Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31. Kelet-Magyarország 3 A statisztikus szemével 10=M A kérdőjel el is hagyható, ha bérünk vásárlóértékére gondolunk, mert az ma-kö­rülbelül annyi, mint ameny- nyi 1970-ben volt. Két évti­zed alatt nettó fizetésünk át­lagosan három-három és fél­szeresére nőtt, de az infláció miatt az árak is hasonló ütemben emelkedtek. A het­venes évtizedben a bérek, a nyolcvanasban az árak növe­kedés volt gyorsabb. Az inflációval azonban nem a fizetéseket, hanem az összes bevételt jelentő jöve­delmeket célszerű szembeál­lítani. A jövedelmek vásár­lóértéke még a minden igye­kezetei, pluszmunkát, meg­takarítást tönkretevő infláció ellenére sem változott lénye­gesen az elimúlit öt évben. 'A társadalmi jövedelmek lé­nyeges bővülése mellett, ez csak az emberek testi és lel­ki önkizsákmányolásával volt fenntartható. Egész Eu­rópában Magyarországon dolgoznak a legtöbbet (leg­alábbis leghosszabb a mun­kában töltött idő), amire mi Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében élők még napi fél­órát ráhúzunk, igaz három évvel kevesebbet is élünk mint nyugat-dunántúli hon­fitársaink, bár ebben más tényezők is szerepet játsza­nak. A fenti fejtegetésből vilá­gosan látható, hogy nincs nagyobb ellenségünk az inf­lációnál. Véleményem szá­mos szakértővel megegyezik abban, hogy az infláció le­küzdése nélkül nincs esé­lyünk a 21—22 milliárd dol­lár bruttó adósságállomány kezelésére sem. Különösen a létminimum (1989-ben havi 3890,— Ft) közelében élők (kiskeresetűek, sokgyerme­kesek, kisnyugdíjasok, stb.) tehetetlenek az inflációval szemben, mert fogyasztási szerkezetükben az infláció által leginkább érintett élel­miszerek aránya a legna­gyobb. Az utóbbi időszak áremeléseinél az élelmisze­rek drágulása jóval megha­ladta a ruházati cikkekét és a vegyes iparcikkekét. A piacgazdaságra való át­térésnél sem feledkezhetünk meg arról, hogy sok ember jólétének megteremtése mel­lett az államnak gondoskod­nia kell mindazokról, akik testi vagy szellemi adottsá­gaik miatt nem bírják a pi­aci versenyt, vagy kiszorul­nak a munkaerőpiacról. Úgy vélem, hogy az emberei? nagy része nem csak egy de­mokratikus, válságból kiutat találó országban szeretne él­ni, hanem olyan hazában, amelyben mindenkinek meg­teremthető a létbiztonsága és az emberi méltósága. Dr. Hajnal Béla Autószerviz a tsz-ben Vállalkozásban autószerviz-üzem létesült a nyírbátori Oj Barázda Termelőszövetkezet­ben. A tervek szerint személy- és haszonjárművek javítását, vizsgára való felkészítését vállalják. (Elek Emil felvétele) Egyszer fent, másszor lent A sok mende-monda, suttogás, pletyka lényege: Fel­számolás és megszűnés előtt álló gazdaság, milliós nagyságrendű végkielégítés, szolgálati lakásvásárlás, vadászgatások. Így lehetne summázni a Nyírlugosi Ál­lami Gazdaság és jelenlegi vezérigazgatójának, dr. Moldvay Istvánnak a helyzetét, aki március 31-ig tölt' be hivatalát. Mivel jelenleg egyedüli (!) alkalmazottja a gazdaságnak, távozásával csak papíron fog létezni az ÁG, a felszámolás után pedig egyszerűen meg­szűnik. A felszámolást lefoly­tató szervezet fog felvenni dolgozókat, akik addig inté­zik az ügyeket, míg vevő nem akad a gazdaságra. Minden szabályos A vezérigazgató tehát fel­áll székéből, majd felveszi a januári közgyűlés által meg­szavazott végkielégítést, amely több mint