deci pálinkát és egy üveg sört azzal, hogy már nem kell Hol kerék, hol talp a szerencse a nyíregyházi KGST-piacon. (B-zs.) többet az autójába ülni. Sógorával elment futballozni, és még a pályán is megivott egy kevés vodkát és még két-három üveg sört. Estefelé értek haza. Otthon azonban nagy családi perpatvar alakult ki, ami tettleges- ségig fajult. Horváth is kapott néhány ütést, de ő is adott. A veszekedés után ügy döntött, hogy egy pillanatig sem marad tovább anyósáéknál -1- sógorával együtt bevágták magukat a kocsiba, és elindultak hazafelé Nyíregyházára. Horváth Tibor erősen ittasan ült a volán mögé. Ha egy rendőrkocsi követte volna őket, biztosan feltűnt volna a vezető részegsége, hisz végig „kacsázott” az úton. Körülbelül 70 kilométeres sebességgel haladták, s tizenegy óra tájban értek a tokaji kempinghez. A kemping környékén ilyenkor, nyár elején már meglehetősen nagy a forgalom. éppen ezért áll ott egy 60 kilométer/órás sebességkorlátozó tábla. Horváth azonban a közlekedési jelzést nem vette figyelembe, s a tompított világítás mellett azt sem vette észre, hogy az úttest jobb oldalán öt személy halad. Ittassága és figyelmetlensége miatt beléjük szaladt, s J. Istvánt, valamint K. "Attilát elütötte. Előbbi azonnal életét vesztette. A nyíregyházi bíróság Horváth Tibort 2 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélte halált okozó ittas járművezetés miatt. A vádlott és védője a tényállás részben téves megállapítása miatt az ítélet enyhítését kérték, míg az ügyész a büntetés sú- lyosítását. A megyei bíróság a börtönbüntetést három és fél évre súlyosbította, azzal az indoklással, hogy Horváth Tibor -utasa, illetve még további három személy életét is veszélyeztette, hogy hosszobb távon közlekedett erősen ittas állapotban, ületve hogy az adott útszakaszt jól ismerte, így számítania kellett volna a gyalogosforgalomra. Az ítélet jogerős. B. A.