bruttó egy­millió forint. Helyettese, Ne­héz János, a vállalati tanács döntése alapján hathónapos felmondási időre kapta meg alapbérét, ami bruttó félmil­lió forint. Mindezek kétség­telenül a jogszabályban előír­tak alapján történtek. Hogy veszteséges az állami gazda­ság és közel egymilliárd fo­rint hitel sorsáról, valamint a múlt év március elsején létrehozott kft-k és a n-áluk dolgozó több mint eZer ember jövőjéről kell dönteni? Ekkor már nehéz választ adni, hogy mindez kire tartozik: a volt vezetőkre vagy a felszámoló biztosra... El kell ismerni a tényeket- á vezérigazgató hétéves mű­ködése alatt öt évig nyeresé­ges volt az állami gazdaság, egyszer veszteséges, tavaly pedig nem folytatott.termelé­si tevékenységet, hiszen mindezt a kft-k végezték. Nagyszerű beruházások va­lósultak meg, felépült a kon­zerv-, a mirelit-, a húsüzem, de ezek működtetéséhez, már akkora forgóalap szükséges, amely nem áll a rendelkezés­re. A kft-k pedig kénytele­nek elengedni az embereket, munkalehetőség pedig nincs más Nyírlugoson. Forró információk A korábban sorozatban odalátogató prominens sze­mélyek sem segítenek, a múlt évben már teljesen elmara­doztak, szép emlékükben él az ottani vadászgatás és az azt követő vacsora a Kova- csics-tanyán. A „forró” infor­vasom a szemem elé lasztásra, mint egy kerülő sorokat. Nem szendvicsember. Hagy ugyanaz, mint kívül- lássák, én demokra- ről. Ma már több ré- tikusan helyet adtam tegben tele vagyok minden engem meg­M menyasszo- A nyommal min­dig a . sarkon szoktunk találkozni. A kandeláber mel­lett. Sajnos gyakran késik, — néha félórá­kat is szobrozok ott várakozó állásban. Az első plakátot a vá­lasztási hadjárat kezdetén ragasztot­ták a hátamra. Egy­szer, amikor leálltunk hosszasan csókolózni a buszmegállóban, te­leragasztottak mind­kettőnket. Kezdet­ben még kiolvastuk egymást, de amióta az arcomra is pla­kát került — konyec fiima. Azóta nem látok tisztán. Belülről ol­falragaszokkal, vá­lasztási hirdetésekkel. És nem is olyan könnyű eltávolítani magamról a plakáto­kat. Pedig esik rá az eső, otthon zuhanyo­zok Némely plakát túléli az egyes pár­tokat is __Na de nem panaszkodom. így megyek majd a vá­kereső politikai né­zetnek. Rajtam van vagy ötven párt prog­ramja. Egymás he­gyén, hátán. Engem nem zavar. Estelen- te elalvás előtt olvas­ni szoktam. Átvilá­gítom őket. A sokfé­le arc, szöveg így ku­sza firkává, pacává változik. Kioltják egymást. Ám azok a kulcsszavak, amelyek több pártnál is elő­fordulnak, — olvas­ható. A hasonló gon­dolatok felerősítik egymást, így több ré­tegben is. Na ezekre szavazok én. A sok képviselője­lölt arcképe így egy­más felé ragasztva, olyan az arcomon, mint egy fantomkép. Vajon megtaláljuk ennek alapján a tet­test? Aki elköveti azt, amire felbéreljük? Sürget az idő. A bűn­bakot vagy a megvál­tót meg kellene talál­ni polgártársaim. Tettestársak. Kulcsár Attila Hét év mérlege Március 31-e után a falusi­ak azt is tudni vélik, hogy az épülő sütőüzemnél fog tevé­kenykedni, és marad Nyírlu­goson. Hét év zárásaként a foglalkoztatottság 500-ról 1200-ra nőtt, a kereset majd­nem megduplázódott, a va­gyon egymilliárdra nőtt, meg­valósultak nagyratörő tervek. Hogy mindezek kinek az előbbre jutását segítették? A tények egy része birtokában: döntse el az olvasó. Mi csu­pán a jelenlegi kritikus hely­zet vázlatos bemutatására vállalkoztunk azért is, hogy a rosszindulatú és sokszor túlzó, megalapozatlan híresz­telések helyett valós képet kapjon az olvasó. Máthé Csaba Mi történt Ujfehértón? Reménnyel a második fordulóra I Hosszú ideig töp­renghetnek majd rajta politológusok és szocio­lógusok: vajon mivolt az oka, hogy az ország néhány táján — köz­tük Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében — alig ment el szavazni az erre jogosultak 50 százaléka, néhány he­lyen pedig még ennél is kevesebben járultak az urnák elé. Ilyen volt megyénkben a nagykállói székhelyű 4-es, a baktalórántházi székhelyű 5-ös, a kis- várdai székhelyű 7-es és a vásárosnaményi székhelyű 8-as válasz­tókerület, a települé­sek között pedig Üj- fehértó, ahol a szava­zóknak még negyven százaléka sem válasz­tott. Mi lehet e közöm­bösség oka? Bánfalvi András tsz-el- nök elgondolkodik a vá­lasz előtt, hiszen mint en­nek a körzetnek eddigi és leköszönt országgyűlési képviselője magánember­ként és közéleti emberként is kíváncsi a válaszra. — Nem tudtam megfej­teni. pedig sok ismerősöm­mel beszélgettünk róla. Rá­foghatnánk, hogy itt még vasárnap is dolgoznak az emberek, de ez nem felel­ne meg a valóságnak. In­kább azt mondanám, nem ismerték ki magukat, bár az utóbbi két hónapban mást sem hallottak, láttak és olvastak, mint választási agitációt. mint a pártok küzdelmét, mégsem világos sok ember előtt, ki mit akar. Tiszta és világos, hogy a Kisgazda Párt a földet akarja szétosztani, de a há­rom-négy betűből álló rö­vidítések között nem köny- nyű politikában, közélet­ben járatlan embernek kü­lönbséget tenni. Es a prog­ramok sem annyira mar­kánsan határolódnak el egymástól, hogy könnyű lenne a választás. Az tény, hogy Űjfehértón ilyen ke­vesen még soha nem sza­vaztak. Jelentheti ez azt is, hogy félelem bujkál az em­berekben az ismeretlentől, ugyanúgy lehet azonban feltételezni egyfajta félel­met a múlttól is. A vb titkára Varga László mondja: Fehértón 9691 szavazópolgárt tartot­tak számon, közülük 3853- an járultak az urnákhoz. Vagyis, a részvételi arány alig haladta meg a har­minckilenc százalékot, mely a megyei átlagtól is mesz- sze elmaradt. Dr. Veress Ferenc agrár­mérnök a kisgazda párt színeiben indult. A szülő­földhöz való kötődés, s a személyes ismeretség nem tudfii mennyit nyomott a latba, mindenesetre a kis­gazdák a településen ala­posan megelőzték a vetély- társakat: dr. Veress Ferenc — egyébként a Lenin Ter­melőszövetkezet agrárszak­embere — a szavazatok • 38,7 százalékát szerezte meg. míg a pártjára 37 szá­zalék voksolt. — Azt már a jelölpgyűlé- seken is sejteni lehetett, hogy itt csak a kisgazdák­nak terem babér — eleve­níti fel az elmúlt hetek tör­ténéseit Hagy Sándor ta­nácselnök. — ök két-há- romszáz embert is mozgósí­tani tudtak, viszont a többi párt jelöltjeinek bemutat­kozó-gyűléseire legfeljebb huszan-harmincan mentek el: Vajon nem azért ful­ladtak-e korábban is ér­dektelenségbe a falugyűlé­sek. mert a fehértói vá­lasztópolgár azt tapasztal­ta. hogy fölösleges szóra nyitnia a száját, a központi hatalom úgysem ad pénzt a jogos igények kielégítésére, a tanács pedig ennek híján kalitkába zárt madárként kénytelen röpködni...!? Ahhoz nemigen férhet két­ség. hogy a választást meg­előző kampányhadjárat csak a pártok szerint volt sikeres. A helyi bútorbolt előtt kisebb csoport ember álldogál, s csak bosszúsan legyintenek a kérdésünk­re: — A jó isten sem tudott már kimenni abból a rengeteg programokból. Egy ideig még figyelte az epaber, aztán rá kellett jönnie, nincs azok között az égvilágon semmi kü­lönbség. Mind demokráci­át, nyugalmat, biztonságot, magántulajdont ígért. S mindenáron Európába akarnak bennünket ránci- gálni! De miképp néznek majd ott ránk, foltos nad­rág osokra ...!? Nekünk, tiszántúliaknak nem ígér­te senki, hogy hamarosan utolérjük Pestet, vagy a Dunántúlt... Akkor mért várják el, hogy rájuk sza­vazzunk. A kisgazdák leg­alább tudtak valamit mon­dani ! Még ha nem is minden helyes, amit állí­tanak. Dr. Veress Ferencet nem találtuk a faluban, mert választás ide, választás oda, kint a határban szán­tani, vetni kell... S néki ott a helye ilyenkor. A fe­hértóiak másik képviselő- jelöltjével, Gulyás József­fel, a takarékszövetkezet vezetőjével azonban sike­rült találkoznunk. (A fe­hértóiak listáján egyéb­ként a harmadik helyen végzett, az Agrárszövetség színeiben.) — Bármennyire is fur­csa, a bőség zavarával küszködtek az emberek, s nem tudtak dönteni. — mondja. — Megszűnt az a gyakorlat, hogy az igazol­vány felmutatásával a férj leszavazhatott a feleség nevében is, s megszűnt a korábbi, ugyan iki nem mondott, de mégis jelenlé­vő kényszer. Ha nem hangzana profánul, azt is mondhatnám, az emberek élvezték a szabadságot... Ám én mégis azt mondom, nem ezek voltak a döntő okok. Sokkal inkább az, hogy az emberekben még az él, úgysem ők dönte­nek ebben az országban. Mondják meg, az utóbbi öt-tíz évben mi valósult meg e vidéken az ígérgeté­sekből ...!? A történtek miatt megszólják Szabolcsot, Szatmári cs Bereget. Csak éppen arról fe­ledkeznek meg: az elmúlt hetven évben bármelyik párt, irány­zat kerekedett felül az országban, kivétel nélkül mindig ez az országrész került az utolsó helyre, amikor az ígéretek beváltásá- re került sor. Nem na­gyon bízik hát az itt élő a változásban most sem. Legfeljebb remény­kedik. A második for­dulóban — várhatóan — ez a remény visz majd el sokakat az urnák elé. (bj—bg) Csődbe csak elegánsan? mációk, amelyeket a gazda-, ság vezetői tőlük kaptak, megszűntek. A vadászházak jelenleg fizető külföldi ven­dégek kényelmét szolgálják. A több tízmillió forintért megépült rekortánpályát ugyan használhatja bárki a környéken, de ez a befekte­tés aligha nevezhető nyere­ségnek, főleg ha a korábbi terveket nézzük, amikor vá­logatott atléták edzőtáborozá­sa szerepelt a programban. Az, hogy a gazdaságnak sem­milyen jószága nincs és mind­össze 13 lova maradt, azt meg lehet magyarázni, de a falu­si embereknek igen nehéz. A vadásztörténeteket pedig hét­pecsétes titokként őrzik, csak a beavatottak tudják, hogy kinek, mikor és hány szarvast illetve vaddisznót lehet lete­ríteni. A kft-knél és a gazdaság­nál 27-en kaptak arra lehető­séget, közöttük a vezérigazga­tó is, hogy megvásárolhassák szolgálati lakásukat. Moldvay ikerlakását 1,5 millióra érté­kelte fel az IKSZV, amit 750 ezer forintért vásárolhat meg. Ennek egy részét törlesztette, a többiek befizetésével együtt a pénzt egy külön számlán kezelik. Volt képviselői mun­káját ugyan bírálják egyesek, bár Moldvay úr Nyírlugostól Encsencsig számtalan olyan beruházást sorolt fel, ame­lyekben kisebb vagy nagyobb részben közreműködött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents